Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-02 / 126. szám, szombat
8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 2. Az Ebola betegség ellen sikeres szérumot kísérleteztek ki Lehet, hogy nem volt olyan erőteljes a biológiai sokféleség növekedése a 250 millió évvel ezelőtti kihalás után Most egereken tesztelik ÚJ SZÓÖSSZEFOGLALÓ Az Ebola-betegséget túlélők véréből készített immunszérum megvédte a kísérleti állatokat a rettegett vírus hatásaitól. Nem hivatalos információk szerint emberek esetében is beszámoltak hasonló eredményekről. Az RNS-vírusok csoportjába tartozó Ebola vírusos vérzéses lázat okoz emberben és főemlősökben, amely az esetek nagy részében halálos. A vírus 1976-os első felbukkanása óta folyamatosan próbálkoznak a védőoltás és a kezelés kifejlesztésével, amelyben most a passzív immu- nizáció, azaz a vírusellenes antitestek fertőzött szervezetbe juttatása játszotta a főszerepet. Az amerikai hadsereg és az Emory Egyetem kutatóinak a kísérletek során az állatok egy részénél közvetlenül a bőr alá, a többinél pedig a hasüregbe fecskendezték be a vírusnak egy olyan (élő) változatát, amely egerek fertőzésére képes, de amely az ember fertőzésére képes törzsek egyikéből származik. Az előbbi csoport tagjai túlélték a fertőzést, míg az utóbbiak 6-8 napon belül elpusztultak. A kimúlt állatok vérében ugyan négy nappal a fertőzés után megnövekedett a nyiroksejtek és az általuk termelt kémiai anyagok menynyisé- ge, de vírus gyors hatásmechanizmusa miatt nem volt idő a sejtek megfelelő mértékű osztódására, így nem lépett fel értékelhető immunválasz. A túlélő állatok vérében nagy mennyiségben találtak Ebola- ellenes antitesteket. A vérből ezután immunszérumot készítettek, s más, a vírussal még nem találkozott egereken tesztelték hatásait. A túlélési arány a szérumban lévő antitestek mennyiségével mutatott összefüggést: a szérum akár 100%-os arányban sikeresnek bizonyult, attól függően, hogy milyen mennyiséget kaptak a kísérleti állatok. A szérumot a fertőzés előtt adták be az állatoknak. A szérum hatását olyan egereken is tesztelték, amelyek nem megfelelően működő immun- rendszerrel rendelkeztek. A túlélők aránya ez esetben is elérhette a 100%-ot, ami arra utal, hogy az antitestek önmagukban is képesek voltak a megfelelő immunitás kialakítására. (S. T.) A fekete tea fogyasztása gátolja a lepedék kialakulását Fogmosás helyett tea ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Amerikai kutatók szerint a fekete tea olyan összetevőket tartalmaz, melyek gátolják a fogakra veszélyes baktériumok működését. Lehet, hogy a teaivás szertartása egyszer még a mindennapi szájhigiénia részévé válik? A teafogyasztás jót tesz a fogaknak, állítják az University of Illinois College of Dentistry kutatói. „Az elmúlt években számos tanulmány összpontosított a zöld tea jótékony hatására. A fekete tea kutatása kicsit háttérbe szorult, pedig a világ teafogyasztásának mintegy 80%-át teszi ki” - nyilatkozta Dr. Christina Wu, a kutatás vezetője. A kutatók szerint a fekete tea komponensei gátolják a savtermelő baktériumok megtelepedését és elszaporodását. A fekete tea ezen kívül hatással van a glukozil-transzfe- ráz nevű bakteriális enzimre is, amely a lepedékképződésben kap nagy szerepet. Az étkezés után keletkező lepedékréteg kialakításában a baktériumok is részt vesznek, és a kialakuló lepedék épp nekik nyújt ideális élőhelyet. A fekete tea megnehezíti a lepedék kialakulását, s a kialakult rétegen belül is gátolja a baktériumok fejlődését. Dr. Wu laboratóriumában számos kísérletsorozatot végeztek. Az egyik vizsgálat során arra kérték az önkénteseket, hogy három perces időközönként 30-30 másodpercig fekete teával öblögessenek. A „kúrát” követően a fogakon megtelepedett baktériumok szaporodása jelentősen lelassult, és a savtermelés leállt. „Véleményünk szerint a fekete tea fogyasztása jelentősen hozzájárulhat a népesség szájhigiéniájához. Fontos szerepe lehet az emberiség egyik legelterjedtebb betegségének, a fogszuvasodás és a periodontális betegség megelőzésében.” (O) Kapocs lehet a dinoszauruszok és elődeik között A legöregebb őslény ÚJ SZÓ-HÍR Paleontológusok az eddig ismert legrégibb őslény kövületét azonosították Dél-Brazfliában. A szaurusz megkövesedett maradványaira utcai építőmunkások akadtak rá a délbrazíliai Dona Francisca-ban. Az állat gerincoszlopa és koponyája arra enged következtetni, hogy az egy őskori hüllő volt, amely mintegy 235-241 millió évvel ezelőtt élt a földön - közölte a Brazíliai Zoológiái és Botanikai Társaság. Az eddig talált legidősebb dinoszaurusz- csontok mintegy 210-230 millió évesek. A kövületek között paleontológusok olyan ősállat fosszüiáit azonosították, amely még a dinoszauruszoknál. is lényegesen korábban élt. A kutatók a maradványok korát az azokat körülvevő üledékes kőzetek alapján becsülték meg, amelyek a földtörténeti Triász-korból származnak, amely az első szaurusz-korszak volt. A csontok elsődleges vizsgálata arra enged következtetni, hogy húsevő állatról van szó, a lábak azonban a dinoszauruszok egyik elődjére utalnak. A kutatók sejtése, hogy fejlődéstörténeti szempontból az állat a dinoszauruszok és azok elődjei közé sorolható. (N-g) A dohányzó nőkre jóval nagyobb veszély leselkedik Enzim okozza a bajt? ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Egy angol kutató tüdőszöveten végzett vizsgálatai azt az elképzelést támasztják alá, hogy a dohányos nőkre jóval nagyobb veszély leselkedik, mint a cigarettázó férfiakra. Diane Stover, a New York-i Sloan- Kettering Rákkutató Központ munkatársa egy olyan széleskörű vizsgálat eredményeit ismertette, mely a nőknél és a férfiaknál a dohányzás és a tüdőrák összefüggéseit vizsgálta. Stover következtetése sokakat meglepett: „ugyanannak a cigarettának a nőknél kétszer akkora a rákkeltő hatása, mint a férfiaknál”. A tudósok a nők és férfiak tüdőszövetének sejtjeiben vizsgálták a DNS-molekulák károsodásának szintjét. Eredményeik szerint ugyanakkora cigaretta-fogyasztás esetén a nők DNS-állományában kétszer annyi károsodás lépett fel, mint a férfiaknál. A dolog molekuláris hátterére egyelőre csak feltételezések vannak, de itt is szerepet játszhat az emlődaganatok kialakulását is befolyásoló női nemi hormon, az ösztrogén. Lehetséges ugyanis, hogy az ösztrogén hatására van jelen nagyobb mennyiségben a nők tüdejének sejtjeiben egy olyan enzim, amely egyes karcinogén anyagokat veszélyesebb formába alakít át. Egyelőre nem minden rákkutató fogadja el magát a vizsgálati eredményt sem. A kutatók elismerik, idáig elég kevés vizsgálat született. (O) Változó Egy minden eddiginél nagyobb és pontosabb adatbázis alapján kétségessé vált, hogy a perm végi nagy kihalás óta az élőlények sokfélesége egészen napjainkig meredeken növekedett. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A legpusztítóbb tömeges kihalás után, amely 250 millió évvel ezelőtt söpört végig a bolygónkon, az élőlények csaknem zavartalan és folyamatos újjáéledést produkáltak, ami napjainkra páratlanul magas diver- zitáshoz, azaz biológiai sokféleséghez vezetett - legalábbis eddig így gondolták a paleontológusok. Egy új tanulmány azonban ettől radikálisan eltérő képet sugall. Egy nemzetközi kutatócsoport hatalmas adatbázist állított össze a fosszilis tengeri maradványokról az interneten. Az első eredmények szerint lehetséges, hogy nem volt olyan erőteljes a diverzitás növekedése a perm végi kihalás után. Sőt azt is felvetik, hogy a diverzitás a földtörténet során gyorsan elért egy plafonértéket: a diverzitás igazi maximuma már több mint 400 millió évvel ezelőtt jelentkezett. A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy ezek csak előzetes eredmények. A jelenlegi vizsgálatok a tengeri szervezetek maradványaira koncentrálnak, de a tudósok azt tervezik, hogy a közeljövőben minden egyéb élőlénycsoportra is kiteijesztik adatbázisukat. A kívülálló kutatók egyelőre várakozó állásponton vannak. Ugyanakkor mindenki nagyon izgalmasnak tartja az új eredményeket. Hiszen ha ez igaz, akkor alapvetően újra kell gondolni nemcsak azt, hogy mikor emelkedett a diverzitás, de azt is, hogy miért. A fajok sokfélesége folyamatos emelkedésének számos elméleti magyarázata jelentéktelenné válna, és egy csomó új kérdés merülne fel a diverzitás viszonylagos állandóságáról. Az új adatok szerint a diverzitásnak kép a változatosságról létezik egy plafonértéke - valami korlátozza a diverzitás korlátlan növekedését. A Chicagói Egyetem 1999-ben elhunyt paleontológusa, John Sepkoski végzett úttörő jelentőségű vizsgálatokat diverzitás változások területén. Ő szolgáltatta az első bizonyítékokat arról, hogy a perm/triász kihalás után folyamatosan emelkedett a diverzitás (néhány kisebb visszaesést leszámítva, mint például a dinoszauruszok kihalása a kréta végén). Később hasonló vizsgálatokat végeztek a növényekkel, rovarokkal és egyéb állatcsoportokkal, és ugyanilyen meredek emelkedést mutattak ki az életformák változatosságában. Kétségek azonban mindig voltak. Kiderült, hogy nem is olyan egyszerű összeszámolni, hogy egy adott időintervallumban milyen fosszüis élőlények éltek. A kutatók számos, esetenként nagyon különböző színvonalú publikációt vesznek figyelembe, amikor évek alatt összeállítják adatbázisaikat. Ráadásul egyes területeket nagyon részletesen vizsgáltak (pl. Európa és Észak-Ameri- ka), míg más területekről sokszor hihetetlenül kevés információ áll rendelkezésre. így például Arthur Cooper, a washingtoni Smithsonian Intézet paleontológusa 40 év alatt több mint 100 000 pörgekarú (Bra- chiopoda) példányt gyűjtött a Nyu- gat-Texasban lévő paleozoós (óidei) rétegekből. Ezt a rendkívül részletes információtömeget kellene összeNem egyszerű összeszámolni, hogy egy korban milyen élőlények éltek. hasonlítani sokkal felületesebb vizsgálati eredményekkel, ahol a ritkább fajok többsége nagy valószínűséggel nem is kerül elő. Még nagyobb problémát jelent az a tény, hogy korban hozzánk közelebb eső kőzeteket és ősmaradványokat könnyebben lehet találni és gyűjteni. Ennek megfelelően ezeket sokA tengerfenék élővilágának gazdagsága. Lehetséges, hogy a fajok sokféleségének plafonértéke van? (Archív felvétel) kai intenzívebben vizsgálták a paleontológusok, mint az idősebb kőzeteket. Amikor tehát a kutatók összegzik a több mint másfél évszázados őslénytani kutatások eredményeként ismertté vált fajokat, szükségszerűen azt kapják, hogy a fiatalabb korokban nagyobb a diverzitás, mint az idősebbekben, függetlenül attól, hogy ez a valóságban is így volt, vagy sem. Még ezen ismert problémák ellenére is csaknem egyhangú megegyezésre jutottak a szakemberek: úgy gondolták, hogy a diverzitás növekedése a triásztól máig valóban reális feltételezés. A paleontológusok számos statisztikai módszerrel próbálták kiküszöbölni a fent említett problémákat, hogy egyforma mintákat vegyenek a különböző földtörténeti korszakokból. Az eredmény különböző lehetőségeket kínált arra, hogyan növekedett és csökkent a diverzitás. Mindegyik lehetőség különbözik a hagyományosan elfogadott nézetektől, és mindegyik azt mutatja, hogy a korábbi tanulmányokban kimutatott meredek diverzitásnö- vekedés a mintavétel különbözőségéből adódik. Az új tanulmánynak is megvannak a saját mintavételi problémái. Ez ugyanis csak a tengeri szervezetekre koncentrál, és ráadásul ezek az adatok is nagyrészt Európából és Észak-Ameriká- ból származnak. Ennek megfelelően egyelőre még a tudósok is az önbizalom és az óvatosság közötti keskeny ösvényen egyensúlyoznak. Vannak, akik azt mondják (és valószínűleg nekik van igazuk), hogy akkor kapnák a legreálisabb képet, ha a könyvtári búvárkodás helyett kimennének a terepre, és a különböző lelőhelyeken egységes alapokon nyugvó, és így reálisan összehasonlítható új gyűjtéseket végeznének a különböző ősföldrajzi egységekből. (D. A.) A hosszú ideje tartó érdeklődés ellenére számos rejtély övezi a Római Birodalomba beolvadt etruszkok múltját Egy elnémult civilizáció pazar hagyatéka ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Négyszáz éve, hogy a reneszánsz újra felfedezte az etruszkokat. Ennek ellenére még mindig számos rejtély övezi azt a civilizációt, amely Kr. e. 950 és 300 között virágzott a mai Észak-Olaszország területén. Valóban nem könnyű rekonstruálni az etruszkok társadalmi berendezkedését, vallását, művészetét és mindennapjait. A rómaiakkal és görögökkel ellentétben ugyanis sem jelentősebb szövegek, sem monumentális építmények romjai nem maradtak fenn tőlük. A hatalmas síremlékektől eltekintve hagyatékuk nagy része bronz- és terrakotta szobrok és urnák, illetve festett kerámiák formájában maradt ránk, s ezekből kell következtetni civilizációjuk számos alapvető vonására. A Velencében 2001. július 1-éig látható Az etruszkok c. kiállításon 700 művészeti alkotás kerül bemutatásra. Nincs egyetértés abban, honnét származtak az etruszkok. Görögországból, vagy még távolabbról érkeztek Itáliába? Vagy az Alpokból ereszkedtek le a termékenyebb területekre? A történészek egyelőre nem tudnak válaszolni az etruszkokat övező rejtélyek legnagyobbikára. Nem vitás azonban, hogy a Kr. e. 9. században egy, a régészeti leletanyagban jól elkülöníthető kultúra emelkedett fel a mai Firenze és Pisa városokat átszelő Arno- és a Rómán keresztülvágó Tiberis-folyók között. Itáliának e része gazdag volt erdőkben, művelésre alkalmas földekben és ásványkincsekben, s e természeti erőforrásokat az etruszkok nagy szakértelemmel hasznosították. Idővel egyre jelentősebb kereskedelmet folytattak a környező népekkel, s tengerjáróik a kalózkodást sem vetették meg. A gyorsan meggazdagodó rétegek képezték a kialakuló etruszk arisztokrácia alapját, míg a népesség többsége szolgai sorba süllyedt. A fénykor a 6. században köszöntött be, amikor legnagyobb területi kiterjedésüket és legnagyobb befolyásukat érték el a félszigeten. A rómaiak előtt az etruszk volt a legnagyobb nép Itáliában. A társadalom decentralizáltságára jellemző, hogynem volt uralkodójuk és fővárosuk; a nagyobb városok köré szerveződött 12 köztársaság szövetségi viszonyban állott egymással, s jelentős autonómiát élvezett. Az egész népet érintő döntéseket közös szövetségi gyűlésen hozták, amelyet a legendás Voltumna szentélyénél, Etruria vallási székhelyén hívtak össze. Az egyes köztársaságok lakói azonban ugyanazt a nyelvet beszélték, s gyakorlatilag azonosak voltak vallási szertartásaik, hadászati módszereik és társadalmi szokásaik. Bár teljesen elkülönülő etnikai csoportot alkottak, számos tekintetben nem lehet éles választóvonalat húzni görögök és etruszkok, illetve etruszkok és rómaiak között. A görög hatás a Kr. e. 6. századtól nyilvánvaló, s nem csupán az etruszk művészetben és építészetben, de a társadalmi viszonyokban is megmutatkozott: ezután figyelhető meg egy „demokratikus” középosztály kiemelkedése. Ehhez hasonlóan, a római hódítások miatt egyre szorongatot- tabb helyzetbe kerülő etruszkok Rómára gyakorolt hatása olyan jelentősnek bizonyult, hogy még teljes behódolásuk után is etruszk származásukkal kérkedtek az előkelő római polgárok. A rómaiak az etruszkoktól vették át az állam- szervezet felépítésének módszerét, a főbb állami tisztségeket és ezek jelképeit, vallási szertartásaik rendszerét. Ugyanez igaz a római ábécére, számjelölésre, számos művészeti és építészeti elemre, sőt a „hagyományosan” rómainak számító férfiöltözékre, a tógára is. A velencei kiállításon is hangsúlyosan szerepelnek az ősök nagy tiszteletét tanúsító szobrok és temetkezési urnák. Ránk maradt művészi alkotásaik nagyobb része vallási vonatkozású, de sűrűn találkozhatunk az élet örömeit bemutató munkákkal is. Éppen ezek alapján alakult ki az szemlélet, miszerint az etruszk nép dőzsölő és élvhajhász életmódot folytatott. A gyönyörű ékszereken és díszes edényeken kívül olyan kerámiák is előkerültek, amelyeken a legendás etruszk lakomák láthatók, minden szükséges „kellékkel” együtt. Egyes terrakotta vázák erotikus jelenetei az érzékiség nyilvános megnyilvánulásinak elfogadottságára utalnak. A kortárs görög írók gyakran helytelenítették ezt az életmódot, ám a legjobban mégis a nők társadalmi szerepe sokkolta őket. Egy etruszk hölgynek ugyanis ugyanazok az előjogok jártak, mint egy ugyanolyan társadalmi státuszban lévő férfinak, s például önálló üzleti tevékenységet folytathattak. Szabadon részt vehettek a közéletben és a szórakozásban, a férfiakkal együtt táncoltak és ittak. Bár a kiállításon számos fegyvert, sisakot és csatajelenetet ábrázoló alkotást láthatunk, az etruszkok nem harciasságukról voltak híresek. Sokkal inkább megpróbáltak békés kapcsolatokat ápolni szomszédaikkal. A Kr. e. 4. század közepétől jelentkező római terjeszkedés során ritkán tanúsítottak jelentősebb ellenállást. A rómaiak meghagyták az etruszk arisztokráciát, bár jelentősebb politikai szerep nélkül. (O) Velencében számos ritkán látott etruszk műtárgyat állítottak ki, melyek bizonyítják kultúrájuk gazdagságát 's (Archív felvétel)
