Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-07 / 82. szám, szombat

Kultúra Zongorakoncert a Löffler Múzeumban Kassa. Az április 2-tól 11-ig zajló Francia Kultúra Napjai holnap es­ti eseménye egy zongorahangverseny lesz. A koncerten két neves előadóművész, a magyar származású Agnes Huber-Evesque és Denis Evesque mutatkoznak be a kassaiaknak. A századforduló idején alkotó négy zeneszerző, Antonín Dvoŕák, Gabriel Faure, Maurice Ravel és Szergej Rachmaninov négykezes zongoraművei hangzanak el a Löffler Múzeumban, amely gyakran szolgál ko­molyzenei hangversenyek helyszínéül. A kezdés időpontja hat óra. A rendezvényt a Pozsonyi Francia Intézet támogatja, (-juk-) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Balettest szombat 19 HVIEZDOS­LAV SZÍNHÁZ: Össztánc sz., vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Kés a tyúk­ban sz. 10.30 v. 19 A.HA SZÍNHÁZ: Pafa és (vagy) hét törpe v. 14.30 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Én és a kisöcsém (a kassai Thália Színház ven­dégjátéka) sz. 19 v. 15 Indul a bakterház (vendégjáték Bősön) v. 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Tóték sz. 18.30 Esküvő sz. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A jövő kezdete (am.) sz., v. 15.30, 18, 2CL30 OBZOR: Árvák hercege (am.) sz., v. 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Macska-jaj (fr.-ném.-jugoszláv) sz., v. 15,17.30,20 CHARLIE CENTRUM: Ma­gányosok (cseh) sz., v. 18.45, 20.30 Eszeveszett birodalom (am.) sz., v. 15.30, 16 Ellenség a kapuk előtt (am.) sz., v. 17 Silber­schmidt úr bőröndjei (belga-ném.-holl.) sz., v. 17 Túszharc sz., v. 17.30 A városból kivezető út (cseh) sz., v. 17, 20.30 Áldozatok és gyilkosok (cseh) sz., v. 20.45 Dr. Strangelove (ang.) sz., v. 19.15 KASSA ÚSMEV: Ellenség a kapuk előtt (am.) sz., v. 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Kilenc és 1/2 hét II (am.) sz., v. 16.15,19.15 DRUŽBA: Mi kell a nőnek? (am.) sz., v. 15.30,17.45, 20 TATRA: 2001: A Space Travesty (am.) sz., v. 16,18 Tadeusz úr (lengyel) sz., v. 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bájkeverő (amerikai) sz., v. 17,19 LÉVA - JUNIOR: Hulla, hó, telizsák (amerikai) sz., v. 16.30, 19 GALÁN- TA - VMK: Hé, haver, hol a kocsim? (amerikai) sz. 17.30, 20 v. 20 NAGYMEGYER- SLOVAN: A millió dolláros hotel (amerikai) v. 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: 102 kiskutya (amerikai) sz. 18 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Ősz New Yorkban (amerikai) sz. 19 Bonyodalmak a Kelet-szlovákiai Galéria körül Aggódik a minisztérium ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Kassa. Nemrégiben az alkotmány- bíróság költözésében érintett vala­mennyi illetékes megegyezett ab­ban, hogy az intézmény még ez év folyamán a volt vármegyeháza Fő utcai épületébe hurcolkodik át. Ez az objektum a Kelet-szlovákiai Ga­lériának (az idősebbek Jakoby Ga­lériaként ismerik) ad otthont, amelyet a döntés értelmében ösz- szeköltöztetnének a Maratón téri Kelet-szlovákiai Múzeummal, azaz a festmények és a műtárgyak egy helyre kerülnének. A kulturális mi­nisztérium a napokban tiltakozott a két intézmény közös épületbe va­ló költöztetése ellen, szerintük ugyanis a galéria értékes gyűjte­ménye méltatlan körülmények kö­zé kerülne, nem jutna hely vala­mennyi festmény kiállítására. Ez­zel a lépéssel a tárlatlátogatókat rövidítené meg a város vezetése, amely pusztán „gazdasági szem­mel” nézi a helyzetet. Milan Kňaž- ko minisztériuma eddig nem szólt bele az évek óta húzódó ügybe, a tárca mostani nyilatkozatában vi­szont az áll, hogy legszívesebben országos szintű vitára bocsátanák az ügyet, mely során a hazai kultu­rális élet képviselői véleményt nyilváníthatnának. A galéria igaz­gatója támogatja a költözést, leg­alábbis eddig nem hallatta hangját a döntés ellen. A kerületi hivatal szóvivője szerint ez a legjobb az eddig felmerült lehetőségek közül, mivel a tulajdonjogi viszonyokat mára sikerült rendezni, a város és az állam egyaránt jól jár, a képző­művészet kedvelői hamarosan minden látnivalót egy helyen te­kinthetnek meg, a taláros testület pedig végre rangjának megfelelő épületbe költözhet, (juk) FELHÍVÁS A Szlovákiai Magyar Folklórszö­vetség, az Ifjú Szivek és a Hagyo­mány Alap meghirdeti az Észter- lánc Szlovákiai Magyar Gyermek- néptáncfesztivált. A fesztivál időpontja és helyszíne: 2001. szeptember 29-30., Losonc. Részvételi feltételek: 1. A fesztiválra a Kárpát-medence néptánckultúráját és hagyományát ápoló minden szlovákiai magyar gyemektáncegyüttes jelentkezhet. 2. Maximum 20 perces műsorral lehet nevezni, népi hagyományok és gyemekjátékok feldolgozásával, táncprodukciókkal. A produkció több részben is bemutatható. 3. A csoport maximális létszáma 45 fő, a zenekart is beleszámítva, indokolt esetben a létszám a ren­dezők beleegyezésével túlléphető. 4. A nevezési díj 1000 Sk. 5. Visszalépés esetén a rendezők a nevezési díjat nem térítik vissza. 6. A fesztiválra pontosan kitöltött jelentkezési lappal és a pontos mű­sort tartalmazó videokazetta be­küldésével lehet nevezni. 7. A fesztivál nem versenyjellegű, a szervezők a bemutatott műsor­számok alapján döntenek a feszti­válon való részvételről. Jelentkezési határidő: április 30. Részletes tájékoztatást és nevezési lapot az alábbi címen kaphatnak az érdeklődők: Farkas József, Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes, Mostová č. 8., 811 02 Bratislava, tel./fax: 07/544 10 310, 0903/209 615. E-mail: ifjuszivek@pobox.sk A felhívás és a nevezési lap letölt­hető az együttes honlapjáról: www.ifjuszivek.sk . ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 7. A magyarországi roma kultúra jeles képviselői mutatkoztak be a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Bátran egymás szemébe nézni A Magyar Intézet új rendez­vénysorozatot indított, mellyel a Magyarországon élő kisebbségek kultúrájából nyújt ízelítőt a szlovákiai kö­zönségnek. E program ré­szeként a közelmúltban a magyarországi szlovákok mutatkoztak be az intézet székházában, csütörtökön pedig a magyarországi roma kultúra jeles képviselői láto­gattak el Pozsonyba. MISLAY EDIT így a rendezvény egyben „előün- nepe” is lehetett a romák nemzet­közi világnapjának, amely április 8-án van. A meghívott vendégek között volt Boros Miklós, Magyar- ország szlovákiai nagykövete, A. Nagy László, a szlovák parlament Emberjogi és Kisebbségi Bizottsá­gának elnöke, Alexander Döme, a szlovák kormány roma kisebbsé­gekkel foglalkozó kormánybiztosi titkársága munkatársa, valamint a szlovák kultusális minisztérium ki­sebbségi kultúrák főosztályának munkatársai is. A. Nagy László köszöntőjében a ro­mák és a magyarok évszázados együttélésére emlékeztetett, s a gazdag közös múltra, amelyre ma is támaszkodhat a két nép. A jelen­leg korántsem felhőtlen együttélés javításának érdekében azonban mindkét félnek lépnie kell. „Sok a tennivalónk, nekünk, magyarok­nak, nem romáknak - mondta A. Nagy László -, hogy az elmúlt évti­zedek alatt felgyülemlett előítélete­inket leküzdjük, hogy bátran és őszintén tudjunk egymás szemébe nézni ma is, holnap is, és ha lehet, akkor ne csak egymás szemébe néz­zünk, hanem egymás kezét is meg tudjuk fogni.” Kovács Árpádné, a magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hiva­tal Cigányügyi Főosztályának veze­tője a magyarországi roma kultúrá­ról nyújtott áttekintést, méltatva azokat a jeles művészeket, akik a zenében, az irodalomban, a képző- művészetben létrehozott alkotása­ikkal, valamint előadóművészek­ként nemcsak a romák, hanem Ma­gyarország hírnevét is öregbítették a határokon túl, sőt az egyetemes kultúra értékeinek gazdagításához is hozzájárultak. Előadásában a magyarországi kisebbségpolitika eredményeire is kitért: „Új lendüle­tet kapott a civü önszerveződés, és megalakulhattak azok a helyi ki­sebbségi önkormányzatok, melyek szinte az ország egész területét be­fedve biztosítják a cigány lakosság Zámolyiak: a kormány (Somogyi Tibor felvétele) közéleti szerepvállalását. Tevé­kenységük eredményeként oktatási és kulturális intézmények, cigány közösségi házak sora kezdte meg működését, részt vállalva a kulturá­lis autonómia megvalósításában.” A Magyarországi Roma Parlament által kiadott Amaro Drom című ro­ma folyóiratot Kerényi György fő- szerkesztő ismertette. A tíz éve léte­ző, a főszerkesztő szavai szerint „mind politikai, mind kulturális ér­tékválasztásában könnyen ellenzé­ki körbe sorolható” lap 2500 pél­dányban jelenik meg, előfizetőinek túlnyomó részét a romákkal foglal­kozó intézmények - iskolák, család­otthonok, kisebbségi önkormány­zatok - alkotják, de nagyon sok fia­tal is előfizeti. A lap rendszeresen recenzálja, értékeli azokat a tudo­mányos nézeteket, kutatásokat, amelyek a legtágabb értelemben véve a romákkal foglalkoznak, a szociológiától, az antropológiától kezdve a nyelvészetig. „Nem sza­bad elfelejteni ugyanis - mondta Kerényi György -, hogy a romákról szóló tudományos megállapításo­kat évszázadok óta nem romák kö­vetik el. Évszázadokon át előítélet­halmazok jelentek meg tudomá­nyos köntösben. A kisebbségnek nagyon sokszor az a sorsa, hogy a többség egy meglehetősen torz ké­pet alakít ki róla.” Kerényi szerint a helyzetet az is nehezíti, hogy na­gyon kevés a tudományos anyag a romákról, és így bármi, ami meg­születik, könnyen kanonizálódik. Az Amaro Drom rendszeresen kö­zöl kétnyelvű szövegeket, amivel a lap a roma nyelv használatának népszerűsítésére törekszik. Egy 1993-ban végzett felmérés szerint ugyanis Magyarországon már csak a romák 4 százaléka használja a ro­ma nyelvet (bár a felmérés eredmé­nyét sokan vitatják). Kerényi fon­tosnak tarija, hogy a cigány nyelv folyamatosan jelen legyen a médiá­ban, de még talán ennél is fonto­sabbnak, hogy a közoktatásban is helyet kapjon. Kerényi nemcsak az Amaro Dromot irányítja, hanem egy most indult budapesti roma rá­diónak, a Rádió C-nek is a főszer­kesztője, amely magyar és roma nyelven szól a hallgatókhoz. Jónás Tamás, a legfiatalabb író­nemzedék egyik kimagasló alakja a közeljövőben megjelenő regényé­nek részleteit és néhány versét ol­vasta fel az est közönségének, így meggyőződhettünk Kerényi György azon szavainak hitelességéről, me­lyekkel „felkonferálta” a fiatal köl­tőt: „Tamás irodalmi világa megle­hetősen távol áll attól, amit meg­szokhattunk a cigány íróktól, a na­gyon erős képi világú, metaforáktól harsogó irodalomtól. Tamásé sok­kal szikárabb, puritánabb, sokkal modernebb próza és költészet, amelyeket nagyon nagy műgond­dal és igényességgel követ el.” Jó­nás Tamás a felolvasási szünetek­ben a Romano Glaszo együttesnek adta át a teret, akik „egy tejeskan­nára, két gitárra és három ének­hangra alkalmazott” andalító, bús melódiákkal és lábmozdító, vér­pezsdítő dallamokkal kápráztat­ták el a jelenlévőket. Az 1992-ben alakult együttes 1993-ban meg­nyerte a Ki Mit Tud?-ot, közel egy évtizedes pályafutásuk alatt ven­dégszerepeitek Franciaországban, Lengyelországban és Németor­szágban is. A költészet és a zene után az est harmadik főszereplője a képzőmű­vészet volt. Az intézet galériájában nyílt meg Balázs János festőmű­vész kiállítása. A megnyitón dr. Ko­vács Anna, a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum munkatársa univerzális zseniként jellemezte Balázs Jánost, aki csodálatos szín­világé képein kívül hatalmas írói hagyatékot is örökül hagyott az utókorra. A művész 1905-ben Al- sókubinban született, apja korai halála után a család Salgótarjánba költözött. Festeni 63 éves korában kezdett, és miután egy építész-gra­fikus felfedezte nem mindennapi tehetségét, egy csapásra híres lett. Műveit Svájcban, Belgiumban, Norvégiában, Jugoszláviában, Hol­landiában is kiállították már. A Ma­gyar Intézetben látható bemutató a Nógrádi Történeti Múzeumban őr­zött munkáiból ad válogatást. Táncháztábor a montreali Bokréta, a torontói Kodály és az ottawai Csárdás Táncegyüttesek tagjaival „Gömöri népi kultúrát vittünk Kanadába” TAKÁCS ANDRÁS Egy kis csoport - három zenész, két táncos és egy előadó - a közel­múltban meghívást kapott Kana­dából, Montrealból a Bokréta, To­rontóból a Kodály és Ottawából a Csárdás Táncegyüttesektől, vala­mint a Folklore Canada Internatio- naltól, hogy négynapos táncháztá­borban oktassa a felvidéki Gömör magyarsága hagyományos tánc- és dalkultúráját. Mintegy százhúsz táncos és zenész volt kíváncsi a táncházi tanításra, a számukra ed­dig ismeretlen tájegység anyagára. Mindkét fél részéről nagy várako­zás előzte meg a találkozást. Az el­ső letanított óra után teljes volt a si­ker: az oktatók érdeklődő hallga­tókra találtak, akik Kanada magyar művészeti csoportjaiból jöttek ösz­sze. Hégli Dusán, Lépes Júükó táncoktatók, Koncz Gergely, Áren­dás Péter, Farkas Róbert zenészek pedig olyan vehemenciával, szak­mai-pedagógiai hozzáértéssel taní­tották a gömöri táncokat és dalo­kat, hogy mindenkit magukkal ra­gadtak. Ez a lelkesedés, az új isme­ret utáni vágy végig megmaradt. Az erdemény: a gömöri magyar tánc- és zenekultúrát, a vasvári verbunkot, a vasvári csárdást, a tréfás lakodalmi verbunkot, a ka­réjt, a pásztorbotolót a kanadai és az amerikai magyar táncegyütte­sek (táncosok és zenészek) is meg­ismerhették. Akik ott voltak, ma már pontosabban tudják, hogy Eu­rópában, a Kárpát-medencében hol van a Felvidék, hol van Gömör, valamint hogy mennyiben szerves része az itteni kultúra az egész ma­gyar nemzeti kultúrának. A táncháztábor megszervezése Dreisziger Kálmánnak, a_ Bokréta vezetőjének az érdeme. Ő már is­mert bennünket. Több alkalommal is sokat beszélgettem vele Kalo­csán, a Duna Menti Népek Nemzet­közi Folklórfesztiválján, ahol ő is rendszeresen tagja volt a szakmai testületnek, és így módja volt látni a Zoboralja, Jóka, Martos, Gömör, Imreg-Magyarbőd hagyományőr­zőket, és a Szőttes műsorát. Dreisziger Kálmánnak és segítői­nek, Horváth Áginak, Dobi Andre­ának és Gábornak, Ács Tóninak, valamint a többieknek volt erejük még arra is, hogy biztosítsák a ta­nult anyag megmaradását, és Hégli Dusánnal koreográfiát ké­szíttettek a Bokrétának és az otta­wai Csárdásnak a gömöri anyag­ból, a Kodály felnőtt- és gyermek- csoportnak a mátyusföldi anyag­ból, a Montrealban működő hiva­tásos Sortileges társulatnak pedig a magyarbődi anyagból. A zenészek rögzítették a koreográ­fiák kísérő zenéit, és az együttesek megfelelő mintát kaptak a visele- tekből is. így teljes hűségben jelen­het meg a Felvidék táncos-zenés hagyománykultúrája Kanadában, valamint azokon a világfesztivá­lokon, amelyeken a csoportok színpadra lépnek. Mindenütt nagy odafigyeléssel fogadtak bennün­ket. Az egyes csoportok képviselői, fenntartó szervei, a Magyar Házak gondoskodtak arról, hogy a széles közönségnek is beszélhettem a fel­vidéki magyarság kultúrájáról. Tanulnak a torontói Kodály Táncegyüttes tagjai (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom