Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-09 / 156. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 9. TÉMA: KÖNYVVILÁG |fi Aki maga nem vesz a kezébe könyvet, nem várhatja el fiától, lányától, hogy könyvmoly legyen Lassan sorvadó fantáziánk Keveset vagy egyáltalán nem olvasnak a mai gyerekek - panaszolják a szülők és a pedagógusok. A kisebbeket a televízió ejti rabságba, a nagyobbak a számítógép kezelésében, az internetezésben jeleskednek. ÖSSZEFOGLALÓ A könyv, a betű szeretetét nem lehet erőltetni, de fokozatosan rá lehet szoktatni a gyereket az olvasásra - mondja a pszichológus. Strédl Terézia, a galántai pedagógia és pszichológiai tanácsadó igazgatója két évvel ezelőtt felmérést végzett több mint kilencszáz alapiskolás körében arról, mivel töltik szabad idejüket. Az eredmény kellemesen meglepte. - Első helyen természetesen a sport állt, de csaknem minden iskolában az olvasás volt a második-harmadik kedvenc. A sport, a mozgás az első számú, ez természetes, hiszen a kamaszoknak nagy a mozgásigénye, az lenne furcsa, ha a tizenévesek nem szeretnének kerékpározni, focizni. A sok panasz hallatán azonban nagyon örültem, hogy fontos nekik a könyv. Persze, az sem mellékes, mit olvasnak a tizenévesek. A pszichológus úgy véli, fontos, hogy a gyerek kicsi korától halljon mesét.- Bár kényelmesebb a szülőnek, ha bekapcsolja a televíziót, leülteti elé a gyereket, aki legalább addig, amíg a mese tart, nyugodtan ül. Holott a gyerek-szülő kapcsolat alakulásában is sokkal jobb az esti meseolvasás vagy mesemondás. Úgy a legideálisabb, ha a vacsora és a fürdés után, lehetőleg mindig azonos időpontban mesélünk a gyereknek. Nem egy szülőt bosz- szant, ha a csemete esténként ugyanazt a mesét követeli, s egy- egy könyvet rongyosra olvasunk, pedig ez egyáltalán nem baj. Az is egyfajta biztonságérzetet ad, ha már tudja, mi következik, s ismeri a végkifejletet. A Pál utcai fiúkat százszor olvastuk végig a fiammal, noha ő akkor már tudott olvasni, mégis jólesett neki együtt izgulni velem Nemecsek sorsáért. Strédl Terézia szerint a gyerekek olvasási szokásainak kialakulásában fontos szerepet játszik az is, látja-e szüleit olvasni. Mert aki maga nem vesz a kezébe könyvet, A kötelező olvasmányt is meg lehet szerettetni, csak meg kell találni benne azt, ami vonzza a gyerekeket (Fotó: internet) nem várhatja el fiától, lányától, hogy könyvmoly legyen. Sajnos, komoly károkat okoznak a képre- gényesített olvasmányok is. Gyorsan, kényelmesen végig lehet futni akár az Egri csillagokon is, csak éppen az a többlet vész el, amely élményt nyújt, hiszen a könyvnek nem a puszta cselekmény a lényege. - Ebben sokat segíthetnek a pedagógusok is, ha nem kötelező olvasmányként kényszerítik a könyvet a tanítványokra - tanácsolja a pszichológus. - A lányokat pédául megbízhatják azzal, írják le, milyen ruhákat viseltek a nők az adott korban, a fiúktól azt kérhetik, milyen fegyverekkel harcoltak, hogyan készült a puskapor. Ily módon nem lesz nem szeretem műfaj az olvasónapló, s a tanárnak sem kell nyomoznia, ki kiről másolta le. És a gyerekek szókincsével, kifejezőkészségével is kevesebb gond akad. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy az órákon - s nem csupán a magyarórán - a lehető legtöbbet beszélhessennek a diákok, a tudásukat ne tesztekkel mérjék föl. Ebből a szempontból előnyös helyzetben vannak a kis létszámú osztályok, a kisiskolák, ahol a negyvenöt perc alatt aránylag sokan szóhoz jutnak. Ösztönzőleg hat a gyerekekre az is, ha a tanár fölolvas egy-egy jól sikerült fogalmazást - vagy legalább egy szépen kerekített részletet -, s ha olyan írásbeli feladatokat kapnak a tanulók, hogy szabadon engedhetik képzeletüket. Fantáziánk azonban egyre szegényesebb - mondja Bordás Sándor, a dunaszerdahelyi pszichológiai tanácsadó munkatársa. A televízióban, a számítógépen mindent készen kapunk, nincs szülségünk arra, hogy megerőltessük fantáziánkat, hogy mi magunk képzeljük el azt, amit az író megalkotott. - Az emberek egyre ritkábban olvasnak, aki mégis, többnyire szakirodalmat. Arra is szükség van, ez kétségtelen, hiszen mindenkinek lépést kell tartania szakmája fejlődésével, de szellemi, lelki gazdagodásunkhoz elengedhetetlen a szépirodalom - vallja Bordás, aki saját bevallása szerint egyszerre négy-öt könyvet olvas, abból legalább egy regényt vagy novelláskö- tetet. - Általában több az olyan páciensem, aki keveset olvas vagy amüyen hosszú az év, nem vesz a kezébe könyvet. Pedig az irodalom katarzist is nyújt, levezetheti a bennünk felgyülemlett feszültséget, a család tagjait közelebb hozhatja egymáshoz a közös olvasmányélmény. Hiszen a gyerekkel is meg lehet beszélni, miért szépek Móra, Móricz novellái, Jókai regényei. Míg ha a tévé előtt ül a család, csöndben kell lenni, nehogy az aktuális szappanopera egyetlen mondatát is elszalasszák, nem szólva arról, hogy ezekhez igazítják napjuk egy részét, ami a rabság egy formája. De ez a kényelmesebb megoldás: készen kapják a képet, a figurákat, amitől egyre lankad képzelőerejük, s az életüket szép lassan folyamatosan ellepi a brazil szappanhab. (rend) A nyugágy tövében álló kis asztalkán, a gyöngyöző üdítő társaságában nem egyszer könyv hever Önmagunk és a környező világ ismerete NAGY ATTILA Nyáron, tó- vagy folyóparton ülve, a napernyő kellemes hűsében sokunk nem csupán a bágyadt fekvésben leli örömét. A nyugágy tövében álló kis asztalkán, a jégkockákkal bolondított koktél vagy a gyöngyöző üdítő társaságában nem egyszer könyv hever. Hiszen ide is elkísér(t) minket az a legyőzhetetlen vágy, hogy mind többet tudjunk meg vüágunkról, mind több bölcsességet, tapasztalatot, kellemes élményt szívjunk magunkba „Gutenberg csodáján”, a könyvön keresztül. Erre az asztalkára kínáljuk most a Lilium Aurum Kiadó öt kötetét. Ébredésünk után mindannyian visszavágyunk álmunk szigetére, örömmel merítkezünk meg e különös világban. Erre hív bennünket Varga Imre álmoskönyvecskéje, a Trella Vilém. A gondosan egybeszőtt kisesszék igazi álomleírások, való életmesevilágok, őszinte és érzékeny vallomások. A pontosan, napról napra bejegyzett éjek egy- egy rezdülései az áloméletnek. Ám hogy mit is jelentenek valójában, azt az író az olvasóra bízza. A lassan kibontakozó, háttérbe húzódó attitűddel alkotó szlovákiai magyar író, költő, Zirig Árpád tíz elbeszélését kínálja csokorba szedve a Senki emberfia című könyv. A jól átgondolt, tudatosan megkomponált kötetet szenvedély és józanság, félelem és féltés, gyötrelem és szerelem, öröm és harag, üldözés és megtalálás fonja egybe, és tágítja az olvasó elé. Áz évezred végébe hajló közép-európai sors, életlenyomat képei elevenednek meg előttünk „arról, ami megtörtént, illetve ami nem történt meg velünk itt, Közép-Európában”. A Zalabai Zsigmond által összeállított önéletírásában, a Szenczi Molnár Albert emlékezetében „...maga... az istenes retorika ódonszép, zengzetes hangú nagymestere, Szenczi Molnár Albert vall magáról, de Féja Géza, s rajta kívül - három gazdag »rendben« - számos más esszé- és tanulmányíró, költő idézi, tartja elevenen, s menti át a 21. századba Albertus Molnár emlékét.” A zsoltáros prédikátor cselekményekben bő, a históriás kort, korszakot is felidéző életét ismerhetjük meg olvasmányosan, a gazdag forrásokkal, képekkel tarkított irodalomtörténeti csemegéből. A Vámbéry Irodalmi Kávéház ama egyik igazi „ápolója és alkotószigete” a szlovákiai magyar kultúrának, mely befogadva teremt. Ennek szellemében készült a Vámbéry Antológia 2001 is, a kávéház életének harmadik esztendejére megjelent szépirodalmi válogatás. Annak a majd félszáz írónak, költőnek, orvosnak, képzőművésznek a lélegzete ez a kötet, akik jelenlétükkel, alkotásaikkal, előadásaikkal, irodalmi estjeikkel megtisztelték a Vámbéryt. A mi termésünk, a szlovákiai magyar irodalom gyümölcsöt-teremni-képes-ága. Azoknak, akik nemcsak harapni, hanem megízlelni is kívánják, mit kortársnak, szép szónak, gondolatnak hívunk. Végül egy olyan könyv, ami nem szépirodalom és nem is a legköny- nyebb olvasmány. Ám szép példája annak, hogy Magyarország határain túl is él és lüktet a magyar tudományosság. Az Ezredforduló a Fórum Társadalomtudományi Intézet által rendezett A tudományjelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében című konferencia előadásait tartalmazza. A tanulmányok végigfutják a tudomány jó néhány ágát, megismertetve az olvasót azok jelenével, jövőjével. S azért is ajánlatos böngészni az Ezredfordulóban, mert nem titok: önmagunk ismerete nélkül nem ismerhetjük meg a világot. TOLLVONÁS Egy sor egy sör? GRENDEL ÁGOTA Mert minden ember boldog akar lenni, ezért Isten olyanná teremtette a világot, hogy mindenki örömet lelhessen benne. Persze, az öröm, a boldogság érzését nem adják ingyen. Keményen meg kell érte dolgozni, sőt számtalanszor el kell viselnünk a megpróbáltatások, a megaláztatások terhét, hogy felismerjük, megbecsüljük a boldogságot. A hétpróbás élet azonban tudja, hogy a nevelést korán el kell kezdeni, ezért is irányította úgy az emberiség fejlődését, hogy minél korábban intézményes keretek között folyjék. Mintha Kínáról koppintották volna, úgy öltöztették egyenruhába már a bölcsődéseket, a szerencsétlenebbje még az egy szál gyertyát sem fújhatta el első születésnapi tortáján, már egy közösség kellős közepébe csöppent, ahol minden és mindenki egyforma volt - külsőleg. A belső meg kit érdekelt. Aztán az óvoda következett, ahol egyenruha ugyan nem, de egyenprogram bőségesen volt. Meseolvasás egyszer, a délutáni alvás előtt, a piros betűs ünnepek közeledtével roham- és pánikszerűen folyt a versmagolás, daltanulás. Sohasem felejtem el, hogy Ooorgona ága, barackavi rága öltözzetek újru hába, anyá knapja hajnalára illa tosan. Áz iskolában a versenyolvasás és az olvasónapló volt a Szörnyella de Frász. (Egyszer régen Koncsol László írókritikus-helytörténésznek volt egy kiváló kezdeményezése, az Egy hónap, egy könyv, de mint sok egyéb, érteüenség, félreértelmezés, érdektelenség miatt hamvában holt.) A bölcsődék többsége hál’ Istennek bezárt, az óvodák programja nem sokat változott. Az iskolákban viszont - némileg oldandó a poroszos nevelés keménységét - motiválni kezdték a 20. század legvégi, 21. század eleji hajtásokat. Hol volt, hol nem volt, csaknem mindegy, nem az Óperenciás tengeren túl, hanem egyik honi magyar iskolánkban az elsősöket - mivel ez a legkézenfekvőbb - méhecskével kecsegtették, ha este elolvasnak egy-egy mesét, és másnap szépen elmondják a tartalmát. Egy mese - egy méhecske, két mese - két méhecske. Ez így rendjén is lenne, mindössze az a gond, hogy vannak hosszú és kurtafarkú mesék. Sőt, hogy a gyereknek ne kelljen megerőltetnie a szemét, egész oldalas rajzhoz két-három sorban, képaláírásszerűen tömörítik a szöveget. De: ez is egy mese. így eshet, hogy aki este elolvas két-három képaláírást, annak kaptárában már alig fémek el a méhek, aki viszont egy hosszút - háromoldalast -, az csak egy szorgos kis méhecskével gazdagodik. Történt ennél furcsább dolog is. Se nem széles, se nem nagy hazánkban olyan iskola is van, ahol a tanító néni azzal motivál, hogy büntet. Méghozzá pénzbírságot ró ki arra, aki nem olvas, nem készíti el a házi feladatát. Igaz, a szülőknek titokban megírja - megfeledkezve arról, hogy a nebuló már decemberig megtanult olvasni -, hogy nem kell ám komolyan venni- a pénzbüntetést, az évvégén mindenki visszakapja, de tanuljon mórest a gyerek. Kezét-lábát törheti a szülő, hogy csemetéjét rávegye az olvasás nagy kalandjára, bevezesse a betűvilág gyönyörűségébe, ha a gyerek már hatévesen azt tanulja: egy sor egy sör. A Madách-Posonium kínálata vízpartra, nyaralás idejére Könnyed, szórakoztató KÖNYVAJÁNLÓ Aich Péter Első és utolsó című kötetének három elbeszélése (Bomló csönd, Harminckilenc év, Rómeó úr és Júlia) tulajdonképpen egy azonos téma körül forog. S az örök téma mi lehetne más, mint a szerelem. S abban is a két véglet: az első és az utolsó. Az első elbeszélés egy kamasz fiú életérzéseit mutatja be napló formájában, a második az Méry Margit Ipoly menti népmesékből gyűjtött össze egy csokorravalót. első folytatásaként egy diákszerelem késői beteljesülését meséli el, a harmadik egy idős férfi és egy fiatal lány beteljesületlen vonzódásáról szól. Szabó Gyula elsősorban festőként volt ismert, ám irodalmi munkássága is jelentős. A Szabó Kinga által összeállított breviárium válogatás verseiből, gondolataiból, a munkásságát méltató véleményekből és természetesen grafikáiból. Hogyan halt meg Zrínyi Miklós, hogyan talált egymásra Petőfi Sándor és Szendrey Júlia, ki volt a múzsája József Attila Ódájának, hogyan élt Rejtő Jenő? Csak néhány kérdés, melyre választ kaphatunk Dénes György írók fényben és árnyékban című irodalom-népszerűsítő kötetéből, melyben több mint félszáz, klasszikus magyar író-költő életének, pályafutásának egy- egy mozzanatát, kiemelkedő eseményét mutatja be olvasmányosán, lebilincselően. Méry Margit, az ismert néprajzkutató Ipoly menti népmesékből gyűjtött össze egy csokorravalót. A gyűjteményben néhány ismert mese tájjellegű változatai mellett kevésbé ismert meséket is találunk. A mesekönyvet Fodor Kata színes illusztrációi díszítik. Szabó G. László Kétezer színe-ja- va című könyve huszonhárom interjút tartalmaz a világ nagymozijának Karlovy Vary-i, bécsi és budapesti „előcsarnokából”. A kötetben megszólaló világsztárok (színészek, rendezők) életstílusa, gondolkodásmódja sok mindenben különbözik. A film, a mozi azonban mindegyikük életében fontos szerepet játszik. Nemcsak önmagukról, hanem egy letűnt század filmművészetéről is vallanak. A Csallóköz szívében született Stadtrucker Ernő horrorelemektől sem mentes bűnügyi regényének, A halálkastélynak „főszereplője” egy sokszázados grófi kastély, amely megkopottan és omla- tagon is bűvkörébe tudja vonni áldozatait, s mielőtt végleg elenyészne, rejtélyes halálesetek sorozatának színterévé válik. Az izgalmas krimi váratlan fordulataival lebilincseli és feszültségben tartja az olvasót.