Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-01 / 125. szám, péntek

2001. június 1., péntek 1. évfolyam, 3. szám Beszélgetés Davor Vidišsel, aki Pozsonyban nagykövet híján a Horvát Köztársaság pozsonyi ideiglenes ügyvivőjének a tisztségét látja el A dalmát férfiak szeretnek szakácskodni Hogy néz ki egy horvát étlap? Hogy néz ki egy tipikus horvát menü? Az előétel természetesen min­den ünnepi, nem vágtában elfogyasztott étlap kezdete. Az időjárás és a vendégek gusztusa szerint lehet hideg és meleg. Hideg előétel a dal­mát „prsut” (széllel és füsttel tartósított disznósonka), a szlavón kol­bász a kiváló pagi sajt. Jellemző meleg előétel a „rupice” (kirántott szardínia), a fekete rizottó, melyet a tintahal festékanyaga fest feketé­re, a „zagorszki struklji”(rétes). A hegymögötti vidék híres ünnepi főétele a „purica s mlincima” (pulyka tésztával) és a „pašticada” (spé- kelt marhahús passzírozott zöldségmártással), desszertként a dalmát tojásos puding - a „rožatu”, a mandulakalács („kolacs od badena”), a zágrábi krémeš szelet(„zagrebacske kremesnice”) és a speciális, fánk­hoz hasonlatos „fritule”. Lent, a tenger mellett könnyen emészthető, egyszerű főzési eljárással készült ételeket fogyasztanak. Halakból és más tengeri élőlényekből itt állítólag 365-félét ismernek. A hal tradí- ciós elkészítése roppant egyszerűnek tűnik, a látszat azonban csal, mert a grillezés tudományát családi titkokként adják át az idősebbek a fiataloknak. Kedvelik a brodet elnevezésű, sokféle hal és rengeteg paradicsom keverékéből álló tálat. MALIK ÉVA eszélgetésünk idején még nem volt kinevez­ve hazánkban az új horvátországi nagykö­vet, ezért a posztját ideiglenesen betöltő ügyvivővel beszélgettünk az álta­lunk leginkább látogatott tenger- melléki ország konyhájáról. Mióta hazánkban van, mennyi­ben változtak meg étkezési szo­kásai? Az én életstílusom, amióta diploma­ta vagyok, sajnos nem példaértékű. Sok időt töltök a számítógép mel­lett, és egyre kevesebbet aktív test­Vidám vacsora a gyerekekkel mozgással, ezért, ha nem vagyok farkaséhes, akkor igyekszem nem ebédelni. Ezzel nemcsak a kilóimra ügyelek, hanem időt is takarítok meg, hiszen sokáig ücsörögni az asztalnál olyan luxusnak számít, amit csak hétvégén engedhet meg magának az ember, gyorsan befalni az ebédet pedig nincs értelme. Amit a szüleimtől magammal hoztam, az a vasárnapi ebéd szentsége. Az én édesapám nagyon fontosnak tartot­ta, hogy legalább egyszer egy héten, vasárnap elmenjünk a templomba, majd pontosan délben asztalhoz ül­jünk. Ezt én is igyekszem megtarta­ni és továbbvinni a családomban, ez nálunk is törvény, ahogy a pénteki böjt is. A gyerekek természetesen szívesen vennék a házhoz hozott pizzát, a gyorsbüfét is, de korlátoz­zuk őket. Reggel a családdal közö­sen reggelizünk, három gyermekem (öt és fél, nyolc és fél és tizenegy évesek) imádja a kornflaket, és más hasonló „divatos” cerbona gyer­mekreggelit. Mi a feleségemmel szendvicset, rántottét és teát regge­lizünk. Déli temperamentumunk azonban nem engedi meg a nyu­godt reggelit. Sokat beszélünk, túl­kiabáljuk egymást. A gyerekek ké­sőn kelnek, sietünk. Van egy hölgy, aki segít a háztartásban, de főzni ál­talában nem kell, hiszen a gyerekek nincsenek otthon délben, a felesé­gem különböző charitatív szerveze­tekben dolgozik, ott is ebédel. Igyekszünk fél hatkor vacsorázni - áltában valami hideget - tartjuk magunkat ahhoz, hogy délután hat óra után már nem ajánlatos nagyo­kat enni, csak inni... Hétvégeken az én kezembe kerül a főzőkanál, hi­szen a dalmát férfiak általában sze­retnek főzni. Mosogatni már nem - ez jellemző vonás (tréfásan azt mondják, hogy hétvégén „egyfaze- kas” ételek vannak, amikor mindent egy fazékban készítenek a férfiak, hogy minél kevesebbet kelljen mo­sogatniuk). Ilyenkor valami köny­KÖZAAONDÁS Kenyér nélkül - csak fél ebéd! Ehhez a mondáshoz igazodva minden egyes fogás fontos kísérője az egy szelet kenyér. nyű, gyorsan elkészíthető olasz spe­cialitást, spagettit, lazegnet-t szok­tam főzni. Humorosan podravka- manökennek is hívnak, mert ennek az ételízesítőnek a félkész ételeiből percek alatt csodákat varázsolok az asztalra. Komolyra fordítva a szót, az édességeken kívül mindent el tu­dok készíteni. Honnan szerzik be az alapanya­gokat a tipikus dalmát ételekhez? Az igazat megvallva tipikus étele­ket nehéz készíteni, mert a fa­gyasztott hal, kagyló, rák nem az igazi. A tengerből aznap kifogott halnak utánozhatatlan íze van. Ha- zailag gyártott olívaojat és dalmát bort használunk, azonkívül jellem­ző a borecettel nyakonöntött para­dicsomsaláta. A mi félszigetünkön egy Ston nevű városban gyártják a tengeri sót, ez is szükséges alap­anyag. Szülőföldem tipikusan vö­rös földjében kiváló ízű burgonya terem, amikor jövünk, hozunk belőle vagy ötven kilót. Képzelje csak el, krumplit hozunk magunk­kal! A feleségem nagyon nagyra ér­tékeli ezt a krumplit! Dalmáciának kiváló borai van­nak. Az előbb félig tréfásan emlí­tette az este nem enni, csak inni aranyszabályt... Meg kell mondanom, hogy én nem vagyok tipikus dalmát férfi, mert valóban kiváló boraink vannak (minden turista ismeri a peljesac nevű vörösborunkat), én viszont al­koholt végképp hem fogyasztok. Sem sört, sem bort, sem tömény al­koholt. Nem szabadna bevallanom, de hivatalos fogadások és köteden összejövetelek alkalmával is csak ál­cázom az alkoholt. A poharat vagy csak tartom a kezemben, vagy vörös italokat töltetek beléjük, ugyanis imádom a piros, vasat tartalmazó gyümölcsleveket, mint a feketeri­biszke-, eper-, meggylé és hasonlók. Ismert horvát italok még a prosek (nagyon édes fehérbor), a krusko- vac (körtéből égetett tömény ital), a vinjak, a travarica {a törköly kiége­tésével készült ital, elnevezése a tra- va - fű kifejezésből ered). Az Önök országában szinte min­den férfinak van hajója, jachtja, vagy akár pici bárkája, amelyet nem csupán a sport, a hajózás kedvéért tart fenn, hanem a halá­szás öröméért is. Ön szintén halá­szik, ha a tengernél van? Én csupán amatőr halász vagyok, bár nagyon élvezem, de sajnos egy­re kevesebb az időm erre a kedvte­lésre. A tengerpart mellett valóban mindenkinek van csónakja, a prob­léma csak az, hogy a part közelében egyre több a halász és egyre kiseb­bek a halak, valamint egyre keve­sebb van belőlük - most újra meg­szólalt bennem a természetvédő: a tengerparton autósztrádákat, hote­lokat, üdülőkomplexumokat épí­tünk, sajnos, a természet érdekeit az üzleti érdek gyakran háttérbe szo­rítja, meglehet, hogy az utánunk kö­vetkező generációknak csak aszfal­tot, betont és holt tengert hagyunk hátra. Pedig a turisták a romantikát keresik nálunk! A gyönyörű dalmát tengerpart­tól szebbet valóban nehezen ta­lálunk Európában. Hol nyaral egy olyan dalmát család, mint az Önöké, amelyik egész évben a hazájától távol él, s mely spe­cialitásokat ízlelik meg a sza­badság alatt? Mióta a diplomáciában dolgozom, csakis haza járunk nyaralni. Hét és fél élve külföldön élünk. Szlovákia előtt Belgrádban láttam el diplo­máciai teendőket, tehát gyermeke­ink tulajdonképpen már „külföldi­KÜLÖNLECES KÁVÉ Érdemes kipróbálni egy különleges karamelles zamatú kávét Bracs szigetéről. így készül: felforraljuk a kellő mennyiségű vizet. Külön edénykében ugyanannyi kávét, és cukrot felteszünk együtt szárazon karamellizálni. Amikor gyöngyözik a cukor, óvatosan ráöntjük a forró vizet. Rövid állás után fogyasztjuk. ek”. Nagyon fontos számomra, hogy megismerjék a gyökereiket, a szülőföldjüket, a hazájukat, a roko­nokat. Brit iskolába járnak, tehát a nyelvünket is ritkán beszélik. Ezért minden évben ott töltik a szünidőt, az első naptól kezdve az utolsóig. Nem tudom, mennyi marad meg bennük egyik szünidőtől a másikig, de szeretném, ha tudnák, hogy a szüleik honnan származnak, s ők hová tartoznak! Otthon természe­tesen grillezett vagy kirántott tinta­halat, tintahalsalátát, juhtúrós ré­test, szépiás rizottót (ezt az ételt a szépia festékanyaga a mi véres hur­kánkhoz hasonló fekete színűre festi), az eredeti horvát ételek leg­fontosabbikát, mlincit (a szlovák laksához hasonló) eszünk. Levesek közül hallevest, kagylólevest. A vi­déken, ahonnan származom ez . utóbbi nagyon elterjedt és kedvelt étel, s a melegben elegendő. Feleségével együtt Dalmáciából származnak, bár már évekkel ez­előtt Zágrábba költözött a család. Élnek még rokonaik lent délen ? Milyen az ottani idősebb generá­ció életsüusa? Igen, élnek még rokonaink, van egy kilencvenkét éves nagymamám, aki kiváló egészségnek örvend, s min­den egészségügyi szabálynak el­lentmondva naponta két doboz ci­garettát szív el. Ő a természet cso­dája! Imádtam, a halleveseit, azok­hoz foghatót nem ettem azóta sem! Délen az emberek nem esznek zsí­ros, nehéz ételeket, mert a negy­venfokos hőségben nem bírnák ki. Szép lassan, nyugodtan élnek. Életstílusukat a nagymamám napi­rendjével illusztrálhatnám a legjob­ban. Reggel korán kel, már négykor fent van, dolgozik a kertecskéjében kilencig, tovább már nem lehet, mert meleg van. Akkor hazaballag a kertecskéből, s elkezd főzni. Min­den nap! Pontosan tizenkettőkor az ebéd az asztalon párolog. Ebéd után két-három órára lefekszik aludni. Este ötkor évtizedek óta minden nap a templomban találjuk őt, a mise után még egy kicsit dol­gozgat, aztán korán lefekszik, hogy reggel fel bírjon kelni. Az öregebb generáció nem jár fürödni a tenger­hez, régen ez nálunk nem volt di­vat. Még ha egyenesen a tenger partján laktak, akkor sem jutott eszükbe megfürdeni. A nagyma­mám évente legfeljebb egyszer-két- szer fürdik a tengerben. Ezek a nyu­godt emberek sokáig élnek. Nem úgy, mint mi. Én szintén újságírást végeztem, így tudom, hogy ez nem egy szakma, hanem egy diagnózis, amelynek az áldozatai vagyunk. Milyennek tartja azokat az éte­leket, amelyekkel itt ismerke­dett meg, látogat-e nálunk ét­termeket? Egy szlovák specialitásokat készítő étterembe szoktam járni, az Összes ide látogató minisztert ide vezény­lem, mert a konyhája nagyon fi­nom. Hajó idő van, hétvégén a csa­ládommal gyakran járunk a termé­szetbe, ismerem a Pozsony-kömyé- ki kirándulóhelyek vendéglőit. Az itteni ételek közül a laksa ízlik ne­kem, a magyar ételek közül a „fisch- paprikást” szeretem, gyakran átrán- dulunk Magyarországra, ahol ere­deti bográcsban főtt csípős halászlét tálalnak. Ott imádom az édessége­ket, a magyar palacsintát. NÉPI BÖLCSELET Egy régi horvát népi javallat sze­rint reggel kis kupica-csokancsi- ca szljivovicát, vagy travaricát kell felhörpinteni, ebéd és va­csora után egy pohár bort - eme recept alapján akár száz évig is élhet az ember. Külföldi útjai során biztosan ösz- szehasonlította az egyes orszá­gok konyháját. Melyik ízlett a leg­jobban, s történt-e Önnel valami­lyen, utóbb komikusként elköny­velt gasztronómiai élmény ? Nálam minden kétséget kizáróan a mediterrán konyha áll az első he­lyen, utána a kínai konyha követke­zik. A boszniai, vagy szerb húsos specialitások sem rosszak, de ezeket hetente legfeljebb csak egyszer en­gedheti meg magának az ember, nem csupán azért, mert az erősen fűszerezett ételekre inni is kell, ha­nem mert maguk az ételek nagyon igénybe veszik az emésztőszerve­ket, s másnap reggel bizony érzi az ember, hogy túlette magát. Útjaim során komikus eset is megtörtént, egyszer megkóstoltam valamit, ami balul sült el. Történt, hogy Koala Lumpurban voltam (Balu - a szerk. megj.), ahol gyönyörű, szemnek tet­sző gyümölcsöstálak voltak az asz­talokon. Én, mint az egészséges éte­lek híve, vettem a barackból. A várt zamatos édes íz helyett azonban sós, borsos csípősség omlott szét a számban! Azóta 'óvatosabb vagyok az exotikus vidékeken! RÉGI SZOKÁS Van egy szép horvát szokás: amikor egy gyermek megszüle­tik, egy üveg alkoholt elásnak a földbe. Aztán, amikor a gyer­mek felnő és megnősül, kiássák a földből és ezzel az itallal koc­cint az ifjú pár az új életre. Horvát konyha Horvátország tengerrel határolt romantikus országát szinte minden ember ismeri hazánkban. A mi számunkra itt kezdődik a tengerrel va­ló ismerkedés, s nagyon gyakran itt is ér véget, amikor a többi tenger­parti országot bejárva ugyancsak visszatérünk ide, mert a legköze­lebb van, s az Adriai-tengerrel való találkozás mély nyomot hagy min­denki szívében. A mai horvát konyha nagyon sok hatásnak volt kité­ve, sok étel eredete nagyon összegubancolódott. A felnőttek még Ju­goszláviában születtek, a szüleik közül sokan olyan részen éltek, amelyik hosszú ideig Olaszországhoz tartozott, a nagyszülők pedig az Osztrák-Magyar Monarchiát is megélték... Az ország jelenlegi kony­háját három részre lehet felosztani: a dalmát (tenger melléki) konyha tipikusan mediterrán, itt rengeteg halat, rákot, langusztát esznek az emberek, s ezeknek a hal- és rákféleségeknek sokféle elkészítési módját ismerik. Az ezer kilométer hosszú tengerparton (az Isztriai- félszigettől Crna Goráig) a gasztronómia aránylag külső hatásoktól mentesen fejlődhetett ki az évszázadok során. Az ország középső ré­szén viszont boszniai és török ételeket főznek. A Magyarországgal ha­táros részen pedig „fischpaprikás”, „kobaszica” és más hasonlóan is­mert magyar finomság viszi a prímet, hiszen Horvátország esetében Duna menti országról is beszélhetünk. A nálunk is ismert razsnici, csevapcsicsi, pljeszkavica főleg török eredetű, hasonlóan a leveles tésztából készült baklava rétes, planinszki szir. Munkaebéden egy külföldi delegáció körében Archív felvételek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom