Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)

2001-07-16 / 162. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 16. KOMMENTÁR Rezsőtől a dzsungelig SZILVÁSSY JÓZSEF Miután beiktatták tisztségébe, halkan azt rebegte, hogy szegény or­szágban az államfő is legyen szerény, ezért a Grassalkovich-palotá- ban megelégszik kétszobás lakással meg egy facér kétplattnis rezsó- val. Mindez valójában verejtékes imázsjavítás volt. A szó szoros értel­mében, hiszen a tetőtér alatt már a májusi bágyadt napsütésben is felforr a levegő. Joggal követelt hát magának is köztársasági elnök­nek kijáró rezidenciát. Ám ezután az addig szerénykedő, mindmáig pedig atyáskodó, naponta tucatnyi delegációnak minden szépet és jót ígérgető Schuster merőben más jellemét mutatta: lefitymálta azt a villát, amely korábban megfelelt Alexander Rezesnek, sőt hölgy­vendégeinek is. Néhány hónapja pedig azon kezdett háborogni, hogy a smucig, gonosz gazdasági főnökök nem vesznek neki potom száz­milliókért valamilyen nyugati gépcsodát, s emiatt kénytelen tovább­ra is rozoga masinával füstölögni odafenn is. Kisvártatva tekintély­elvű modorát is felfedte, mert meg akarja leckéztetni a szókimondó újságírót. Majd a külföldi és hazai tiltakozás hatására kicsinyes mani­pulátorként mosta kezeit, és mindent az elnöki irodára kent, amely­nek a munkatársait egyébként is szinte naponta járatja le. Most pe­dig egyszerre tetszeleg a szlovákiai Kánaánt teremtő dél-amerikai kapcsolat úttörőjének és édesapja nyomdokain haladó családfőnek a szerepében. Valahol Brazíliában minden lacafazás nélkül aláírta a közigazgatási törvényt, habár neki a nyolc megye is sok, a tizenkettő pedig sokk lett volna, mert ő a demokratikus centralizmus áporodott eszméit konzerváló három kerület visszaállításáért ágált. Időközben Dél-Amerikába érkezett a fia és a leánya, akiknek Eduard Kukán dip­lomata-útlevéllel kedveskedett. Sokak szerint külügyminiszterünk ezzel hálálta meg az államfőnek, hogy országjelentés fedőnév alatt elmondott zagyvaságaiban többször is elismerően gagyogott róla. Schustemek Kukán cselekedetére szava sem volt, az erkölcsi szem­pontokkal nyűglődjön Havel vagy Göncz. Államfőnk főtanácsadója és villámhárítója révén csak annyit üzent, hogy családostul és az adóinkból flzetetett három testőr társaságában bevetette magát a dzsungelbe. Addig haza sem jön, ameddig nem kap kameravégre legalább ötméteres anakondát. Ezért igazán fölösleges Dél-Ameriká- ban vizslatnia. Csúszómászókat, kígyókat, héjákat és más ragadozó­kat a honi közéletben is talál. A szlovákiai politikai színtér pedig kész dzsungel. Az államfő szerepzavarai miatt is. Olvassuk újra Adyt TÓTH MIHÁLY Nemcsak az uborkaszezon terméke a jóga tanrendbe állítása körüli vi­ta. Az oktatási miniszter és a két legnagyobb szlovák történelmi egy­ház püspökei érveinek meghallgatása után csak azt ajánlhatom min­denkinek, hogy olvassuk el ismét Ady Endre klerikalizmust érintő publicisztikáját. A költő nagyjából 100 éve kezdte publikálni a ma­gyar és a francia katolicizmus jellegzetességeivel foglalkozó írásait. Leírta, hogy a franciák 1905-ben miként hajtották végre az állam és az egyház szétválasztását. Ady óta a Kárpát-medencében is voltak próbálkozások a két intézmény különválasztására. Az eredmény: Szlovákiában közben alakult egy deklaráltan klerikális rezsim, amely dicstelen véget ért. És Budapesten is volt 25 évnyi korszak, amikor a kormány, a kormányzó, a tábornoki kar, az akadémia és a püspök sá­toros ünnepeken együtt menetelt. A jóga iskolai bevezetése körüli vi­tában a püspöki kar rámenősen érvel. A kormány és a miniszter vi­szont tétován reagál arra a vádra, hogy a jóga idegen a keresztény szlovákok számára, és félrenevelné, az egyedül üdvözítő tantól eltán­torítaná a holnap nemzedékét. Az egyházi méltóságok rámenőssége és a