Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-19 / 114. szám, szombat

HÉTVÉGI MAGAZIN 2001. május 19., szombat 5. évfolyam, 20. szám Az Organon társaság felmérése szerint a nők zöme a fogászati és a nőgyógyászati vizsgálattól tart a leginkább Kellemes környezetben PÉTERFI SZONYA A cég képviselői átadtak Tóthné Kurucz Olgának (balra), a komáromi ki­segítő iskola igazgatónőjének egy tízezer koronáról szóló csekket Nyolc alkalommal szponzorált az Investa leasing Nem csak kapni, adni is jó KIS PÉTER ddig két nőgyógyász­nál jártam, de egyik­kel sem voltam meg­elégedve. Az első or­vosomat egy barát­nőm ajánlotta, ám rendelője előtt min­den alkalomkor vagy heten-nyol- can várakoztak. Hiába egyeztet­tem vele telefonon az időpontot, s érkezéskor jelentkeztem a nővér­kénél, nem vett be. Nem sok időt szentelt egy-egy betegének, a pon­tosság sem tartozott erényei közé. A másik orvoshoz is beajánlottak, de az sem volt jobb. Sőt. Lenézett, lekezelt - mellesleg nemcsak en­gem -, úgy beszélt velem, mint egy kis hülyével. Amikor terhes lettem, a szonográfos vizsgálatot egyrészt nem tartotta fontosnak, másrészt a város másik végére küldött, egy barátjához. Rossz visszagondolni a terhességrendelő előtti többórás toporgásra is. Néhány hónapja tudtam meg, hogy egy pozsonyi magánközpontban másképp viszo­nyulnak a beteghez. Amint belép­tem, és előre köszöntek nekem, nyomban tudtam, jó helyen járok - mesélte elégedetten a negyven év körüli hölgy.- Nálunk nincs időkorlátozás, a be­tegnek éreznie kell, hogy miatta vagyunk itt, és akkor, amikor neki a legmegfelelőbb. Mi tagadás, a nők, a tapasztaltabbak is, némi szorongással érkeznek. Ezért csu­pán gátlásaik elmúltával látunk neki a vizsgálatnak, munkánkat a legkorszerűbb műszerek segítik - fogadott a rendelőjében dr. Adriana Jóbová, a Medius magán- szanatórium nőgyógyásza. Betegei zöme fiatal, ezért a lányok amel­lett, hogy érdekli őket testi egész­ségük, általában a fogamzásgátlási módszereket beszélik meg vele.- Nem tájékozatlanok, jól műkö­dik a barátnők közötti információ- áramlás. Meg kell azonban magya­ráznom, hogy a hormonális fo­gamzásgátlást is egyénreszólóan kell választani, mert mindenki szervezete más. Alapos vizsgálat nélkül nem kaphat tablettát senki. A fájdalmasnak alig mondható, ám kellemetlen vizsgálatot elég hosszas beszélgetés előzi meg, ugyanis kitérünk a családon belüli betegségek előfordulására is. A lá­nyok észre sem veszik, és már az asztalon fekszenek. Minden eset­ben közlöm velük, még mielőtt sor kerülne a részvizsgálatra, mit és miért csinálok. Lényeges a citoló­giai mintavétel éppúgy, mint az ultrahang (hasi vagy vaginális) bevetése. Az ál­lami rendelők­ben erre nem mindig van lehe­tőségük a kollé­gáknak-magya­rázta. Szerinte a beteg is érdeklő­déssel figyeli belső szerveit, pl. a meddőség gyógyításánál létfontosságú látni a petefé­szek változásait. A látogatás szer­ves részét képezi a mellvizsgálat, elkerülhetetle­nek a laboratóri­umi vizsgálatok is. Az ügyfél tele­fonon érdeklőd­het az ered­ményről, a láto­gatás időpontját szintén így be­szélheti meg. A fogamzásgátló­kat három hó­napra írja elő az orvosnő, ám azok, akik még gya­korlatlanok, életük első tablettáját az orvosi rendelőben veszik be. Szerencsére, a 20 mikrogramm hormontartalmú (ösztrogén) piru­lák biztos védettséget jelentenek - ismertette a tényeket. - Az idősebb hölgyek vizsgálata sem- tér el a fiatalokétól, bár talán valamivel tovább tart. A méhnyak és a méh- test elváltozásai daganatos beteg­ségre utal (hat) nak, vagyis az or­vosnő semmit sem nézhet el. Az ultrahang segítségével nem marad rejtve a ciszta, a mióma, illetve a rákmegelőző állapot sem. A hor­monális fogamzásgátlás jótéko­nyan hat a menstruációs fájdal­makra, csökkenti a vérzés intenzi­Nálunk nincs időkorlá­tozás, a betegnek éreznie kell, hogy miatta vagyunk itt, és akkor, amikor neki a legmegfelelőbb. tását, és egyben gátolja a menstru­áció előtti kedélyhulíámzás kiala­kulását stb., viszont elmaradhatat­lan a májműködés rendszeres el­lenőrzése. Évente egyszer erre is sort kerítenek, közben leellenőrzik a vérképet is. A mellvizsgálat sem maradhat el, negyvenéves korig ultrahanggal, azt követően mam- mográfiával ellenőrzik, és termé­szetesen jut idő arra is, hogy az or­vosnő elmagyarázza az önvizsgá­lati fogásokat. Annak ellenére, hogy a magánsza­natórium része az egészségügyi hálózatnak, vagyis a vizsgálatokat a betegbiztosítók állják, az ügyfél­nek fizetnie kell. A nőgyógyásznál ez egyszeri (évi) 1500 koronás többletköltséget jelent, amit az el­foglalt nők készséggel vállalnak. Mint mondták, a kellemes légkör, a barátságos hozzáállás és a ké­nyelmük ér ennyit. Az idei nárciszok napjának ered­ményessége is azt mutatja, hogy nem igaz a fáma, miszerint napja­inkban már nem divat a jótékony­kodás. Egyre több ember és egyre több cég tudatosítja, hogy segíteni kell a rászorulóknak. A komáromi székhelyű Investa le­asing társaság egyike azon cégek­nek, amely a sikeres vállalkozás­ból szerzett pénzből másokon se­gít. Az elmúlt hónapban nyolc al­kalommal adtak át pénzt szerve­zeteknek, illetve szponzoráltak intézményeket. Jótékonysági akti­vitásuk az egész országra kiterjed. Kassán egy testi és lelki fogyaté­kos gyerekekkel foglalkozó inté­zetnek vásároltak iskolai segéd­eszközöket, Nagyszombatban a gyermekintegrációs központot látták el szenzoros billentyűzettel és megfelelő számítógépes prog­ramokkal, Léván nagyobb pénz­összeget ajánlottak fel a gyermek- otthon tornatermének felépítésé­hez. A hónap közepén a Mozgás- sérültek Érsekújvári Járási Köz­pontját támogatták anyagilag, hogy végre be tudják vezettetni központjukba a telefont. Nyitrán a gyermek krízisközpont­nak adtak pénzt, hogy elindíthas­sák az új drogellenes kampányu­kat, Pozsonyban a Szent Erzsébet Onkológiai Intézet számláját gya­rapították egy nagyobb összeggel, amit a szükséges műszerek megvá­sárlására fognak fordítani. A hónap végén az Investa leasing székhelyén, Komáromban is sor került egy jótékonysági akcióra. Kiss Olivér, a cég területi igazga­tója átadott Tóthné Kurucz Olgá­nak, a komáromi kisegítő iskola igazgatónőjének egy tízezer koro­náról szóló csekket. Az iskola eb­ből a pénzből speciális segédesz­közöket és tornaszereket vásárol­hat a gyerekeknek. Az április valóban a jótékony­kodás nevében telt el az Investa le­asing cég számára. Sokan örülhet­tek, mert egy kicsit segítettek gondjaikon, de sok még az olyan intézmény, amely segítségre szo­rul. A komáromi székhelyű cég példája talán ragadós lesz, és má­sok is élnek az adakozás örömet szerző lehetőségével. Munkájukat a legkorszerűbb műszerek segítik (Illusztrációs felvétel) Csak róluk beszél, és ha véletlenül nem találkozhat velük, akkor hiányérzete van. Agresszív, követelőzik és addig ordít, amíg be nem kapcsolhatja a számítógépet A virtuális világ rabszolgái MOLNÁR IVÁN ülledt tavaszi dél­után. Zsúfolt pozsoJ nyi buszmegálló, idegesen toporgó emberek. Döcögve begördül egy troli­busz. A középső ajtó­nál egy nyugdíjaskorú néni pró­bál leszállni a lehető legóvato- sabban. Fájós lábait nehezen emelve, görcsösen kapaszkodva az ajtók fogantyújába. Csapzott ősz haja, kopottas barna ruhája, lyukas bokaharisnyája jól illik a kézitáskájához, amit talán még a nagyanyjától örökölt. Háta mö­gött egy hat-hét éves kissrác jele­nik meg. Lábán a legmárkásabb és legújabb divatnak megfelelő tornacipőben, a hozzá illő rövid­nadrágban, és valószínűleg ked­venc amerikai hokicsapatának mezében. Egyik kezében hoki­ütő, a másikkal nagyot lök az idős hölgyön, aki nagy lendület­tel csapódik az ajtónak, és ha nem kapaszkodik olyan görcsö­sen, talán már valahol a járdán fekve próbálná összeszedni ma­gát. A buszra várakozó tömeg ösztönösen felhördül. A közel­ben álló idősebb férfi épp egy ha­talmas pofont készül lekeverni a kissrácnak. Ám ekkor elhangzik a varázsszó: Nagyin! A pofon ezúttal elmarad, az öreg­úr visszahőköl és csak rosszalva csóválja a fejét a túlontúl élénk unoka láttán, aki most már min­den erejével azon van, hogy a na­gyi kezéből kiszakítsa a táskát. A nagymama bocsánatkérően néz Nincs apa, nincs anya. Csak ő van és a játék. A játékfi­gurák, melyek lassan reális alakot öltenek a képzeletében. körül, és a szánalmas tekintetek láttán csak még jobban el- szégyenli magát. Remegő kézzel igyekszik kinyitni a táskáját, mi­közben a kisunoka már durva ká­romkodással próbálja rávenni a nagymamát, hogy siessen már, különben meglátja... Kinyílik a táska. Újabb káromkodás a nagyi rendetlensége miatt. A kissrác re­megő kézzel kapja ki a táskából az egyik legdrágább típusú mobil- telefont. Egy gombnyomás. Egy hangos sóhaj. Szia Feri! A kisfiú számára megszűnik a külvilág, boldog és felszabadult. A szomo­rúan utána kullogó nagymama az utolsó pillanatban rántja vissza a feléjük száguldó autók elől. Egy másik kissrác jut az eszembe. Még csak négyéves. Nap mint nap a számítógép előtt ül és játszik. Ilyenkor megszűnik számára a külvilág. Nincs apa, nincs anya. Csak ő van és a játék. A játékfigu­rák, melyek lassan reális alakot öltenek a képzeletében. Melyek a barátai. Melyekkel megértik egy­mást. Amelyekre mindig számít­hat. Szüksége van rájuk. Csak ró­luk beszél, és ha véletlenül nem találkozhat velük, akkor hiányér­zete van. Agresszív, követelőzik és addig ordít, amíg be nem kap­csolhatja a számítógépet. Mi a közös a két esetben? Nem kábítószeresekről, nem is alkoho­listákról szól a történet. Gyere­kekről, akiknek az elvonás ugyanúgy fáj, mint az alkohol­vagy kábítószerfüggőknek. Gye­rekekről, akik a technika, a mo­biltelefonok, a számítógépek, az internet, a huszonegyedik század világának első áldozatai. Megszűnik számára a külvilág (Archív felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom