Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-04 / 153. szám, csütörtök
Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 4. Helyezkedések ideje MOLNÁR NORBERT Már legalább fél éve várunk a pillanatra, hogy leírhassuk, ha nem is hivatalosan, indult a választási kampány. A munkatörvénykönyv parlamenti elfogadásával megkezdődtek a kacsingatások, a félrelépések, a különleges egyezségek. Jóváhagyták a honatyák a törvénykönyvet, amely bár kissé hézagos és nem teljesen kiegyensúlyozott, de mégiscsak jobb, mint az eddigi volt. Igaz, a koalíciós partnerek megegyeztek abban, hogy nem most szavaznak a jogszabályról, de üsse part, elfogadták, méghozzá az ellenzéki képviselők sűrű bólogatása mellett. Ideális állapot, mondhatnánk, ha nem titkos megállapodásokról szólnának megint a hírek. A Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) a többiek háta mögött fogott kezet, amit a baloldal - szokásához híven - tagad, a HZDS pedig bevall - mert miért is titkolná, hogy akad kormánypárt, amellyel cinkoskodhat. Peter Magvaši miniszter szemrebbenés nélkül állítja, hogy nem volt egyezség, Vojtech Tkáč természetesen mondja, volt, és örül annak, hogy jóváhagyták módosító javaslatait. Hogy mi lesz az ára ennek a bratyizásnak, mindenki csak sejti, de ma szinte biztosan kiderül. A közigazgatási reformról szavaznak a parlamentben, és sok jel mutat arra, hogy átmegy a nyolcas megyerendszer. Mindez az ellenzék és az SDĽ egyetértésében. Ezt a békát pedig már az MKP sem nyelheti le. Ezek után papolhatnak a pártok, hogy egy és negyed évvel a választások előtt nem nyilatkoznak lehetséges partnerekről, nem tárgyalnak senkivel sem választások előtti és utáni koalíciókról, a helyezkedések idejének sűrűjébe csöppentek. Eddig mindkét kormánynak - amelyben részt vett - leggyengébb láncszeme az SDĽ volt. Megbízhatatlan és csalárd, támogatottsága a küszöb környékén, és most pontokat gyűjt. Aki a jövőben is társat keres benne, annak látnia kell, hogy bárkit dob, ha éppen pillanatnyi érdeke vagy álérdeke úgy kívánja. Biztosan mindenki ilyen partnert keres? JEGYZET A kassai polgár II. JUHÁSZ KATALIN Nem lesz ebből sorozat, ne tessenek megijedni, csak jelzem, hogy volt már szó emberünkről, aki Kassán él, nem politikus, nem művész, nem sportoló, ám nevének hallatán sokan felkapják a fejüket. Ez az ember ugyanis az ön- menedzselés mintapéldánya. Tanítani kellene, ahogy Sorra játja a szerkesztőségeket sajtóanyagaival, melyekhez ízes élő szöveget is rögtönöz. Kidobni szinte lehetetlen, humánus hozzáállásunk sem engedné ezt az idóspóroló megoldást, meg aztán hallgassuk csak, mit beszél... Járay Sándor, „a reáltudományok generalisszi- musza” Newtonnal és Ensteinnel száll szembe. Felfedezte, hogy a fizikaórán tanult, az anyagmozgásra vonatkozó képlet népbutító idiotizmus. A műegyetem dékánjában megtestesülő fizikustársadalom, az oktatási miniszter és a kerületi ügyészség is kudarcot vallott hősünk megértésében, ezért Járay minden érdekeltet szépen feljelentett. Mi több, a kellő sajtófigyelmet kiharcolván különböző performanszokat is művelt közterületeken, például széttépte az alkotmányt, a bibliát, a szlovák zászlót, szamárfejet festett az alkotmánybíróság épületére.. . Bolond ez az ember, legyintett az ügyész, ám bizonyítania is kellett a dolgot, ezért elmeorvosi szakvizsgálatra küldte hősünket, és láss csodát, átlagon felül intelligensnek bizonyult. Ez még anno történt, a dokumentumot Járay évekig büszkén lobogtatta, mígnem a közelmúltban egy másik szakértő bevonásával megismételték a vizsgálatot. Kiderült, hogy a páciens paranoia intemisben szenved, ami annyit jelent, hogy csak olyankor kattan át neki, ha nyilvánosan produkálja magát. Akciói tehát nem tekinthetők nemzetgyalázásnak, márpedig Járay pont azt szeretné, ha e jól hangzó vádpontban találnák bűnösnek. Mindezt fizikai felfedezése elfogadtatásának érdekében teszi, azért, hogy megmutassa, mit érdemel az a nemzet, amely butítja fiait és lányait az iskolában. Eddig egyetlen fizikus sem vette a fáradságot, hogy véleményezze, tudományosan megvizsgálja, esetleg kiforgassa hősünk képletét. Márpedig Járay „ellen” valószínűleg nem a jog, hanem a fizika eszközeivel kellene „harcolni”. Annál is inkább, mivel sokakkal egyetemben azt állítja magáról, hogy ő az ország legokosabb embere... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota-kultúra (58238313), Urhán Gabriella-panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik-kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, laptetjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548,6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elextronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Auditrfwu32 ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon talámató. ©fariul«*«« E-mail: redakcia@ujszo.com- En a közigazgatási reformot, a feleségem a szeretőjét várja. (Gossányi Péter karikatúrája) A lap exkluzív interjút közöl a Dél- Amerikában tartózkodó államfővel. Rudolf Schuster elmeséli benne a tavalyi betegsége során leggyakrabban visszatérő álmát, melyben vizet fakasztott a Szentföldön. Ebben az álmában találkozott többek közt a libanoni kormányfővel is, akit így már ismerősként üdvözölhetett idei közel-keleti látogatása alkalmából. Dél-amerikai hivatalos útját követő brazíliai családi kirándulásáról elmondja, hogy 1991-ben fiának tett ígéretét teljesíti vele. Az Amazonas mená utat hosszú tanakodás előzte meg, hiszen nemrég épült fel súlyos betegségéből, de végül orvosokkal való egyeztetés és az anyagiak biztosítása - talán még kölcsönt is fel kell vennie - után úgy döntött, hogy családostul nekivág. Brazíliai útja során telefonon állandóan elérhető lesz, és a brazil szervek is tudni fogják, hol tartózkodik. A titkosszolgálatok államot képeznek az államban, a látható állam mellett láthatatlanok, mégis nagy a befolyásuk Nácik, ügynökök, demokraták Nagy feltűnést keltett nemrég Csehországban, amikor a Mladá fronta Dnes hírül adta, Antonín Zápotocký, aki Klement Gottwaldot váltotta fel a népi demokratikus Csehszlovákia államfői bársonyszékében, 1953-ban megkegyelmezett négy náci múltú németnek, akit a háború után népbíróság juttatott rács mögé. KOKES JÁNOS Az ügyet akkoriban - nyilván politikai megfontolásokból - nem hozták nyüvánosságra, amit a mai jobboldal szintén hasonló indítékokból éles kommunistaellenes támadásokra használt fel. Néhány napon belül azonban kiderült, a hír ugyan megfelel a valóságnak, de a háttér- magyarázat már nem egészen. Érthető, hogy tekintettel az államrendszerre, valamint a kommunista-náci viszony kényes voltára, az amnesztia titokban történt, s a kommunista vezetésnek nem állt érdekében ezt nagydobra verni. Az ügy mozgatórugója azonban valószínűleg nem ez volt, hanem az, hogy a négy személy közül kettő a korábbi években együttműködött a csehszlovák titkosszolgálatokkal, s a jelek szerint ügynöki tevékenységükre az új rendszernek is szüksége támadt, tehát az esetleges ideológiai vétkeket nyugodtan félre lehetett, illetve félre kellett tenni. Ma már elmondható, hogy az akkoriban eltitkolt s kétségtelenül fura amnesztia legfőbb oka bizonyára az ügynökök átmentése volt. Fél évszázad elteltével, s néhány idevágó szakirodalmi publikációt is átlapozva, nyugodtan elmondhatjuk, hogy akár tetszik, akár nem, az ügynökök, kiváltképpen a fontos és jó ügynökök (persze ez attól is függ, hogy kinek az oldaláról nézzük a dolgot) átmentése ideológiamentes és független a rendszerektől. A példákért nem kell messzire menni. Ha csak a cseh(szlovák) valóságnál maradunk, akkor említsünk meg egy másik, szintén friss botrányt: Stanislav Gross belügyminiszter nyilvánosságra hozta, hogy a küencvenes évek elején Ján Lan- goš szövetségi belügyminisztersége (helyettese Jan Rumi volt) idején a volt kommunista katonai hírszerzés több mint száz embere kapott negatív átvilágítási igazolást, ami lehetővé tette, hogy gond nélkül betagolódjanak az új rendszerbe. Kiderült, hogy a tíz évvel ezelőtti dolgokról befolyásos emberek tudtak, akik közismerten erősen kommunistaellenesek, de ennek ellenére mégsem ők voltak azok, akik az ügyről fel- lebbentették a fátylat. A szociáldemokrata Stanislav Gross indítékairól, hogy miért most hozta nyilvánosságra, illetve elevenítette fel ezeket a tényeket, egyelőre semmi bizonyosat nem tudni. A kelet-európai rendszerváltás egyébként is számos példával, bizonyítékkal szolgál, hogy ideológia ide, ideológia oda, a titkosszolgálatok mindig is egyfajta államot képeznek az államban, a látható állam A fura amnesztia legfőbb oka az ügynökök átmentése volt. mellett ők a láthatatlan, mégis rendkívül befolyásos, amolyan párhuzamos háttérállam, s ahogy a valódi profik, túlélik a politikusokat, rendszereket, mert ilyenekre minden rendszernek szüksége van. Nyilvánvaló, hogy ebben ez értelemben nem rendszerbiztonságról, hanem jó értelemben vett és szükséges állambiztonságról van szó. Nem véletlen például, hogy a kelet-európai államokban többé-kevésbé nyilvánossá váltak a mindenkori rendszerfüggő titkosok, tehát a köznyelven évszázadok óta egyszerűen spiclinek nevezettek névsorai, iratai, hiszen ezek a változásokkal elveszítették értéküket, ugyanakkor minden állam, függetlenül attól, hogy rendszerváltás történt, megőrizte a felderítés és a hírszerzés, illetve az ezen szakmát űzők titkosságát. így van ez Csehországban, Magyarországon, Romániában vagy Bulgáriában is. A rendszer- függő titkosok ügye szinte mindenütt belpolitikai csatározásokat is kiváltott, viszont az állambiztonságról nem sok szó esik. Ez a téma ugyanis már meghaladja az államhatárokat, biztonságpolitikai kérdés, amelyet egyetlen kormány sem enged csak úgy ki a kezéből. A jó ügynökök nevelése, megfelelő elhelyezése ugyanis nagyon költséges, időbe telik, amíg egy-egy ember „megtéríti” a befektetést, ezért itt már kevésbé kap szerepet az ideológia, a mindennapi politika. Az ilyesfajta ügynök - mint elemző - fontos háttéranyagot szolgáltat a hatalmat gyakorlók döntéseihez, de maga nem tényleges alakítója a mindennapi politikának. Ugyanakkor az sem titok, hogy a titkosszolgálatok általában jobban ismerik egy-egy ország valódi belső helyzetét, mint maga a vezetőség. Példaként elég, ha megnézzük a 2. vüágháború utáni kelet-nyugati szembenállás évtizedei alatt, illetve az utóbbi években nyüvánosságra került különféle kémügyeket, valamint az egyes országok titkosszolgálatainak szerepét a változások idején. Emlékeztetőül: ma sincs tisztázva az 1989 november 17-i prágai tüntetés valódi robbanószere, a „halott diák” ügyének háttere, vagy a Securitate szerepe Nicolae Ceausescu diktátor véres, de mégis váratlanul gyors megbuktatásában Romániában. Más szemszögből nézve a kérdést az is nyüvánvaló, hogy a jó ügynökök megmentése, akárcsak az élmunkásoké, mindig a mindenkori vezetőknek is érdeke, s ezért gyakran a törvényeket is megkerülik, esetleg megsértik. A civil ember azt azonban nehezen érti, hogy ebből elóbb- utóbb a hatalom segítségével tisztára is mossák magukat, mintha rájuk a törvények nem vonatkoznának. Egy cseh újságíró eüeni per kapcsán kiderült például, hogy Jirí Ružek, a cseh Biztonsági Információs Szolgálat mai igazgatója néhány évvel ezelőtt bíróság előtt is hazudott, hogy megmentse egyik ügynökét, Előbb-utóbb a hatalom segítségével tisztára mossák magukat. aki állítólag még közeli barátja is volt. A perben elhangzott vád is egyébként arról szólt, hogy