Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-02 / 151. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 2. KOMMENTÁR Közszolgálati illem TÓTH MIHÁLY Okkal feltételezhető, hogy mind a Szlovák Televízió igazgatója, mind a miniszterelnök legszívesebben feledné, meg nem történtté tenné ezt az esetet. Nincs a világon újságíró, aki közszolgálati hírközlő eszköz vezetőjeként élvezkedve mond nemet az ország kormányfőjének, ha az történetesen beszédet kíván mondani. Mindegy, hogy a plebsz megszólítása a vasutasnap, netán az AIDS elleni világnap népszerűsítésére, vagy (ahogy ebben az esetben történt) a tanévzárás jelentőségének hangsúlyozására történik. És abban is biztosak lehetünk, hogy anya olyan miniszterelnököt még nem szült, aki szívesen zsebre vágja, hogy az állami televízió vezetője nemet mond szereplésére. A negyvenen felüliek, akik a maitól gyökeresen különböző rendszerben váltak felnőtté, lelkűk legmélyén így vélekednek: egy miniszterelnök akkor és olyan gyakran szólalhasson fel az állami tévében, amikor és amilyen szaporán a kedve tartja. Akik már az új érában vettek részt „politikai oktatáson”, a nyugati közszolgálati gyakorlatra esküsznek. Ennek az is lényege, hogy kormánypárti politikus sem engedheti meg magának a közszolgálati mikrofon vagy kamera agitációs szócsőként való felhasználását. Ne áltassuk magunkat, Mikulás Dzurinda nem a Péter-Pál-napi nosztalgiázástól vezérelve igényelt megnyilvánulási lehetőséget. Főként pártja népszerűségének hanyaüása miatt gyanítható, hogy a nebulók közvetítésével a szülőkhöz, voksok gazdáihoz szólt volna. Televíziónk a közszolgálatiság tekintetében valahol a pártállami lét és a sokat emlegetett nagy-britanniai gyakorlat között halad a rendszerváltás óta. A haladás iránya változó. Volt úgy, hogy a tévé vezetése Vladimír Meciar előtt is ki merészelte gyújtani a piros lámpát. Van, aki még emlékezik rá, hogy ez a bátor kiállás mennyire meggyorsította a HZDS általi politikai tarolást. Van, aki még emlékezik rá, Knazko hogyan olvasta be a HZDS-essé vált politikusok nyilatkozatát. És lehetetlen arra nem emlékezni, hogy a korábban még közszolgálati televízió hogyan vált hat évre hatalomkiszolgálóvá. Nem egészen három hét alatt. Az a „piros lámpa” azonban mindentől függetlenül helyet kapott az ország sajtójának történetében. Egyszerűen csak a televíziózás papíron rögzített illemtanát kellene tiszteletben tartani. Pánikba esett politikusok így nem kerülnének kínos helyzetbe. Gyeplő a lovak között TUBA LAJOS Szögezzük le: a vízlépcsőről szóló tárgyalás akkor lesz belátható ívnben, ha az elmaradt nagymarosi lépcsőhöz kötődő kártérítésről és az Öreg-Dunában létesítendő fenékgátak számáról szól majd. így kijelenthetjük, a pénteki tárgyalások nem vittek közelebb a megoldáshoz. Bármilyen szakértői vita arról, mi a gazdaságosabb megoldása a Szap és Budapest közti szakasz problémái rendezésének, legfeljebb időhú- zási manőver, és a hágai mesterfokú sakkjátszma aktuális lépése. Pénteken Budapesten annyit végeztek el, amit június elején Pozsonyban fél óra alatt megtehettek volna: három újabb szakértői bizottság győzködi majd egymást arról, hogy az ő országa által képviselt álláspont a helyes. Az azonban rég nem a szakértők, hanem a politikusok ügye, ami az elkövetkező hónapok során nem kecsegtet különösebb konstruktivitással. Szlovák oldalról vízlépcsőügyben tíz év óta válto- zadan csapat tárgyal. Ebben olyan műszaki szakemberek a hangadók, akik számára a turbinákat elkerülő minden egyes köbméter víz elfogadhatatlan veszteség. Már az is komoly előrelépés, hogy politikai utasításra a bevezetőben említett kérdésekről is hajlandók lennének tárgyalni. Ilyen utasításra azonban hiába várunk. A szlovák kormány- koalíció már kizárólag a túlélésre összpontosít, esze ágában sincs újabb konfliktus felvállalása. Különben is, a pozitív gesztusokra fogékonyválasztóknak