Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-06 / 129. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 6. Kitekintő Arra a kérdésre, hogy mi is történt valójában a zavaros hétvégén Katmanduban, mind a mai napig senki sem adott minden kétséget kizáró választ Nepáli királydráma A Nagy-Románia Párt egy emberből áll, a kéjúrként viselkedő, nagyhangú, harsány, a szót mindenkibe belefojtó, útszéli stílusban vitatkozó pártelnök senkit sem enged érvényesülni Dipendra herceg. Egyes források szerint részegen öldöste halomra családját. a vadászat és a küzdősport. A herceg végigcsinálta a nepáli ejtőernyősök kiképzését, s fekete övét szerzett karatéból. A szunnyadó tigrist vélhetően anyja, Aisvatja királyné ébresztette fel benne. Az uralkodó családot már egy ideje súlyos családi viszály osztotta meg. A köztiszteletben álló Birendra királyt állítólag már régóta felesége irányította, és a királyné érvényesíteni kívánta akaratát fia, Dipendra fölött is. A The Sunday Telegraph szerint Aisvaiját gyakran hasonlították a Fülöp-szi- geteld Marcos diktátor asszonyához, Imeldához vagy a néhai Elena Ceausescuhoz. A szóbeszéd szerint állítólag palotaforradalmat tervezett, azt szerette volna, ha Dipendra mihamarabb átveszi a hatalmat apjától. Nepálban a hagyományok szerint az uralkodó Sah-dinasztia az előző, Rana-dinasztia egyik családjából nősül. Aisvatja királyné maga is ebből a családból való, s emiatt úgy érezte: mindenkinél jobban ismeri a menyasszonyjelölteket. Az elmúlt években a trónörökös két választottját is elutasította, mondván, hogy származásuk nem elég előkelő. Ez történt meg harmadszor pénteken este, amikor a szokásos heti családi tanácskozásra gyűltek össze az uralkodóház tagjai. Anya és fia annyira összeszólalkoztak, hogy Birendra király kérte fiát: vonuljon vissza, és próbáljon megnyugodni. Dipendra el is ment, ám percekkel később a nepáli hadsereg (egyes források szerint ünnepi, mások szerint gyakorló) egyenruhájába beöltözve két géppisztollyal visszatért a nagyterembe, és előbb anyját ölte meg, majd végzett családjával és a berohanó őrökkel, köztük vezetőjükkel - a helyi rendőrség volt parancsnokával -, majd maga ellen fordította fegyverét, s halántékon lőtte magát. Mások tudni vélik, hogy a trónörökös részegen öldöste halomra családját. Még el sem hamvadtak az áldozatok rituális máglyái, amikor a kórházban élet és halál között lebegő apagyilkost királynak választották. Nepálnak négy nap leforgása alatt három királya volt. A főváros, Katmandu friss, hima- lájai levegőjébe pedig sokfajta füst keveredett: az uralkodó családot lekaszáló fegyvereké, a királyi testeket a Bagmati szent folyó pariján elemésztő halotti máglyáké, a magyarázatot követelő tüntetők által felgyújtott autógumiké és a tömegoszlató könnygázpatronoké. POCÁR DEMETER Arra, hogy mi is történt valójában a zavaros hétvégén, még senki sem adott minden kétséget kizáró választ. Az első hivatalos nepáli közlések szerint baleset történt, és a királyi családot egy „félautomata fegyver felrobbanása” irtotta ki majdnem teljesen. „Függeden források” szerint viszont valójában Dipendra trónörökös végzett apjával, anyjával és nyolc rokonával, akik nem értettek egyet az általa kiszemelt menyasszony személyével, majd maga ellen fordította a fegyvert. A kormányerők ellen harcoló maoista felkelők ezzel szemben tudni vélik, hogy a királygyilkosság politikai összeesküvés eredménye, s „a vérfürdő a jelenlegi politikai rendszer végét jelzi”. Magának a puccselmé- letnek is több verziója van: az egyik a dinasztia életben maradt tagjait, egy másik a katmandui kormányt, a harmadik pedig Indiát gyanítja a mészárlás mögött. Annyi bizonyos, hogy a királyi dinasztiának pénteken este, amikor estebédhez gyülekeztek, még minden tagja életben volt. A legtöbb forrás arról számol be: a vacsora ki- lencük számára Dipendra trónörökös miatt lett az utolsó. A 29 éves Dipendra herceg, csakúgy, mint a dinasztia