Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-29 / 149. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 29. Riport A progresszív kortárs művészetet támogató somorjai At Home Gallery léptei: tavaly megnyílt a Művészetek Háza, idén a zsinagóga homlokzatának felújítása folyik Művészetek szentélye inspirativ belső térrel Altunk a zsinagógában, és az évtizedek történéseit őrző csendben megszólalnak a fa­lak. Mint a mesében. De nem! Hiszen annak, amit a Kiss házaspár, Suzanne és Csaba Somoiján létrehozott, vagyis az At Home Gallerynek semmi köze a csodás elemekben bővelke­dő történetekhez. TALLÓSI BÉLA Bár az At Home Gallery történeté­nek van valamiféle olyan aurája, amilyen csak a valóságtól elru­gaszkodott cselekedetekről szóló históriákból árad. Igen, a mesék­ből magunkba szívott aura ott le­beg az At Home Gallery körül, hi­szen szinte a csodával határos mó­don eshet csak meg, hogy két, a legnemesebb cél érdekében meg­szállott ember, sok-sok hasonlóan elhivatott jóbarát segítségével megment a pusztulástól egy zsina­gógát. Csaba és Suzanne Kandóban, Van­couverben ismerték meg egymást. Hosszabb kinttartózkodás után Csabának családi okok miatt haza kellett jönnie Somotjára, Suzanne pedig követte őt, s úgy döntöttek, itt valósítják meg kanadai álmai­kat. Szerették volna felkarolni a progresszív kortárs művészetet, ám mert egyebük nem volt, csak egy panelházi négyszobás bérlaká­suk, más lehetőséget nem találtak céljuk eléréséhez, mint hogy ott­honuk három helyiségét kiállítási térré alakították, s 1995. decem­ber 9-én megnyitottak egy olyan lakásgalériát - At Home Gallery néven -, amilyenre széles e hazá­ban nem igazán volt példa. A zsinagóga omladozó épülete az­tán beleszólt az At Home Gallery életének alakulásába. Csaba, aki a zsidó imaház szomszédságában nőtt fel, nem bírta nézni, miként megy tönkre a város múltjához tartozó csodálatos emlék - ma már műemlék. „Söprűnk, lapátunk nem volt, de belefogtunk a felújításába - meséli Csaba. - Amikor a több mázsa ga­lambürüléket talicskáztuk ki az épületből, megfordulhatott volna a fejünkben, hogy vállalkozhat­nánk esedeg olyan területen, amelyből meg lehet élni, de az munkált bennünk, hogy nem ma­gunkért és nem magunknak csi­náljuk, hanem Somorjának, a Csallóköznek, Szlovákiának.” A művészetek iránti szeretetük, és a zsinagógával szembeni elfogult­ságuk elég erőt adót nekik ahhoz, hogy sikerült felújíttatniuk a tetó­At Home Gallery megle­hetősen nagy és látvá­nyos utat tett meg. szerkezetet, beüvegeztetniük az ablakokat, bevezettetni az áramot, megjavíttatni a kőpadlót, vagyis használhatóvá tenni az épületet. Mi több, életet vittek bele: 1996. augusztus 1-jén Somorjai Kiss Ti­bor és Károlyi Zsuzsanna kiállítá­sával megnyitották a somorjaiak és mindenki előtt a nyilvánosság elől évtizedekig elzárt épületet. „Fel­emelő érzés volt, amikor először tártuk ki a kaput a város lakói előtt - emlékeznek Csabáék. - Sikerült Kiss Csaba és Suzanne: „Hittünk abban, hogy az At Home Gallery körül Somorjáról, a környékről, az országból vagy távolabbról olyan közösség alakulhat ki, amely az újjáéledő európai szellemiségben tud gondolkozni". visszaadnunk valamit a városnak, ami az övé, ami egykor része volt Somolja életének, csak a kommu­nizmusban elvették tőle, mert nem kellett ez az érték. Kezdetben arra gondoltunk, hogy csak üresen, a gyönyörű belső teret mutatjuk meg a somoijaiaknak, akiken lászott, örülnek, hogy újraéled ez a tér, megilletődnek annak a csendnek a mélységén, amely itt van bent, s a több évtizedes el- vagy bezártság­ról hallgat és beszél.” A megnyitó óta azonban nemcsak a csend és a falakon ejtett sebek vallomása hallható és látható a somorjai zsinagógában, hanem különböző műfajú koncertek, va­lamint kortárs művészeti kiállítá­sok, elsősorban a térhez, a helyi­ség szelleméhez igazodó installá­ciók. Az At Home Gallery életét folytonosan új fejezetek gazdagít­ják. Tavaly