Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-10 / 106. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 10. Kultúra Luca Zingaretti, avagy Giorgio Perlasca a film egyik drámai jelenetében (Dömötör Ede felvételei) Mathilda May, a francia filmek neves sztárja Eleonóra grófnő szerepében Marco Bonini, Luca Zingaretti és Christiane Filangieri FORGATÁSI RIPORT Giorgio Perlasca és a nagy illúzió, avagy egy olasz kisember sokáig őrzött története SZABÓ G. LÁSZLÓ Nyilasok a Városligetben. Este tízkor, a Vajdahunyad vára főbejáratánál. Csak nem?! - lép hozzám rémülten egy ötven körüli angol hölgy, miután elengedte férje kezét. De igen! Körbeveszik a szállodát. Hallod?! - fordul a pátja felé. - Ezek itt... Végigfut a tekintetem a platinaszőke hölgyeményen. Súlyos láncok, míves gyűrűk, elegáns karperecek. Csupa arany. Méltóságteli arcán már ott ül a félelem. ... ne izgulj, drágám! - nyugtatja a férfi. - Ezek csak játszanak. A fák mögött hatalmas reüektorok égnek. Fekete egyenruhás tisztek a vörös szőnyeggel borított lépcsősor előtt. Nagy nap vagy nagy éjszaka egy bejárat életében is lehet. A Vajdahunyad vára, a Perlasca - Egy igaz ember története című film kedvéért, pár órára drága szállodává változott. Persze csak kívülről. A Grand Hotel belső terében zajló jelenetet a legendás szépségű New York kávéházban vették fel. Bleiber, a nagy hatalmú SS- százados (Cserhalmi György) oda terelte össze a zsidókat, a szépséges, mindenki által tisztelt Eleonóra grófnő (Mathilda May) pedig, aki a társasági élet egyik kulcsfigurája, onnan menti ki Giorgio Perlascát, a budapesti spanyol nagykövetség „ügyvivőjét”. Eleonóra és Perlasca karöltve lépnek ki a szálloda ajtaján, amikor nyilasok haladnak el mellettük. Két páncélkocsi és két német teherautó áll a fák alatt. A grófnő finom mozdulattal int egy sötét kocsinak, s még mielőtt késő lenne, Perlascával együtt elindulnak. Olasz-magyar-francia koprodukció az 1992-ben meghalt Giorgio Perlascáról, aki hatezer zsidót mentett meg Magyarországon. Neve, döntésének miértje évtizedeken át ismeretlen volt a világ előtt. 1988-ig csak azok tudtak róla, akik az életüket kapták vissza tőle. De ők is azt hitték: megmentőjük spanyol volt. Giorgio Perlasca ugyanis 1944 őszén, miután spanyolországi kapcsolatainak köszönhetően bekerült a budapesti spanyol nagy- követségre, keresztnevét Jorgera változtatta. A nyilasok már nem ellenőrizhették legfőbb állítását, hogy spanyol ügyvivő, hiszen Madriddal akkortájt már teljesen megszakadt az összeköttetés. De a megmentett zsidók sem tudták, valójában ki is ez az ember. A nyolcvanas évek végén aztán egy magyar házaspár, Láng Éva és Láng Pál, akik Perlasca embersége és bátorsága révén maradtak életben, a szó szoros értelmében kinyomozták, hol él és ki is ő voltaképpen. Padova mellett találtak rá a családja körében. Budapesti hőstettéről azonban sem a feleségének, sem a gyerekeinek nem mesélt részletesen, hozzátartozói nem is sejtették, kivel élnek. Az olasz Wallenbergről, ahogy azóta nevezik, két könyv és egy dokumentumfilm született eddig. Alberto Negrin játékfilmje nagy adósságot törleszt: a vüág ma csak ebből fogja igazán megismerni Giorgio Perlascát. A kalandokkal és feszültséggel teli, nemzetközi összefogásban készülő film címszerepét Luca Zingaretti játssza. „Az én munkám mindig három fázisból áll - hallgatom a forgatás szünetében. - Előbb anyagot gyűjtök a figuráról, hogy a lehető legtöbbet tudjam róla. Utána feldolgozom mindezt, és eldöntőm, melyik irányba megyek. A harmadik fázis: megtalálni a módját, hogy elérjem, amit akarok. A színész persze nemcsak pszichológus, bizonyos helyzetekben történész is lehet. Hamlet esetében például a társadalmi kötődések is fontosak. Giorgio Perlasca személyiségét teljes egészében nekem kell megfejtenem. A rendezőtől, illetve a forgatókönyvírótól kapott anyag nagymértékben segíti a munkámat, a leglényegesebb pontokat azonban én jelölöm ki azzal, hogy a kimondott szavakhoz érzelmeket, gesztusokat kötök. Igen, találkoztam Perlasca fiával. Eljött a forgatásra, itt volt a közelemben. Váltottunk is néhány mondatot, de a munkámban, a szerepformálásban nem befolyásolt. Mire ide utazott, én már előhívtam magamban az édesapja képét. Giorgio Perlasca meggyőződésből tette, amit tett. Tudta, hogy helyesen cselekszik, és ami ugyancsak rokonszenves benne: nem várt érte cserében semmit. A kitüntetések, az elismerések szerencsére még életében utolérték, pedig a nyolcvanas évekig nagyon keveset árult el budapesti tartózkodásának megrázó élményeiről.” Mathilda May, a franciák európai hírű filmszínésznője nem először játszik nemesvérű, titokzatos szép asszonyt. Eleonóra grófnő is ilyen. Minden bálra hivatalos, még a nyilasokéra is, ahol mindenkit ismer és mindenki tiszteli. Titkát persze senki sem sejti. Még Perlasca sem. Eleonóra ugyanis remekül leplezi származását, hovatartozását. Attól a perctől fogva, hogy a bátor olasz, Perlasca a zsidók oldalára áll, az ő segítségére is számíthat. Nagy meglepetés akkor éri, amikor a zsinagógába összeterelt emberek között felfedezi Eleonóra grófnőt - sárga csillaggal a mellén. „Anyám svéd, apám török-görög származású francia, de ha azt kérdezik tőlem, én vajon hová sorolom magam, ha már egyszer eny- nyiféle vér folyik az ereimben, akkor gondolkodás nélkül azt felelem: zsidó vagyok - mondja Mathilda May. - Eleonóra szerepe tehát nagyon is az elevenembe vág. Kezdettől fogva érzem a szerep súlyát. Ezzel a jelenettel, amelyet itt veszünk fel, a Vajdahunyad vára lépcsőin, be is fejeződik számomra a forgatás. A zsinagógabeli képsorok már korábban elkészültek.” A magyar színészek közül, Cserhalmi György mellett Stohl András is jelentős feladatot kapott a filmben. Külföldi produkcióban ekkora szerepet nem is játszott még. De hasonlót sem. Itt és most ugyanis kegyetlenségből kellett vizsgáznia. Egy szívtelen, gonosz nyüastisztet alakít, aki a gyerekekre sincs tekintettel, és amikor elérkezettnek látja az időt, ő lövi a Dunába a zsidókat. Köztük Évát és Sándort (Christiane Filangieri és Marco Bonini), a történet ifjú szerelmeseit. Perlasca és Eleonóra is úgy sétál le a Grand Hotel széles lépcsősorán, mintha összetartoznának. Aki itt látja őket először, még véletlenül sem gondolja, hogy házastársi viszony helyett egészen más fajta érzelmek kötik egymáshoz e két embert. Sorstársak. Az egyik menekít, a másik menekül. Most a férfi élete forog veszélyben. Még egyszer megszólít az angol hölgy. Végignézte a jelenetet. Látom rajta, mennyire élvezi, hogy itt lehet. Hálás a párjának, hogy e romantikus sétát ilyen későre tette. És mi van odabent? - kérdezi leplezetlen kíváncsisággal. Bál. Olyan csillogó-villogó. És lehet még jegyet kapni? Lehet. Csak vissza kell menni 1944-be. Jézusom, erről meg is feledkeztem - csap a homlokára. Majd férjébe karolva pironkodva élvonul. Csak az illúzió marad. Nekik is, nekem is.
