Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-20 / 192. szám, hétfő

Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 20. KOMMENTÁR Kis kurázsi kellene SZILVÁSSV JÓZSEF Talán még soha nem rajzolódott ki Szlovákiában ennyire egyértelmű­en a két egymással kibékíthetetlen politikai tábor, mint napjainkban. Az egyik térfélen azok élesítik rozsdásodó fegyvereiket, akik úgy fél­nek a központi államhatalom lebontásától, sokféle korrupciós lehető­ségek végleges megszűnésétől, mint az ördög a szentelt víztől. A Me- čiarék vezette gyülevész társaság - amelyhez legalább saját pozícióik megőrzése érdekében az SDĽ és az SOP egynémely szánalmas figurá­ja is dörgölőzik - minden hamis jelszót bevet: magyarveszélyről, nem­zeti érdekről, az ország lehetséges széthullásáról papolnak, csakhogy megőrizzék kegyúri befolyásukat. Velük szemben heterogén társaság sorakozott fel. Közülük csupán a Magyar Koalíció Pátija és maroknyi szlovák értelmiségi képviseli következetesen és határozottan az euró­pai értékrendet. Szavakban a KDH többsége, Dzurindáék sokfelől ösz- szeverődött tömörülése, sőt még az SDĽ szociáldemokrata szárnya is ugyanezt hirdeti. Elvben támogatják azt, hogy minél több jogkör ke­rüljön a helyi és a megyei önkormányzatok kezébe, hiszen szerintük is ők tudnak a legjobban sáfárkodni adóinkkal, ők képesek a legbölcseb- ben dönteni szülőföldjük és régiójuk jövőjéről. Rögvest berezelnek azonban saját bátorságuktól, mihelyt arról van szó, hogy ugyanilyen hatáskörök illessék meg a magyarok lakta régiókat. Ami július 4-én a parlamentben megesett, az gyávaságuk és tetteikben ott lappangó előítéleteik lehangoló bizonyítéka. Azóta már felocsúdtak, és marasz­talják a Magyar Koalíció Pártját a kormányban. Jól látják, hogy mind­az összeomolhat, amit három év alatt sikerült közösen megteremteni­ük. Csakhogy az MKP a történtek után nem mondhatja azt, hogy spongyát rá, kormányozzunk még egy ideig együtt, mintha mi sem történt volna. Nyilvánvalóan tehát a kormánykoalíciós partnereken a sor: találjanak magukban végre némi kurázsit, merjenek végre jó irányba lépni. Legyen bátorságuk olyan törvénytervezetre szavazni, amely tényleges jogköröket ad a megyei önkormányzatoknak. Annál is inkább, mert ilyen európai léptékű jogi norma megszületése alapve­tő érdeke az országnak. Magyar nemzeti közösségünknek is. Mielőtt a szlovák koalíciós honatyák, kevés kivételtől eltekintve, ismét elgyá- vulnának, ne feledjék: a jó kompetenciatörvény megalkotása itt és most a legutolsó lehetőség arra, hogy ne következzen be tragikus sza­kítás a Nyugat-orientált magyar és szlovák politikai erők között. Elejére a nehezét TÓTH MIHÁLY Egy sokszínű kormány törvényszerűen bomlásnak indul, ha a felada­tok nehezét a megbízatás utolsó időszakára halászija. Ez a kabinet nagyon sokszínű, és az utolsó pillanatra halasztotta a közigazgatási reformot. A kormánypártok népszerűségének lemorzsolódása eköz­ben pánikot idézett elő a politikusok között. És az eredmény: több mint egy évvel a választások előtt két kormánypárt politikusai nyíl­tan, mások pedig diszkrétebben riszálva keresik Meäar jóindulatát. Migaš házelnök kiírta a megyei választásokat. A leendő megyerend­szer fő jellemzője, hogy éppen ilyet álmodott meg Mečiar. Két koalíci­ós párt is azt a közigazgatási térképet tekinti legelfogadhatóbbnak, amelyet a HZDS politikai kartográfusai rajzoltak meg. Az lett volna normális, ha Mečiar legyőzését követően olyan törvényt fogad el az új parlament, amely lehetővé teszi az előző választási törvény előidézte pártszerveződési torzulások kiküszöbölését. Dzurindában azonban ehhez 1998 végén nem volt meg a politikai akarat. Időközben a sok kis járásban és a kerületekben a pártok által delegáltak elfoglalták a kisebb-nagyobb funkciókat, így a közigazgatási status quo felbontásá­hoz egyre kevesebb lett a hajlandóság. Amit a korszerű megyerend­szer kialakításában 1990-ben három hónap alatt el lehetett volna vé­gezni, az 2001-ben egész évben se valósítható meg. Mečiartól egy va­lamiben érdemes lenne példát venni. Választási törvényével olyan pártstruktúrát hozott létre, amelyről bizton tudta, 4 év alatt szétzül- lik. Hasonló előrelátásra és eltökéltségre lenne szükség a koalíciónak abban a részében is, amelyben még jelent valamit a kormányprog­ram. Ez a kormány már „széttört kancsó, kiömlött tej”. Nincs szemé­lyiség, aki a jövőben kormányzati pozícióba kerülve képes lenne a fel­adatok fontossági sorrendjének meghatározására. Kormánypárti poli­tikusaink nem kis része ma arra összpontosít, hogy a HZDS szinte tel­jesen biztos győzelme esetén se kelljen visszamenni 7 ezer koronáért levéltárosnak, 8 ezerért tanügyi bácsinak, 11 ezerért egyetemi oktató­nak. Csodálkozunk, hogy a plebszet elkeseríti ez a földszintesség? am Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342^fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7732205, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: PRNS a. s. vývoz dače, Záhradnická 151,820 05 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzunk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, AgcüiHyíe?uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található, of circulations E-mail: redakcia@ujszo.com c— s**- Szlovákiában lassan már magasabb a munkanélküliek aránya, mint az a hegycsúcs, ahová Schuster fel akar kapaszkodni! (Cossányi Péter rajza) TALLÓZÓ RODONG SZÍNMŰN A hivatalos észak-koreai pártlap szombaton, éppen azon a napon je­lentetett meg kommentárt Phenjan és az USA viszonyáról, amikor haza­érkezett 24 napos oroszországi láto­gatásáról Kim Dzsong II legfőbb ve­zető. Az írás szerint Észak-Korea mindaddig nem tárgyal Washing­tonnal, amíg az USA Phenjan hadi képességeit akarja megtenni a tár­gyalások fő témájának. „Az ameri­kai fél egyoldalúan feltételt szabott a párbeszédhez. Megköveteli, hogy elsősorban Phenjan nukleáris, raké­ta- és hagyományos fegyvereinek csökkentéséről legyen szó a tárgya­lásokon. A KNDK és az Egyesült Ál­lamok nem ülhet tárgyalóasztalhoz, amíg az amerikai fél tőrrel az övé­ben jelenik meg. Ha létrejönne is ilyen körülmények között a találko­zó, akkor sem kecsegtetne sikerrel” - írja a lap. Kim szerint Phenjan ra­kétafejlesztési programja nem je­lent fenyegetést egyetlen olyan or­szágnak sem, amely nem tör a KNDK szuverenitására. Ezeréves keresztény magyar állam - befejezetlen a millenniumi mű, a gép forog, az alkotó nem pihen Ünnepünk és a Szent Korona Tisztelettel bár, de átigazít­juk Madách Imre szavait a magyar millennium kor­mánybiztosával az ezredévi ünnepségsorozat summájá­ról folytatott beszélgetés kezdetén: befejezetlen a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó nem pihen. LŐCSEI GABRIELLA Alkotón ezúttal - mondja Nemes- kürty István - a magyar nemzetet kell érteni. Falvak, városok lakos­ságát, embereket, akik ráleltek a hazáért végzett munka ízére, arra, hogy bármit tesznek is közösségü­kért, azt önmagukért cselekszik, és nem a bármikori hivatalokért, kor­mányokért. Rendbe tették falvai- kat, tereiket, templomaikat, köz­épületeiket, temetőiket, és vala­hányszor ránéznek a millennium idején vállalt és végbevitt munká­juk gyümölcsére, eszükbe jut, mi mindent lehetne még tenniök. Ezt is szerettük volna, mondja Nemes- kürty István: az ezeréves keresz­tény magyar állam 2000. január 1- jétől 2001. augusztus 20-áig tartó ünnepségsorozatát eleve úgy szer­veztük meg - folytatja a gondolat­sort a kormánybiztos -, hogy min­den közösség a maga által megha­tározott napon és módon ünnepel­hessen. Ha emléket óhajtottak állí­tani (lett légyen az szobor, emlék-, park létesítése, templomuk restau­rálása, helytörténeti művek kiadá­sa), ám az erejüket meghaladta, a kormánybiztos hivatala támogatta elképzelésüket abban az esetben, ha a költségek egyharmadát az ille­tő közösség állta. Az ezeréves keresztény magyar ál­lamot köszöntő két esztendő során sokat tanult még a széles látókörű, meghökkentő lexikális tudással rendelkező tanár úr is. A millenni­um egyik felbecsülhetetlenül fon­tos hozadékának éppen ezt tekinti: felszínre kerültek a múltnak azon részei, amelyekről - millennium nélkül - talán soha nem szerezhet­tünk volna tudomást. Lelkesen so­rolja Nemeskürty István örömteli, személyes „felfedezéseid’. A türjei templomot például, amelynek rendbetételéhez a kis zalai falu plé­bánosa a kormánybiztosi hivatal­hoz fordult segítségért. A műemlé­ki felügyelettel végbevitt rendbeté­tel azután nem remélt fejlemény­nyel örvendeztette meg a község lakóit is, a szakembereket is: a XIII. század első harmadában emelt is­tenháza, amelyről eddig is sejteni lehetett, hogy az egyik legszebb példánya a középkori monostor­templomoknak, gyönyörű, Szent Lászlót ábrázoló freskósorozatot rejtett. Sót az is kiderült, hogy a fa­lu ura, Tűrje Dénes (ahogyan Nemeskürty István nevezi: IV. Béla király barátja) téglagyárat alapí­tott, hogy ott égessék a templom­építéshez szükséges falazóköveket, a kívánt forma szerint. - Amikor a helyreállított templom, az egykori premontrei prépostság felszentelé­sére s egyben a millenniumi emlék­zászló átadására Türjére érkeztem- meséli Nemeskürty István -, a fa­lu lakossága már szinte mindent ki­kutatott a saját múltjáról. Háromezernél is több magyar tele­pülés mondhatja el magáról, látha­tó s maradandó emléket hagyott köreiben a millennium. Ezekben a falvakban, városokban nem lehet a „múltat végképp eltörölni”, s azt is nehéz volna elhitetni az ott lakók­kal, hogy történelmünk 1945-ben kezdődött. (Ha valaki így vélekedik mégis - mondja Nemeskürty István -, ezt is tudomásul kell venni. De­mokráciában élünk, joga van min­den egyes polgárnak a saját meg­győződése szerint gondolkodni históriánkról.) A két esztendőn át tartó megemlé­kezések „ellendrukkerei” - emelke­dett pillanatokban sem lehet telje­sen elfeledkezni róluk - azt ismé­telgetik vádolón, nincsenek gran­diózus létesítményei millenniu­munknak. Méreteikkel lenyűgöző alkotásokkal tán csakugyan nem dicsekedhetünk. De talán nem is volna ülő a nehéz sorából épp e szerencsésnek mondható ezredfor­dulón önmagát felküzdő, kicsiny országnak a nagyság mámorában emlékeznie ezeréves keresztény ál­lamiságára. A kormánybiztost is ar­ról kérdezzük tehát, hogy érzelmi­leg melyik produktumához kötődik leginkább a millenniumnak. Hosszú a sor, amelybe belefog, de legtovább a kisiskolásoknak és a többgenerációs családoknak szánt Millenniumi olvasó- és dalos­könyvnél időz. (Az előszóban, amelyben az olvasást kóstolgató gyermekeknek ajánlja a két köte­tet, amelyek kultúránk legjavát ad­ják, a népi mondókáktól a verseken át legszebb dalainkig, Ravasz Lász­ló szavait idézi: „Nekünk a nyel­vünk nagyobb kincs, mint a föl­dünk, mert régibb, s akkor is él, amikor a föld már nem a mienk. Nem nyelvünk olyan, mint mi, ha­nem mi vagyunk olyanok, mint a nyelvünk.”) Kétszázezernél is több kisiskolás kapta meg ajándékul idehaza, hetvenezren határainkon túl, azok a gyermekek, akik 2000- ben és 2001-ben kezdték meg ta­nulmányaikat. Első alkalommal a miniszterelnök, Orbán Viktor adta át a díszes kiállítású kiadványt egy kis település, Tököl iskolásainak. Hogy azok a magyar családok is hozzájuthassanak, ahol nincs első osztályos gyermek, a millenniumi könyvhét óta kereskedelmi forga­lomban is megtalálható a „család olvasókönyve”, a kormányfő ajánló soraival a legelső oldalon. Magyarország millenniumi öröm­ünnepének, amelyet nem zavartak meg felekezeti, nemzetiségi és pártpolitikai súrlódások, a közép­pontjában azonban a Szent Korona volt - fejezi be napüap-terjedelem- hez mérten vázlatos összefoglaló­ját az elmúlt két esztendőről a kor­mánybiztos, Nemeskürty István. Az 1999-ben megalakult Szent Ko­rona Testület jóváhagyásával Nagyboldogasszony ünnepén Esz­tergomba utazott, és annak a hely­nek a szomszédságában állították ki, ahol az első keresztény királyt megkoronázták. Magyarország anyagilag is támogatta a határon túli kisebbségi magyar könyvkiadókat és színházakat Ahol az értékes elválik az értéktelentől MAGYAR NEMZET Szépen hangzó ógörög kifejezés a Kriterion, a régi Hellászban azt a pontot jelezte, ahol az érték elválik az értéktelentől. A bukaresti szék­hellyel alapított nemzetiségi könyv­kiadó 1970. január 1-jén kezdte meg működését... Ami az erdélyi magyarságnak a Kriterion, az volt a Kalligram Pozsonyban, Délvidéken a Fórum. Válogatott kiadványok, kis példányszámú, ám annál több szel­lemi-lelki gazdagságot hordozó munkák sora jelzi azt a szemléletet, melyet a rendszerváltozást követő­en szinte elsodort a kétes értékű könyvek sokasága. A határon túli könyvszakma térnye­rését és megerősödését bizonyítja, hogy ebben az évben hatvankét ki­adó több műit kétszáz kötet megje­lentetésére kap támogatást a Nem­zeti Kulturális Örökség Minisztériu­mától. Figyelemre méltó a felvidéki Lüium Aurumnál Vámbéry Armin tollából megjelenő Küzdelmeim cí­mű kiadvány, vagy a vajdasági Lógósnál A délvidéki művészek és Nagybánya címmel hamarosan nap- vüágot látó Gulyás Gizella-kötet. A Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma kiemelt feladatának te­kinti egységes nemzeti kultúránk feltárását, megőrzését, ápolását, va­lamint szellemi kincseink gyarapítá­sát. Ennek értelmében fordított hat­vanmillió forintot az elmúlt év után az idén is magyar nyelvű könyvki­adásra a tárca Erdélyben, Felvidé­ken, Kárpátalján, a Vajdaságban, Szlovéniában és a nyugati magyar­ság körében. A kiadás támogatásán túl a könyves kultúra határon túli gyarapítását kívánja szolgálni a kéz­irat-előkészítő pályázat, melynek keretében az elmúlt esztendőben 10 hónapon keresztül huszonküenc szerző alkotómunkáját támogatták valamivel több mint hétmillió fo­rintból. Az idén négy ország negy­venhat magyar szerzője kapott ösz- szesen tíz és fél milliós anyagi segít­séget, és a közelmúltban vált lehető­vé az is, hogy a határon túli alkotók és könyvkiadók részt vehessenek a Nemzeti Kulturális Alapprogram Irodalmi és Könyv Szakmai Kollégi­umának meghirdetett pályázatain, melyen tíz kiadó több mint hatmü- lió forint támogatásban részesült. A kisebbségi magyar színházak tá­mogatási rendszere éveken át min­den következetességet nélkülözött. Előfordult, nem is egyszer, hogy ezen a csatornán keresztül is az anyaországi színházművészet egy- egy szereplőjét karolták fel. A hatá­ron túli hivatásos magyar színházak anyaországi fellépéseire - a kisvár- dai fesztivált leszámítva - csak alka­lomszerűen kerülhetett sor, noha a bemutatott produkciók többsége minden bizonnyal a szélesebb hazai közönség érdeklődését is felkeltette volna. A Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériuma elsősorban olyan színházi produkciók támogatását vállalja, amelyek a magyar nyelvű drámairodalom felhasználásával jöttek létre, s a klasszikus műveltség népszerűsítéséhez is hozzájárulnak. A tárca segítséget nyújt a színházi kísérletekhez, valamint a társulatok akut művészeti és szociális problé­máinak enyhítéséhez. A tárca költ­ségvetésében a határon túli magyar színházak működésére, tárgyi fel­tételemek javítására az elmúlt esz­tendőben hetvenmillió forint állt rendelkezésre. Ezenfelül a minisz­teri különkeretből minden régió összesen ötmillió forintot fordítha­tott belföldi vendégjátékokra. Az idén már nyolcvanhatmülió forint­ból gazdálkodhat a határon túli hu­szonhárom teátrum, egyebek kö­zött a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a Kolozsvári Állami Ma­gyar Színház, a Kolozsvári Állami Magyar Opera, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Tár­sulata, a Nagyváradi Állami Szín­ház Szigliget Társulata, a temesvári Csiky Gergely Színház, a Szabadkai Népszínház és az Újvidéki Színház a komáromi Jókai Színház és a kas sai Thália Színház meg a beregszá szí Illyés Gyula Magyar Nemzet Színház.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom