Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)
2001-08-11 / 185. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. * (Arany János) HÉTVÉGI MAGAZIN „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyug assza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüzó pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti.” (Arany János) 2001. augusztus 11., szombat 5. évfolyam, 32. szám Tavaly negyvenéves pedagógiai tevékenységéért, sikeres tanítványaiért, valamint Érsekújvár kulturális életében vállalt tevékeny szerepéért Pro Űrbe Díjat kapott Nem tudnék élni, ha nem taníthatnék KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA vekig 6 volt Újvár primadonnája. A bársonyos hangú, mosolygós Novák Marika. Konzervatóriumi érettségivel titokban jelentkezett próbaéneklésre. A pozsonyi Új Színpad szerződtette (volna) szubrett szerepekre, de az édesapja hallani sem akart róla. Akkor már négy éve tanult énekelni Mária Smutná-Vlkovánál, de az lasztott lehetőségek miatt. A bécsi szerződés havi tízezer koronát jelentett volna akkor, amikor a fogorvos férjem kétezemégyszázat keresett. De nem engedett, és én nem erőltettem. Szerelmes voltam.” Ötvenkilencben kezdett tanítani az érsekújvári zeneiskolában. Kilenc- venháromtól magántanár. Nyolc évig oktatott a Nyitrai Pedagógiai Főiskola zenei tanszékén hangképzést. Az idén már nem vállalta - az utazás miatt. A tapolcsányi konzervatóriumnak továbbra is (külsős) A Pro Űrbe Díj átvételekor (Képek: archívum, szerző) ötödik évet nem végezte el: fontosabb volt a szerelem. Féijhez ment, megszületett első fia, majd tíz évvel később végezte el a konzervatórium ének szakát. A Magyar Rádió Gyermekkórusának karnagyai, Csányi László és Bottka Valéria felkérték, vállaljon hangképzést a Magyar Rádióban, legalább hetente egyszer. „A féljem azt mondta, elmész hetente egyszer, aztán ott maradsz színházban, a végén többet leszel Pesten, mint itthon. Ez nem féltékenység volt a részéről, arra nem is volt oka. Mindenhová együtt mentünk, a Csemadokban is együtt szerepeltünk. Én énekeltem, ó a zenekarban hegedült. Felléptem Csík Jánossal, Baksay Árpáddal, Németh Marikával, Sárdy Jánossal, Kazal Lászlóval, Alfonzóval... Nincs bennem keserűség az elmutanára, újvári és környékbeli kon- zervatoristákat tanít énekelni. Diákjait félévenként viszi vizsgázni. Halláné Novák Marika lemondott az énekesi babérokról - de pedagógusként több kiváló énekest nevelt. „Decsi Ági volt az első, a budapesti operettszínházhoz került, jelenleg a liszt Ferenc Zeneakadémián tanít színész tagozatosokat. Ágh Lívia a prágai operaház szólistája, nyolcadikos korában került hozzám Vág- sellyéről, én készítettem fel a konzervatóriumi felvételire. Bajcsan Szüvia most Kanadában van, Galla Janko a pozsonyi opera szólistája, járja a világot, Galla Álenka Besztercebányán kapott szerződést. Kutlí- ková Mária Regensburgban szólista, Vadkerti Blanka - most Mellenová - itthon is, Csehországban is sokat koncertezik, nagyon szép koloratúrszoprán. Sztreda Kriszti a budapesti operettszínházhoz került, és a Liszt Ferenc Zeneakadémia másodéves opera szakos növendéke. Egyenesen a gimnáziumból került oda, ötödikes volt, amikor foglalkozni kezdtem vele. Klein Oti a pozsonyi és a budapesti operaház szólistája, és sokat vendégszerepei Prágában is. Bencsik Lívia többször lett első a Le- hár-versenyeken. Dojčan Ľubica Csehországban él, többnyire templomokban koncertezik.” Az egykori tanítványok között pedagógusok is vannak: Lenka Strážovs- ká-Pavlíková a pozsonyi egyházi konzervatórium énektanára, Sztru- hár Éva, Malatincová pedig az igazgatónője. Ők valamennyien énekesek. A zongoristák közül Čerman Peter a pozsonyi konzervatórium igazgatója, Dráfi Ferenc a bécsi operaházban korrepetitor. Harmincnégy diákot készített fel a zenei pályára - énekeseket és zongoristákat. Mire emlékszel szívesebben: a szereplésekre vagy a tanításra? A legnagyobb sikerem a Marica grófnő volt. A Csárdáskirálynőben is nagyon jól éreztem magam, és a revükben is. Nagyon-nagyon szerettem szerepelni, de épp annyira szeretek tanítani is. Nem fogadok el mindenkit, sőt három hónapos próbaidőt szabok még akkor is, ha szép hangú a gyerek, mert annyi idő után mutatkozik meg, hogy mennyire formálható a hang. Szívesen szerepelnék még ma is, de nekem mindig azt mondták, hogy akkor kell otthagyni a színpadot, amikor az ember a csúcson van. És ez igaz. A Csemadokban továbbra is dolgozom, az összes operett és revüműsor énekszámait én tanítottam be. A tanítványaidat minden vizsgájukra elkíséred? Persze! Akkor van rám a legnagyobb szükségük. Biztonságban Marica grófnőként Halláné Novák Marika érzik magukat. És a legfontosabb, a beéneklés. A volt tanítványaim is felkeresnek, Mellen Blankával átvettük a szerepét, mielőtt Brünnben fellépett. Mikor lehet kezdeni az énektanulást? Szerintem a legideálisabb mutáció után, akár fiúról, akár lányról van szó. Lehet dolgozni mutáció előtt is, de akkor a zenei hallást fejlesztjük, mert főleg énekelünk. Picit a hangterjedelem is bővül, de hangképzést csak a mutáció után szabad elkezdeni. Lányoknál ti- zenhárom-tizennégy, fiúknál tizenhat éves kor az ideális. Tavaly Pro Űrbe Díjat kaptál. Milyen indoklással? Tulajdonképpen nemcsak a város kulturális életében vállalt szerepemért, hanem a tanítványaimért is, akiket felkészítettem a zenei pályára, s akik Érsekújvárt képviselik itthon és külföldön is. Tehát a negyvenéves pedagógiai tevékenységemért. Jelenleg van olyan tanítványod, aki néhány év múlva híres lehet? Van. Horváth Tímeának hívják. De ő táncdalt énekel. Fantasztikus stílusa van, ez adottság nála. Érzi a zenét. Hogyan élsz? Amióta meghalt a férjem - tizennégy éve -, egyedül. Eladtam a házunkat, mert nem volt értelme fenntartani. Reggel hat előtt elmentem otthonról, este jöttem haza... Az édesanyámhoz költöztünk, ott laktunk másfél évig, s azután kaptam meg ezt a háromszobás lakást. Nagyon elégedett vagyok vele. A tanítványaimmal - a kicsikkel - minden évben koncertet adunk az iskolaév végén, mert fontos, hogy szerepeljenek. Egyik fiam Prágában él, a másik érsekújvári, mindennap eljön hozzám. Egy unokám van, kislány, tizenöt és fél éves. Őt is Halia Marikának hívják. Zongorázni kezdett, de egy éve énekelni tanul nálam, nagyon szorgalmas. A nagymamája nyomdokaiba akar lépni... Mivel az óriásplakátok, a tévéreklámok vagy az újsághirdetések nem mindig elég hatásosak, új módszerhez folyamodnak a reklámcégek, mégpedig a kínálgatáshoz Ingyenes ajándékot tessék, most csak kétszázötven korona! JUHÁSZ LÁSZLÓ edvenc sarki élelmiszerboltom mindig tartogat meglepetéseket. Most nem afölött akarok keseregni, hogy sohasem tudom, mit, hol és mennyiért találok a polcokon, nem is amiatt bosszankodom, hogy a négy pénztárgép közül gyakran csak egy üzemel. Ezt már megszoktam. Hamar megbarátkoztam azzal a módszerrel is, amellyel újabban termékeiket kínálják az élelmiszer- gyártók és -forgalmazók. Áz üzlet előcsarnokában szinte egymást