ott a párkányi híd, ennél nagyobb dél felé irányuló jóindulat a választási stratégia szempontjából akár káros is lehet. így minden jel arra mutat, hogy a gyeplőt a lovak közé dobták, vagyis a kormányküldöttség mehet a saját technokrata feje után. A lapokat azonban a másik oldalon is keverik, a Nagymarost elutasító állásponthoz újabban egy szigetközi halogató taktika is párosul, pedig néhány hónapja legalább ezen a szakaszon örülhettünk egy kecsegtető magyar offenzívának. A mostani sokadik bizottságnak pedig majd akkor hiszünk, ha látjuk munkája eredményét, az „újabb hatás- vizsgálatok szükségesek” frázis vízlépcsőügyben még soha nem jelentett jót. Ősszel esedeg várható valamilyen diplomáciai húzás (békéltető harmadik fél felkérése, újabb hágai kereset), ami a választási kampányban jó pontokat hozhat, de attól nem kell tartani, hogy az új kormány mindkét oldalon esedékes felállásáig stratégiai döntés születik. U Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota-kultúra (58238313), Urbán Gabriella-panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), J. Mészáros Károly-sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariás István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com, inzercia@vyvsme.sk; Kassa: B. Némcovej 32, 055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, A.jdita^íu32 ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. Modulations E-mail: redakcia@ujszo.com MAGYAR HÍRLAP Djindjics volt az előrehúzó motor, a gyorsabb és radikálisabb megoldások szószólója, Kostunica a stabilitás és a fék Kutya meleg TALLÓZÓ Az EU felkészült a Big Bangre, három év múlva akár tíz új országgal is bővülhet - mondta a lapnak az Unió bővítési főigazgatója. Eneko Landa- buru szerint a közös költségvetésben van elég tartalék, így a tagállamoknak nem kell az eredetileg tervezettnél többet befizetniük. Eddig ugyanis mindössze 1,06 százalékot kellett befizetniük, mert az eredeti tervek szerint már 2002-től lettek volna új tagjai az Uniónak. A lap megkérdezte a főbiztost Orbán Vik tor „Big Bang”-elképzeléséről, aza; hogy a tárgyalásokat később meg kezdő országok közül többen felzár kóztak-e az első, luxemburgi cső porthoz. Landaburu hangsúlyozta minden jelöltet a felkészülésben el ért eredményei alapján ítélnek meg Valóban elképzelhető, hogy 200* végére akár tíz ország is alá tudja ír ni a csatlakozási szerződést, é: 2004-ben taggá válhatnak. Ez lé nyegében egy „szűkített” Bij Bangnek felelne meg. Színvallások ideje Jugoszláviában A harmadiknak nevezett Jugoszlávia végóráit éli. A tíz évvel ezelőtt Szerbiából és Montenegróból összetákolt államszövetség minden eresztéke recseg-ropog. Egy Jugoszlávia nevű ország talán megmarad, de az már más lesz, mint ez a mostani. Ám az sem kizárt, hogy a jelenlegi két tagköztársaság két külön államként indul a saját útjára. SINKOVITS PÉTER Az exelnök Hágába juttatása felgyorsította az eseményeket, s minden valószínűség szerint lezárulhat immár egy átmeneti időszak, amely a múlt év októberében vette kezdetét. Szlobodan Milosevicset elsöpörte a népharag, de bebetonozott rendszere intézmények sokaságában még tartja magát. Például a jugoszláv alkotmánybíróságban, amelynek lépése miatt (hatálytalanították a szövetségi kormánynak a Hágával való együttműködést célzó dekrétumát) a szerb kormánynak néhány óra leforgása alatt kellett meghoznia bátor és kemény döntését. A sors fintoraként éppen azon a napon, amikor tizenkét évvel ezelőtt Milosevics a koszovói Rigómezőn egymilliós tömeg előtt megtartotta hadüzenetnek beillő programbeszédét. A többit már a történelem szomorú napjai jegyzik. Kiadatása ismét megosztotta a jugoszáv közvéleményt, bár ennek a diktátor már csak látszólag a főszereplője. A hatalom újraelosztásának lehetünk tanúi, pártok átrendeződésének, mindeközben nagy kérdés, hogyan alakul a jövőben a két legtekintélyesebb szerb