Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-09 / 156. szám, hétfő

8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 9. Folyamatosan gyengül a meleget adó Golf-áramlat A Franciaországban, a Chauvet-barlangban felfedezett 30 ezer éves barlangfestmények átrajzolják a történelmet Ismeretlen tényezők hatásai érvényesülnek ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az Észak- és Nyugat-Európa ég­hajlatát kedvezően befolyásoló Golf-áramlat folyamatosan gyen­gül, ami komolyan veszélyeztet­heti a halászatot a térségben - ál­lítja egy nemzetközi kutatócso­port nemrég megjelent tanulmá­nyában. Norvég, dán és skót ku­tatók mérései, amelyekről a Na­ture című brit tudományos maga­zinban számoltak be, azt igazol­ták, hogy a Norvég-tenger és az Atlanti-óceán közötti hidegáram­lat, amelynek nagy szerepe van a meleg Golf-áramlat kialakulásá­ban, az elmúlt ötven évben mint­egy 6 százalékkal gyengült, ami maga után vonta a melegáramlat gyengülését is. A tudósok szerint bizonyos térségekben, például a Feröer-szigeteknél a hidegáram­lat gyengülése elérte a 25 száza­lékot is 1950 óta. A Golf-áramlat, az Atlanti-óceán északi felének ez a meleg tengeráramlata a Me­xikói-öbölből indul, Amerika partjai mentén északkelet felé tart, majd Európa északi partjai mentén haladva eléri a Barents­tengert. Az áramlat kedvezően befolyásolja Nyugat-Európa ég­hajlatát. „Nem tudjuk megmon­dani bizonyossággal, hogy a Golf­áramlat gyengüléséért felelős-e az üvegházhatás” - mondta Svein Oesterhus klimatológus, aki részt vett a vizsgálatban. „Kutatásaink eredményeként talán most tudjuk először bizonyítani egy tengeri mélyáramlat gyengülését” - tette hozzá. A Golf-áramlat gyengülése- paradox módon - hozzájárul az éghajlat stabilizálódásához a nor­vég partok mentén, abban az ér­telemben, hogy a Golf-áramlat változása miatti hőveszteséget kompenzálja az atmoszféra álta­lános felmelegedése. „Borzasztó­an összetett folyamatról van azonban szó, amelyről semmit sem tudunk teljes bizonyossággal állítani” - mondja Oesterhus. „A tengervizek lehűlése Észak-Euró- pában elsősorban az ottani halál­lomány életmódjának megválto­zására lesz hatással, mivel ritkáb­bá válnak az ökoszisztéma egyen­súlya szempontjából elengedhe­tetlen planktonok bizonyos fajtái”- vélekedik a kutató. (MTI) Az amerikai NASA űrügynökség újra felfedezi a léghajót Modernkori Zeppelin repülhet a világűrbe ÚJ SZ<^SSZEFOGLALÓ Szüléink, sót inkább nagyszüle- ink fürkészték az eget, amikor egy óriás szivarhoz hasonló al­kotmány, a Zeppelin léghajó, ha­sához illesztett vezérlő kabinnal illetve utastérrel lebegett el mél­tóságteljesen felettük. A légi járművet, a német gróf Zeppelin találmányát, nemcsak békés utazásra, hanem az első vi­lágháborúban még harci célokra is felhasználták. Mára, a hangse­bességnél is gyorsabb repülőgé­pek és a rakéták vezérelte légi eszközök korában a Zeppelin csak emlék, illetve fénykép ma­radt. Vagy talán mégsem? Az amerikai űrutazást és űrkutatást vezénylő NASA egy mérnökcso­portja visszahozná a Zeppeline­ket - adta hírül a Der Spiegel című német folyóirat. Az ameri­kai szakemberek egy „űr-Zeppel- lint” terveztek, mert az ilyen for­májú és jellegzetességű alkalma­tosságot tartják a legalkalma­sabbnak arra, hogy egy napon majd a Szaturnusz holdját, a Ti­tánt megközelítse, sőt akár annak felszínén landoljon. Az Aerover - mint ahogy a NASA űrhajójukat elnevezte - 10 méter hosszú és 2,5 méter átmérőjű lesz. Az at­moszférába természetesen raké­tákkal juttatnák el, ahol aztán „példaképüknek” sok, a feladat­hoz jól alkalmazható tulajdonsá­gát hasznosítják. Az alakja segíti, hogy három pro­pellerje mozgatásával a Szatur­nusz holdjának nehezen elérhető pontjait megközelítse. Ezeken a helyeken aztán a fenékrészből fel­fújható kerekeket bocsát ki, ame­lyek úgy vannak kiképezve, hogy akármilyen talajra - sziklára, jég­re, folyékony közegre - le tudnak ereszkedni. A folyékony közeg, az űrkutatók mai elképzelése szerint metán lehetne. Ez esetben úszó gumicsónakká alakulna át az űrhajó. A Zeppelintől „tanulták” el a NASA tervezői azt is, hogy égi járművüket nem hidrogénnel töl­tik meg - mert az már a legendás űrhajó egyik példányánál robba­nást idézett elő -, hanem nehe­zebb fajsúlyú, de égés szempont­jából veszélytelen hélium lesz a töltete. Az „űr-Zeppelin” ma még csak mérnöki terv. Ha megvaló­sul, 2010-ben repülhet először az egekbe, hogy nevezetes ősei nyomdokaiba léphessen. (N. J.) Egy éve kifogástalanul működő inzulintermelő sejtek A páviánok testében megbízhatóan termel ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Sertésekből származó, speciális hártyába csomagolt inzulinter- meló sejtek kifogástalanul működ­nek a páviánok szervezetében. Az embereken végzett próbák egy-két éven belül megkezdődhetnek. A Duke Egyetem (USA) kutatói arról számoltak be, hogy a sertésekből származó hasnyálmirigy-sejtek át­ültetése után egy mesterségesen cukorbeteggé tett páviánnak már közel egy éve nincs szükséges inzu­lininjekciókra. Az állat vérében ki­mutatták az inzulinmolekulákat. További öt állaton is eredményesen folynak a kísérletek. A beültetésre került sejteket a sertések hasnyál­mirigyének inzulintermelő sejtszi­geteiből nyerték ki, majd a transz­plantáció előtt speciális kezelésnek vetették alá őket. Ennek lényege, hogy egy olyan hártyát alakítottak ki körülöttük, amely csak a kisebb méretű molekulák számára átjár­ható (ún. féligáteresztő hártya). A hártyán szabadon közlekedhet a szőlőcukor (glükóz) és a sejtek ál­tal termelt inzulin, a befogadó szervezet immunrendszerének na­gyobb molekulái (ellenanyagok) azonban nem juthatnak át. így a ki­lökődés veszélyétől nem kell tarta­ni. Az ígéretes eljárás főképpen az I. típusú cukorbetegségben szen­vedőkön segíthet, akiknek hasnyál­mirigye nem termeli a vércukor- szint szabályozásához nélkülözhe­tetlen inzulint, amit ezért napi rendszerességgel, injekciók formá­jában kell pótolniuk. A klinikai pró­bák a kutatók reményei szerint egy-két éven tjeiül megkezdődhet­nek. A sejtek utánpótlásával ebben az esetben nem lenne probléma, így az átültetések egyik legna­gyobb gondja oldódhatna meg. Kérdés azonban, hogy mennyire biztonságosak egyéb szempontból (pl. vírusfertőzés) a sertésekből át­ültetett sejtek. (O) A művészettörténet új fejezete Több mint négyszáz állatábrázolásra bukkantak a barlangrendszerben. A kormeghatározás alapján ezek akkor készültek, amikor a jelenlegi törté­nelemkönyvek szerint „még nem is lett volna szabad". (Archív felvétel) Az ember őstörténetével kap­csolatos számos korábbi hi­potézist el kell vetni vagy át kell gondolni a dél-franciaor- szági Chauvet-barlangban hat és fél éve tett felfedezések nyomán. A napokban közzé­tett első komoly tudományos közlemény máris átúja a művészeti ábrázolás kezdete­iről alkotott elképzeléseket. ÚJ SZÓÖSSZEFOGLALÓ művészettörténet eddig kiadat­lan, új fejezetére bukkantunk” mer­te immár levonni a következtetést Jean-Louis Schefer művészettörté­nész mindarról, amit öt éven át vizs­gálhatott, s amelyről a napokban je­lent meg Párizsban A Chauvet-bar- lang: a kezdetek művészete című monográfia. Az 1994 karácsonyán a Pont-d’Arc völgyben felfedezett ha­talmas föld alatti a felfedezőjéről, Jean-Marie Chauvet régészeti fel­ügyelőről elnevezett barlangban ta­lált s azóta műiden kétséget kizáró­an mintegy 30 ezer évvel ezelőttre datált falfestmények és rajzolatok már megismerésük óta izgatják a tudományos vüágot. Nem pusztán azért, mert szokatlanul sok, több mint négyszáz állatábrázolásra buk­kantak a több száz négyzetméteres üregrendszerben, hanem, és inkább azért, mert a kormeghatározás alapján ezek akkor készültek, ami­kor a jelenlegi történelemkönyvek szerint ,,még nem is lett volna sza­bad”. „Ügy tartjuk, hogy a ma élő emberi faj, a homo sapiens mintegy 200 ezer éve Afrika déli részén ala­kult ki, s 40 ezer évvel ezelőtt jutott el a korabeli felmelegedési periódus okán lakhatóbbá váló Európába. Ahol