Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-23 / 168. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 23. Riport Látogatóban a Komáromi erődrendszerben - jó szándék, odafigyelés és pénz kell ahhoz, hogy valóra válhasson Európa legnagyobb erődjének kulturális központtá varázslása Ha sikerül felújítani, csodájára járhat a világ A Monostori erőd északi bástyája - felújítatlanul is elkápráztató „A Duna Gibraltárját”, „a magyarok Mekkáját”, vagyis Komárom városát erődrendszerének köszönhetően „nec arte, nec marte” - sem csellel, sem erővel - ellenség soha nem tudta bevenni. TALLÓSI BÉLA Elba szigetén, Napóleon nyomába járva, vagy Valletta óriási tengeri erődítménye tövében barangolva ámulatba ejtett az a tökély, ahogy az elbai és a máltai őslakosok a harcos századok során szigetüket védték, védhették a tengerről érkezett támadásokkal szemben. Ám most, hogy Egyiptomtól sokkal- sokkal közelebb, a Duna és a Vág- Duna összefolyásánál megtaláltam a magam „piramisát”, vagyis azt az építészeti csodát, amelyet a maitól mérföldekre messze elmaradó építési technikai lehetőségekkel, ám a jelen kor tudását is szinte megszégyenítő megoldásokkal hoztak létre elődeink, rádöbbentem, itt, „a magyar ugaron”, ahol oly sík a föld, mint a tükör, itt válik, válhat szembetűnővé igazán a régi idők hadtudományi és építészeti technikájának nagysága. Itt, ahol nem épülhettek sziklafalak magaslatára védvárak. Itt, ahol az erődrendszer védvonalait úgy kellett sáncok mögé bújtatni, hogy az ellenség szeme elől rejtve legyen, kívülről emberfia ne lássa. Igaz, egy-egy erődrész, egy-egy szárny nem sokkal felépülése után el is avult, hiszen a tüzérségi technika, fegyverek gyors fejlődése a védekezés fejlesztését tette szükségessé, ám a komáromi erődmonstrumra építészeti szempontból a mai napig úgy tekinthetünk, mint az emberi leleményesség, az emberi ész, gondolkodás, tudás legnagyobb csodájára. Mert szakaszonként mindig az adott kor legújabb ismeretei szerint épült a legnagyobb szaktekintélynek számított mesterek irányításával. Azért is lehetünk büszkék erre az erődépítészeti remekműre, mert a tizenkilencedik század hadi építészetének közel s távol nincs hasonló nyoma. A komáromi erődrendszer, amely csaknem teljes egészében megmaradt, a közép-európai térségben a maga nemében egyedülálló, ugyanis a hozzá hasonló tizenkilencedik századi erődítményeket a két háború között Nyugat- Európában mindenhol lebontották, s vasbeton erődítmények váltották fel őket. A komáromi erődrendszer magját a törökellenes erődként épült Öregvár és Újvár alkotja, melyek egykor a Duna és a Vág-Duna ösz- szefolyásánál épültek. Azon a helyen, ahol az egykori Komárom vármegye székhelye, vagyis az a középkori komáromi vár állott, amelyet még honfoglaló eleink építettek. Ezt alakították át aztán a török időkben, a 16. század negyvenes és ötvenes éveiben a kor követelményeinek megfelelő erődítménnyé olasz építőmesterek vezetésével. Jól védhető vízivár volt ez, amelyet ostrommal a törökök soha el nem foglaltak. Az Újvárat már nem annyira a törökök tették próbára, mint inkább a kurucok. A város lakói mindig rokonszenveztek a kurucokkal, de a várba nem tudtak bejutni ők sem. Beveheteden erősség volt, amire utal a vár és a város egyik jelképe, a Madonna-bástyán látható Kőszűz latin nyelvű felirata is: „Nec arte, nec marte”, vagyis sem csellel, sem erővel. Az erőd a törökök kiűzése után, tehát a 18. század elején elvesztette jelentőségét. Telkét a városnak adományozta az udvar, épületeit pedig 1784-ben elárverezték. A napóleoni háborúk hatására határozta el aztán a bécsi udvar, hogy Komáromot a birodalom katonai stratégiai bázisává építi ki. A bécsi hadmérnökök 1808-ban kidolgozták a város nagyszabású erődrendszerének a tervét. Először felújították az Újvárat, vagyis a központi erőd külső részét, 