érik a reklámakciók, rendszeresen tartanak kóstolóval egybekötött, rögtönzött termékbemutatót a környék gyanúdan, cekkeres közönségének. Mivel a kísértésen kívül mindennék ellen tudok állni, és mint mindenki, én is szeretek potyázni, szinte minden adandó alkalommal hagyom, hogy elcsábítsanak a rövidszoknyás, hosszú combú reklámlányok. Kedvesek, mosolygósak, lehengerlő bájcsevellyel vesznek le a lábamról. „Szép jó napot kívánok, megengedi, hogy megajándékozzuk cégünk legújabb termékével?” - valahogy így hangzik a megszólítás, aminek hatására eltökélt tejkenyértojás-vá- sárló legyen a talpán, áld nem torpan meg egy pillanatra. A másod- percnyi elbizonytalanodást kihasználva a hostessek hoznak és tesznek valamit a kezembe: öngyújtót, reklámtollat, kulcstartót vagy parfümöt. Csodálkozó arckifejezésemet látva azonnal közük, éppen ajándékot kaptam. Illedelmesen megköszönöm a figyelmességet, és már mennék is tovább, mikor egyikük utánam szól. „Égy pillanat, uram: hadd mondjam el, hogyan lehet az Öné ez az ajándék!” Ja, vagy úgy - lankad rögvest az érdeklődésem, és igyekszem terepszínű arcot vágni, hogy leplezzem a potya elvesztése fölött érzett csalódásomat. Rövidesen megtudom, mindössze egy száz- (kétszáz, ötszáz, ezer-, tetszés szerint behelyettesíthető) koronás árucikket kell megvásárolnom, és máris a hőn áhított reklámtárgy boldog tulajdonosa lehetek. Ilyenkor általában illedelmesen megköszönöm a lehetőséget, és zavartan továbbállok. Vannak persze ennél önzetlenebb, nagyvonalúbb cégek is, amelyek nem álajándékkal próbálják elijeszteni potenciális vásárlóikat. Általában megújult, feljavított, vagy csak új kiszerelésben pompázó élelmiszeripari vagy kozmetikai cikkeket reklámoznak ily módon. Biztosan ismerik a „Most 20 százalékkal több!”, az „Új, bőrbarát változatban!”, a „Mától óceánillatban is!” vagy a „Már naspolyaízben is!” jellegű szlogeneket. Amikor ugyanis lankadni kezd az érdeklődés valamely árucikk (chips, joghurt, in- timbetét, csokiszelet, tusfürdő) iránt, a gyártók reklámszakemberei odaszólnak a fejlesztési osztálynak: találjanak már ki valami újat, mert a kutyának sem kell a málnaízű joghurt, keverjenek mondjuk mangót az alapanyagba. Mikor elkészül a termék, beindul a kampány is. De mivel az óriásplakátok, a tévéreklámok vagy az újsághirdetések nem mindig elég hatásosak, jöhet a kínálgatás. Bennem emberükre találnak, az egyszer biztos. Ettem én már feke- teribiszke-joghurtot papírtégelyből, falatoztam fokhagymás chip- set műanyagtálcáról, kortyoltam zsensenkivonattal ízesített likőrt gyűszűnyi plasztikpohárból, és - igaz, csak egyszer - azt is hagytam, hogy jo- jobás (nem tudom, mi az), bőrtápláló homloktejet kenjenek a kezemre. Ritkán fordult elő, hogy vásároltam volna is az újdonságokból, hiszen megvannak a jól bevált márkáim, de ha nekik megéri, nekem duplán. Néhány héttel ezelőtt aztán már odáig fajult a dolog, hogy a legújabb típusú kontaktlencsét akarták rám tukmálni, próbáljam már ki igényes és ingyenes ajánlatukat. Volt süt- nivalójuk, hiszen csak a szemüveges bevásárlókat szólították meg a szembe- valót kínáló szemrevaló lányok. Beismerem, el is vittem tőlük egy szép, színes tájékoztató füzetecskét, hogy majd alkalomadtán beszólok egy pár kontaktlencséért. Otthon aztán elolvastam az apróbetűs részt is, hogy 250 koronába kerül „a természetazonos alapanyagból készült szembarát segédeszköz” ingyenes kipróbálása. Nincs szerencséjük, ennyire nem vagyok rövidlátó. (Illusztrációs felvétel)