Tomáš Smrček, a Nova volt riportere 1999- ben egy olyan dokumentumot mutatott be néhány pülanatra a képernyőn, amely veszélybe sodorhatott volna egy titkosszolgálati ügynököt. Bár a Smrček elleni támadás frontális volt, szerencse, hogy a cseh bíróságok lassan teszik a dolgukat. A védelemnek minden politikai nyomás ellenére is sikerült bebizonyítani, hogy a bemutatott anyagot kellőképpen megmásították, tehát semmiképpen sem volt törvény- sértő, s nem veszélyeztette a tisztelt ügynök életét, akit a közölt felvételek alapján lehetetlen volt azonosítani. Smrčeket ezért fel is mentették. A nagy kérdés most az, hogy miképp vonják felelősségre Rúžeket azért, hogy nyilvánosan hazudott. Erős a gyanúm, hogy sehogy. A szerző prágai munkatársunk. A belga fél év még nem döntő a csatlakozási tárgyalások kimenetele és időpontja szempontjából, de fontos jelzés Bölcs fejekben megszülető dokumentum LÁSZLÓ BALÁZS Az Európai Bizottság és a belga kormány ünnepélyes keretek között találkozott a brüsszeli Egmont-palotá- ban, s ezzel a hét elején a gyakorlatban is megtörtént az őrségváltás: 2001 második felében - a bizottságon kívül - Belgium kormányozza az Európai Unió 15 országának közös hajóját, belga kormánytagok elnökölnek az EU miniszteri értekezletein. A belga félév egyik kiemelkedő jelentőségű témáját a közös pénz, az euró bevezetésének utolsó előkészületei, a másikat a decemberi csúcsértekezlet jelenti - az utóbbin ki akaiják jelölni, müyen új tartalmakkal gazdagodjon az EU integrációja, mit alakítsanak át a közös szervek működésében egy újabb értekezletsorozattal 2004-ben. Ez a félév jelképes jelentőségű lesz a belga főváros és az EU számára azért is, mert a belga kormánynak rövidesen el keü döntenie, hol építsék fel Brüsszelben azt az épületet, ahol a nizzai szerződés előírásai szerint 2004-tól előbb a félévenkénti egyik, majd később az EU minden csúcsértekezletét rendezni fogják. Ezzel Brüsszel kimondva-kimondat- lanul is az egyesülő Európa új szuperfővárosa lesz, amely felé az évtized második felében már 25-27 tagország fog tekintem. Természetesen a bővítés a legfontosabb kérdés. A belga kormány azt ígéri, hogy a tárgyalásokat ugyanazzal a lendülettel folytatja, amivel az előző félévben a svéd elnökség tette. A csatlakozási tárgyalások több évre szóló ütemterve szerint e félév alatt az EU a gazdasági versenyben, a közlekedésben, az energiában, až adózásban, a vámunióban, a mezőgazdaság egyes kérdéseiben, a halászatban, a bel- és igazságügyi kérdésekben és a pénzügyi ellenőrzésben készül kidolgozni közös álláspontját és lefolytami róluk a tárgyalásokat a tagjelöltekkel. A belga félév még nem lesz döntő a tárgyalások végső kimenetele és dátuma szempontjából, de fontos jelzés, hogy most az őszi, nem hivatalos csúcs is foglalkozik a csatlakozási folyamat haladásával. A fiatal kormányfő, Guy Verhofstadt láthatóan az év végére, a laekeni csúcsra készülő nyüatko- zatot tartja a féléves elnökség legelőkelőbb pontjának. A dokumentum megfogalmazásához a kormányfő olyan neves egykori államférfiakat kért fel tanácsadójának, mint Giuliano Amato volt olasz és Jean-Luc Dehaene egykor belga miniszterelnök, Bronislaw Geremek volt lengyel külügyminiszter, Jacques Delors, az Európai Bizottság egykori elnöke és Peter Milliband, a brit miniszterelnök befolyásos embere. Bölcs fejekben tehát nem lesz hiány, más kérdés az, hogy a jelek szerint Európa közös jövőjéről szinte minden jelentősebb államférfi másképp gondolkozik, s elég mély szakadék látszik a nemzeti azonosság és önállóság feladására inkább, illetve kevésbé hajlamos felfogások között is. Ezek a nézeteltérések azonban még nem fognak nagy gondot okozni ebben a félévben - az új integrációs szerződésről még csak gondolkodnak, az igazi alkudozás 2004-ben lesz. A szerző az MTI munkatársa.