vezető egymás iránti viszonya. Eddig egyfajta munkamegosztás volt megfigyelhető a jugoszláv köztársasági elnök és a szerb kormányfő között, nehezen elképzelhető tehát, hogy egymást nem értesítették volna kilátásba helyezett fontos döntéseikről. Most Kostunica ennek ellenére váltig hangoztatja (a jugoszláv televízió e témának rendkívül nagy teret szentel), hogy nem tudott az akció időpontjáról, s a kiadatás nem egyeztethető össze az alkotmánnyal. Kostunicának ez az „akarom is, nem is” magatartása egy korábbi forgatókönyvre emlékeztet: mintegy három hónappal ezelőtt egy hágai vád alatt álló boszniai szerbet (Milomir Stakicsot, egy boszniai városka korábbi polgármesterét) fogták el jugoszláv területen, s rövidesen kiszolgáltatták a nemzetközi törvényszéknek. A jugoszláv államfőt állítólag akkor sem tájékoztatták előzőleg az ügyről, holott ennek aztán az ellenkezője látszott bebizonyosodni. Kostunica inkább a nemzeti érzelmekre, az emberek büszkeségére kíván rájátszani, saját igazságosságát és feddhetetlenségét hangsúlyoA hatalom újraelosztásának lehetünk most tanúi Jugoszláviában. zandó, de ez a felemás politizálás (különösen a nemzetközi porondon) könnyen visszaüthet. Az elmúlt hónapok során az újságírók gyakran faggatták a politológusokat: meddig marad egyben a hatalmat korlátlanul gyakorló Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS). Ez a tömörülés 18 pártból verbuválódott a volt elnök uralmának megdöntésére. A Vqjiszlav Kostunica által irányított Szerbiai Demokrata Párt múlt év októbere óta számbelileg rendkívül megerősödött, s ehhez nyilván hozzájárult az elnök népszerűsége is. Az eddig habozok közül a legtöbben ide léptek be, valamint egyes források szerint a hatalomból kiszorult Szerb Szocialista Párt jó néhány tagja is ide „igazolt át”. Az eddigi tapasztalatok alapján a párt tagjai olykor váratlanul másként szavaztak a különféle testületekben, mint a többi DOS-osok, a vajdasági parlamentben például a tartomány autonómiájának visszaállítását célzó tervezet ellen voksoltak. A Szerbiai Demokrata Párt most bejelentette, minden szinten frakciót hoz létre, ami könnyen a koalíció szétesését jelentheti, bár a hatalom logikája további együttműködést feltételez - közleményében erre szólított fel az Otpor (Ellenállás) mozgalom is. A Zoran Djindjics vezette Demokrata Párt támogatottsága elmarad az előbb említettől, de több mint a „maradék” tizenhat párté együttvéve. Politikai helyzetismerők szerint a kialakult erőtérben az államfő inkább a katonaságra és az egyházra támaszkodhat, míg a szerb kormányfő a rendőrséget, a pénzügyi szférát és az Otpor mozgalmat tudhatja maga mögött. Közben Djindjics volt az előrehúzó motor, a gyorsabb és radikálisabb megoldások szószólója, Kostunica a stabilitás és a fék. Tartható-e a továbbiakban is ez a szereposztás? Kostunica most mindenekelőtt az országot mentené, a montenegrói Zoran Zsizsics szövetségi miniszter- elnök lemondása nyomán új (akár kisebbségi), átmeneti kormányt kellene felállítani néhány napon belül A szövetségi parlamentben pedig - szintén rövid idő alatt - végleg tisz tázni kellene, Szerbia milyen rende zési elvet kínál fel a lélekszám sze rint tizenhatszor, területileg pedi; hatszor kisebb Montenegrónak. I Kostunica által korábban javasol „funkcionális föderáció” vázlata Podgorica elutasította, Djukano vicsék elszakadási szándékát talál egyedül a Nyugat képes befolyásol ni. A jelek szerint azonban má Belgrádban is egyre kevesebben ra gaszkodnak e kényszerházasság Montenegro elszakadási szándékát talán csak a Nyugat képes befolyásolni. hoz; ez ügyben is mindenkinek szín kell vallania. Amíg az ország a súlyos örökséj sodrásában, addig Szlobodan Mi losevics külföldi cellájában tölt napjait. Várja védőügyvédéit Szüksége is lesz rájuk: újabb vád pontként mindenképpen a na{ pikantériája, hogy Nebojsza Pavko vies vezérkari főnök bejelentette két évvel ezelőtt a „legfelső szint ről” kapott utasítást a brit minisz terelnök elleni merényletre (ami aztán félt végrehajtani, tartva at tói, hogy civil áldozatok is lesz nek). Milosevics nem lesz egyedül Hágába várják Milutinovicsot Szerbia jelenlegi elnökét, Sainovic: volt kormányfőhelyettest, Ojdani csőt, a korábbi honvédelmi minisz tért, aztán a boszniai „ismerősö két”, Karadzsicsot, Mladicsot - é másokat is. Gyűlnek a személyek az adatok, véres háborúk végse azonosításához. A bővítés nem lesz nagyobb hatással a tizenötökre, mint Spanyolország, Portugália és Görögország belépése Mindenki nyer az Európai Unió bővítésével MTI-HÁTTÉR Az Európai Bizottság szakértői szerint az EU keleti bővítésével gazdasági síkon a csatlakozók és a mai 15 tagállam is egyértelműen nyer - a várható népmozgások és megrázkódtatások elenyészőek lesznek. A csatlakozóknak viszont még további lendületes reformokkal kell folytatniuk az átállást, ha teljesen ki akarják aknázni a tagság előnyeit. A 70 oldalas bizottsági jelentés egy évtized távlatában és a korábbi déleurópai bővítés tapasztalatait figyelembe véve próbálja felmérni a bővítés várható gazdasági hatásait. A számításokat csak a tíz közép- és kelet-európai országra alapozták, mivel a két kis szigetország - Málta és Ciprus - csatlakozásának hatását minimálisnak ítélték. A jelentés fő következtetése, hogy a keleti bővítés messzemenő hatással lesz politikai, intézményi, gazdasági, költségvetési és szociális téren is. A gazdasági hatásokat tekintve ez a százmillió fő körüli bővítés viszont nem lesz nagyobb hatással a közel 400 milliós mai tizenötökre, mint a 80-as években Spanyolország, Portugália és Görögország belépése az akkori kilenc tagra. A prognózisok szerint a csatlakozók nagy előnyt meríthetnek az erőforrások hatékonyabb elosztásából, a beruházások növekedéséből és a termelékenység emelkedéséből. Bulgáriát és Romániát leszámítva, amelyek csatlakozási kilátásai későbbre tehetők, a többi nyolc országnál a csatlakozás 2009- ig évi 1,3-2 százalékpontot hozzáadhat a gazdaság növekedéséhez, attól függően, hogy maguk is hoznak-e további növekedésserkentő intézkedéseket. A mai 15 tagnál ez a növekedési plusz szerényebbnek ígérkezik, évi 0,7%-ot érhet el. A jelentés felhívja a figyelmet a keleti bővítés néhány, a korábbiaktól eltérő sajátságára. A korábbi csatlakozók mindvégig piacgazdaságban eltek, míg a mostani jelöltek csak a 90-es évek elején kezdtek áttérni erre. A jövedelmi szint különbsége nagyobb a mai EU és a csatlakozó országok között, mint a dél-európai országok esetében volt. Ennek következtében nagyobb népmozgás is várható az újonnan csatlakozóktól a régi tagállamok felé, már csak a földrajzi közelség okán is. Végül a mezőgazdaság jelentősége a tagjelöltek gazdaságában hasonló a csatlakozáskori Görögországéhoz, de a termelékenységben nagyobb a lemaradás, mint a dél-európai országoké volt. A jelentés szerint a kelet-európai országok piacgazdasági átállásának fő gazdasági haszonélvezői a tagállamok között már eddig is Németország és Ausztria volt, mert a jelöl tekkel folyó kereskedelem és a köz veden befektetések 50 százalékát e: a két ország szerezte meg, s várha tólag a csadakozás után is ők élvezil a legtöbb előnyt. Ezzel együtt vár hatóan e két országba irányul majc a kelet-nyugati irányú népmozgá: nagy része is. Ennek arányát a jelen tés csekélynek feltételezi, még 15 é\ távlatában nézve is. Ez idő alat becslésük szerint a nyolc kelet-euró pai ország népességének 2,5 száza léka költözhet nyugatabbra, ami a? EU 2009-ben várható munkaképe: korú népességének alig 1 százalék? lesz. A mezőgazdaságban mindkéi félre nézve csekély és lassan jelent kező hatásokkal számol a jelentés részint azért, mert a tagjelöltek tér mékeinek színvonala még elmarac a tizenötökétől, az áraik közti kü lönbség viszont máris nagy arány ban csökkent. (TASR-felvétel)