neandervölgyiek már régóta éltek ugyan, ám ők eddigi ismerete­ink szerint sosem készítettek bar­langrajzokat” - magyarázza Kordos László őslénykutató, a Magyar Álla­mi Földtani Intézet múzeumának vezetője. A Chauvet-barlang soka­kat meghökkentő újdonsága abban van, hogy az (ős)történészek mind­eddig úgy vélték: a felső paleoliti- kum korszakának (időszámításunk előtti 40 ezertől mintegy 10 ezer év­vel ezelőttig) első felében legfeljebb kezdetleges fali karcolatok, eltúl­zott nóiességű alakokat, illetve álla­tokat ábrázoló szobrocskák kelet­keztek. Az eddigi ismeretek szerint csak a mintegy 18-19 ezer évvel ezelőtt lezajlott a Kárpát-medencé­A képek meglepően magas szintű művészi megformálások. ben például sarkköri viszonyokat te­remtő utolsó jégkorszak utáni kul­túrákban születtek meg a máig cso­dált barlangfestmények egyebek mellett a spanyolországi Altamirá­ban vagy a francia Lascaux-ban. Ez állt az utóbbi évekig a legtöbb őstör­téneti munkában. Ezek szerint a barlangi művészet körülbelül 23 ezer évvel ezelőtt jelent meg, és vi­rágkorát 12-20 ezer évvel ezelőtt él­te. A Chauvet-barlang legkorábbi képeit 30 ezer évnél régebbre datá­ló kutatók azonban most kénytele­nek mindennek messzemenően el­lentmondani. „Úgy látszik, tévesek a művészet lineáris fejlődéséről val­lott posztdarwini elképzelések, mi­szerint a műalkotások az egy­szerűbbtől .haladtak” a bonyolul­tabb, összetettebb formák felé” - je­lentette ki például a leletről folyó vi­ta kapcsán David Lewis Wilhams, johannesburgi antropológiapro­fesszor. Ezt látszik alátámasztani a Pont-d’Arc völgyében talált festmé­nyek rendkívül kifejező ábrázolás- módja. A fenti megállapításokat a barlang feltárásával megbízott ku­tatócsoport művészettörténész tag­ja, Jean-Louis Schefer megerősítve látja a barlang legbelső termében látható, 12 m hosszú falikép alap­ján. Ezen több tucat egy hányba vágtató állat (barlangi oroszlán, gyapjas orrszarvú, mamut, bölény) látható. És nem csupán felismer­hető, ami a kutatók szerint „a rajz­technikai bravúr és a lenyűgöző ta­lálékonyság együttes bizonyítéka”. A szakértők szerint a meglepően magas szintű művészi megformálá­son kívül vannak az eddig sejtette- ket részben megerősítő furcsaságok is. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a kutatások szerint a barlang­festészet korántsem az ősemberek esztétikai érzékét volt hivatott szol­gálni és tükrözni. „Olyan barlangok­ban, amelyekben laktak is, nem ta­láltak képeket. Vagyis az ábrázolá­sok nagy valószínűséggel a befo­gadó tér különleges funkcióját jelez­ték” - ad képet az ezzel kapcsolatos tudományos nézetekről Kordos László. Az Európában elsősorban Dél-Franciaországban és Észak- Spanyolországban eddig talált fest­mények sem az üregrendszer bejá­rata közelében, hanem belső, leg­nehezebben megközelíthető része­in díszítették a falakat vagy mennyezetet. Ezt támasztották alá egyébként a Chauvet-barlangban tapasztaltak is. A legújabb felfede­zés során mint arról a feltárást ve­zető Jean Gottes kultúrantropoló- gus most beszámolt, a nyomokat vizsgálva, arra a következtetésre jutottak, hogy a barlangot két kor­szakban (30-32 ezer évvel, illetve 25-27 ezer évvel ezelőtt) használó emberek az üreg elülső, illetve hát­só részeiben meglepő stílusbeli azo­nossággal, ámde tudatosan eltérő módon készítették a képeket. A kér­dés az: vajon miféle meggyőződés, hit(ek) lenyomatai ezek a rajzok. A Chauvet-barlang képei azt sejtetik, hogy az állatábrázolások és azok el­helyezkedése sem a vadászattal, sem a női és a férfilényeg küzdel­mével, hanem esetleg a túlvüággal való kapcsolatkereséssel van össze­függésben. A végső kérdések meg­válaszolására nem került sor az új felfedezés kapcsán (sem), ám a vi­ták ellenére már most bizonyos, hogy jelentősen át kell fogalmazni a művészet születéséről eddig gon­doltakat. (A HVG nyomán) A nem megválasztásánál előtérbe kerülhetnek a társadalmi szempontok, ami a biológiai egyensúlyt veszélyezteti Kisfiút akarnak