Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-27 / 147. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 27. KOMMENTÁR Píárpolitikusok SZIIVÁSSY JÓZSEF Ha ráuntak valamelyik piroslámpás házra, akkor nem a firhangot kell kicserélni, hanem az örömlányokat, tartja az ősrégi bölcsesség. A szlovák kormánypártok mégis mintha nem a politikai prostikat igyekeznének a soraikból kiebrudalni, hanem azon tüsténkednek, hogy milyen píárfigurával szerezzék vissza alaposan megtépázott népszerűségüket. A Demokratikus Baloldal Pártja a csodakalapból Pavel Koncošt húzta elő. Talán abban bízva, hogy a gazdátlan földek ügyében kérlelhetetlen állampárti és nemzeti jelszavakat hirdető frontharcos képes lesz hadra fogni a szétzilált sereget. Az SOP leg­több képviselője pedig már csak egy nagy cél érdekében mesterke­dik: bármi áron, bármelyik frakcióban ottmaradni a húsosfazéknál. Az állítólagos lengyelországi rejtjeles üzenetről szóló naiv mese pe­dig csakis valamelyik SDKU-s éceszgéber kétségbeesett agyréme le­het, amelyet a párt csökkenő támogatottsága miatti pánikhangulat szült. A szlovák kereszténydemokraták a nagy munkanélküliséget nagy búmmal orvosolnák. Rá se rántanak, hogy tervezetük szakmai szempontból megalapozatlan. Szerintük az a fontos, hogy vonzó le­het a jelszó. E szánalmas színjáték láttán a markukba röhögnek a HZDS vezérei, mert úgy érzik, hogy jövő szeptemberben minden megerőltetés nélkül hull az ölükbe a hatalom. A fejetlenül kapkodó, máskor meg semmitevő kormánypártiaknak úgy maradhat halvány esélyük a totális vereség elhárítására, hogy megteszik azt, amire két és fél éven keresztül képtelenek voltak: őszinte párbeszédet kezde­nek a lakossággal. Végre-valahára nem a szebb jövőről papolnak, hanem közérthető tényeket közölnek velünk. Nem hallgatják el két­ségtelen eredményeiket, mert eddig még erre is hajlamosak voltak, de bevallják mindazt, ami a kormányprogramból csak írott malaszt marad, s megnevezik, hogy miért. És arra összpontosítanak, amit alig másfél év alatt még el lehet végezni. A közigazgatási reform be­indítását, a kedvező gazdasági folyamatok fölerősítését, például amelyeknek a jótékony hatását nemsokára talán megérezhetjük. Némi sikerre azonban csak szavahihető személyek, leginkább új emberek lennének képesek. Sajnos, belőlük van a legkevesebb a po­litikai ringben, ezért a pártközpontokból legalább az egzisztenciáju­kat betegesen féltő manipulátorokat kellene kiseprűzni. JEGYZET Számolatlan pénz JUHÁSZ KATALIN Az illetékes urak kissé elszámol­ták magukat. Egyazon összeget ugyanis csak papíron lehet két dologra költeni, a tévedés álta­lában hamar kiderül. Egy hónap pal ezelőtt még ujjongtak, ör­vendeztek a kassai Luník IX. la­kótelepen, hogy lám, mégiscsak lesz pénz az iskola bővítésére, meghallgattattak odafönt. A hírhedt roma városrészben ugyanis az utóbbi évtizedben igencsak megszaporodtak az is­kolaköteles nebulók, akik jelen­leg, a huszonegyedik század elején két műszakban kénytele­nek tanulni. A sajtó ezért meg­lehetős elismeréssel fogadta ■ Dzurinda kormányfő jókedvű ígéretét, hogy szeptemberig el­készül az új épületszámy, nem kell tovább préselődnie annak a 650 rajkónak az eredetileg 300 fősre tervezett suliban. A mun­kálatok nagy lendülettel el is kezdődtek, a haladás annyira látványos volt, hogy még az épít­kezési vállalkozóból kerületi el­öljáróvá avanzsált Vranovský mérnök úr is elégedetten bólo­gatott. Az ügyet prioritásként ke­zelték, maga Csáky Pál is ezt tar­totta a kassai kormányülés leg­nagyobb eredményének. A szükséges harmincmilliót a ta­valyi aszálykárok térítésére szánt összeg fennmaradó ré­széből utalták volna át a kerüle­ti hivatal számlájára. Ám jött a meglepetés, hogy nincs mit átu­talni, a pénz időközben másra ment el, legközelebb november­ben várható újabb összeg. Köz­ben a munkások éjt nappallá té­ve húzták felfelé az új szárnyat, eddig tizenhárommilliónyit dol­goztak, ám a kerületi hivatal csak kétmilliót tudott összege­reblyézni e célra. Csáky kormá- nyalelnök ugyan kerít valahon­nan még ötmilliót, ám ez még mindig édeskevés. Félő, hogy szeptemberben mégsem lesz ün­nepélyes átadás, és sajnos nem a kőművesek miatt. A kiválasztott cég át tudná adni az épületet a megbeszélt időben, csakhogy mostanában érthető okokból nem sietnek annyira a munká­val. A kiemelt beruházás koor­dinálásával megbízott elöljáró azt ígérte, elmegy akár a pénz­ügyminiszterig is. Valószínűleg megspórolhat egy utat, mert Schmögnerová e héten készül a Kassai kerületbe. Reméljük, lesz a retiküljében annyi pénz... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly- sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32, 095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldt megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, *ydiellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of crrtuiatiom E-maü: redakcia@ujszo.com- Tudja, uram, rövid időn belül kétszer kaptam infarktust. Egyszer a munkahelyemen, aztán a kórházba szállí­tásom után, amikor rádöbbentem, hogy milyen sanyarú körülmények között dolgozik a személyzet. (Peter Gossányi karikatúrája) Szlobodan Milosevics szerbiai jelenléte már nyomasztó, jobb lenne tőle megszabadulni Eladó a diktátor A belgrádi kormány az exel- nök számára kiváltotta a há­gai jegyet, az eladósodott or­szágnak így reménye nyílik arra, hogy a pénteki brüsz- szeli donorkonferencián a Nyugat jelentős anyagi tá­mogatást hagy jóvá. SINKOVITS PÉTER Kostunicáék tehát megtették a dön­tő lépést. Igaz, az utolsó pillanat­ban, de ez most kivételesen nem a szokásos időhúzó és csavarintos balkáni politizálás számlájára íran­dó, inkább a sajátosan felemás ju­goszláv hatalmi felállással magya­rázható. A Szerb Demokratikus El­lenzék például azzal a montenegrói Szocialista Néppárttal volt kényte­len koalícióra lépni, amely koráb­ban Milosevics feltétlen híve volt. A szövetségi parlamentben így a hosszas és kínos egyeztetések ellen­ére sem sikerült elfogadni a Hágai Nemzetközi Törvényszékkel való együttműködést célzó törvényt, ho­lott ezt többek között az USA is vilá­gos feltételként szabta meg. A do­kumentum szentesítéséhez szüksé­ges többséggel csak a szövetségi kormány rendelkezett, a döntés szombaton megszületett, hétfőn pedig eljuttatták a belgrádi bíróság­hoz a volt államfő átadására vonat­kozó hágai kérelmet is, s ezzel gya­korlatilag elkezdődött a kiadatási eljárás, amely két-három héten be­lül be is fejeződhet. Az április elseje óta letartóztatásban levő volt egyeduralkodó ügyvédei persze azonnal fellebbeztek, jogi di­lemmák még adódhatnak, hiszen Jugoszlávia alkotmánya például nem engedélyezi kiadni állampol­gárait más országnak, ez esetben azonban a képlet tiszta; a bukott el­nököt nem valamely országnak, ha­nem a Hágai Nemzetközi Törvény­széknek szolgáltatnák ki, amellyel az ENSZ valamennyi tagországának kötelező együttműködnie. A szerbi­ai szocialisták közben élesen tilta­koznak, miszerint elnökük a leg­utóbbi (múlt év szeptemberi) vá­OLVASÓI LEVÉL Újjáéledő kisantant? Az elmúlt napok fő politikai témá­ja a határon túli magyarok jogál­lásával foglalkozó magyar kor­mányrendelet, az ún. státustör­vény volt, melynek fontosságát az érintett országok némelyikének igencsak harcias ellenkezése iga­zolja. A legélénkebben Románia tiltakozott, de szépen felsorako­zott mellé Szlovákia, majd a kez­deti tolerancia után aggályait fe­jezte ki a jugoszláv külügymini­lasztásokon 1,3 millió szavazatot kapott, ez a jelentős háttér pedig er­kölcsi garanciaként szolgál. Mérva­dó jugoszláv politikusok viszont egy ideje már rendre-másra úgy fogal­maznak, hogy a „hágai utasok” nem a szerb nép tisztességes vezetői vol­tak, hanem csalók, nyereséghajhá- szok és gyilkosok. A közvélemény fi­gyelmét pedig egyébként is egyre kevésbé érdeklik az erkölcsi kérdé­sek, inkább az életszínvonal