valamennyi férfitagja, finom környezetben, az angliai Etonban végezte középiskolai tanulmányait, az ottani elitelőképzés után a Harvardon folytatta a felkészülést az uralkodásra. Etonban kedvesnek, nyugodt természetűnek ismerték. De a trónörökösnek volt egy másik arca is: megszállottja volt a fegyvereknek, vonzotta Devjani Rana, a volt nepáli külügy- és pénzügyminiszter lánya, Dipendra menyasszonya (Fotók: ČTK/AP) Az új király, Cianendra Régenssé pedig nagybátyját, Gianendra herceget. Hétfőn új, magányos láng jelezte a folyópart lépcsőin, hogy Dipendra lelke megkezdte útját a reinkarnáció következő állomása felé. A Majomkapu- palotában pedig pompás szertartással Gianendrát koronázták királlyá. Az új uralkodó trónra lépése előtt megígérte, hogy a királydrámát kivizsgáltatja, amit elhűlt népe meg is éljenzett, ám a szertartás után a főváros utcáin elszabadult a pokol. „Dipendra ártatlan!”, „Vonják felelősségre az igazi gyilkosokat!”, „Nem kell Gianendra!” - kiabálták az utcára vonuló tüntetők. Elégedetlenségük azt is előre vetíteni látszik, hogy Nepálban a vége felé közeleg a monarchia korszaka. A kettős királyváltás után ugyanis olyan ember került a trón közelébe, akit senki sem láma szívesen királyként: Gianendra fia, Parasz egyesek szerint sötét eszközökkel tör hatalomra, s máris sok ember haláláért felelős. Megfigyelők emlékeztetnek arra is, hogy a királyi családra az elmúlt években egyre nagyobb nyomás nehezedett a baloldali, magát nepáli maoista kommunista pártnak nevezett csoportosulás részéről, amely az alkotmányos monarchia helyett egy kommunista kormányt akart a hatalmon látni. Az 1996 óta népi háborút folytató felkelők az elmúlt négy évben több mint 1500 embert gyilkoltak le, legutóbbi nagyszabá(TASR/AP) sú akciójukban - áprilisban - több mint 100 rendőrt mészároltak le. Helyi biztonsági Uletékesek szerint a lázadók mostanra jobban felfegyverzetté, szervezettebbé váltak, mint a királyság 45 ezer fős rendőri ereje, ezért nagy veszélyt jelentettek a királyi családra nézve. Dinasztia a Himalája csúcsai alatt Gianendra király, a nemesi családfáját a XVIII. századból eredeztető Sah-dinasztia salja, a meggyilkolt Birendra fivére, tegnap másodszor lépett a himalájai monarchia trónjára. Először 1950-51 között, még egészen kisgyermekként tették meg báburalkodónak, amikor egész családja Indiába menekült a nepáli zavargások elől. Hazatérése után apja, Tribhuvan vette át az uralkodói szerepkört, majd annak 1972-ben bekövetkezett halálát követően, 1975-ben idősebbik fia, Birendra következett a trónon, ám csak 1990-ig maradhatott abszolút uralkodó, amikor a demokráciát követelő politikai erők rákényszerítették az alkotmányos monarchia elfogadására. Népszerűségét és a hadsereg lojalitását azonban megőrizte. Megfigyelők szerint Gianendra aligha lesz képes az isten-király szerep betöltésére. Elsősorban fia, a hatalomra éhes Parasz trónörökös miatt lehetnek problémái, aki egyes állítások szerint a kezében tartja a véres királydráma szálait. Az újdonsült uralkodó eddig diplomácia tevékenységével és a nepáli természetvédelemben játszott szerepével hívta fel magára a figyelmet. Meglehetősen profán üzleti vállalkozó: egy katmandui szálloda tulajdonosa, de érdekeltségei vannak egy teaültetvényben és egy cigarettagyárban is. (P. D.) Corneliu Vadim Tudor: a bohóc veszélyessége BOGDÁN TIBOR A tavalyi őszi romániai választásokon sokak nem kis döbbenetére egy obskúrus, szélsőségesen nacionalista, Európa- és magyarellenes pár- tocska, a Nagy-Románia Párt az ország második legfontosabb politikai erejévé vált, a szavazatok egyötödét szerezte meg, elnöke pedig bekerült az államfőválasztások második fordulójába. Tulajdonképpen nem is pártról van szó, hanem egyetlen emberről: Corneliu Vadim Tudorról. A Nagy- Románia Párt egy emberből áll, a kéjúrként viselkedő, nagyhangú, harsány, a szót mindenkibe belefojtó, útszéli stílusban vitatkozó pártelnök senkit sem