Új Szó, 2001. augusztus (54. évfolyam, 176-201. szám)
2001-08-10 / 184. szám, péntek
ÍZVILÁG AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETE j 2001. augusztus 10., péntek 1. évfolyam, 7. szám Az olasz konyha nemcsak pastából áll Vasco da Gama ötszázkét évvel ezelőtt újdonságok garmadával tért vissza indiai felfedezőútjáról A legfinomabb kávé Olaszország-Dél-Európában, az Appenini-félszigeten fekszik, államformája: parlamentáris köztársaság. Az Európai Unió tagja. Területe 301 302 km2. Lakossága ötvenhét millió, 95 százalékban olasz. Kilencvenkilenc százalékuk római katolikus vallású. Jelentősebb etnikai csoportok: szárd, rétoromán, dél-tiroli, szlovén. A lakosság hetven százaléka városban él. Fővárosa: Róma, csaknem hárommillió lakossal. Az iparban és kereskedelemben háromszor annyian dolgoznak, mint az ország gazdasági életében jelentős szerepet játszó mezőgazdaságban. Főbb exportcikkek: vegyipari termékek, jármű, fém, kőolajtermékek, elektromos készülékek, gépek, mezőgazdasági termékek. Pénzneme: líra (11TL = 100 centesim). Gondolák Velencében OLASZORSZÁG Szikrázó napsütés-, puha fövenyes tengerpart, örökzöld píneák, sikló gondolák Velence lagúnáin, józan milánóiak, büszke rómaiak, daloló nápolyiak, kegyes zarándokok, kalandvágyó turisták, a bárokban a világ legfinomabb kávéját főzik az espressogépek, a rostoranték árnyas kertjében testes vörösbort kóstolgatnak a vendégek, és pasta, pasta, az utazónak az az érzése, mindenütt pasta... Szinte látjuk magunk előtt, hogy Londonban a Tosca előadása után a Covent Garden közelében lévő olasz vendéglő asztalánál Luciano Pavarotti szájában szétomlik az első falat paradicsomos spagetti, s olyan széles mozdulatot írt le a kezével, amilyenre csak egy világhírű olasz operaénekes képes. A tulajdonos, arcán széles mosollyal rákacsint az énekest kísérő riporterekre: „Uraim, ezt a gesztust csak mi, olaszok értjük. Engedjék meg, hogy lefordítsam önöknek: Igen, ilyennek kell lenni az igazi pastának. De azért higgyék el nekem, az olasz konyha nemcsak pasta.” (- ma - ) Készül a pizza az Atlanti-óceán felé---------------------------------------------------------------------------------------------Morais d e Sousa meredek sziklái Arccal PORTUGÁLIA P ortugália Dél-Európa legnyugatibb pontján terül el, arccal az Atlanti-óceán felé. Mivel hmbb az ország nyugati határa az óceán, természetes, hogy, minden hajós nép számára ősidők óta nyitott volt. A 1415. században ők voltak az első európaiak, akik a mesés és messzi Keletre eljutottak, valamint mélyen behatoltak a dél-amerikai kontinens belsejébe. Útjaikról egész sor újdonságot hoztak magukkal. Portugália területe 92 270 km2, államformája parlamentáris köztársaság. Lakossága több tízmilliónál, 99 százalékban portugál. Vallása: a lakosság kilencvenöt százaléka római katolikus vallású. Fővárosa: Lisszabon, nyolcszázezer lakossal. Exportcikkei: textil, érc, parafa, élelmiszer, bor, energia. Pénzneme az esendő (1PTE = 100 centáv). Az ország Európa egyik legrégibb nemzeti állama, 1139-ben keletkezett. A portugálok büszkék nemzeti kultúrájukra és nemzeti ételeikre. Finom boraik történelme jóval korábbi időkbe nyúlik vissza. A rómaiak Kr. e. 216-ban jöttek erre a vidékre és kezdték el termeszteni a szőlőt. A portói bor tehát az ország történelmével együtt fejlődött. Spanyolország és Portugália kulináris szempontból nagyon közel áll egymáshoz. Mindkét országban olívaolajjal sütnek, főznek, az andalú- ziai cocido, a legalább kétféle húsból, sokféle zöldségből készült fogás például csak annyiban különbözik a portugáliaitól, hogy ott cozidónak A PORTÓ Hogyan keletkezett? Egy monda szerint, azért, hogy a bor kibírja a hosszú utat Indiába, brandyt öntöttek bele. Az alkohollal való elegyítés eredménye az lett, hogy a bor nem forrt és elvesztette savanyúságát. Megmaradt viszont édessége és utánozhatatlan gyümölcsízt kapott, megszületett a Vinho do Porto. hívják. A római és görög gasztronómia és a hosszan tartó mór megszállás hatása kimutatható az ibériai konyhán, a két nép étkezési szokásait azonban mindenekelőtt a tenger és a föld gazdagsága alakította ki. „Mutasd meg, mit termelsz, s megmondom, mit eszel ünnepnapjaidon” - tartja egy mondás. „Az étkezés élvezed’ - vallja a másik. Alighanem nagyon kevesen gondolnak arra, hogy a két ibériai nép étkezési szokásaiban a sok hasonlóság mellett meglevő különbségek - például a portugál konyha valamivel fűszeresebb és gazdagabb,, mint a spanyol - azzal is magyarázhatók, hogy a portugálok nemcsak Latin-Amerikába jutottak el, mint a spanyolok, de oda is, ahová Kolumbusz eredetileg elindult, de Amerikában kötött ki - Indiába s még távolabb. Innen ered, hogy több olyan fűszert is használnak, így a köményt, a koriandert, ami a spanyol konyhában nem honos. Persze Portugáliának is megvannak a jellegzetes nemzeti ételei, s ezek országonként és tájak szerint is változnak. Az egyik ilyen különlegesség a zarzuella, a halszeletekből, homárból, garnélarákból, kagylóból álló, sonkával, mandulával, fehérborral ízesített étel. Az ibériai ország tengerparti, hajós nép lakja, így természetes, hogy a félszigeten népszerűek a halételek, különösen a tőkehalból készültek. Némely földrajzi hely főzéstudománya az ősi juhász sütés-főzésen alapul, viszont rendkívül kifinomult. A pácolt sonka, a kolbászfélék, a hidegen tálalt sűrű zöldséglevesek, a burgonyás sajtos omlett, finom különlegességnek számítanak. A portugálok szívesen fogyasztják a fűszeres párolt marhahúst, az egész félszigeten kedveltek a mézes-mandulás sütemények, az andalúziai őszibarack, utoljára, de nem utolsósorban a zamatban, ízben, színben egymással versengő borok Piojá- ból, Navarrából, Cambadorból, Penedesből. ( - malév - ) Gyűjtik a híres portói alapanyagát Archív felvételek