alaku­lása. Tegyük végül hozzá, Belgrád csak nyer, jobban jár, ha kiadja az exelnököt, hiszen Szlobodan Müo- sevics jelenléte most már nyomasz­tó; egyszerűen kölönc, akitől jobb mielőbb megszabadulni. Különö­sen, hogy az esetleges otthoni bíró­sági eljáráshoz nagyon nehézkesen gyűlnek a bizonyító anyagok. Egy kulcskérdés viszont megkerül- heteden, méghozzá az úgynevezett kollektív bűnösség tétele. A hágai bíróság ugyanis államokat is elma­rasztalhat, s ez pedig már maga Nehezen képzelhető el, hogy Milosevicsnek sike­rülne mások mögé bújnia. után vonná több tízmillió dolláros kártérítés megfizetését. A Hágai Nemzetközi Törvényszéken jelen­leg 21 ügy folyik, ebből tíz érinti Ju­goszláviát (például Bosznia és Hor­vátország beadványa). Vezető jugo­szláv jogszakértők, köztük dr. Vá- rady Tibor is, úgy vélik, kétség sem férhet ahhoz, hogy az elmúlt évti­zedben történtek bűntettek és szörnyű rombolások a volt Jugo­szlávia területén folyt fegyveres összetűzések során, de külön kelle­ne választani, hogy egy egész or­szág (ez esetben Kis-Jugoszlávia) jövője legyen-e a fizetség, vagy pe­dig azok feleljenek, akik a bűnöket elkövették: a helyes ösvény az egyé­ni felelősség útja. Ennek folytán ne­hezen képzelhető el, hogy Milose­vicsnek (és társainak) sikerülne majd mások mögé (elvileg az egész nép mögé) bújnia. A valódi kérdés azonban a gazda­szer is. Aki ismeri a 20. század magyar történelmét, tudja, hogy ez a hármas szövetség egyáltalán nem újkeletű. 1921-ben Csehszlo­vákia, Románia és Jugoszlávia szövetségével megalakul a kisan­tant, fő célkitűzése a megnyomo­rított Magyar Királyság teljes el­szigetelése. Nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült, hiszen en­nek érdekében igazán mindent el­követtek. Az 1927-ben megkötött olasz-magyar együttműködési és barátsági szerződés váltott ki ha­sonló reakciót a kisantant állama­inak kormányaiból, mint most, a kedvezménytörvény kapcsán. Ter­mészetesen a két politikai ese­ság. Szerbiában és Crna Gorában az ipari termelés -1989-hez viszonyít­va - a felére csökkent, csupán az energiatermelés és az élelmiszer- gazdaság teljesítése közelíti meg az elvárásokat. Mintegy 800 ezer munkát keresőt tartanak nyilván, de a kényszerszabadságon levőkkel együtt a munkanélküliségi ráta el­éri a 45 százalékot. Az ország ex­portja nem haladja meg a 2 milliárd dollárt, az import viszont ennek kétszerese. A költségvetési hiány 22 milliárd dinár (ez 330 millió USA- dollámak felel meg). Egy évtizedes elszigeteltség után Jugoszlávia visszatérhetett a nemzetközi pénz­világba, az IMF küldöttségével pél­dául ez év márciusában született megállapodás. A tárgyalások ered­ményeként Belgrád elvállalta, hogy a GDP évi ötszázalékos növekedé­sét valósítja meg, miközben az inf­láció 30 százalék alatt marad, növe­li devizatartalékait. Felszámolja a fizetési mérleg hiányát, liberalizálja külkereskedelmét, és konszolidálja bankhálózatát. Nem kevés, valljuk be, különösen így, együtt. S az is nyilvánvaló, hogy ez csak a Nyugat támogatásával lehetséges. Ugyan­akkor Jugoszlávia kéri adósságai 67 százalékának leírását (az összál- lamadósság jelenleg mintegy 12,2 milliárd USA-dollár), a fennmaradt összeget 23 esztendő alatt fizetné meg, hatéves türelmi idővel. Köz­ben pedig beindulna a valódi priva­tizáció, amelynek alapelve a straté­giai partnerek megnyerése, ezáltal a külföldi tőke beáramlása. Ez tehát a tét. S ez ad választ a Milo- seviccsel kapcsolatos találgatásokra is. Mladjan Dinkics, a Jugoszláv Nemzeti Bank kormányzója a mi­nap világosan fogalmazott: „Jugo­szlávia minden gazdasági lehetősé­gét elveszíti, ha nem működik együtt Hágával”. Belgrád ennek a feltételnek minden jel szerint eleget tesz, így pénteken megkezdődhet a Világbank és az Európai Bizottság által előkészített adományozói kon­ferencia, az első jelentősebb pénzin­jekció reményével. A szező újvidéki munkatársunk mény egymástól teljesen külön­böző jellegű volt, ám az eszmei, szellemi mondanivalója közös: a magyar nemzet megerősödését vetítette előre. Ettől féltek akkor is, ma is. További közös és sajná­latos momentuma a két esemény­nek, hogy akkor sem az érintett országok szélsőséges politikai söpredéke volt a hangadó - amely miként minden országban, úgy Magyarországon is megvolt és van is -, hanem a hatalmon levő politikai elit. Jelen pillanatban a világpolitika alakulásából adódó­an nem igazán hihető, hogy újból létrejön az egykori szövetség, de sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. TALLÓZÓ PRAVDA A népszámlálás eredményei még egy ideig váratnak magukra, hi­szen a begyűjtött adatok összeg­zése hónapokat vesz igénybe. Az előzetes eredményekből azonban kitűnik, hogy a települések, ki­sebb városok lakosságának szá­ma a tavalyi év végéhez viszo­nyítva nem változott. A nagyobb városokban a lakosság száma egy-két százalékkal csőként, mondta Peter Mach, a statisztikai hivatal elnöke. Elmondta, az ívek már a hivatal kerületi igazgatósá­gain vannak, és július végén meg­kezdik az adatok feldolgozását. A 20 500 számlálóbiztos munkája ellen csak kevés kifogás érkezett. Peter Mach hangsúlyozta, eddig még arra vonatkozóan sem kap­tak panaszt, hogy az íveken fel­tüntetett adatokkal visszaéltek volna. A népszámlálás költségei eddig az e célra elkülönített 670 millió korona mintegy felét emésztették fel. Mach biztos ben­ne, hogy nem merítik ki az elkü­lönített teljes költségvetést. DIE WELT Egy évvel ezelőtt az Európai Unió tagállamainak kormányfői beje­lentették, hogy az évtized végéig a tudomány és technika fejleszté­se válik az elsődleges feladattá. Ezt a fogadalmat egyelőre nem tudják teljesíteni. Philippes Bus- quin, az Európai Unió tudomá­nyért felelős biztosa figyelmezte­tett, a technológiai ágazatokban 50 ezer tudományos dolgozó hi­ányzik. Ez a szám 2010-re félmil­lióra dagad. Egy-egy állam inno­vációs erejét az 1000 alkalma­zottra eső tudósok számán lehet lemérni. Míg az Egyesült Álla­mokban 1000 munkásra 8, Ja­pánban 9 tudós, felfedező jut, az unió tagállamaiban mindössze 5. Az 1000 lakosra jutó aktív tudó­sok számát tekintve Finnország 10,6-tal világrekordernek számít, Svédország (8,4) és Dánia (6,5) előtt. Az Európai Unió átlagát még Németország, Belgium és Franciaország lépi át. LE TEMPS Az orosz Interfax hírügynökség­nek megbízható értesüléseinek köszönhetően sikerült az orosz médiapiacon jó hírnévre szert tennie. A svájci lap szerint a sem­legességet a mai Oroszországban nem lesz könnyű megtartania. Sőt a hírügynökség neutralitása a múlt héten meg is kérdőjelezó- dött, mivel ügyvezető igazgatója, Dmitrij Voskobojnyikov részt vett az orosz újságírók kormány által finanszírozott szakszervezetének fórumán. Voskobojnyikov szerint a médiumoknak meg kell egyez­niük az etikai kódexben, amely megerősíti pozícójukat a végre­hajtó hatalommal folytatott kom­munikációban. Az igazgató a svájci lapnak elmondta, az Inter­fax ügynökség a szó szoros értek mében független: nincsenek adósságai, sem oligarchák a rész­vényesei között. A híreket a poli­tikai semlegesség szabályainak megfelelően írják. Az újságírók­nak nincs joguk beleszőni a hí­rekbe saját véleményüket. Az ügynökség kapui az olyan szél­sőségesek előtt, mint a fasiszták, vagy a csecsen felkelők vezetői, zárva maradnak. Most Magyarország sokkal ked­vezőbb helyzetben van ezen szomszédainál, hiszen gazdasága erős, és tagja a világ legerősebb katonai szövetségének. A térség többi állama is célul tűzte ki az Európához való felzárkózást, ám ezek közül talán csak Szlovákiá­nak van némi esélye. Jugoszlávia és Románia esetében ez nehezebb lesz, hiszen a Balkán államainak, ha nem sikerült ezer év alatt a bi­zánci és nyugati kultúra szembe­nállása miatt, az elkövetkező egy­két évtized nem biztos, hogy meg­oldást hoz. Jó lenne tévedni! Sárközi János Szentpéter

Next

/
Oldalképek
Tartalom