Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-05 / 80. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 5. TÉMA: TENGERI OLAJSZENNYEZÉS 15 A nagy vihar egy-két nap alatt elcsendesül, és minden folyik tovább - a szó szoros értelmében Évente százezer tonna olaj ömlik a tengerekbe Eddig több mint kétezer madár pusztult el a hatalmas tengeri olajfolt, csapdájában, amely Dánia déli csücskétől, Gedsertől a Mön-sziget északi részéig terjed. Az első fel- tételezéseknél sokkal súlyosabbnak bizonyult az a baleset, amely a dán partok előtt történt. ÖSSZEFOGLALÓ A dán tengerészeti hatóságok vizsgálatának eredményei szerint emberi mulasztások okozták, hogy a 35 ezer tonnás, a Mars- hall-szigeteken bejegyzett tankhajó összeütközött a Kubából Lettországba cukrot szállító ciprusi teherhajóval. A tankhajó oldalán közel 20 négyzetméteres rés keletkezett, amelyen keresztül 2700 tonna nehézolaj ömlött a tengerbe. A dán partok 20 kilométeres szakaszán 400 ember dolgozott, katonák, diákok, környezetvédelmi szakértők érkeztek a helyszínre, hogy begyűjtsék az olajjal beszennyeződött, még menthető hattyúkat, vadkacsákat és más vízi madarakat. A már menthetetleneket lelövik. Több mint ezer tonna olajat sikerült mostanáig összegyűjteni a tengeren, s mintegy 200 tonnát a szigetek partjai mentén és kavicsos partján. Úgy tűnik, hogy a helyzetet sikerül ellenőrzés alatt tartani. Történetének legnagyobb környezeti katasztrófája fenyegette Dániát, csakúgy, mint januárban Galápagost, az Ecuadorhoz tartozó földi paradicsomot. Három héttel ezelőtt a brazil partoktól 120 kilométerre a tengerbe sülyEgy liter olaj 600 ezer liter tengervizet is megfertőzhet. lyedt a világ legnagyobb tengeri fúrótornya, a Petrobras brazil olajtársaság P-36-os platformja. A torony alatti csővezetékben másfél millió tonna nyers- és dízelolaj volt. A Pertobras képviselői azt állította, hogy mentőhajói képesek elejét venni a környezeti katasztrófának. További hírek, nyilatkozatok azóta sem érkeztek a térségből, a robbanás és a süly- lyedés óta történt eseményeket agyonhallgatják. Bár a helyzet jelentősen javult a nyolcvanas évekhez képest, még ma is túl gyakran történik baleset, túl sok - évente mintegy százezer tonna - olaj ömlik emberi gondatlanság miatt a tengerekbe. A nehézolaj felszívása, összegyűjése nehéz és drága. Míg ez megtörténik, az olajfolt részekre szakadt, a víz és a szél „segítsége“ nélkül is hihetetlenül gyorsan terjed. Egy liter olaj 600 ezer liter tengervizet is megfertőzhet. Amikor a vízbe kerül, részben összekeveredik vele, megrongálja a korallt, és megmérgezi a vele érintkező halakat, emlősöket és madarakat. A nagyobb probléma, hogy vékony réteget képezve elterül a víz felszínén, filmszerű bevonatot képez, s ezzel gátolja az oxigéncserét, és zárt vízrendszerben megfojtja a halakat. A vízi madarak tollai az olajtól összetapadnak, ezért tömegesen pusztulnak el az olaj- szennyezés környékén. Az olaj megfertőzi a táplálékláncot, tehát potenciálisan a szárazföldi élőlényeket is fenyegeti. Idővel magától is eltűnik az olajfolt: a víz és a szél szétoszlatja, egy része elpárolog, más része pedig lesüllyed a tenger aljára. A baktériumok is elfogyasztanak valamennyit. Egyes szakértők szerint jobb, ha a természet - ha jóval lassabban is - végzi el öntisztítását, mert a kémiai vegyszerek használata még nagyobb károkat okozhat. Egészében azonban mégis szükséges a gyors beavatkozás, ellenkező esetben az állatok jó részét evakuálni kellene, menteni kellene a növényvilágot a tömeges pusztulást megelőzendő. Ki a felelős a tengeri olajszennyeTöbb mint ezer tonna olajat sikerült összegyűjteni (CTK/AP) zésekért, a környezeti katasztrófákért? A figyelmetlen hajóskapitányok, a hibázó legénység? „Semmiképpen sem kezdődhet, illetve végződhet náluk a felelősségre vonás” - véli Olda Vizorny, a Nemzetközi Természetvédő Alap elnökségi tagja. Szerinte sokkal szerteágazóbb kérdéskört kell vizsgálni. „Azt nem mondom, hogy a tengeri olajszállítás leállítható - tény azonban, hogy amióta létezik, az általa okozott károk nagysága szinte felmérhetetlen. További kérdés a biztonsági előírások szigorítása, valamint az útvonal-meghatározás”. A World Wild Fund for Nature (WWF) nevű szervezet évek óta követeli, hogy legalább a különleges állatvilágukról híres vizeken korlátozzák a veszélyes anyagokat szállító hajók mozgását, a kereskedelmi útvonalak ne érintsék a természetes tengeri rezervátumokat. Önkéntesek igyekeznek megállítani a dániai Bor-szigetet fenyegető olajfolt terjedését. (TASR/AP) KRONOLÓGIA Nagy olajkatasztrófák 1989 márciusában az Exxon Valdez nevű tanker zátonyra futott Alaszka mellett. 260 ezer hordó olaj jutott a tengerbe, több mint 1400 kilométer partvonalat szennyezve be. A hideg szél és víz miatt a mentés nagyon nehéz volt: több mint 10 ezer ember vett benne részt, a ráfordított összeg pedig meghaladta a kétmilliárd dollárt. Több mint 36 ezer olajtól fertőzött madarat gyűjtöttek össze, de becslések szerint ennek a többszöröse pusztult el; 20-70 évbe is beletelhet, míg a madárpopuláció magához tér a környéken. 1991 első hónapjaiban mintegy 2,5-4 millió hordónyi olaj ömlött a Perzsa-öbölbe, az incidenst így a történelem legnagyobb olajszennyeződéseként tartják számon. Az olajfolt több mint 1500 négyzetkilométeres volt, és 480 kilométernyi tengerpartot szeny- nyezett be. A háború miatt a tisztítási munkálatokat el kellett halasztani, a szennyeződés így hatalmas károkat okozott a koralljai- ról híres öbölben. Közel ugyanennyi olaj jutott az öbölbe az irakiiráni háború során 1983-ban. Szennyezés sújtotta tengeri rezervátumok (összeállítás az elmúlt öt évben történt legnevezetesebb esetekről, amelyekben olajszennyezés pusztított természetes tengeri rezervátumokat vagy pedig különleges állatvilágukról híres vizeket.) 1996. február 15-én hajótörést szenved a libériái Sea Empress olajszállító a walesi Milford Havennél. Hatvanötezer tonna nyersolaj szennyezi a tengert és a pembrokeshire-i öblöket, a Skokholm és Skomer szigetek természetes rezervátumai közelében. A brit királyi állatvédő társaság szerint több mint 25 ezer madár pusztult el ebben az ökológiai katasztrófában. 1997. július 2-án egy nagy olajszállító beszennyezi a tokiói öblöt, amely világszerte elismert védett vízi madarairól nevezetes. 1998. február 7-én Dániában, Jütland szigeténél, több ezer tenge- rfmadár pusztul el egy nagy olajszennyezés következtében. Többségük Oroszországból származó vadlúd. 1998. október 25-én az északi-tengeri német Amrum sziget esik áldozatul egy kisebb olajfoltnak, amelyet egy olajszállító sérülése okoz. A több ezer madár mellett az ebben az évszakban a szigeten tanyázó fókák is elpusztulnak. 1999. december 3-án az Új-Zélandhoz tartozó Poor Knight szigeteknél több kilométeres olajfolt teszi tönkre a Csendes-óceánnak azt a részét, amelyet Jacques-Yves Cousteau oceanográfus a világ legszebb búvárparadicsomai között tartott számon. 1999. december 12-én az észak-nyugat-franciaországi adanti partoknál kéttétörik az Erika olajszállító, mielőtt Penmarch előtt elsüllyed. A szerencsétienség 400 kilométeren szennyezi be a francia partszakaszt, és ez a madárvédők szerint 100 ezer madár pusztulásához vezet. 2000. január 18-án Brazíliában, a Riói-öbölben 50 négyzetkilométeres olajfolt éri el a Guapimirim rezervátumot, ahol halak és rákok szaporodnak. A szennyezés a Petrobas finomítóból származik. A környezetvédők szerint legalább 5-10 évre van szükség arra, hogy a körzet ökológiai rendszere helyreálljon. 2000. június 23-án a Dél-afrikai Köztársaságban, Fokváros vizein egy panamai teherhajó 13 ezer tonna olajat enged az Atlanti-óceánba. A természetvédők gyors akciójának köszönhetően több mint 40 ezer, védettnek nyilvánított afrikai pingvint evakuálnak a fertőzött területről. Az úszómadarakat lemossák, etetik, majd ismét tengerre bocsátják őket. (MTI, i-t) Környezetvédők évek óta követelik, hogy legalább a különleges állatvilágukról híres vizeken korlátozzák a veszélyes anyagokat szállító hajók mozgását Néhányan talán a fejükhöz kaptak ÖSSZEÁLLÍTÁS A Galápagos-szigetek közelében januárban zátonyra futott ecuadori olajszállító hajóból 900 tonna üzemanyag ömlött a Csendes-óceán vizébe. A szerencsétienség San Cristóbal szigeténél történt, és az olajfolt már Santa Fé szigete felé közelített, ahol számos óriásteknős is él. Szerencsére a szigetek jelképének számító állatok nem kerültek közvetlen veszélybe, a szél és az áramlások Közép-Ameri- ka felé sodorták a szennyeződést. Relatíve kevés olaj jutott a tengerbe a Galápagos-szigeteknél. Ebben az esetben azonban nem a mennyiség volt a fontos, mivel a 900 tonnának az egyharmada is bőven elég lehetett volna ahhoz, hogy végérvényesen megbontsa azt az ökoszisztémát, melyet sehol másutt nem találunk meg Földünkön. Sokaknak úgy tűnt, hogy a környezetvédők túldramatizálták a januári szerencsétlenséget, ha máshol történik a baleset, nem kerekedett volna belőle ekkora ügy. „Ám úgy látszik, mégis ez kellett ahhoz, hogy az emberek egyáltalán elgondolkodjanak mindazon, amire mi már 1987 óta folyamatosan felhívjuk a különböző szervezetek figyelmét” - mondta a Nemzetközi Természetvédő Alap képviselője, megállapítva: az emberiség, valamint a környezet szeny- nyeződésével járó iparágak képviselői szinte teljesen érzéketlenek. „Talán néhányan a fejükhöz kaptak” - mondta -, „de komoly következménye nem volt a balesetnek. Sikerült megmenteni az ottani környezetet, a nagy vihar pedig egy-két nap alatt elcsendesült. És minden folyik tovább - a szó szoros értelmében.” (ČTK/AP) A vízi madarak tollai az olajtól összetapadnak, ha nem mossák meg őket, elpusztulnak GALÁPAGOS-SZIGETEK - A VILÁGÖRÖKSÉG RÉSZE Az összesen 7964 négyzetkilométer területű szigetcsoport Ecuadortól 1000 kilométerre nyugatra fekszik, évente 60 ezren látogatót fogad. A sziget nagy része azonban védett, ezekre a területekre csak a tudósokjuthatnak be, a szigetet az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. A sziget nevét az óriás teknősfajtáról kapta. Galápagost Charles Darwin 1835-ös látogatása tette híressé: az angol természettudós az itteni tapasztalatait felhasználva írta meg a Fajok eredete című alapművét. A szigetcsoporton található hüllők kilencven, a rovarok negyvenhat százaléka, és a madárfajták fele sehol máshol nem él, csak itt. Még törpe iguánák is léteznek, amelyek rokonai a földtörténeti középidőben éltek. A galápagosi óriásteknősök a szigetcsoport egyik szigetéről nem jutnak el a másikra, így az „elszigeteltség” révén mindegy 10 alfajuk alakult ki, ezek egy részét kiirtották. A17-19. században ezrével rakták hajóra az élelemnek szánt teknősöket. A szigeteken elszaporodott sertések, patkányok a tojásaikat falják fel, a szabadon kóborló szamarak és kecskék pedig a növényi táplálékot eszik el a lassan mozgó teknősök elől. Állatkertekben szaporodnak. A galápagosi leguánokose az ecuadori és kolumbiai őserdőkben élő leguángyíkok voltak. Árvizek alkalmával a vízben sodródó fákra másztak, azokon kijutottak a nyűt tengerre, majd a tengeráramlástól sodortatva, a szigeteken értek partot. A galápagosi leguánok fennmaradását ugyancsak a szigetekre behurcolt patkányok, macskák és kutyák, valamint a ragadozók módjára viselkedő kóbor sertések veszélyeztetik.