miniszter tétovasága közötti távolságot nagyjából az 1945 és 1989 közötti idődifferencia adja meg. A klerikális Tiso-rezsim össze­omlása és a bolsevizmus bukása között csaknem fél évszázad telt el. A püspökök Szlovákia katolikusnemzet-fikcióját bizonygatva nemcsak a nemzet jelentős részének idegenellenességét veszik számításba, ha­nem azt is, hogy a Tiso-rendszer viselt dolgai már régmúlttá váltak. Az a politikai erő viszont, amelyet Ftáčnik miniszter is képvisel, még nem tudta elhitetni, hogy 1989-től napjainkig szalonképtelen bolse­vikből szobatiszta szociáldemokratává lett. A jógavita politikai pót- cselekvés. Zavarba ejtő, hogy konzervatív politikusok és egyházi mél­tóságok úgy érvelnek az egyedül üdvözítő szellemi és politikai irány­zatról, hogy azt tórőlmetszett bolsevik agitátorok se tették különben. A francia katolikusoknak jót tett az állam és az egyház különválása. A szlovák egyház színvonalán meglátszik, máig nem feledkezett meg arról, hogy volt egyszer egy klerikális slovákštát. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, »«dir*™,az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, w a«»«» om E-mail: redakcia@ujszo.com Háború és béke (Kép: Reuters) TALLÓZÓ FÁZ Mečiar ante portás? Szlovákia emlékezetében Vladimír Mečiar három kormányfői megbízatása a Terminátor L, II. és III. folytatása­ként raktározódott el, ám amivel senki nem számolt, az egyre való­színűbbnek tűnik: egy évvel a parlamenti választások előtt nem kizárt a IV. folytatás - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A konzervatív német újság prágai tudósítója szerint a pozsonyi kor­mány riadtan figyeli Mečiar pál- fordulását. Dzurinda kormányfő ugyan még mindig azzal érvel, hogy csak az ő kormánya képes Szlovákiát európai irányvonalon tartani és az elszigetelődéstől megóvni. Korábban EU- és NATO- politikusok rendre megerősítet­ték ebben a nézetében, ám újab­ban változik a kép. Egyedül Gün­ter Verheugen EU-biztos figyel­meztet kitartóan a régi erők vissza­térésére, amely veszélybe sodor­hatná az ország EU-felvételét. Vízlépcsőügy - a szakmai bizottságok tevékenységének csupán kompromisszumkeresés esetén van értelme A legkevésbé rossz megoldást A vízlépcsővitában sokan sokféle érdeket képvisel­nek. A következőkben pró­báljuk meg áttekinteni a helyzetet a Duna mellett élők szempontjából TUBA LAJOS Ók elsősorban arra kíváncsiak, mi­lyen problémák kívánnak mielőbbi megoldást, mekkora az esélye an­nak, hogy buldózerek tűnnek fel a házuk környékén, illetve megtör­ténhet-e újra, hogy állami pénzből folytatott propagandakampány miatt görbén néznek rájuk az or­szág más tájain. A vízlépcsővita helyzetét azért ne­héz elemezni, mert a problémák ke­zelésén kívül az illetékesek cseleke­deteit legalább két egyéb körül­mény is alakítja. Állandóan figye­lembe kell venniük saját országuk belpolitikai helyzetét, hiszen bármi­lyen szakmai megoldáshoz jutnak el, azt még el kell fogadtatniuk az aktuális pártközpontokkal. Ezenkí­vül folyamatosan a fejük felett lebeg az újabb hágai per lehetősége, emi­att csak olyasmiben léphetnek, ami­be a másik fél jogászai nem köthet­nek bele. Ez utóbbi szempontjából egyelőre a legfontosabb az első há­gai döntés békéltető záradéka, amely szerint a két fél jóhiszeműen igyekszik megoldást keresni. Nos, ez majdnem sikerült is. Nem­csók János magyar kormánybiztos 1997-ben nagyon szeretett volna már pontot tenni az ügy végére, csak éppen kormánya megbukott, a következő gárda pedig új utakon indult tovább. Tény, hogy Nemcsók különféle próbálkozások után (és hozzá kell tenni, hogy az érintett lakosság képviselőivel folyamato­san egyeztetve) végül mégiscsak a nagymarosi vízlépcső mellett kö­tött ki. Utódai azonban erről halla­ni sem akarnak, és ezt - tetszik vagy nem tetszik - a tárgyalóasztal másik felén ülőknek is figyelembe kell venniük. Szlovákia továbbra is azt állítja: az érintett folyószakasz problémáinak leggazdaságosabb megoldása az 1977-es szerződés­ben foglaltak megvalósítása. Tár­gyalási taktikája a következő: sza­kértői csoportok véleményezzék a lehetséges megoldási módokat, és bebizonyosodik az igazuk. Abból a szempontból valószínűleg nyerő pozícióban vannak, hogy egy víz­lépcsővel egy csapásra megoldha­tók a Szap és Esztergom közötti szakasz számokban könnyen kife­jezhető, vagyis hajózási és árvízvé­delmi problémái. Azt pedig már az első hágai per is bizonyította, hogy a természet átalakításával okozott kár ennél sokkal nehezebben szám­szerűsíthető. Azzal viszont vélhe­tően maguk is tisztában vannak, hogy a nem kívánt vízlépcső meg­építésére még a hágai bíróság sem kötelezheti a magyar felet. Ennek megfelelően a jelenlegi tárgyalási szakasz legfeljebb olyan pozíció­harcnak tekinthető, amelynek e- redményeképp a magyar fél eset­leg nagyobb részt vállal a valami­kor majd megszülető végső megol­dás finanszírozásából. Ami a lehetőségeket illeti: a víz­lépcső elhagyása esetén az alsó szakaszra első hallásra megle­hetősen furcsa megoldásokat kell bevetni. Ehhez több dologban is meg kell egyezni, gondoljunk csak arra, hogy az 1977-es szerződés 3,5 méteres hajózási mélységet emleget, de a folyamszabályozás sokkal könnyebben megoldható, ha csak az uniós, 2,5 méteres szab­ványt alapul véve dolgozzák ki a műszaki megoldásokat. A Duna menti ember persze még így is fur­csán néz majd, ha esetleg kilométe­res folyószakászokat fednek le kővel töltött drótkalickákkal. De aki már megélte, amint buldózerek hada borotválja le a faluja határát, ezen is túlteszi magát valahogy. A sajtó figyelme manapság az alsó A bősi vízlépcső ügyé­ben általánosan üdvö­zítő megoldás nincs. szakaszon folyó ideológiai össze­csapásra összpontosul, a Bős felet­ti szakaszon lényegében karnyúj­tásnyira vagyunk a megoldástól. Olyannyira, hogy már a pozsonyi magyar nagykövetség sajtófogadá­sán röplap formájában is kaptunk tájékoztatást olyan magyar javas­latról, amely a pozsonyi illetéke­sek számára szintén elfogadható lehet. Az anyagot jegyző Székely László magyar kormánybiztos vi­szont egy ideje érthetetlen módon hallgat erről. A tervezett szakértői bizottságoktól most azt várjuk, hogy a felső szakasz esetében gyorsan megtalálják a mindkét fél által vállalható megoldást. Itt az alapképlet meglehetősen problé­mamentes: fenékgátakkal meg­emelni az Öreg-Duna vízszintjét, kinyitni a mellékágakat és újra biz­tosítani az ártéri természet koráb­bi dinamikáját. Vízlépcsőügyben általánosan üdvö­zítő megoldás nincs, néhai Josef Vavroušek szavaival élve: csak a legkevesebb rosszal járó megoldás létezik. A körülmények miatt azon­ban ezt is nehéz megtalálni. Az utolsó, aki ezt görcsösen akarta, a korábban a Balatont is megmentő Nemcsók János volt. A tárgyalóasz­tal mögött ülő mai utódai ennél sokkal óvatosabb duhajnak számí­tanak. Előbb-utóbb azonban rá­kényszerülnek valamilyen közös megoldás kimunkálására. Ebből a szempontból érdekes momentum lesz az uniós csatlakozás, amelyben nem kifejezetten jó pont egy ilyen kaliberű konfliktus. Ez elsősorban politikai akarat kérdése, abban egy pillanatig sem kételkedünk, hogy a mérnökök bármilyen modell esetén kidolgozzák a műszaki megoldást. Erre jó példa a párkányi híd; sokáig a vízlépcsóvita részét képező hajó­zási vízszint tűnt megoldhatatlan tárgyalási vitapontnak. Amint a- zonban a politika hídpárti lett, sike­rült megoldást találni. A legutóbbi budapesti tárgyalások eredménye­képp felálló szakmai bizottságok munkája során tehát várjuk ki amíg a saját álláspontot bemutató beve­zető szakasz után esedeg kompro­misszumokat kezdenek keresni. Ek­kor lesz érdekes figyelni a mögöt­tük álló hivatalos képviselők reakci­óit és alkothatunk véleményt arról, vajon mennyire lehetünk a konflik­tus megoldásától. A szlovákiai pénzpiac kibékült azzal, hogy a kormánykoalíciónak csak elenyésző többsége lesz a parlamentben Teret kapnak a reformot hátráltató erők? HORVÁTH MIHÁLY Járvány söpört végig a hónap elején az úgynevezett feltörekvő gazdasá­gok devizapiacain. Sokan így jelle­mezték a Dél-Amerika, Törökország és Közép- Európa pénznemeivel tör­ténteket. A járvány Argentínából és Törökországból indult. Az előbbit újabb politikai válság fojtogatja, az utóbbi képtelen megegyezni a Nem­zetközi Valutaalappal és a Világ­bankkal a gazdaság szempontjából létfontosságú kölcsönök folyósításá­ról. A spekulatív milliárdokat forga­tó londoni pénzügyi óriások azon­ban úgy tekintenek a feltörekvő pia­cok csoportjára, mint egy testre. Ha bármelyik testrész megbetegszik, melegebb égtájra mentik át befekte­téseiket. Ilyen értelemben Közép- Európa piacai hosszú időn át érin- tedenek maradtak, ám legutóbb a londoni bankok demonstratív kivo­nulása lesújtott erre a regióra is. Legnagyobbat az amúgy is túlérté­keltnek tartott lengyel zloty és a ma­gyar forint zuhant, mindkettő 5 szá­zalék körüli veszteséget könyvelt el. A cseh koronát megvédte, hogy a prágai piac zárva volt, így csak I százalékot gyengült, de érezhető volt a többi piac gyengélkedése a szlovák korona árfolyamán is. A ha­zai pénznem elvesztette az elmúlt 12 hónapban elért legerősebb ér- tékszintjét, és 0,8 százalékot esett vissza. Ä Magyar Koalíció Pártjának a kormánykoalícióból való esedeges távozásáról szóló hír csak lassan épült be a piac köztudatába. Mire a londoni bankok eszméltek, már tisztázódni látszott a helyzet. Mégis kissé elhamarkodottan néhány kül­földi bank a szlovák korona további eladására szólította fel ügyfeleit. A korona így tovább gyengült. A csak­nem 1,5 százalékos visszaesés sem­missé tette az előző héten elért, sze­met gyönyörködtető erősödést. A vi­har elmúltával a forint és a cseh ko­rona valószínűleg előbb-utóbb visszanyeri a befektetők bizalmát. Magyarország jó gazdasági kilátásai optimizmusra adnak okot, Csehor­szágban a várt kiilfölditőke-be- áramlás jelenik meg pozitív té­nyezőként. Lengyelország és Szlo­vákia esetében ez nem lesz ilyen egyszerű. Északi szomszédunknál a romló költségvetési mutatók és a szeptemberi választások előtti bi­zonytalanság akadályozza a zloty feltámadását. A piac már többé-kevésbé kibékült a ténnyel, hogy Szlovákiát való­színűleg elenyésző többséggel bíró kormány fogja irányítani a választá­sokig. Az esedeges idő előtti válasz­tások esélye minimális, mivel egyik kormánypártnak sem érdeke (bele­értve a távozó MKP-t is), hogy a vá­lasztók előtt megmérettessen, még mielőtt az úgy-ahogy véghezvitt re­formok eredményei meglátszaná­nak a lakosság életszínvonalán (pél­dául a reálbérek növekedése), nem beszélve a kormánypártok alacsony népszerűségi mutatóiról. Való­színűleg a csonka koalícióban még nagyobb teret kapnak a reformokat hátráltató erők. Ezért a kormány re­formgépezete tovább lassul, és a vá­lasztási kampány populizmus for­májában idő előtt elkezdődik. Az ál­talános piaci hangulat már nem fűz sok reményt a jelenlegi kormány re­formtevékenységéhez. Valószínűleg a jövő évi költségvetés lesz a Dzurin- da-kormány utolsó nagy döntése. Remélhetőleg a változás már nem fogja lassítani vagy teljesen meggá­tolni a megindított, a korona szem­pontjából nagyon fontos privatizáci­ós projektumokat és a hozzájuk kapcsolódó tőkebeáramlást. A hosszú távú kilátás ezért egyelőre neutrális és a politikai bizonytalan­ság miatt eléggé ingatag. Rövid tá­von a korona árfolyama a többi kö­zép-európai pénznem hatása alatt lesz, ami negatív lehet, később némi korrekció várható a hazai piac mé­reteit véve jelentős külföldi tőkebe­áramlás következtében. A szerző a holland ING Bank gaz­dasági elemzője

Next

/
Oldalképek
Tartalom