Csabának és Suzanne- nak újabb nagy terve valósult meg: felújították a zsidóiskolát, s létrehozták benne a Művészetek Házát, mely tehetséges fiatal mű­vészeknek ad átmeneti otthont ah­hoz, hogy Somoiján alkothassa­nak. Idén tovább épül és szépül az At Home Gallery. Csabáék belekezd- tek a zsinagóga homlokzatának felújításába. „A tetőtér bádogtaka­rását már kicseréltük, most öntjük a homlokzatdíszeket. Szívesen ta­taroznánk az egész épületet, de er­ről egyelőre nem álmodozunk, hi­szen minimális összegekből kell ki­jönnünk a homlokzat felújítása so­rán is. Szerencsére vannak olyan segítőink, akik a zsinagóga létét szintén szívügyüknek tekintik, pél­dául az állványzatot is baráti ala­pon kaptuk. így persze lassabban haladunk a restaurálással, mintha nagyüzemi módszerekkel végez­nénk, viszont ennek a szakaszos megújulásnak is megvan a vará­zsa. Olyan ez így, mintha az ember egy lélegző élőlényt ápolgatna.” Ha szakaszosan lépeget is előbbre az At Home Gallery - mint min­den, ami alapítványi és önkor­mányzati támogatásból él és fejlő­dik -, meglehetősen nagy és látvá­nyos utat tett meg. Hidakat épített Közép- és Nyugat-Európa felé, s ma a Pozsony, Budapest, Prága, Zürich négyszögben mozog. Su­zanne és Csaba ugyanis a zsinagó­gát, amely, mint mondják, a művé­szetek szentélyeként várja a láto­gatóit, mindig is nemzetközi fó­rumként, és nem regionális szin­ten akarták működtetni. „Arra épí­tettünk, hogy ’89 után más vüág A tetőtér bádogtakarását már kicserélték, most öntik a homlokzatdiszeket (Somogyi Tibor felvétele) kezdődött, hogy a fiatalabb nem­zedékek, melyeknek van lehetősé­gük, hogy utazzanak, világokat hasonlítsanak össze, nyitottak lesznek az újra. Azt gondolná az ember, hogy egy kisvárosban, ami­lyen Somolja is, csupa érdektelen ember lakik, akiket legfeljebb a folklór vonz, de az ún. magas mű­vészet távol áll tőlük. S kiderül, hogy csak lehetőséget kell adni, meg kell nyitni egy ilyen, a haladó­nak, az újnak, az izgalmas másnak otthont adó helyet, s megjelennek az emberek, mert megvan bennük az új iránti igény és fogékonyak. A kezdetektől fogva tudjuk, hogy szükség van arra, amire a zsinagó­gában és most már a Művészetek Házában is törekszünk, hogy tole­ranciát közvetítsünk a kultúrával. Közép-Európában ugyanis, sajnos, tragédiákból tudjuk, hova vezet a másság gyűlölete. Ez az épület ar­ra is hathat inspiratívan, hogy ide belépve másképp gondolkodjunk a másságról. Hittünk abban, hogy az At Home Gallery körül Somoijá- ról, a környékről, az országból vagy távolabbról olyan közösség alakulhat ki, amely az újjáéledő európai szellemiségben tud gon­dolkozni. Nincsenek illúzióink, nem Somorja lesz az európaiaso- dás közzéppontja, de minden egyes pici dolog, mint amilyet mi is csinálunk, fontos ahhoz, hogy elkezdődhessenek a nagyok.” A nagyok! De mik is azok a na­gyok? Egy kisváros életében nagy dolog lehet az is, ha az embereket egy idő után nem kell csalogatni, maguktól is elmennek megnézni egy-egy kiállítást, meghallgatni egy-egy, a szubkultúrában kínál­taktól eltérő hangzású zenét. Illú­ziókba ne ringassuk magunkat, Somoiján sem az installációs és a multimediális művészet a legka­pósabb csali, de az emberek már megszokták és elfogadják, hogy az At Home Galleryben ezt kapják, s nem állnak meg tátott szájjal a be­járatnál, hogy miért hívták őket ide, hol vannak a falról a képek! „Jönnek csoportosan diákok, alap- és középiskolások - mondja Csaba -, mert érzik, hogy nem le­het csak úgy elmenni egy olyan épület mellett, amelyből fél évszá­zadra kizárták az életet, ötven évig csak ott állt, majdnem szét­esett, és most újra él. Érzik, látják, hogy ennek a térnek olyan kisu­gárzása van, amelyért kár lenne, ha elveszne.” Öngyilkosságot kísérelt meg egy fiatal rozsnyói diáklány. Az orvosok bizakodóak, a két műtét után Denisának nagy esélye van a teljes felgyógyulásra Rettegett a számtanpótvizsgától KMOTRIK PÉTER Nehéz eldönteni, kit minősít a rossz bizonyítvány. A szülők az is­kolát, a pedagógus a szülőket, a gyerek az egész világot okolja. Úgy gondolja, mindenki összefogott el­lene. Pszichológusok a megmond­hatói, a tanév vége közeledtével hány diák retteg. Megnövekszik az eltűnt gyerekek száma, sokan fél­nek hazamenni, mert otthon nem csupán a tintaleves és papírgaluska várja őket, hanem az atyai szigort jelképező nadrágszíj, nem szólva a tiltások hosszú listájáról. Néhány évvel ezelőtt egy gimnazista az is­kola harmadik emeletéről esett ki - később derült ki, nem véletlenül: félt apja haragjától, amit egy rossz osztályzat váltott ki. Alapvető kér­dés, mit vár el a szülő - tudja-e egy­általán, müyen képességei vannak gyerekének mennyire objektív a tanár, hiszen nem tévedhetetlen - ő is csak ember; s mit szeretne a gyerek, mi az, amit szívesen tanul, mert érdekli. Június 22-én majdnem tragikusan végződött a bizonyítványosztás a rozsnyói Šafárik Gimnáziumban. A szlovák- és magyar tannyelvű gim­náziumban a négyéves általános műveltséget nyújtó középiskolai osztályok mellett egy nyolcosztá­lyos szlovák tannyelvű gimnázium is működik. A nyolcosztályos gim­názium negyedikes diákja, Denisa K. a tanévzáró után megpróbált vé­get vetni életének. A Kassai Kerületi Rendőrparancsnokság szóvivője, Jarmila Petrová jelentése szerint a 14 éves diáklány kiugrott negyedik emeleti lakásuk ablakából. A rend­őrségi beszámolóban az áll, hogy Denisa K. rossz tanulmányi ered­ményei miatt kísérelt meg öngyil­kosságot. A14 éves diáklány kiug­rott negyedik emeleti la­kásuk ablakából. Denisát, akinek három gerinccsigo­lyája sérült meg az esés következté­ben, először a rozsnyói Szent Bor­bála Kórházba, majd a kassai Pas­teur kórházba szállították. A leg­utóbbi tájékoztatás szerint a lányon két sikeres gerincműtétet hajtottak végre. Bizakodóak az orvosok, mint mondják, Denisának nagy esélye van a teljes felgyógyulásra, mert szerencsére sem a gerincvelője, sem a központi idegrendszere nem sérült meg. Szünet nélkül cseng az gimnázium telefonja, az újságírók egymásnak adják az iskola kilincsét, a tanárok - panaszolják - lassan kezdenek be­lefáradni az állandó kérdezőskö- désbe. Az igazgató nem utasít visz- sza. „Denisa négy éve jár az isko­lánkba. Kollégáimhoz hasonlóan nyűt, vidám természetű lánynak is­mertem meg, akinek kiváló a nyelv­érzéke. A matematikával azonban hadilábon állt, ebből az egy tan­tárgyból mindig hármasa volt” - mondja Jozef Matis. Mint kiderült, a lány már félévkor is hármas és né­gyes között állt, végül a jobb jegyet kapta meg. A második félévben to­vább romlottak a jegyei, ezért vár­ható volt, hogy egy négyes éktelen­kedik majd a bizonyítványában. Mi­vel azonban Denisa többször is kér­te matematikatanámójét, szeretne javítani, az iskola vezetősége úgy döntött, lehetővé teszi számára a pótvizsgát, s ha jól felkészül a ne­gyedik évfolyam második félévi tananyagából, akár kettest is kap­hat. így a tanévzárón kiosztott bizo­nyítványra a számtanjegy helyén az állt: „nem értékeld’. Az igazgató szerint a kislánynak a bizonyítvány átadásakor elmagyarázták, mit je­lent a pótvizsga, amelynek napja a nyári szünidő végére, augusztus 30-ra volt kitűzve. Az igazgató sze­rint Denisa kiegyensúlyozottan vi­selkedett a tanévzárón, nem lát­lllusztrációs felvétel szott rajta, hogy megviselte volna a dolog. Denisa mégis kiugrott szobája abla­kából. Egyesek szerint éppen a pót­vizsgától való félelmében tette. Az igazgató a szülők kérésére új bizo­nyítványt áhított ki, amelyre most már ráírta az elégségest. Jozef Matis szerint ezt a tanévzáró nap­ján is megtette volna, ha a kislány akkor megmondja, hogy nem akar pótvizsgázni. (A rozsnyói gimnáziumban az épü­let tetőszerkezetének felújítási és átalakítási munkálatai miatt fejező­dött be június 22-én, egy héttel ko­rábban a tanév, mint az ország töb­bi iskolájában.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom