Új Szó, 2001. szeptember (54. évfolyam, 202-224. szám)
2001-09-19 / 215. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2001. SZEPTEMBER 19. Kultúra 15 Kiss Péntek József: „Akkor tudnánk maradéktalanul megfelelni az önmagunkkal szemben támasztott elvárásoknak, ha az igyekezetünkhöz jobb anyagi feltételek is járulnának" Sakkpartik a színház körül Jelenet a Telihay Péter rendezte Tartuffe-ből: Cubík Ági és a címszerepet alakító Tóth Tibor A komáromi Jókai Színház tegnap, ma és holnap: lassan ötven évet tesz ki a tegnapok száma; ma még az a helyzet, hogy nem tudhatjuk pontosan, az új területi elrendezést követően kié is lesz a színház, pedig a holnap nagyrészt ennek a függvénye. Es persze az előadásokba fektetett energiáé, a művészi igényességé, amely- ha minden égi és földi hatalom úgy akarja - lassan meghozhatja gyümölcsét. LAKATOS KRISZTINA Törvényre törve Az intendatúra megszűnése után, 1999 áprilisában a nemzetiségi kulturális intézmények, közöttük a Jókai Színház is visszakapta jog- alanyiságát, ugyanakkor nem a kulturális minisztériumhoz csatolták vissza, hanem a Nyitrai Kerületi Hivatal lett a fenntartó szerve. Kiss Péntek József, a színház igazgatója úgy véli, ezzel a megoldással az intézmény léte, ha szűkösen is, de biztosított. Az új területi felosztás és az ezzel járó decentralizáció viszont bizonytalan helyzetet teremt, különösen a nemzetiségi színházak esetében, amelyek küldetése és feladata speciális. Míg a szlovák nyelvű vidéki színházak az adott város, illetve egy- egy viszonylag kisebb régió kulturális igényeit elégítik ki, a Jókai Színház, a Thália, a Romathan, valamint az eperjesi Duchnovič Színház alapítólevelük szerint országos hatókörű intézmények, feladatuk, hogy előadásaikat elvigyék az adott kisebbség által lakott terület különböző pontjaira. „Jelenleg a kerületi hivatal nem gátol bennünket ebben, de a költségvetésünk nem teszi lehetővé, hogy ezt a küldetését is maradéktalanul teljesíteni tudja a színház- elemzi a helyzetet Kiss Péntek József. - Más kérdés az, hogy a komáromi épületünk - a színpadméret, a műszaki felszereltség - kőszínházi viszonyokat teremt, arra inspirálva az alkotókat, hogy olyan előadásokat hozzanak létre, amelyek élnek az itteni lehetőségekkel. Ugyanakkor a színház vonzáskörzete véges, maximum 60-70 kilométer, a távolabbi településekre nekünk kell utaznunk. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a kultúrházak felszereltsége ritkán teremt alkalmas hátteret színházi előadás bemutatására, valamint az egyes települések anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy egy-egy bemutató akár nullszaldósan is megoldható legyen. Ha az új területi felosztás során a Jókai Színház a megyei vagy a városi önkormányzathoz kerül, a legnagyobb jóindulat mellett sem garantált a színház létbiztonsága. Az önkormányzat saját anyagi lehetőségeihez mérten tudja támogatni a kulturális intézmények működését. Az eddigi tárgyalások során felmerült a többforrású finanszírozás lehetősége is, amely szerint a kulturális minisztérium, a megyei és városi önkormányzat együtt tartaná fenn a színházat. Személy szerint félek attól, hogy ez csak a sakkozásnak nyitna teA nemzetiségi színházak alapítólevelük szerint országos hatókörűek. rét: ki adjon, ki mennyit adjon, kinek nincs és adjon a másik alapon. A nemzetiségi színházaknak kellene olyan fontosaknak lenniük a Szlovák Köztársaság vezetői és politikusai számára, hogy a színházak léte államilag, törvény által garantált legyen, akkor is, ha a színházakat nem a kulturális minisztérium irányítja. Csak remélni meijük, hogy politikusaink bölcsen mérlegelik majd döntésüket, és a különböző szintű találkozókon felvetett javaslatainkat és kérelmeinket figyelembe véve döntenek intézményeink jövőjéről. Azt kértük, hogy törvény által garantált legyen megmaradásunk, tehát a nemzetiségi színházakat megyei szinten ne szüntethessék meg, valamint hogy tevékenységünk anyagi fedezetét az állami költségvetés biztosítsa.” Ötvenes előjáték Tekintettel arra, hogy a kompetenciák új elosztásával összefüggő, a színházak irányításának és fenntartásának módjáról szóló döntés valószínűleg jó időre meghatározza majd az intézmények esélyeit és lehetőségeit, talán nincs már túl korán, hogy megkongassuk az ünnepi harangokat. A komáromi színház jövőre, azaz a 2002/2003-as évadban ünnepli fennállásának fél évszázados évfordulóját. Hogy valóban lesz-e ok az ünnepi harangzúgásra, az most dől el, hiszen az elmúlt évtizedek összegzését, a nagy számvetéseket csak akkor lehet jó szájízzel elvégezni, ha legalább némi ok akad az elkövetkező időszak elé optimizmussal tekinteni. A Jókai Színház igazgatója erkölcsről, igyekezetről, anyagiakról, tervekről mesél: „Közhelynek tűnhet, de a színháznak az a kötelessége, hogy erkölcsre tanítson. Ha végiggondoljuk a színház születését, a fejlődését napjainkig, a színházat mint művészi önkifejezési formát, azt látjuk, hogy műfajtól függetlenül az erkölcsről beszél: akár úgy, hogy a legnagyobb gonoszságokat mutatja, akár úgy, hogy rózsaszínű papírba csomagolva mondja el az üzenetét. Az erkölcsöt pedig csak erkölcsösen lehet közvetíteni. Ezért beszélünk színházi alázatról, ezért kell megkövetelni mindenkitől, aki a színházzal foglalkozik, hogy a színházról mint szent dologról beszéljen - magában, belül. Nem vagyunk szentek, de amikor a színpad közelébe érünk, azt oltárnak kell tekintenünk. Mindaz, ami nem ilyen indíttatásból ered, a nézők megcsúfolása. Azoké, akik idejüket, és mondjuk ki, pénzüket nem sajnálva beülnek a nézőtérre, hogy maguknak örömet vagy lelki épülést vagy szórakozást szerezzenek. Az ötvenedik évfordulónk felé közeledve ezt az idealizmusnak is minősíthető elgondolást próbálom a kollégáim felé sugallni, vagy ha kell, tőlük megkövetelni. Messze nem állítom, hogy ezt a krédót az elmúlt két évben, amióta az intézményt vezetem, sikerült maradéktalanul megvalósítani, de az talán látszik, hogy a lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk tisztességes anyagból dolgozni. Arra is törekedtem, hogy a közönségünk is megismerje a magyar drámairodalom és a prózairodalom színpadra átírt művein keresztül a kultúránkat, azt az erkölcsöt, amelyet ezek a remekek közvetítenek. Akkor tudnánk maradéktalanul megfelelni az önmagunkkal szemben támasztott elvárásoknak, ha az igyekezetünkhöz a minimálisnál kicsit jobb anyagi feltételek is járulnának. Ha nem kellene minden előadás létrehozásakor végtelen sakkjátszmákba bonyolódnunk, hogy a produkciónkat képesek legyünk kivitelezni. Az ötvenéves évforduló alkalmából az épületet szeretnénk megjelölni: a homlokzati falra egy dombormű kerül a terveink szerint, amelyet a márványhomlokzattal azonos anyagból készítenénk el, s anyajegyként a színház testébe építenénk. Hogy jelezze: az épület, amíg csak állni fog, ezt a színházat szolgálja. Tervezzük, hogy az ünnepi évad dramaturgiai tervét úgy építjük fel, hogy reprezentatív módon bemutassuk azt a műfaji sokszínűséget, amit ez a társulat képviselni tud. Tárgyalunk rendezőkkel, színművészekkel, szeretnénk meghívni vendégelőadásokat, szlovák és magyar színházakat.” Mint pillangó a fény felé Szakmailag az elmúlt egy-két év sokat lendített a színház szekerén. Az elmúlt évad bemutatói közül az Amadeus Kisvárdáról, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljáról a szemle nagydíjával tért haza, azóta sikerrel mutatták be Budapesten is, szeptember végén pedig a Színházi Nyitra közönsége láthatja - a komáromi társulatnak ez az első előadása a nyitrai nemzetközi fesztivál történetében. Valószínűleg hasonló babérokra tör majd a Telihay Péter rendezte Tartuffe is, amelyet az évadvéghez közeli premier miatt ez ideig csak pár alkalommal játszottak. Kiss Péntek József további érdekességeket említ, amelyekkel sikerült felhívni a színházra a nézők figyelmét: a Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés drámát, amely más volt, mint a Komáromban megszokott zenés darabok; Kucman Eta vendégjátékát, aki több mint egy évtized után tért vissza a színpadra, hogy eljátssza Baradlaynét a Kőszívű ember fiaiban; érdekesség volt az Isten veled, Monarchia - egyrészt mert Gágyor Péter hosszú idő után rendezett újra szlovákiai magyar színházban, másrészt mert Az Amadeust hamarosan a Színházi Nyitra közönsége is láthatja. egy csomó fiatal színész megmutatkozhatott a színpadon. „Ez volt az a pülanat, amikor a színházban elindult egy sokféleképpen aposztrofált folyamat. Vannak, akik szerint a fiatalítás kettészakította a társulatot. Én olykor a jószándék, a közeledés hiányát érzem mindkét részről. Az előző években minduntalan azt a panaszt hallottam, hogy a fiatal színészek elhagynak bennünket, Magyarországra, más színházakhoz szerződnek. Azt gondolom, hogy a színésziét nem az ön- feláldozásról szól. A színész egy önmagát mutogató ember, aki - ahogy a pillangó a fény felé - a siker felé száll. A színháznak kell megteremtenie a légkört, hogy a frissen végzett színész olyan közegbe kerüljön, olyan lehetőségeket kapjon, amelyek legalább nagyjából megközelítik az elvárásait. Ide tartozik a publicitás is. A színházi siker a legmulandóbb dolog a vüá- gon: a színésznek állandó visszajelzésre van szüksége, tudnia kell, hogy odafigyelnek rá. Színházigazgatóként az a kötelességem, hogy globálisan tekintsem át a színház helyzetét, a színészt viszont természetes módon a saját érvényesülése érdekli. Pillanatnyilag 24 művésze van a színháznak, mindenki nem lehet egyformán elégedett, még ha törekszünk is rá. Most például az Édes Annát próbáljuk, az előadásban generációk találkoznak: Boráros Imre, Dráfi Mátyás, Ropog József, Németh Ica, Petrécs Anna, Varsányi Mari, Benes Ildikó, Pőthe István, Lucskay Róbert, Cséplő Eszter, Gubík Ági... Persze a pakliban az is benne van, hogy a vendégrendezők fenntartják maguknak a jogot, hogy ízlésük szerint osszák Id a szerepeket. Mi teszünk egy ajánlatot, de a végső szót a rendező mondja ki. Például ha a Tartuffe- ben az „életkorhűségből” indulnánk ki, jóval korosabb művészeknek kellene az alakokat megformálniuk, Telihay Péter, a rendező azonban ragaszkodott a fiatal szereplőkhöz.” A társulat színházról vallott elképzeléseinek differenciáltságát jelzi, hogy a közelmúltban a komáromi művészek egy csoportja Dráfi Mátyás vezetésével megalakította a Teátrum Polgári Társulást; az alapítás legfőbb indokaként azt hozták fel, hogy a Jókai Színház elhanyagolja a tájolást, s nem figyel eléggé a közönség igényeire. Kiss Péntek József azt mondja, nincs elvi kifogása az ilyen jellegű kezdeményezések ellen, amíg azok nem mennek a színházi munka rovására: „Komáromban nem csak a Teátrum létezik, van egy Jókai Színházi Társulás is, Pőthe István a vezetője. A színház repertoárjáról levett darabokat a mai napig játsz- szák, például az Apácákat. Kibérelik a színháztól a kosztümöket, a díszleteket, és a nyári szünet alatt különböző helyeken tartanak előadásokat. A Teátrum ugyanezt tette, felújították a Csókos asszonyt, mobilisabb formában. Személy szerint drukkolok nekik, annak is örülök, hogy olyan személyek segítenek ennek a produkciónak az eladásában, akiknek ebben gyakorlatuk van. A probléma csak annyi, hogy a produkció felvezetése és a produktum nincs összhangban. Alázat kell ahhoz, hogy kimondjuk, ezek a nyári fellépések a színészeink számára plusz kereseti forrást jelentenek. Ugyanakkor a színház mint állami intézmény nem engedheti meg magának, hogy minimális kölcsönzési díjat ne kérjen a kosztümökért, a műszaki felszerelésért, adott esetben a járművek használatáért. Azt gondolom, ez normális. Ugyanúgy bérleti díjat fizet a Gimisz, a füleld Zsákszínház, s mindazok a magán- személyek, akik álarcosbálok idején ellepik a színházat kosztümökért. Néha kicsit rácsodálkozom az emberi önzés és az arrogancia áradására, azokra a helyzetekre, amikor egyesek semmiféle toleranciát nem mutatnak az iránt az intézmény iránt, ahol több évtizede telik az életük. Elhiszem, hogy betelik néha a pohár, s ilyenkor estik a maga boldogulása izgatja az embert, de ez már másról szól, mint amiről a színháznak szólnia kell.” Kiss Péntek József, a Jókai Színház igazgatója. Az állami költségvetési forrásokat add meg nekünk ma... Előadások száma Esti előadások Diákelőadások Előadások címe összesen Összesen Komáromban Vidéken Magyarországon Összesen Komáromban Indul a bakterház 39 28 2 18 8 11 9 A kölyök 50 19 11 4 4 31 31 Csongor és Tünde 35 7 4 2 1 28 27 Amadeus 16 7 5 1 1 9 8 Piaf és Simone 8 8 4 4 0 0 0 Tartuffe 5 5 4 1 0 0 0 Kismadár 3 3 3 0 0 0 0 Isten veled Monarchia 5 5 3 1 1 0 0 Összesítve 161 82 36 31 15 79 75 A komáromi Jókai Színház elmúlt évada a számok tükrében. A társulat nemcsak saját produkcióit kínálta a közönségnek, hanem vendégeket is hívott: a külföldi együttesek összesen 17 alkalommal léptek színpadra, a szlovákiai vendégegyüttesek pedig 12 előadást tartottak Komáromban. Az új évad bemutatói A komáromi Jókai Színház október 19-én tartja az új évad első premierjét, Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényének színpadi átiratát láthatja a közönség Gali László rendezésében. Novemberben mutatja be a színház A kis herceg színpadi változatát, januárban pedig A tizedes meg a többiek kerül színre (Pinczés István rendezésében). Czajlik József Mrožek Bűbájos éj dmű darabját rendezi (bemutató a tervek szerint március 1-jén), egy másik fiatal rendező, Forgács Miklós pedig Molnár Ferenctől Az ördöggel mutatkozik be Komáromban. Májusban egy Neü Simon-da- rab, a Yonkers-i árvák, júniusban pedig a Charley nénje bemutatója várható. A Piaf és Simone című zenés darabot, mely Edit Piaf életét meséli el, tavasszal mutatta be a színház Gágyor Péter rendezésében. Az előadást 2002 áprilisában felújítják. Felvételünkön az idős Piafot alakító Benes Ildikó (jobbra), valamint a féltestvérét, Simone-t megformáló Tóth Rita m. v. az előadás egyik jelenetében. (Dömötör Ede felvételei) í»s» mmm mmmmm » mmm
