Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-26 / 96. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 26. Régióink A FÜLEKI MAGYAR HÁZRÓL Vár alatti délutánok KÓSIK ANDREA gazi otthona lett a fülekieknek a Magyar Közösségi Ház. A március 15-i ünnepélyes megnyitóra annyi kíváncsiskodó érkezett, hogy szinte kirúgták a ház oldalát. A füleki Cse- madok vezetői csak azon izgultak, vajon a rendezvények is ilyen érdeklődésnek örvendenek-e majd. Az izgalom szerencsére fölöslegesnek bizonyult, mert a Ház az első délutáni rendezvénytől kezdve megtelt. A másodikon már ülőhely sem jutott mindenkinek. A Vár alatti klubdélutánok sorozata - s persze a Közösségi Ház programsorozata is - április 6-i, egy mondat pedig ráadásul nem teljesen tükrözi a valós helyzetet. Ugyanígy kevés szó esik a helyi civil szervezetekről és kulturális csoportokról. Ezek képviselői a könyvbemutatón nehezményezték, hogy nem jutott el hozzájuk az adatlap, amire saját szervezetük, intézményük adatait ők maguk bővebben, a valós helyzetnek és az arányoknak megfelelően feltüntethették volna. A budapesti CEBA Kiadó gondozásában megjelent kötet jelentős vállalkozásnak számít a kárpát-medencei magyarságról, s bárki haszonnal forgathatja. Más témája volt annak az előadásnak, amelyre egy héttel később, április 13-án, NagypénteSzvorák Zsuzsa, a Csemadok füleki alapszervezetének elnöke, a Magyar Ház „hajtómotorja" első rendezvénye egy könyvbemutató volt, amelyet a Csemadok a Phoenix Lutetia Polgári Társulással együtt szervezett. A Magyarok a világban című könyv Kárpát-medencét tárgyaló kötetét Bihari Zoltán főszerkesztő mutatta be a fülekieknek. A Borovszky Samu szerkesztette, immár százéves Magyarország vármegyéi és városai sorozat mintájára megálmodott könyv első kötete nyolcszáz oldalon - tanulmányok és adatbázis segítségével - mutatja be a Kárpát-medencében élő magyarságot. A könyv egynegyedét kitevő, Szlovákiáról szóló rész olyan ismert szerzők munkája mint Csorna László, Fonod Zoltán, Hushegyi Gábor, László Béla, Liszka József, Molnár Imre, Simon Attila, Szép Attila, Tuba Lajos és Tóth Károly. A kötetről a beszélgetést a füleki Közösségi Házban Puntigán József vezette. A jelenlevő érdeklődők méltatták a könyv fontosságát, s hangsúlyozták, valóban hiányt pótló kézikönyvről van szó. Ugyanakkor felhívták a figyelmet azokra a hiányosságokra és aránytalanságokra, melyek az adatbázisban Fülekkel kapcsolatban tapasztalhatók. A füleki magyar alapiskolákról aránytalanul kevés információ olvasható a könyvben, a gimnáziumról szóló ken várták az érdeklődőket a vár alatti Közösségi Házba. Földi Péter, magyarországi festőművész a népművészet jelrendeszeréről beszélt diavetítéssel egybekötve a Házban összegyűlt társaságnak. Előadását úgy építette fel, hogy kapcsolódjon az ünnep hangulatához. A képzőművészeti és építészeti alkotásokon, a nagy festőművészek és a névtelen népművészek művein keresztül Földi Péter úgy próblta a jelrendszereket „megfejteni”, hogy összefüggéseiben vizsgálta azokat, különös hangsúlyt fektetve a gyermekrajzokra és az azokon fellelhető jelekre. Élénk, humorral tűzdelt előadásmódjának is köszönhetően sikerült kellemes délutánt szereznie a közönségnek. A Magyar Közösség Ház betölti funkcióját: igazi találkozóhelye a magyaroknak, hisz a klubdélutánok eddigi látogatói a rendezvény befejeztével szívesen maradnak a házban egy kis beszélgetésre. Az apró figyelmességekről - zsíros kenyérről, házi süteményről, üdítőről - a szervezők gondoskodnak, ezzel is otthonosabbá téve a ház hangulatát. Legközelebb holnap jöhetnek össze a barátok, ismerősök és minden érdeklődő. Akkor a Vándoregyüttes ad elő megzenésített verseket a füleki közönségnek. Farkas László, a Csemadok füleki alapszervezetének volt elnöke (Farkas Ottó felvételei) Körkérdés, azoknak, akik segítettek „Ezer esztendő előtted..." - hirdeti a milleniumi emléktábla, jelezvén: a fülekiek a jövő nemzedékére is gondolnak KÓSIK ANDREA egkérdeztünk néhány embert a házavató ünnepségen, akik tettek valamit a füleki Magyar Közösségi Házért, hogy miért tették. Miért volt fontos nekik, miért kellett szerintük egyáltalán - egyszóval: miért volt szívügyük ez a kis „vár-lak”? Farkas László, a Csemadok füleki helyi szervezetének korábbi elnöke, aki szintén minden önkéntes munkában részt vett az épület felújításánál, s még sok egyébben is segédkezett: „Szívesen segítettem, mert olyan ügyet szolgálunk, amely szép és jó. Ez a ház nagyon nagy hiányt pótol, hisz Füleken - szerencsére - már régóta nagyon gazdag kulturális élet van. Nagyon kellett már ez a hely. Van hová leülnünk, találkozhatunk, beszélgethetünk egymással. Nem kell mástól engedélyt, kulcsot kérni. Ez már a miénk. Ráadásul itt, a vár tövében, festői kilátással a várra, ez a legideálisabb hely Füleken. Most már a gyerekekre is gondolni szeretnénk, ők jelentik a jövőt. Velük is szeretnénk foglalkozni a házban. Egyre kevesebb a magyar gyerek a városban. De ha nincs hova menniünk, nincs hol megismerniük kultúrájukat, nem is alakulhat ki náluk szoros kötődés a gyökerekhez. Mi itt hasznos időtöltést kínálunk a gyerekeknek a különböző foglalkozásokon. Ezúttal is megismerhetik és megszerethetik kultúrájukat.” Zupkó László, a mindenes, aki szinte naponta bejárt a házba a felújítási munkálatok alatt a fűtést szabályozni, ellenőrizni, minden rendben van-e. Aki, ha kellett lapátolt, ha kellett, ecsetet vett a kezébe. Aki szóban örök kételkedő maradt - például: „Kiváncsi vagyok, lesz-e ebből valami.” - de éppen buzgólkodásával bizonyította töretlen optimizmusát. S aki inkognitóban akart maradni, mondván, ő csak segített, de nem akaija nagy dobra veni. Arra kértük, legalább arra válaszoljon, örül-e a háznak: - Várjál, majd ha már működik... Vass Dezső, aki elkészítette a bútorokat, s aki szintén nem a szavak embere: „Azzal segítettem, hogy megígértem: március 15-re megcsinálom a bútorokat - tartottam a szavamat. S hogy minek a Magyar Ház? Jó lesz itt összejönni.” Kálosi János, a füleki Csemadok egyik legrégebbi és legaktívabb tagja: „Szlovákiai magyar emberként a Csemadokon keresztül kötődtem a magyarságunkhoz. Váci Mihálynak egyik versében van az - nem tudom idézni, mert csak olvastam, de nagyon bennem maradt -, hogy az utat föl kell ismerni, és nem elég az utat fölismerni, azon menni kell, s nem elég rajta menni, tenni, tenni kell. Ezt éreztem mindig: hogy tenni, tenni kell. ” Fejes Lajos, Fülek polgármestere: „Fontos ez a hely, hogy a magyar közösségnek legyen hol összejönnie, hogy a helyi csoportok tudjanak hol próbálni, hogy bármilyen rendezvény van, ne kelljen senkinek könyörögni, hanem itt meg lehet rendezni. Ha látogatók, vendégek jönnek a városba, be lehet őket vezetni egy színvonalas épületbe. Ez a Magyar Ház Fülek büszkesége lesz. Ami a támogatást illeti, kötelességem volt, hogy azt a segítséget, amit tudtam, megadjam, akár a lakáskezelési, akár a Közszolgáltatási Vállalaton keresztül. Ez olyan összefogás volt, mely egy közös cél, mindannyiunk érdekében történt. ” Kovács Péter képzőművész, aki a ház megnyitása alkalmából leleplezett, a ház falát díszítő millenniumi emléktáblát készítette: „Hogy mennyire akartam ezt a házat, az abban nyilvánult meg, hogy elvállaltam és megígértem az emléktábla elkészítését. De azt el kell mondanom, hogy nagyon fontos szerepet játszott Szvorák Zsuzsa személye is. Sokat tesz a városért és a magyarságért. Én elsősorban neki akartam segíteni, mert sok egy embernek, amit csinál, sokat vállal magára. Tisztelem őt, megérdemli a segítséget. Örülök nagyon a háznak, de a legfontosabb hajtóerő számomra Zsuzsa volt. ” Agócs József, Fülek alpolgármestere, aki szóval és tettekkel is segített: „Tagja voltam a Csemadok- nak, amikor még a régi Csemadok- ház működött, és tudom, milyen közösségépítő ereje volt annak, mennyire össze tudta hozni az embereket, milyen jó baráti kapcsolatok alakultak ott ki. Nekem erről nagyon szép emlékeim vannak, és szeretném, ha ez felújulna a városban. Jelenleg a kulturális élet még gazdagabb, sokrétűbb, mint annak idején volt, ezért mindenképpen szükség volt egy ilyen házra, ahol a működő csoportok és vezetőik ösz- sze tudnak jönni, meg tudják beszélni a dolgaikat, össze tudják hangolni á munkát, műsorokat tudnak összeállítani. Fantasztikusan érzem itt magam. Olyan érzésem van, mintha már tíz éve működne. Az első naptól kezdve éledni kezdett itt minden, s élednek azok az emberek is, akik ide bejönnek, feldobja őket a környezet, amit itt kialakítottak a szorgos kezek. Ahol fontosnak tartottam, hogy a munkámat én is elvégezzem, úgy gondolom, elvégeztem. Az idő sürgetett, ezért intézkedéseket tettem: az építőmunkákat, az átalakítást, a kerítést a csatornát sürgettem intézkedtem a háttérből. Az én munkám nem volt any- nyira látványos, de elvégeztem, amit a kezdet kezdetén vállaltam.” Esztergomi István, a Városi Közszolgáltatási Vállalat igazgatója: „Én itt születtem Füleken, majdnem ezen a helyen, a szomszéd házban. Sajnos azt a házat azóta lebontották, amikor a vár felújítási munkálatai folytak. Kisgyerek korom óta jártam ebbe a házba, s őszintén megmondom, mikor később kocsmaként működött, nem nagyon tetszett. Mikor azonban Szvorák Zsuzsa felvetette, hogy ezt kellene megvenni a jövendő Cse- madok-háznak, talán én örültem neki a legjobban Füleken. Az, hogy segítettem, magától értetődő dolog, s főleg az alkalmazottamnak kell megköszönni, mert fizikaüag ők tették itt a legtöbbet. ” Anderkó Erika építészmérnök, aki segített kiválasztani a megfelelő épületet: „Ez a ház egy régi álom megvalósulásának a kezdete. Baráti körben már régóta tervezgetjük, hogy a vár alatt kialakuljon egy több épületből álló kulturális központ. Bár a Magyar Ház épülete kicsi, kamarajellegű rendezvényeknek megfelel. Emellett a környék bővítésre alkalmas, idővel a környező épületekben is folyhat kulturális tevékenység. Nagyon örülök, hogy ez az épület adhat otthont a Magyar Háznak. Több épület közül válaszoltunk, de ez volt a legmegfelelőbb, mert jó helyen van itt a vár alatt, a környezet pedig nagyon fontos egy közösségi ház esetében. Idővel akár egy szabadtéri színpad is kialakítható a közelében. ” Varga Norbert, a Rakonca gyer- mektánccsoport vezetője: „A közösségi erő mindig is fontos volt számomra. A néphagyomány, a népi kultúra, amivel foglalkozom, szintén nem egyénekből,, hanem egy közösségből formálódott. Mindig fontosnak tartottam kiépíteni és találni magamnak egy közösséget. Ez az itteni csapat annyira fantasztikus, működőképes közösség, annyira magával ragadott, hogy természetes volt, hogy jövök és csinálom.” Balázs Csaba ökológus, aki szellemi és fizikai munkával egyaránt segített. A környék élővilágából és természeti kulturális kincseiből információs táblát állított össze, s egyike volt a gallyakból font természetes térelválasztó fal előkészítőinek: „Azért segítettem, mert úgy tartottam helyesnek. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.” Varga Angéla építészmérnök, aki a tetőtér majdani felújítására benyújtott pályázathoz a műszaki rajzokat készítette: „A gyerekek miatt segítettem. Nekem is két kislányom van, s úgy gondolom: ha itt majd hasznos dolgokkal lekötik őket, ha találnak itt maguknak elfoglaltságot, az nagyon jó dolog. ” Berta Attila építészmérnök, aki a belső teret megálmonta, a bútorokat megtervezte, s „kitalálta” a természetes térelválasztó falat, amelyhez maga is járta az erdőt alapanyagért, utána pedig segített „megfonni”: „Nagyon örültem, hogy Szvorák Zsuzsa felkért erre a munkára. Egyrészt azért, mert friss diplomáskét nem egy garázs vagy egy családi ház, hanem éppen egy közösségi ház belső terének megtervezése lehetett az első munkám. Ez nagyon fontos nekem. Másodszor azért örültem a felkérésnek, mert nem akárkinek készült az épület, hanem: a füleki magyaroknak. Harmadszor pedig: nem is akármilyen helyen áll - a füleki vár tövében. Történelmi kisugárzása, hangulata van. Most, hogy elkészült, még több benne az örömöm. A leginkább nem is annak örülök, hogy az első reakciókból az derült ki, tetszik az embereknek. Sokkal többet jelent az, hogy ezáltal a munka által kerültem be abba a nagyszerű közösségbe, amely Zsuzsa körül a Csemadokban kialakult. ” S végül, bár ő a háttérben akart maradni és nem állt kötélnek, nem lehet kihagyni a sorból azt az embert, aki nélkül ez a történet - a füleki Magyar Ház története - nem született volna meg. Ö volt az egésznek a hajtómotorja. Ő volt az, aki az eltelt egy évben a ház körüli eseményeket irányította, aki intézkedett, segítőtársakat szerzett, lelkesített. Aki mindenre gondolt, aki ezzel feküdt, ezzel éredt - és nagyon izgult. Igazán a szívén viselte a ház sorsát. Ez az ember pedig a Csemadok füleki helyi szervezetének elnöke: Szvorák Zsuzsa. Valaki a baráti köréből azt mondta: „Zsuzsáért a tűzbe is!” Aki ismeri, hasonlóan vélekedik, tudja, milyen képessége van arra, hogy fellelkesítsen, neki nem kell rábeszélnie az embereket, hogy ingyen, bérmentve, önkéntes alapon dolgozzanak. Egyszerűen magával ragadja őket a lelkesedésével, a közvetlenségével, az önzeüenségével. Ezért (is) van most már a fülekieknek Magyar Házuk. Szorgos asszony- és leánykezek takarították, díszítették a belső tereket (Molnár László felvételei) Jobbról Németh Zsolt, Fejes Lajos, Fülek polgármestere és Boros Miklós, Magyarország pozsonyi nagykövete (Farkas Ottó felvétele)