enged érvényesülni. Pártja zömmel a régi rendszert visszasíró nyugdíjas aktivistákból áll, de sokan léptek be az egykori Securitate, a Román Hírszerző Szolgálat, más hírszerző struktúrák, a hadsereg, a belügyminisztérium tényleges és tartalékos tisztjei közül is. Ez az, ami veszélyessé teszi a pártot. De kicsoda is és honnan indult az ország második legnépszerűbb politikusává vált, 52 éves Corneliu Vadim Tudor? Hivatalos életrajza szerint munkáscsaládból származik, a közelmúltban azonban kiderült, hogy apja protestáns, szektás lelkész volt. Testvérei, több rokona is tagja a szektának. A patinás bukaresti Sfantu Sava Líceumban érettségizett, elvégezte a bukaresti egyetem filozófia szakát, s vallásszociológiából államvizsgázott. Végzettségét tekintve szociológus. 1975-ben beiratkozott a bukaresti tartalékos tisztképző akadémiára, 1978-1979 között Herder-ösztöndíjjal történelmet tanult Bécsben. A hetvenes évektől dolgozik a sajtóban. A Romania Libera című napilap magazin mellékleténél kezdte, majd az Agerpres Román Hírügynökség szerkesztője, később a Ceausescu egyik leghívebb kiszolgálója, Eugen Barbu által vezetett Saptamana című hetilap munkatársa lett. Hamar beférkőzött Barbu bizalmába, vállalta helyette a pártvezetés által kiosztott piszkos munkákat, mindenekelőtt a nyugati román emigráció lejáratását. Már ekkor világossá vált, hogy pénzért mindenre kapható. Hogy tekintélyét növelje, a szerkesztőség egy-egy üres szobájából magas rangú szekus és párttisztség- viselók nevében elváltoztatott hangon telefonon kereste önmagát, s amikor kollégái átadták az üzenetet, fölényesen legyintett, csak várjanak, most nincs időm. Vadim mindig is szeretett kérkedni. Nemrégiben diadalmasan bejelentette: az Egyesült Államok Politikatudományi Akadémiája tagjává választotta, az American Biographical Institute az Év emberévé nevezte ki. Később a román sajtó dokumentumokkal bizonyította: fantomintézetekről van szó, amelyek pár száz dollárért bárkinek, bármilyen névre, akármilyen oklevelet kiállítanak. Az 1989-es decemberi események után néhány hónapig Barbu vidéki rezidenciáján bujkált testvérével, Maráival, a hadsereg tisztjével együtt. A márciusi marosvásárhelyi pogromkísérlet után - amikor éppen a történtek ürügyén megalakult a Román Hírszerző Szolgálat - az addig lapuló szekusok átmentették magukat az új struktúrába. Ekkor jelentkezett ismét Vadim Túdor, aki szekus barátai támogatásával hozta létre pártját, és annak magyarellenes és antiszemita irányvonalát híven tükröző Romania Mare Politica című lapot. Előbbihez, a zsidó származását az idő tájt még titkolni próbáló Petre Roman, akkori kormányfő adott pénzt, hogy nem sokkal később aztán a lap egyik kedvenc célpontjává váljon. A ldadvány kezdetben 900 ezer példányban látott napvilágot, és ezt a mennyiséget el is adták. Ma már alig néhány tízezret nyomnak belőle. Stílus tekintetében egyedülálló, vagy legalábbis páiját ritkító Európában. Vadim Tudor pamflet ürügyén hetet-havat összehord mindenidról. Románia főügyészéről azt áhította, hogy szeretőjének féltékeny férje meztelenül kergette végig az utcán. Iliescut KGB- ügynöknek, anyját éheztető dgányDemagóg, populista szólamai egyre szélesebb körben találnak meghallgatásra nak, a halálnak sem kehő vénembernek nevezte, az RMDSZ-t horthysta, fasiszta terrorszervezetnek, Markót, Frundát, Tőkést, Bárányit magyar kémnek, trójai falónak és egyben románfalónak titulálta, a magyarországi politikusokat fasisztának, irredentának, ütődöttnek, Göncz Árpádot aszott töpörtyűnek minősítette, de hasonló jelzőkkel illetett mindenkit, aki csak egyszer is csúnyán nézett rá. Szívesen gúnyolódik ellenfelei testi fogyatékosságain. Szótárának leggyakoribb eleme a „ronda zsidó”, „kutyák nyelvén beszélő magyar”, „nemzetáruló”, „nyugat- (magyar-, zsidó- stb.) bérenc”, „gazember”, „tetves”, „rohadt buzi”, „kurvapecér”, „rabló- gyilkos”, „oligoffém”, „okádék”, „torzszülött”. Szótárának többi része csak lapjai hasábjain bírja meg a nyomdafestéket. Kifejtette, nem érti, miért nem sikerült még megoldani a cigánykérdést Romániában, ahol olyan olcsó a töltény. Cikkei miatt több tucat rágalmazási per indult ellene, ezek tárgyalása az igazságszolgáltatásban is meglévő kapcsolatainak tulajdoníthatóan a legtöbb esetben évek óta húzódik. Eddig mindössze két esetben ítélték pénzbüntetésre, amit még nem fizetett meg. Mivel híven kiszolgálja a volt szekusokat, a hírszerzés, a hadsereg, a belügy demokráciát, integrációt ellenző tisztjeit, azok bőségesen ellátják a „közös ellenséget” komprommittáló adatokkal, ezek híján azonban ő maga enged szabad utat beteg fantáziájának. Vadim Túdor minden törvényt áthágva rövid idő alatt multimilliárdossá lett, a délvidéki Butimanu község parasztjait kiforgatta földjeikből, megkaparintotta a község halastavát is, és jelenleg legalább öt, jól menő vállalkozást működtet, évi több tízmilliárd lejes forgalommal, nulla, vagy csupán néhány millió lejes profitot bevallva. Százezer márkás. Mercedese, japán terepjárója, Bukarestben és vidéken több villája van, előszeretettel villantja ki kézelője alól négyezer dolláros arany, Rollex karóráját. A külügyminisztérium szomszédságában lévő Select étteremben folytatott tivornyái hírhedtek. Eközben igyekszik szegénynek feltüntetni magát, egy tévészereplése alkalmával közderültségre kijelentette, még soha sem látott négyezer dollárt egy összegben. Azzal kérkedik, hogy mintegy négyszáz dohárnak megfelelő szenátort fizetését a szegényekre költi. Ebből annyi igaz, hogy „keresztény vacsora” néven, nagy publicitás közepette, időnként szerény csomagokat osztogat néhány őt csodáló öregnek. Vadim Tudor komolyan hiszi, hogy hamarosan átveheti a hatalmat. Erre az esetre az első lépések között jelölte meg az RMDSZ 24 órán belüli törvényen kívül helyezését, politikusainak rögtönítéló bíróság elé állítását. Stadionokban megrendezendő pereket, a „Dnyesztertől a Tiszáig terjedő” Nagy-Romániát ígér, az „összeharácsolt vagyonok” elkobzásával, újabb államosítással, a politikai ellenfelek, az „állammal szemben nem lojális magyarok” kitoloncolásával, „gépfegyverrértór- ténő kormányzással” fenyegetőzik. Az igazságosztó szerepében tetszeleg, néptribunosnak nevezteti magát. Vágyálma az, hogy fehér lovon, az igazságtevő betyár öltözékében vonuljon be a cotroceni államfői palotába. Politikai doktrínája ezzel ki is merül. Bár pártja kilenc éve van a parlamentben, eddig egyetlen törvény- tervezetet terjesztett elő, az ember és az állatok együttélésének szabályozásáról. Á tíz év óta mélyülő gazdasági, társadalmi, erkölcsi válsággal küszködő Romániában, ahol a hatalom gyakorlásába sorra belebukott mind a középbal, mind a középjobb, Vadim Tudor demagóg, populista szólamai érthető módon találnak egyre nagyobb meghallgatásra. Bár sokan egyszerű udvari bolondnak tekintik, a tavalyi választások - amikor a Nagy-Románia Párt és elnöke veszedelmes előretörésének feltartóztatásáért szinte valamennyi politikai erőnek össze kellett fognia - bebizonyították: a bohóc is veszélyes lehet, ha a hatalom közelébe kerül. Ősszel a román választók józanságról tettek tanúbizonyságot, és - ahogyan akkoriban mondották - a két rossz, Ion Iliescu és Vadim Túdor közül a kisebbiket, Iliescut választották. Ha azonban a Társadalmi Demokrácia Pártja ismét csalódást okoz - és egyelőre a hatalom- átvétel óta lényeges változás nem állt be az országban semmilyen tekintetben: a privatizáció és a gazdasági szerkezetváltás várat magára, az infláció nem csökken, az élet- színvonal viszont igen, a beruházók és a nyugati pénzügyi körök bizalmatlanok, a korrupció és a bürokrácia virágzik -, akkor nem kizárt, hogy a minden más lehetőséget kipróbált, reményvesztett választók jobb híján az „igazságosztó” szélsőségesség mellett törnek lándzsát. Ez esetben Románia végképp leszakad Európáról, az országban kiszámít- hatatian dolgokra kerülhet sor.
