Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-05 / 80. szám, csütörtök
Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 5. Elhunyt Pierre Székely Párizs. Életének 78. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Párizsban Pierre Székely nemzetközi hírű szobrász, építész, festő és filozófus. Székely Péter személyében az egyik legeredetibb és legnagyobb kortárs művészt vesztette el hazája, Magyarország és fogadott hazája, Franciaország. Művei, monumentális alkotásai három kontinensen hirdetik kivételes alkotóerejét. Székely Péter arra készült, hogy hazatelepszik Budapestre, s otthon folytatja tovább kivételes oktatói és alkotói munkáját. Összekötő kapocsnak tekintette művészetét Magyarország és Franciaország között, munkásságával a két ország közötti közeledést és folyamatos együttműködést szolgálta. (MTI) Új épületben a Cseh Központ Pozsony. A Szlovák nemzeti felkelés teréről a Hviezdoslav tér 8. szám alá költözött a Cseh Központ. Ugyanebben az épületben kap helyet a cseh nagykövetség is. Az új székhely Jif í Kolár cseh költő és képzőművész kiállításával, valamint Vladislav Bláha gitárkoncertjével ma nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. Az 1979 óta Párizsban élő Jirí Kólái egyike a legjelesebb kortárs cseh képzőművészeknek. Alkotásai kezdetben a geometrikus absztrakció, majd a pop-art és a konceptuális művészet jegyében születtek. (SITA) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hamlet 19 KIS SZÍNPAD: Liliom 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Két úr szolgája 19 STÚDIÓ: A fekete Lady avagy játsszunk Shakespeare-t 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kölyök 10 Én és a kisöcsém (a kassai Thália Színház vendégjátéka) 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Macbeth 18.30 POZSONY HWIEZDA: A jövő kezdete (amerikai) 15.30, 18, 2030 OBZOR: Árvák hercege (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Macska-jaj (francia-német-jugoszláv) 15,17.30, 20 MÚZEUM: Solaris (orosz) 19 CHARLIE CENTRUM: Magányosok (cseh) 18.45, 20.30 Eszeveszett birodalom (amerikai) 15.30, 16 Ellenség a kapuk előtt (amerikai) 17 Silberschmidt úr bőröndjei (belga-német-holland) 17 Túszharc (amerikai) 17.30 A városból kivezető út (cseh) 17, 20.30 Áldozatok és gyilkosok (cseh) 20.45 Dr. Strangelove (angol) 19.15 KASSA ÚSMEV: Ellenség a kapuk előtt (amerikai) 16, 18.15ä 20.30 IMPULZ: Kilenc és 1/2 hét II (amerikai) 16.15,19.15 DRUŽBA: Mi kell a nőnek? (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: 2001: A Space Travesty (amerikai) 16,18 Tadeusz úr (lengyel) 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bájkeverő (amerikai) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Szerelem a szerelem? (svéd) 16.30,19 GALÁNTA- VMK: Számkivetett (amerikai) 17.30, 20 Vérfagyasztó témával indul az Ájult grófnő rovat A Szőrös Kő LAPAJÁNLÓ Az új évezredet köszöntő első, tavaszi számában a Szőrös Kő irodalmiművészeti folyóirat gazdag verskínálattal várja olvasóit. Az Amerikában élő, idén kilencvenesztendős lengyel költő, Czeslaw Milosz verseivel az Angliában lengyel irodalmat oktató Gömöri György fordításában ismerkedhetünk meg. Hizsnyai Zoltán Jókai Mór emlékére írt költeményét követően Juhász Katalin ad közre egy csokorra valót készülőben levő új kötetének anyagából, amely Amerikában szerzett benyomásait is rögzíti. Buchlovics Péter szatirikus költeménye ünnepeink deformációit pécézi ki. Találkozhatunk a nagy hírnévnek örvendő fiatal erdélyi költő, Orbán János Dénes két versével is. Hazai fiataljaink közül új verseivel a Miskolcon tanuló Mizser Attila és a Szegeden tanuló Szeles Annamária rukkolt elő, de helyet kaptak a számban a nagyváradi Nagyálmos Ildikó, a kalondai Szá- szi Zoltán, a losonci Ardamica Zorán, az érsekújvári Kantár Csaba és a galántai Szarka Szüvia új versei is. Eddig ismeretien nevek is felbukkannak: Dobry Judit, Tóth Andrea és Farkas Norbert versekkel, Fecsó Ivett, Dóczi Gábor és Nagy Zsanett prózával mutatkozik be. Az erdélyi Nagy Koppány Zsolt prózája mellett Vlád László nagyváradi grafikus rajzait láthatják. új száma Szökős Kö yérfagyasztó témával indul az Ájult grófnő rovat: Benyovszky Krisztián nyomozati anyagában a magyar irodalom és a detektívtör- ténet árulkodó jegyeit vizsgálja. A pécsi Huba Márk Orwell Állatfarm című művét elemzi strukturalista megközelítésben. Bárczi Zsófia a nemzeti irodalom ezredfordulón betöltött lehetséges szerepeiről értekezik. A köteteket ismertető írások közül kiemelném a Carl Zuck- mayer elbeszélését vizsgáló elemzést. A filmismertető sem marad el, Juhász Katalin írta, aki azt is elárulja, min dolgozik most, és miért megy neki olyan lassan. A számot egy a szerzők leveleire reagáló írás, valamint közlemények, információk zátják. (ima) Ha hiteles az óvónő, és szereti a gyerekeket, sikerrel képes konkurálni akár a népszerű Pokémonokkal is Meséjének üzenete a szeretet Vankó Terézia átveszi a Czabán Samu Díjat (Somogyi Tibor felvétele) Aligha akad idehaza magyar óvónő, aki ne ismerné Teréz anyát. Nem a szegények kalkuttái gyámolítóját, hanem a deáki óvoda igazgatónőjét, Vankó Teréziát, aki segítőkészségével, tanácsaival, fáradhatatlan munkájával szolgált rá a megtisztelő névre. Az idén ő kapta Rozsnyón a Czabán Samu Díjat. VOJTEK KATALIN A díj átadását követő beszéde alapján az a benyomásom, hogy ön egy rendkívül kiegyensúlyozott, derűs, jó humorérzékkel megáldott ember. Óvónő vagyok. Aki kicsinyekkel foglalkozik, nem is lehet más. Pedig találkoztam már nem egy besavanyodott óvónővel. Én nem. Körülöttem legalábbis vidámnak kell lenni. A gondokat otthon kell hagyni, azokból a gyerekeknek semmit sem szabad érezniük. Alapjában véve optimista ember vagyok, nincs is időm szomor- kodni. Vidám vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek. Mindig óvónőnek készült? Elsős elemista koromtól színésznő szerettem volna lenni. Az osztály- főnököm, aki nagyon szeretett, hosszan beszélt arról, milyen nehéz a színészi pálya, mennyi kudarc érheti az embert. De az óvónő munkája nagyon hasonlít a színészéhez - mondta -, ő is mindennap szavalhat, énekelhet, táncolhat, és hidd el, nincs hálásabb közönség, mint a gyerekek. Így aztán nem gondoltam többé a színészetre, óvónőképzőbe jelentkeztem. A szalagavatói üdvözletünkön ez állt: „Várnak rád az apró magyarok.” Én ezt akkortól fogva komolyan vettem. A szívem csücske a néphagyományőrzés, a gyökerek ápolása, és ezen belül is az anyanyelvi nevelés. Soha nem olvasom könyvből a mesét, mindig fejből mondom, és csakis magyar népmeséket. Mesélek neked, mert szeretlek - ez a mesém üzenete. Nem is az a fontos, mit mesélek, hisz a picinyek a hallottaknak legalább a negyedét nem értik, hanem a hangsúly, az érzelem, az, hogy hogyan mondom. Amikor visszahallok az óvodásaimtól egy-egy népmeséi kifejezést, nagyon boldog vagyok. Ismerősei szerint ön kitűnő szervező, és egyszerre több dologgal képes intenzíven foglalkozni. Valóban rengeteg mindent csinálok, picit el is fáradtam. Engem a gyerekekkel való munka pihentet, de épp ez az, amivel a legkevesebbet foglalkozhatom. Tíz éve vezetem a deáki óvodát, ami sok papírmunkával jár. Emellett szaktanácsadó vagyok a vágsellyei járásban, eddig csak a magyar óvodákban, de most már a szlovák óvodák is igénylik a segítségemet. A pedagógusszövetség elnökségének tagja vagyok és az Óvodapedagógiai Társaság országos elnöke. Utóbbi minőségemben rengeteg szakmai napot, kirándulást, előadást szervezek. A Katedra című folyóiratban rovatot vezetek, szerkesztem a Deáki Gólyahírt, minden évben szakdolgozattal jelentkezem a rozsnyói országos pedagógustalálkozón, könyvet írtam, tehát van munkám bőven. Hogyan született a Gólyahír ötlete? Amikor még Deákiban volt a pedagógusszövetség nyári egyeteme, elhatároztuk, hogy valamivel mi, óvónők is előrukkolunk. Annyi minden kavargott bennünk az előadások nyomán, kár lett volna nem közkinccsé tenni. Tehát alkalmi, egyszeri lapnak indult a Gólyahír, de sajnáltam abbahagyni. Akkor már elvégeztem a soproni főiskolát, és úgy éreztem, tudnék a szülőknek segíteni, nevelési tanácsokat adni, mert a Gólyahír a deáki óvodások szüleinek készült. Hogy érezzék, övék az újság, havonta bemutattunk egy-egy családot, a nevelésről vallott elképzeléseiket, és köszöntöttük a születésnapjukat ünneplő óvodásokat. Magyarországi mintára mi is elkészítettük a deáki magyar óvoda helyi nevelési programját. Varázslatos vüág a címe, és a Gólyahírben közöltük a küldetésnyilatkozatunkat, ismertettük a nevelésfilozófiánkat, az óvodaképünket, a gyermekképünket, és azt, milyenre kívánjuk formálni óvodánk arculatát. Mit hoz a millenniumprogram az óvodák számára? Több pozitívumot. Sokáig csak egyetlen nevelési programunk volt, még a szocialista időkből, és a rendszerváltás után azt az utasítást kaptuk, hogy a kommunista ünnepeket húzzuk ki, különben meg minden marad a régiben. Most végre kaptunk új programot, de ismét központilag, és ismét csak egyet. A millennium viszont ötöt kínál, s ha ügyes az óvónő, helyi programot készíthet ezek alapján, a helyi elvárásoknak megfelelően. Tehát nem iskolára felkészítő, hanem jó értelemben vett szolgáltató óvodát lehet teremteni. Pedig sok szakember is azt vallja, hogy az óvoda feladata az iskolára való felkészítés. Ez nem a mi feladatunk. Az óvodáskor nem a kötelességek kora. Ez a játék és a mese korszaka, általuk lehet a gyermek személyiségét, képességeit fejleszteni. Nem az IQ a fontos, hanem az érzelmi intelligencia, és mi erre igyekszünk összpontosítani. Az iskolákban a pedagógusok gyakran panaszkodnak, menynyire nehezen kezelhetők, szétszórtak, agresszívak a gyerekek. Ilyenek már az óvodában is? Az óvodában még nem találkoztam szétszórt vagy agresszív gyerekkel. Érteni kell a gyerekekhez, értőn figyelni rájuk, és főleg szeretni őket. Persze, nálunk is van Pokémon-mánia és egyéb, a tévéből megismert dolog. De mi valamit nyújtunk helyette. Azt mondom: „Értem, neked most nagyon tetszik a Pokémon, de figyelj csak rám, olyan jó mesét tudok, elmondom neked.” És lehet, hogy jobban tetszik, mint a Pokémon. Sokan azt állítják, nem lehet konkurálni a tévével, a filmmel. Lehet. Ha hiteles az óvónő, és szereti a gyereket, akkor lehet. Ön össze tudja hasonlítani az itthoni képzést a magyarországival, mindkettőt abszolválta. Van köztük különbség? A soproni főiskolán rengeteget tanultam, kitárult előttem a vüág. Ott sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlatra, mint nálunk, és ez a fontos. Mi voltunk az első évfolyam, 1995-ben végeztem Komáromban, a kihelyezett tagozaton. Akkor azzal biztattak bennünket, hogy hamarosan megoldódik a diplomahonosítás. A mai napig nem oldódott meg, pedig már idehaza is sokat beszélnek arról, hogy felsőfokú végzettséggel kellene rendelkezniük az óvónőknek. És itt vagyunk mi, ingyen, illetve a magyar állam pénzén képzettek, és nem kellünk. Még baccalaureusnak sem. A költő megszólaltatja a diódarálót, a fűrészt, a búzát őrlő malmot, s mindehhez a gyermek sírása társul Verszene mindennapjaink érző lényeiről HAJTMAN BÉLA Középiskolás lehettem, amikor Roncsol László Ütemezője megjelenhetett. Azért a feltételes mód, mert már tűvé tettem mindent érte, mégsem lelem a könyvespolcomon, hogy bizonyságot nyerjek, melyik évben látott napvilágot a nagyszerű, játékos formában megírt verstani könyv. Valakinek kölcsönadhattam. Ä lázas keresésben újra kezembe vettem Roncsol Csi- ribik című, legújabb verseskötetét, s dohogásom lassanként alábbhagyott. Elringatóztam a spondeusi „tá-tá: hajnal” ingó-bingó, tengőlengő verssorain, az anapesztusi verssor „ti-ti-tá, / ki-ki tél, / be-be nyár, / mi csak él, / kiabál...” lebegő szótagjain a Kikap és elillan című versben. Roncsol mesteri módon érzékeltet ritmusokat, szabályos rendben következő mozdulatokat. A hangzás, a zeneiség köny- nyen utat talál a gyermekek érzés- és érzelemvilágába. A költő megszólaltatja a diódarálót, az udvaron levő fűrészt, a búzát őrlő malmot, s mindehhez a kikapott (No, nem nagyon!) gyermek sírása társul: „...a sírásuk közös, / zsibongásuk örökös” (Párhuzamok). Az olvasó képzeletvilágában megelevenedik a természet: „repes a fán /a tölgylevél”, „gurul a szellő, hempereg...”, vallomást tesz a köd, búcsút vesz a hó, s átadja helyét a sárnak, majd a nyárnak. Ugyanúgy az állatok is szerephez jutnak: a címadó Csiribikben a szószátyár verebek csiribiznek, a Ballada című versben az egymástól elválasztott pacsirták bánkódnak, a vaijak „varjubálba” készülődnek, az elbolyongó kiskutya a hóban lévő rókanyomokat vizslatja, nem találja az óljához vezető utat (Vacogó). A Kikiáltóban „csahol ötszáz / potyaváró, / lacikony- hás, / kikiáltó”. A kötetet két cicahangra írt párbeszédes vers zárja, amelyben a macskaélet világába kalauzolja olvasóját a költő (Cicahangon). Hősei mindennapjaink érző lényei, emberiek. Roncsol határtalan játékossága, gazdag hangzású dallamvilága Weöres Sándor verszenéjét juttatja eszünkbe. A gyermekverseket tartalmazó kötet kapcsán ki kell emelnünk Balá- zsy Géza csodálatos rajzait. Egyszerűek, természetesek, tiszták, akárcsak a verebek csiribizése, a közeledő villamos csilingelőse, vagy az állatok és a huszársapkás kisfiú díszlépéses menetelése. Minden egyes kép meleg szerete- tet sugároz. Az illusztrációk híven tükrözik a versek hangulatát. Minden bizonnyal mind az olvasni tudó kisiskolások, mind a képeket nézni szerető óvodások örömüket lelik Roncsol László Csiribik című verseskötetében. Sőt, a felnőttek is kezükbe vehetik, beleolvashatnak az ízlésesen megszerkesztett könyvbe, s lehet, hogy egynéhá- nyan újra rábukkannak a bennünk lappangó, rejtőzködő gyermeki egyszerűségre, tisztaságra, természetességre. Még mielőtt az Ütemező újrakereséséhez fognék - hátha nem adtam kölcsön elolvasok egy-egy versikét, megnézek egy- egy illusztrációt, hogy távol tartsam magam a bosszankodástól, dohogástól. „Ti-ti-té, / ti-ti-tá, / pici lény, / de király, / pici test, / nagy erő, / jegeket / terelő...” S talán nem is olyan lényeges, melyik évben jelent meg az Ütemező! (Roncsol László: Csiribik, ABART, 2001)