1810-ben új, hatalmas laktanyát, 1815-ben parancsnoki épületet emeltek a várban. A 19. század húszas-harmincas éveiben a központi erőd falaiban kazama- terendszert alakítottak ki, majd a harmincas-negyvenes években hozzáláttak az előretolt, külső erődvonal építéséhez, mivel ekkor már messze hordó nehéztüzérségi fegyverek ellen kellett védekezni. Az erődvonal, melyet építésének irányítójáról, József nádorról Nádorvonalnak neveztek el, a Dunától a Holt-Vágig húzódik, s öt kísérőddel védte a várost. Amikor az ötödik bástyát kezdték építeni, kirobbant a magyar szabadságharc, ezért csak a forradalom bukása után fejezték be. Ebben az időben épült meg a Csillagerőd és a Monostori erőd, a Vág-dunai hídfőerőd és a Vágvonal. Összesen tizenegy kísérőd van a külső erődvonalban, amely kisebb-nagyobb résekkel mindmostanáig körbeveszi Komáromot. A rendszert 1877-ben fejezték be az Igmándi erőd felépítésével. Ekkorra kiépült a Monarchia legnagyobb erődrendszere, amely szükség esetén kétszázezer katonát tudott volna befogadni. Az erődrendszer nagy része ma is megvan. Nem maradt fenn a Vág- dunai hídfőerőd, ugyanis e kiserő- döt 1919-ben, amikor a térségben harcok folytak a magyar vörös hadsereg, a felfegyverzett munkások és a csehszlovák legionisták között, május elsejére virradó éjszaka telibe találta egy tüzérségi lövedék. S mivel ez volt a lőszerraktár, szinte teljesen kiégett. Megvan azonban a Nádor- és a Vágvonal, bár kisebb- nagyobb réseket ejtettek rajta a város infrastruktúrájának kiépítésekor. A magyar oldalon a Csillagerőd, a Monostori és az Igmándi erőd is fennmaradt. És megvan a központi erőd is. Igaz újkori helyfoglalói, a szovjet Vörös Hadsereg katonái is ügyesen tudták álcázni a kommunizmus bástyáit védő hadi ténykedésüket: a vár előterébe garázsokat, hangárokat, nagy legénységi éttermet építettek, így ma a külső szemlélő a betonkerítés fölött belesve vajmi keveset lát a várból. Jó stratégia volt ez arra (is), hogy szem ne láthassa, mennyire rossz állapotban hagyták ’91-es kivonulásuk után. Őket a Csehszlovák Hadsereg követte, amelyből Cseh-Szlovákia kettéválása után Szlovák Hadsereg lett. A honvédelmi tárca belekezdett az Újvár objektumainak felújításába, de erejéből és pénzéből csak a parancsnoki épület rendbetételére futotta, a legénységi laktanya restaurálására már nem tudott vállalkozni. S mivel a hadseregnek nem volt pénze az objektum költséges üzemeltetésére, a gépesített zászlóaljat, amely a várban állomásozott, 2000 októberében átirányította. Ennek ellenére a központi erődöt, amely a külső erődvonallal együtt nemzeti műemlék, mind a mai napig tartja a katonaság. A nagyközönség elől (egyelőre) elzárt erőd csupán évente egyszer látogatható - a Komáromi Napok alkalmával.- Szeretném erősen hangsúlyozni - mondja Mácza Mihály történész, a város alpolgármestere -, hogy ha pár éven belül nem kezdjük el a legénységi laktanya felújítását, ez a gyönyörű klasszicista épület össze fog roskadni. Meg kellene mentem minél előbb, mert ha beszakad a tető, nehéz lesz megállítani az épület pusztulását. Előzetes, durva számítások szerint a központi erőd helyreállítására 1,6 milliárd koronára lenne szükség, tehát csak fokozatosan lehetne felújítani és hasznosítani. Ha 2002-ben elkezdenénk a mentést, akkor ’25-ig talán helyre lehetne állítani. Ehhez pénzt kell szerezni, mert ha a város tulajdonába kerülne is az objektum, amire volt ígéret, az elképzelhetetlen, hogy az önkormányzat saját eszközeiből restauráltassa. Ha megkapjuk, hasonlóan, ahogy a magyarországi oldalon teszik, társadalmi és kulturális célú rendezvényekre, múzeumtermek kialakítására szeretnénk hasznosítani. A révkomáromi külső erődök, vagyis a védműgyűrű bástyáinak egyes részei magántulajdonban, egyes részei a hajógyár birtokában vannak. Azokat az objektumokat, melyeket a város kapott meg az államtól, az önkormányzat megpróbálta megfelelően kihasználni és rendbetenni. Az első erődnek csak egy része van meg a Pozsonyi kapuval. 1940-ben ugyanis, amikor szélesíteni kezdték a Pozsony felé vezető utat, felrobbantották. Elbontani nem tudták, olyan tökéletes technikával építették. A Pozsonyi kaput és az első erőd maradványait a város hosszú időre bérbe adta egy építővállalatnak, azzal, hogy a műemlékvédelmi követelményeknek megfelelően felújítja. A négyes erődöt szintén egy építőipari vállalat vette bérbe. Bérlői mindkét bástyát restaurálták. A kettes erőd sáncait a város tisztít- tatta ki. Az ötös erőd fele mágántu- lajdonban van, abban a részben magángaléria működik, az udvarán, az erőd sáncai között pedig, ahol nyaranként szobrászati szimpóziumot tartanak, szoborpark található. A hatos erődnek, amely a külső erődvonal kiserődjei közül a legnagyobb, még a szocializmus idején megkezdték a felújítását, majd ’93-ban megkapta a Duna Menti Múzeum. Az eredeti elképzelések szerint itt vártörténeti és természettudományi kiállítást rendeztek volna be, mert erre a múzeumnak mind a mai napig nincsenek kiállítóhelyiségei. Ebből azonban nem lett semmi. A felújítók ugyanis leszedték az erőd tetejéről a másfél évszázada ott lévő földet, hogy tökéletesítsék a szigetelést. Ennek az lett az eredménye, hogy a teremekben most nyolcvanszázalékos a páratartalom, ezért a múzeum ott csak kőemlékeket tudott elhelyezni. A hatos erődben, amelyre mind a felújító, mind a múzeum Europa Nostra Díjat kapott, így jelenleg egy római kori kőtár vátja a látogatókat. A magyar szabadságharc bukása után 1850-től 1871-ig épült Monostori erőd soha nem volt harci cselekmények színtere. A két világháború között a Magyar Királyi Honvédség használta, majd 1945 és 1990 között a szovjetek Déli Hadseregcsoportjának legnagyobb lőszerraktára volt. Miután 1990- ben az orosz katonák kivonultak a területéről, meglehetősen lepusztult állapotban hagyva maguk után az objektumot, két évig tartott a lőszertől, robbanóanyagoktól történő mentesítése. 1993-tól a közönség szervezett csoportokban, idegenvezetéssel ismerkedhet a katonai építménnyel. Ez évtől az erőd már egyéni túrákra is lehetőséget kínál. Itt alkalmunk nyílik arra, amire a révkomáromi központi erődben egyelőre nem, vagy legfeljebb egy évben csak egyszer: hogy magunkba szívjuk azt, amit genius lódnak hívunk, s amit a krónikákban feljegyzett adatokból nem igazán érzékelhetünk. A Monostori erőd kizárólag állami tulajdonban álló műemlék, amely felett a tulajdonosi jogokat a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) gyakorolja, vagyonkezelője pedig a Monostori Erőd Hadkultúra Közhasznú Társaság. Ez a kht. koordinálja a felújítási munkálatokat, tervezi az erőd marketingjét és reklámját, próbálva ismertté és vonzóvá tenni a nagyközönség számra. Az erőd eddig felújított épületszárnyában egyebek között múzeumot alakítottak ki - ebben a Várak, erődök, vitézek dmű kiállítás megtekintésével árnyalt képet kaphatunk a végvári vitézek életéről. Ügyanitt rendeztek be egy hetvenfős konferenciatermet, melyben filmklub is működik. Természetesen az erőd objektumait, melyekben 640 különféle funkciójú és méretű terem található, nem lehet egyetlen alkalomra beütemezett felújítási munkákkal rendbehozni. A restaurálást és a hetvenhektáros terület hasznosítását a Monostori Erőd Hadkultúra Kht. is kisebb projektek fokozatos megvalósításával (ez kb. húszéves időszakot jelenthet) képzeli el. Ezek a tervezetek az előzetes elképzelések szerint egyebek között a pékség felújítását, lovasközpont, jachtkikötő, sportlövészetre alkalmas lőtér kialakítását érintik. Az erőd területén továbbá időszakos, valamint hosszabb távra berendezett kiállítások lennének, és - amihez a- környékbeliek már hozzászoktak - továbbra is szabadtéri színpadi előadásokat