a szülők vagy kislányt? Ú J SZÓ;ÖSSZEFOG LALÓ Egy új eljárás segítségével majdnem teljes biztonsággal lehet „megren­delni” a születendő gyermek nemét. Az emberi spermiumokban (hími­varsejtekben) 23 darab kromoszó­ma található, amelyek közül a 23. kromoszóma X vagy Y alakú lehet (50-50%-os megoszlásban). A- mennyiben a petesejtet - amelynek 23., ivari kromoszómája minden­képpen X alakú - egy X ivari kromo­szómát hordozó spermium termé­kenyíti meg, akkor XX nemi kromo­szómákat tartalmazó megterméke­nyített petesejt, vagyis nőnemű utód jön létre. A másik esetben ter­mészetesen XY változat, tehát hím­nem alakul ki. A fentiek alapján lát­ható, hogy mindkét esemény ugyanakkora valószínűséggel kö­vetkezhet be. Az eddigiekben is pró­bálkoztak olyan módszerekkel, amelyek a spermiumokat megpró­bálták ivari szempontból elkülöníte­ni, ezáltal mesterségesen befolyá­solni a nem kialakulását. A Micro- Sort cég által fejlesztett technológia minden eddiginél hatékonyabb, s ráadásul nem jár már a megtermé­kenyített embriók elpusztításával. Az eljárás azon a tényen alapul, hogy az X-kromoszómát tartalmazó spermiumok tömege nagyobb, mint az Y-kromoszómát tartalmazó tár­saiké. A spermiumokat tehát töme­gük alapján választják ketté, min­den korábbinál nagyobb pontosság­gal. Az X-kromoszómákat tartalma­zó hímivarsejteket 90, míg a másik típust 73%-os eséllyel tudja „szállí­tani” a cég. A spermiumok kiváloga­tása után mesterségesen történik a petesejt megtermékenyítése. A módszert azért ajánlják a szülők fi­gyelmébe, mert minimálisra lehet csökkenteni azon fiúgyermekek számát, akik az X-kromoszóma hi­bája miatt szenvednek valamilyen súlyos betegségben. A legismertebb példák a vérzékenység és a színté- vesztés egyes típusai, de eddig kö­rülbelül 500 olyan betegséget azo­nosítottak, ami az X-kromoszómá­hoz kötődik. A cég honlapján lévő információ szerint 200 gyermek már megszületett, sok további pedig hamarosan várható. Egy vezető brit szaporodásbiológus a BBC szerint arra figyelmeztet, hogy a technoló­gia használata születési rendellen­ességhez vezethet. Jogos a félelem a tekintetben, hogy a nem megválasz­tásánál előtérbe kerülhetnek a tár­sadalmi szempontok, ami a biológi­ai egyensúlyt veszélyeztetné. Az ilyen igényekre való példaként elég csak Kína egygyermekes családmo- delljére gondolni, ami miatt már je­lenleg is eltolódik a nemek aránya a fiúk javára. (S. T.) Minden idők legjobb olyan Mars-felvétele készült el a közelmúltban, amelyet a Föld távolságából készítettek A Hubble űrtávcső szenzációs felvételei ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Minden idők legjobb olyan Mars­felvétele készült el a közelmúlt­ban, amelyet a Föld távolságából készítettek. A Hubble-űrtávcső fo­tója valóban lélegzetelállító. 2001. június 13-án a Mars, a Föld és Nap egy vonalban helyezkedett el (oppozíció), a Mars földközel­sége pedig június 21-ére esett, amikor mindössze 67 millió kilo­méterre volt bolygónktól. Ilyen helyzet körülbelül 26 havonta for­dul elő, de a keringési pályák el­liptikus formájának köszönhetően nem mindegyik ugyanolyan látszó átmérőt eredményez. 1988 óta a mostani volt a Mars legjobb látha­tósága. Nem szalasztotta el a ked­vező megfigyelési lehetőséget az optikai teleszkópok koronázatlan királya, a Föld körül keringő Hubble-űrtávcső sem: június 26- án kapta lencsevégre a Marsot. A Hubble felvételén számos izgal­mas részlet látható: a különböző színű felszíni területek, felföldek és nagyobb medencék mellett megfigyelhetők a jégsapkák és a kiterjedt vízjégfelhők is, amelyek­hez képest éles kontrasztot jelen­tenek a hatalmas porviharok (egyikük éppen az északi pólus környékét borítja be, míg egy má­sik a jobbra lent látható Hellas- medencéből indul). A legkisebb látható részletek szélessége 16 km. A kép nagyobb változata az Űrtávcső Tudományos Intézet (Baltimore, USA) honlapján te­kinthető meg. (ú) A Mars bolygó közelképe (ČTK-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom