Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-04 / 153. szám, csütörtök
Autó motor ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 4. Váltója a Forma-1-esek mintájára készült: csak a volánra szerelt gombokat kell nyomogatnunk, ráadásul a sportos és „polgári" üzemmód között is választhatunk Alfa Romeo 156 2. TESZT Milliószor és millió helyen leírták már, de mivel igaz, nem tehettek mást: az Alfa Romeo 1997-ben óriásit dobott a 156-ossal. A porosodó babéijain szundikáló patinás márka megrázta magát, és előrukkolt egy olyan autóval, hogy annak napokon belül a lábai, pontosabban a kerekei előtt hevert egész Európa. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Az 1998-as év autója kitüntető cím, illetve a 156-osok máig tartó töretlen népszerűsége. Mellékletünkben - a Sportwagon nevű kombiváltozattal együtt - ezúttal a 156-os harmadik, Selespeed váltóval felszerelt típusát van szerencsénk bemutatni a szokásos egyhetes teszt tapasztalatai alapján. Hogy mennyire jól eltalált autó az Alfa 156, azt meggyőzen bizonyítja, hogy négy év alatt semmit nem veszített attraktivitásából. A hiúz- szemekre emlékeztető fényszórók, a háromszög alakban bordázott agresszív motorháztető, a kupészerűen magas övvonal és a késpenge vékonyságú hátsó lámpatestek ma is ugyanúgy vonzzák a tekintetet, mint az 1997-es januári világpremieren. Külön bravúr, ahogy a hátsó ajtók kilincseit eldugták a konstruktőrök, ezzel is erősítve az egyébként négyajtós limuzin kupés-sportos jellegét. Az elülsők viszont tudatos retrostílust képviselnek, mivel a márka köztudottan sok babért aratott le a különböző versenypályákon. A múltidézés az utastérben is folytatódik, természetesen ezredfordulós színvonalon: a mélyre süllyesztett „órákat” csak a vezető látja, mint egy sportkocsiban, a műszerfal középső részén található három analóg körműszerhez hasonlót pedig bármilyen más márkánál hiába keresnénk. Az elülső ülések oldaltartása valami elképesztően jó, szinte egy versenyautóban érezzük magunkat. Közben egymás után fedezzük fel a további, tipikusan „alfás” stílusjegyeket: a jobboldali ülés előtti öblöt, az egyedi kiképzésű szellőzőrácsokat, a sportosan rövidre méretezett, kissé hátradöntött váltókart... Pakolóhelyből viszont, mi tagadás, nem túl sokat találunk a szemle során: szűkösek az ajtózsebek, alulméretezett a kesztyűtartó, de a műszerfal alatt kiképzett bokszok valamelyest javítanak a helyzeten. A fő poggyásztér 378 literes, ez megüti a kategória átlagát, de éppen csak azt. Tudnunk kell viszont, hogy milyen autóval állunk szemben, és főleg hogy kiknek szánták az Alfa 156-ost. Érdekességnek számít, hogy a váltó megnevezése egyben a komfortfokozaté is, amelynek értékesebb elemei a következők: ABS+EBD, két front- és két oldallégzsák, elülső ködlámpák, reflektormosók, állítható magasságú volán és vezetőülés, távirányítású központi zárral kombinált gyári A hátsó részt a késpenge vékonyságú lámpatestek teszik elegánsan agresszívvé A váltás - felfelé is, lefelé is - egyetlen gombnyomással történik 0 Selespeed Nem sok hiányzik hozzá, hogy kupénak lehessen nevezni... riasztókészülék, automata klíma- berendezés, elektromos ablak- és tükörmozgatók. Motor és erőátvitel... Az egyik briliáns, a másik egzotikus. A kétliteres, ikergyertyás Twin Spark maximális teljesítménye 155 LE, ami jócskán megelőzi a konkurenciát. A Selespeed váltó pedig a volánon elhelyezett gombokkal kezelhető, mint a Forma-l-ben, ám annál természetesen jóval lassabban dolgozik. Ezt a hátrányát részben kiegyenlíti a vezetés komfortja, részben pedig az a tény, hogy a berendezés garantáltan hétezer motorfordulatig hagyja kipörögni a motort, így az egyes fokozatokon belül jókora szabad mozgásterünk van. Ha a volánnal éppen sok a dolgunk, a fokozatokat a váltókar puszta előrevagy hátrabillentésével is adagolhatjuk. Ha pedig megnyomjuk a kar mellett található „CITY” gombot, a Selespeed hagyományos automataként kezd működni, és vezetési stílustól függően 2500-4000-es percenkénti fordulatszámon vált. A kocsi maximális sebessége egyébként 216 km/óra, gyorsulása nulláról százra 8,6 másodperc, átlagfogyasztása pedig - városban, országúton és vegyes forgalomban - 11,7/6,6/8,51/100 km. Induló ára: 1 036 000 korona, (vgy) A tipikusan „alfás" műszerfal (A szerző felvételei) Vannak autók, amelyek hosszú évekig megőrzik sajátos varázsukat, és nem kezdik ki őket a jövő-menő divathullámok. A francia kupé kétségtelenül az egyik közülük Peugeot 406 Coupé: Sergio Pininfarina kézjegye még ma is friss vathullámok. Legfeljebb a kocsi túlságosan nagy méreteit lehetne kifogásolni (hosszúság: 4620 mm), de nagy, impozáns kupék mindig is voltak és lesznek, lásd Mercedes, BMW, Honda és így tovább. Arról nem is beszélve, hogy a tér- kínálat is ettől akkora, amekkora: a két hátsó kagylóülés előtti lábtér tökéletesen elegendő, ami kupénál ritkaságszámba megy, és kb. 182 cm-nél alacsonyabb utasoknak a fejük felett is. elegendő hely marad. A csomagtér a maga 390 literjével szintén a normális, nem pedig a „kupés” méretűek közé tartozik. Tesztautónk belső terét a fekete szín uralta: az ablakok szegélyéig, illetve a műszerfal tetejéig minden fekete volt, a négy kényelmes bőrfotel kárpitozását is beleértve. Fantasztikusan jól mutatott az egész. A hatalmas méretű volán - amelyet mindkét síkban állítani lehetett - tökéletesen illett a kézbe, mögötte kissé atipikus, öt körszámlapból álló műszerfal csillogott (az ötödik „óra” az olajszintjelző volt). A két fűthető elülső ülést minden irányban elektromosan lehetett állítani; a vezetőoldalinak memória- egysége is volt, amely két különböző üléspozíciót tudott tárolni, a külső visszapillantó tükrök helyzetét is beleértve. Nem hiányzott a klímaberendezés és a volán alól távirányítható gyári rádió sem. A szereltség értékesebb elemei közé sorolhattuk még a táv- irányítású központi zárat, az elektromos elülső ablakemelőket és külső visszapillantó tükröket, valamint a rafinál- tan megoldott belső vüágítást A hatalmas motorháztető és elülső szélvédő monumentálissá teszi a több mint 460 cm hosszú autót Az egyik legszebb far, amelyet kupé valaha is kapott... is (hátul lábtér-megvilágítás, elöl mindkét oldalon automatikusan kivilágosodó sminktükrök). A motor és az autó menettulajdonságai külön fejezetbe kívánkoznak, amelyet a legszívesebben csupa nagy betűkkel írnánk. Tény, hogy a kupé erősebb változatban is megrendelhető (3.0 V6, 194 LE), de aki 135 lóerőt kevésnek tart, az egyszerűen hazudik vagy nagyképűskö- dik. Már csak azért is, mert az autó végsebessége 208 km/óra, és 9,9 másodperc alatt képes felgyorsulni álló helyzetből száz küométeres óránkénti sebességre. Mindez azonban semmit, nem mond el arról, ahogyan a 406 Coupé az úton viselkedik. A tesztkocsi „mindössze” 195 mm profilszélességű abroncsokon gurult, ám ennek ellenére egyszerűen nem lehetett kibillenteni a nyomvonalából, az életveszélyesen vett kanyarokban sem. Ha mégis kiprovokáltuk, a hátsó rész enyhe sodródása néhány könnyű kormánymozdulattal korrigálható volt, és helyreállt a világ rendje. Kimondottan adrenalinszint-növelő élményekben volt részünk a szépséges kupéval, amilyeneket nem egykönnyen lehet elfelejteni. Egy szó mint száz: ami jó, az évek múlva is jó... (vas) A belső térben a fekete szín az úr (Fotó: a szerző és archív) olyan modellek fémjelezték, műit például a 306-os kabriolet. A 406 Coupé annyira Pininfarináé, hogy nemcsak a Mester tervezte, hanem az ő gruliascói gyárában is készül, Torinótól nem messze. A vázlatrajzok egyike, 1966-ból... Az autó külalakján, akárhonnan nézzük, nincs egy gyenge pont. Semmi extravagancia, csak a letisztult vonalak, amelyeket egyszerűen nem kezdhetnek ki a jövő-menő diTESZT ellékletünkben általában újdonságokat vagy legfeljebb egykét éves modelleket tesztelünk, de most kivételt teszünk. Vannak ugyanis autók, amelyeken egyszerűen nem fog az idő, és akár egy évtizedig is megőrzik sajátos varázsukat. Kétségtelenül ezek közé tartozik a Peugeot 406 Coupé, amely még az 1996-os párizsi autószalonon debütált, de máig a rangos francia márka egyik „imázsautójá- nak” számít. Kétliteres, 135 lóerős motorral felszerelt változatát a Peugeot érsekújvári és komáromi márkaforgalmazója, a RIVAL CAR Kft. bocsátotta rendelkezésünkre. A gyönyörű kupé elsősorban tiszta vonalvezetésű karosszériájának köszönheti időtállóságát. Ezt a karosz- szériát nem más, mint Sergio Pininfarina tervezte, akinek együttműködése a Peugeot-val pontosan fél évszázadra nyúlik vissza. Még 1951-ben kezdődött, a 403-assal, és