tartanának a bástyaudvaron. A felújított pékségben egy, korabeli pékárut is készítő péküzem működne, amelynek tevékenységét üvegfalon keresztül követhetnék nyomon a látogatók. Ezenkívül ebbe az épületrészbe terveznek egy pékszakma-történeti kiállítást, amely, ha megvalósul, egyedülálló lesz Magyarországon. Mint az a KVI lapunknak eljuttatott tájékoztatójában szerepel, „a komáromi erődrendszer minden erődje, bástyája nemzetközi rangú és jelentőségű műemlékként megújulásra várva, békés célok - a hadtörténet, a kultúra, a sport és az idegenforgalom - szolgálatára készül. Ennek szellemében az erőd- rendszer megpályázta az UNESCO által nemzetközi jelentőségű helyszíneknek adományozható Világ- örökség címet, és felkerült a tenta- tív listára.” A KVI mint a tulajdonosi jogok gyakorlója a kizárólagos állami tulajdonban tartandó több mint 200 magyarországi műemlék felett, ,jó gazdaként” úgy döntött, hogy minden évben kiemelkedő kulturális rendezvénnyel teszi ismertté vagy még ismertebbé az ország jelentős nemzeti kincseit. E hagyományteremtőnek szánt sorozat első eseménye idén augusztus 4-én valósul meg, amikor is a KVI és a Monostori Erőd Hadkultúra Kht. nyílt napot tart az erődben. E nap, melynek gazdag műsorán kulturális, szórakoztató, sport- és egyéb programok szerepelnek, s amelyre egész Magyarországról és a határon túlról is váiják az érdeklődőket, remélhetőleg nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy minél többen megismerjék, megszeressék e lenyűgöző műemlékünket, s hogy - amiként a KVI tájékoztatójában szerepel - „társadalmi összefogással valóra válhasson Európa legnagyobb erődjének kulturális központtá varázslása”. Úgy gondolom, ha a komáromi erődrendszer ez ideig képes volt minden támadójának úgy ellenállni, hogy azt „nec arte, nec marte” nem tudta bevenni senki, nem vetne ránk jó fényt, ha hagynánk, hogy korunk veszélyes ellensége, a közöny győzze le. Az erődrendszer révkomáromi részeiben Mácza Mihály történész, a város alpolgármestere, a Monostori erődben Pohlmüíl- ner József turisztikai termékfejlesztő menedzser kalauzolt bennünket. Augusztus negyedikén nyílt nap lesz a Monostori erődben A rendezvény délelőtt 10 órakor ágyúszóval kezdődik, és az éjszakába nyúlik majd. Az akár 5-10 ezer ember befogadására is alkalmas téren lovasbemutató, katonazenekar, játszópark, helikoptermakett-bemuta- tó, erődrajzverseny, vámkommandós bemutató, ingyenes tanácsadással vámsátor, valamint étel- és sörsátrak váiják a látogatókat. A konferenciateremben rövidfilmeket vetítenek, amelyek bemutatják a Monostori erődöt. A nap folyamán menetrend szerint indított, ingyenes, vezetett túrák során tekinthetik meg a látogatók az erőd egyedülálló, varázslatos épületkomplexumát, a bástyáktól és az Erődmúzeumtól kezdve a kazamaták sejtelmes, keskeny fo- lyosóvonulatain át... A Duna-bástya színpadán fellép a BM Duna-művészegyüttese, a Musica Antiqua reneszánsz együttes, továbbá klasszikus gitárzene és gyermekfúvós-zenekar szórakoztatja majd a közönséget. Lesz korhű történelmi divatbemutató, és musicalválogatás teszi még értékesebbé az ott töltött időt. Este neves magyarországi művészek tolmácsolásában - először az erőd történetében - operazene is felhangzik a varázslatos környezetben. Az operagálán részletek hangzanak el a Carmenból, a Trubadúrból, a Toscából, a Parasztbecsületből és a Bánk bánból... Az egész napos rendezvényre a belépés szimbolikus díjfizetés ellenében történik (felnőtteknek 400, gyermekeknek 200 forint, hatéves kor alatt ingyenes). A rendezvényen lehetőség nyílik arra, hogy a látogatók belépjenek a Monostori erőd szerelmeseinek és támogatóinak táborába, és minimális anyagi felajánlásuk esetén is nevük - saját kézírásukkal - az erőd falain fennmaradjon az utókor számára. A restaurált Pozsonyi kapu Révkomáromban (Dömötör Ede felvételei)
