Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)

2001-08-11 / 185. szám, szombat

10 Családi Kör ÚJ SZÓ 2001. AUGUSZTUS 11. Bodzaleves daragaluskával Hozzávalók: 1/8 I tej, 1 evőkanál vaj vagy margarin, 4 evőkanál finom kristálycukor, 6-7 dkg búzadara, 1 tojás, 2 alma, 3 evőkanál citromlé, 3 dl bodzabogyóié, 2 dl szűrt almaié, 1 fahéjrúd, 1 evőkanál étkezési (búza)keményítő, a díszítéshez tetszés szerint citromhéjspirál és mentalevél. Elkészítése: A tejet a vajjal és 1 kiskanál cu­korral felforraljuk. Beleszórjuk a búzadarát, és addig kever­jük, míg az edény aljától egy darabban elválik. Levesszük a tűzhelyről, kissé kihűtjük, majd beledolgozzuk a tojást. A masszából apró galuskákat szaggatunk, és forrásban lévő vízben, alacsony hőfokon kb. 10 perc alatt kifőzzük. Közben a negyedekre vágott almák magházát kiemeljük, húsukat vékonyan felszeleteljük, és fel- forrósított citromlében rövid ideig pároljuk. Hozzáadjuk a szűrt almalevet, a bodzabo- gyólevet, a maradék cukrot és a fahéjrudat, majd felforraljuk. Belevegyítjük a 2 evőkanál víz­ben elkevert keményítőt, és összeforraljuk. A daragaluskákat a levesbe ve­gyítjük, tetszés szerint citrom- héjspirállal és friss mentalevél­lel díszítjük. Forrón is, hidegen is kínálhatjuk. Brokkolis-gombás pulykasteak Hozzávalók: 60 dkg pulykamell, 50 dkg csiperkegomba, 1 közepes fej vöröshagyma, 2 dkg vaj vagy margarin, 2 dl tejszín, 15 dkg provence-i fűszeres krémsajt, 50 dkg brokkoli, 10 dkg gouda sajt, só, durvára őrölt bors. Elkészítése: A pulykamellet és a gombát fel­szeleteljük. A vöröshagymát ap­róra felkockázzuk. A hússzelete­ket a felhevített vajon megsüt­jük, sóval, borssal megszóljuk, majd kivesszük a serpenyőből. A visszamaradt zsiradékban a vöröshagymát és a gombát meg­pirítjuk, majd felöntjük a tej­színnel, és belekeverjük a fűsze­res krémsajtot. Rövid főzés után sóval, borssal ízesítjük. A rózsái­ra szedett brokkolit forrásban levő sós vízben kb. 2 percig elő­főzzük, majd lecsöpögtetjük. A pulykamellel és a gombamár­tással együtt, adagonként tűzál­ló tálkába halmozzuk. Megszór­juk a lereszelt sajttal, és arany- barnára sütjük. Friss franciake­nyérrel fogyasztjuk. Dinnyegolyók mascarponekrémmel Hozzávalók: 7-8 dkg mandulás csók, 1/2 dl erős feketekávé, 1 kg sárgadinnye, 30 dkg mascarpone (olasz lágy sajt), 20 dkg félzsíros tehéntúró, 2 zacskó vaníliás cukor, 7-8 dkg porcukor, 4 evőkanál citromlé, 2 evőkanál finom kristálycukor, 5 dkg mandula, 1-2 evőkanál narancslé. Elkészítése: A mandulás csókokat meglo­csoljuk a feketekávéval. A félbe vágott sárgadinnye magjait el­távolítjuk, húsából karalábévá­jóval vagy kiskanállal apró go­lyókat kanyarítunk ki, és né­hány darab kivételével ada­gonként desszertestálkákba halmozzuk. A mascarponét si­mára keverjük a túróval, a cit­romlével, a vaníliás és a porcu­korral. A krém felét elosztjuk a dinnyegolyókon. Ráhelyezzük a kávéval meglocsolt mandu­lás csókokat, ráhalmozzuk a maradék krémet, majd hűtőszekrénybe állítjuk. A kristálycukrot serpenyőben aranybarnára pirítjuk. Hozzá­adjuk a mandulát és a narancs­lét, kb. 2 percig főzzük, majd rövid ideig hűlni hagyjuk. A mandulákat hosszú tűre szúr­juk, és villa segítségével vagy kézzel hosszú szálakat húzunk a rájuk tapadt karamellből. (Vigyázat! Nehogy megéges­sük az ujjúnkat!) Végül a desz- szertet a félretett dinnyego­lyókkal és a karamellizált mandulával díszítjük. Aki új konyhát akar, annak számolnia kell azzal, hogy legkevesebb egy hónapig építkezési területen fog lakni Átépítés a lakásban (Illusztrációs felvétel) CS. LISZKA GYÖRGYI inden, ami él, fúr- farag. így az ember is. Ezért aztán a nyár nemcsak a va­kációzás, a szabad­ságok ideje, sokak számára a lakásátépítés, -renová­lás időszaka inkább. Persze, a leg­ideálisabb e kettőt összekötni: megbízni egy céget az építéssel, s két hónapra elrepülni Floridába. No, de ki engedheti ezt meg magá­nak nálunk, főleg a Családi Kör ol­vasói közül? így aztán marad a ki­merítő, ám lényegesen olcsóbb megoldás, a csináld magad, avagy szabadság a szétvert konyhában. S bár a magyar ember szorgalmáról, dolgos két kezéről ismerszik meg, ugye, egy laikus mégsem képes megoldani minden munkálatot. Kidönteni a közfalat, szétszedni a beépített konyhabútort, leverni a csempét, fölszedni a talajborítást, kivenni az ajtótokot (meg az ajtónkot), eltávolítani a régi világí­tótesteket, a kapcsolókat, elosztó­kat, erre sokan maguk is képesek. Nem gond szétverni egy konyhát! Csakhogy ott marad benne az a rengeteg építkezési hulladék, és valahová el kell szállítani. Kell igé­nyelni egy konténert (nagysága és ára függ az elszállítandó szemét mennyiségétől és minőségétől, va­lamint a konténer igénybe vételé­nek időtartamától), kell keresni egy fizetett szemétlerakatot, te­herautót keríteni, no meg segítő kezeket. Valakinek le kell hordania a törmeléket a megrendelt tároló­ba, valakinek szünet nélkül takarí­tania kell a liftet s a közös folyosót, valakinek éjjel-nappal őriznie kell a konténert, egyébként pillanatok alatt megtelik a többi lakás sze­metjével. Kinek van ennyi rokona? Jobb hát a munkát rábízni egy szolgáltató társaságra, annál is in­kább, mivel a víz, a gáz s a villany szerelése amúgy is szakembert kí­ván. Mert egyébként nem gond fa­lat húzni sem, új vezetékeket be­AUGUSZTUS 11. SZENT KLÁRA ÜNNEPE Az 1194-1253 között élt itá­liai katolikus rendalapító szűz, a hímzőmunka védő­szentje. XII. Pius 1958-ban őt nevezte meg a televízió védő­szentjeként. 1212. március 18-án Assisi Szt. Ferencnek tette le a szerzetesi fogadal­mat, aki végül a San Damiano-templom szegény­házában helyezte őt el, Assisi város szélén. Klára lett ott a Ferenc-rendi apácák, a kla- risszák házfőnöknője. Rop­pant szigorú életvitelt és sze­génységet követelt. Negyven évig állt zárdája élén. 1253- ban a pápa jóváhagyta a ren­det, s ezzel a klarisszák jövője biztosítva lett. IV. Sándor pá­pa 1255-ben szentté avatta. szerelni sem, csak szá­molni kell azzal, ha nincs meg hozzá a meg­felelő eszköz, szerszám, az ember térdig lejárja a lábát, mégsem lesz tö­kéletes semmi. Nem­csak hogy mosogatót, csapot, csempét, építő­anyagot, ragasztót, csö­veket, könyököket, hu­zalokat, apró csavaro­kat, különböző bigyu- szokat fog hajszoíni, melyek, ugye, egy min­dennapos háztartásban nincsenek csak úgy kéz­nél, hanem mivel lelő­helyüket, árukat sem is­meri, még egy csomó idejébe is fog kerülni a beszerzés. Jobb hát egy mestercsapat, akik min­dent tudnak és besze­reznek. Még az építési munká­latok előtt nem árt vilá­gosan látni, mit hogyan szeretnénk megvalósí­tani. Hová kívánjuk a sparheltet, a konyha- kredencet, hová a csat­lakozókat, a villanykap­csolókat, a lefolyót, a vízcsapot. Egyszerűbb átépítésnél elég a szó­beli megegyezés, ko­molyabb munkálatok esetén jobb, ha minden papíron van. Egy átla­gos lakásrész-renoválás 2-4 hétig tarthat, tehát számolni kell azzal, hogy minimálisan egy hónapig építkezésen fo­gunk lakni. Persze, ez is csak arra az esetre érvé­nyes, ha mind az építő­anyag, mind az építő­munkások akkor állnak a rendelkezésünkre, amikor éppen szükségünk van rá­juk, amikorra megbeszéltük. Nálunk gyakorlatilag ez így nézett ki: kilenc éve átadott lakótelepi konyhánkban levált a csempe. Döntöttünk, idén kőművesekkel nyaralunk. És jött a..., no, nem a doktor, nem a Tenkes kapitánya, mégcsak nem is a Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián, hanem három szaki, a vicces, a szorgos meg a csöndes. Igaz, három hét késéssel, anyósom fenyegető telefonjaira. Semmi baj, négy nap az egész, mondta a vicces, a szorgos hallga­tott, a csöndes meg sem hallotta. A csempe a falról magától lehullott, a törmeléket szépen elszállították, összetakarítottak. Megy ez, mint a karikacsapás. Aztán falaztak, va­koltak, csempéztek, csatlakozókat helyeztek át, persze, nem oda, ahová szerettük volna, mert pa­nelt ők nem vésnek. Miután fel­rakták a csempét, derült ki, hogy valóban van közte olyan is, mint amilyet a boltban választottunk, de egyébként ahány, annyiféle. Amúgy is rusztikus konyhát akar­tunk, lesz póriasán rusztikus. Szép ez - mondta a vicces -, nem olyan csúnya, mint gondoltam, a szor­gos hallgatott, a csöndes akkor már nem is volt ott. Ők négy nap alatt valóban végeztek. Aztán ki­derült, hogy a szegélyfal picit szé­lesebb, nem fér be a konyhabútor. Amúgy hosszában rövidebb, szél­iében meg keskenyebb a kelleté­nél. A csatlakozók még véletlenül sem oda kerültek, ahol emberi kézzel elérhetők lennének. Erre megemberelte magát a ház ura - aki eredetileg szakszerű munkát kívánt, s ki egyébként a szellem testileg cingár embere -, letette az írótollat, vette a kisfűrészt, s lere­szelte vele az oldalfalat. Aztán ki­véste a panelt, áthúzta a villanyve­zetéket, izolálta a vizescsöveket. Fogta a vakolókanalat, utána a meszelőt, s ki tudja, még mi min­dent, mert én akkor világgá men­tem. De sejtem, most hajszolja a huzalokat, csavarokat, bigyuszo- kat, s méretre kell még vágnia a munkalapot, be kell szerelnie a vízcsapot, a lefolyót..., remélem karácsonyra meg tudom sütni a mézeseimet a konyhámban. Egyébként nem volt rossz az a négy nap, jól szórakoztunk, s amúgy szép munkát végeztek a szakik. Közben meséltek is nekem, ki velük szabadságoltam, hogy dolgoztak ők Németországban'is, és ott ám nem úgy van, mint ná­lunk, ahol bármi jó, ott csak töké­letes munkát fogadnak el. Ott olyan nincs, hogy valamit ne úgy csináljanak meg, ahogy a megren­delő kívánja. Ott jön a brigádveze­tő, és szétrúgja a falat, ha nem tet­szik neki. Ott száz évre építenek, míg nálunk jó, ha tízre. Minden­esetre nálunk is szépen föl van rak­va a szedett-vedett csempe. Azt meg én szedtem-vettem. Mit mondhatok én a Családi Kör kedves olvasójának, aki éppen át­építést tervez lakásában? Legyen maga kőműves, gáz-, víz- és vil­lanyszerelő, sőt nem árt, ha szoba­festő és asztalos is. Vagy! Költöz­zék Németországba. De ha egyik sem jöhet szóba, ráadásul olyan ügyes kezű, türelmes férje sincs, műit nekem, akkor semmi esetre se kezdjen bele a munkába, viselje el inkább a foghíjas csempét, bé- küljön meg öreg konyhájával, mert egyébként azt is megbánja, hogy a világra jött! A fogyasztók jogai Az ENSZ 1995. április 9-én fogadta el a fogyasztók jogait védő törvényt: 1. Az alapvető szükségletek kielégítésének joga (a megfelelő élelmiszerek, ruházkodás, lakás, egészségügyi ellátás, művelődés, higiéniai berendezések használata). 2. Jog a biztonsághoz (védelem az egészségre káros vagy életveszélyes termékek, előállítási technológiák, szolgáltatások ellen). 3. Jog az informáltsághoz (a szükséges adatok ismerete, védelem a tisztességtelen reklám ellen). 4. Jog a választáshoz (a kellő információ alapján kiválasztani a legmegfelelőbbet). 5. A saját érdekvédelem joga (a fogyasztói érdekek érvényesítése a termelés és a szolgáltatások fejlesztése során). 6. Jog az orvosláshoz (a vásárlás során ért károkért kárpódás jár, a panaszosnak joga van a keÜő felvüágosításra). 7. A fogyasztónak jogában áll megszerezni mindazokat az ismereteket, melyek alapján a legjobb terméket választja. 8. Jog az egészséges környezet­hez (hogy egészséges környezet­ben éljen és dolgozzon). A Szlovák Köztársaság 1995-ös törvénye védi a fogyasztókat, de a vásárlónak saját magának is ügyelnie kell néhány dologra. Pld.: ♦ élelmiszer-vásárláskor ellenőrizze, nem járt-e le a szavatossági idő; ♦ az áru feltüntetett súlya megfelel-e a valóságnak - tehát jogában áll lemérni az üzletvezető jelenlétében; ♦ nem sérült-e a csomagolás. Ha igen, a termék csökkent értékű lehet, és nem biztos, hogy higiéniai szempontból megfelelő; ♦ a fagyasztott élelmiszeren ne legyen jégréteg. Ha van, az azt jelenti, hogy egyszer már kiolvadt. A fagyasztóládából kikandikáló élelmiszert ne vásárolja meg; ♦ ügyeljen rá, hogy ha pl. húst vásárol, ne csak az a fele legyen kifogástalan, amelyet felé mutat az eladó. A húskészítményeket meg kell szagolni. Vizes, halvány sertés- és feltűnően sötét marhahúst ne vegyen; ♦ csakis friss, érett gyümölcsöt, zöldséget vásároljon. Ha penészes vagy rothadásnak indult, akkor se vegye meg, ha leszállított áron kínálják; ♦ tejterméket csak olyan helyen vásároljon, ahol hűtőpolcokon tárolják, (k)

Next

/
Oldalképek
Tartalom