Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-07 / 82. szám, szombat

8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 7. Galileo, az elpusztíthatatlan űrszonda a Jupiternél A repülőgépgyártók mind élesebb versengése a piacvezető amerikai Boeing vállalatot is meghátrálásra kényszerítette Még hosszabb misszió ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A NASA Galileo űrszondája vitat­hatatlanul az űrkutatás egyik si­kertörténete. A szívós szerkezet küldetését immár harmadik alka­lommal hosszabbították meg. A Galileo űrszonda a Jupiter rend­szerében kering, ahová 1995 de­cemberében érkezett meg. A Gali­leo az első űrszonda, amely a külső Naprendszerben pályára állt egy óriásbolygó körül, rendszeres megfigyeléseket és méréseket vé­gezve. A bolygón kívül a holdakat és a gyűrűrendszert vizsgálja. Em­lékezetes és fájdalmas antennahi­bája ellenére a Galileo olyan adat- mennyiséget küldött a Földre, amelynek segítségével sokkal rész­letesebben ismerhettük meg a Ju­pitert és négy legnagyobb holdját, a Galilei-holdakat. A különféle mérések mellett több ezer képet készített, amelyek eddig soha nem látott felbontásban tárták elénk a legnagyobb bolygót és kísérőit. Mindezek alapján felül kell vizs­gálnunk, illetve folyamatosan fel kell frissítenünk a Jupiterről ko­rábban szerzett ismereteinket. A Jupiter környezetében uralkodó intenzív részecskesugárzás a köze­lebbi elrepülések során már komo­lyan veszélyezteti a szonda érzé­keny elektromos berendezéseit, ezért azt gondolták, hogy a Galileo a második kiterjesztett küldetés végére már használhatatlanná vál­hat. S bár valóban egyre gyakrab­ban léptek fel különféle műszaki problémák, a szívós szerkezet elnyűhetetlennek látszik. Már az eddigiekben is háromszor na­gyobb sugárzási adagot állt ki, mint amire tervezték. A NASA ezért úgy döntött, hogy folytatja a küldetést, s újabb 9 millió dollárt szán további kétéves működésre. Az újabb küldetési időszakban öt további holdmegközelítést tervez­nek a repülésirányítók. 2001. má­jus 25-én egy mindössze 123 kilo­méteres elrepülés következik a Callisto mellett, amely a Jupiter 28 holdja közül a második legna­gyobb. A Callisto gravitációs hatá­sára úgy módosul a szonda pályá­ja, hogy augusztusban és október­ben az Io pólusai felett repülhet el. 2002 novemberében a Galileo minden eddiginél jobban megkö­zelíti a Jupiter felszínét, miközben megpróbálja meghatározni az egyik belső kis hold, az Amalthea tömegét és sűrűségét, s átrepül a Jupiter fátyolgyűrűjén is. A tervek szerint 2003 augusztusában a szonda, amely már eddig is messze túlteljesítette feladatait, egy utol­só, elnyúlt keringés után a Jupiter légkörébe csapódik. (O) Einstein jóslata igaz, sötét erő létezik az Univerzumban Szupertávoli szupernóva ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Egy minden eddiginél távolabbi szupernóva felfedezése újabb bizo­nyítékot szolgáltat egy titokzatos „sötét energia” létezésére a Világ- egyetemben. A Hubble-űrtávcső ún. legmélyebb égi felvételein egy olyan szupernóvára bukkantak a csillagászok, amely minden eddigi távolsági rekordot megdönt: a becslések szerint 10-11 milliárd fényévnyire van tőlünk, vagyis egy 10-11 milliárd évvel ezelőtt kozmi­kus katasztrófa fényét láthatjuk. Az Univerzum becsült életkora 3-4 milliárd évvel lehet több ennél (ha a 15 milliárd éves átlagértéket vesszük alapul). A szupernóva fé­nyességét és a szupernóvát befog­adó galaxis távolodási sebességét összevetve arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy a robba­nás idején az Univerzum tágulása éppen lassulóban volt. Ez az első konkrét bizonyíték e már régóta feltételezett lassulásra. 1998-ban viszont - ugyancsak igen távoli, 5- 7 milliárd fényévnyire lévő szuper­nóvák vizsgálata alapján - az de­rült ki, hogy az Univerzum életko­rának körülbelül felétől, 7-8 milli­árd évvel ezelőttől fogva gyorsuló tágulásba ment át. Mindezek alap­ján úgy tűnik, hogy az Ősrobbanás utáni első évmilliárdokban egy las­suló tágulás zajlott, ami aztán egy idő után felgyorsult. A kezdeti las­sulás oka a galaxishalmazok közöt­ti gravitációs kölcsönhatás lehetett, amely egy kissé „visszafogta” a szétszóródást. Amikor azonban a halmazok már nagy távolságokra kerültek egymástól, felülkereke­dett egy olyan, jelenleg még csak feltételezett taszítóerő („negatív gravitáció”), amely egyre nagyobb sebességgel növelte az Univerzum méretét. E titokzatos, „sötét” erőt már Einstein megjósolta, s kozmo­lógiai állandónak nevezte el. Később elvetette létezését, s élete egyik legnagyobb tévedésének ne­vezte. Az új eredmények azonban egyre inkább arra mutatnak, hogy léteznie kell valamilyen ehhez ha­sonló, „misztikus” erőnek Világ- egyetemünkben. (O) A szén-dioxid forradalmi hatása a növények evolúciójában Sokáig levelek nélkül ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az első negyvenmillió évben a szárazföldi növények nem vesződ­tek levelekkel. A szakértők azt ál­lítják, ezek a ma oly megszokott képletek akkor alakultak ki, ami­kor a légkörben leesett a szén-dio- xid koncentrációja, ezzel ugyanis a nagyobb felületen elnyelhető fénymennyiségből adódó előnyök előtérbe kerültek a túlhevülés ve­szélyeivel szemben. Élő és fosszilis fajokon végezték kutatásaikat a University of Sheffield munkatár­sai, hogy rekonstruálják a levelek megjelenésének időszakát. A ku­tatók nem számítottak arra, hogy a szén-dioxid lesz az evolúció ezen lépésének fő tényezője, már­pedig eredményeik erről tanús­kodnak. A légköri szén-dioxid szint összefüggésben áll a növé­nyek gázcserenyílásainak számá­val. Ezek a parányi, szabályozható rések a növényi légzés és párolog­tatás eszközei. Kezdetben a növé­nyek nagyon kevés gázcserenyí­lással rendelkeztek, a szén-dioxid- ban gazdag légkörben ez bőven elegendő volt, és jól megvédte a növényeket a kiszáradástól. A le­velek ekkor gázcserenyílások hí­ján rövid úton túlhevüléshez ve­zettek volna. Úgy 380 millió évvel ezelőtt azonban a légköri szén-di­oxid szint a növényi tevékenység következtében 90%-kal visszae­sett. Ezzel azonban megváltozott a fotoszintézis ökonómiája is. A növényeken számtalan gázcsere­nyílás jelent meg, ezzel alkalmaz­kodtak a kevesebb szén-dioxid- hoz. A növények tagoltabb testfel- építésűek lettek, majd fokozato­san megjelentek az első levélszerű képződmények is. Ezzel egy­idejűleg kialakult a vizet szállító rendszer is, ami szintén hozzájá­rult a további méretbeli növeke­déshez és a komplexitás fokozódá­sához. A levelekkel több napener­giát lehetett begyűjteni, így a nö­vények produktivitása megnöve­kedett. A kutatók abból a felte­vésből indultak ki, hogy a fosszilis és a napjainkban is élő növények hasonló válaszokat adnak. Mivel semmi nem utal arra, hogy a szén-dioxid mennyisége és a gáz­cserenyílások viszonya az utóbbi 400 millió évben változott volna, ezért ésszerűnek tűnik a fenti gondolatmenet. Ezek alapján pél­dául a leveleknek először a mér­sékelt régiókban kellett megjelen­niük, ahol a túlhevülés veszélye kevésbé volt jelentős. (O) Nem épül meg a szuperjumbó Az amerikai Boeing repülő- gépgyár bejelentette, felhagy több mint 500 személyesre tervezett, 747X munkanevű óriás modellcsaládjának fej­lesztésével, s helyette fele ak­kora, de a jelenlegi hagyomá­nyos utasszállító típusoknál 20%-kal gyorsabb - a hangse­bességet megközeh'tő - típu­son kezd dolgozni. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A Boeing riválisa, a nyugat-európai Airbus máris kétségbe vonta a terv életképességét. A Boeing - a vüág legnagyobb repülőgépgyártója - a 747X tervének jegelésével gyakorla­tilag átengedte a szupeijumbók új, 500 személyesnél nagyobb befoga­dóképességű nemzedékének piacát európai vetélytársának, az Airbus Industrie-nak, bár az amerikai cég közölte: fogyasztói igény esetén új­ra tudja majd indítani a programot. Az Airbus azonban már fel is vett 66 biztos megrendelést és további 54 opciót saját, A380-asra keresztelt, 555 személyesre tervezett majdani óriásgépére. Az óriásgépek piacát 35 éve a Boeing 747-es uralja; a je­lenlegi legnagyobb utasszállító re­pülőgép a 747-400-as, amely kivi­teltől függően 380-480 személyt tud 12 ezer kilométerre szállítani le­szállás nélkül. A Boeing kezdettől kétkedve figyeli az Airbus törekvé­seit a még ennél is nagyobb re­pülőgépek kifejlesztésére, de ami­kor az európai rivális az idén hivata­losan is meghirdette az A380-as fej­lesztési programját, az amerikai gyártó is előállt saját ajánlatával. A 747-400-as bővített hatósugarú vál­tozataként kínált 747X-re, valamint a méreteiben bővített 747X Stretch­re azonban egyetlen megrendelés sem érkezett, sőt a hagyományos 747-400-as is meglehetősen gyéren fogy az utóbbi két évben. A Boeing ehelyett most olyan piaci szegmenst célzott meg, amelyre az Airbusnak nincs kínálata: a seattle-i bejelentés szerint az amerikai cég egy delta- szárnyú, 250 személyes, Mach 0,95- tel, vagyis a hangsebesség 95 száza­lékával repülő típus kifejlesztésébe kezd bele. A jelenlegi hagyományos típusok átlagos utazósebessége Mach 0,80-0,86. Az új gép a tran­szatlanti járatok menetidejéből 90 percet, a hosszabb távú utakéból több órát lesz képes lefaragni. A Bo­eing fejlesztési vezetője azt mondta, hogy az új gép, amelyet kétmotoros- ra terveznek, 2010 táján állhat for­galomba. Az illetékes a fejlesztési költségekről egyelőre nem nyüatko- zott, de az első Wall Street-i elemzé­sek szerint a gép kifejlesztése 9 mil­liárd dollárba kerülhet. Elemzők szerint emellett a Boeingnek nem lenne elég pénze a 4 milliárd dol­Az új kétmotoros repülőgép 2010 táján állhat forgalomba. lárosra becsült 747X-program egy­idejű beindítására. Az A380-as fej­lesztési költségeiről szóló becslé­sek 10-12 milliárd dollár körül mozognak. Az Airbus marketingi­gazgatója azt mondta: a Boeing által tervezett típus fogyasztása 40 százalékkal haladná meg a ha­gyományos gépekét, és a férőhe­lyenkénti üzemeltetési költségek is jelentősen nagyobbak lenné­nek. Ráadásul a nagy repülési ma­gasság miatt nem lenne praktikus a gépet az amerikai belső piacon használni, így az új típus nem vált­hatja fel teljesen a jelenlegi Boe­ing 757/767-es kategóriát. Az Air­bus marketingese azt mondta, hogy ő személy szerint akkor már inkább egy szuperszonikus re­pülőgép építésére voksolna. A je­lenlegi egyetlen, hangnál sebe­sebb utasszállító repülőgéptípus a brit-francia Concorde, amelyet csak a British Airways és az Air France állított forgalomba, ez a tí­pus azonban az Air France egyik ilyen gépének tavaly nyári párizsi katasztrófája óta nem közlekedik. A kergemarhakórt (BSE) előidéző gyilkos prionok a főemlősökre átkerülve még fertőzőképesebbekké válhatnak A fertőzés emberről emberre is terjedhet MTI-HÍR A kergemarhakórt (BSE) előidéző gyilkos prionok a főemlősökre átke­rülve még fertőzőképesebbé vál­nak, a fertőzés átadásához és a be­tegség kialakulásához szükséges idő megfeleződik - állapította meg egy francia tudóscsoport. Corinne Lasmezas kutató és csoportja előbb egy majomra vitte át a betegséget, úgyhogy annak agyába injekciózták egy kergemarhakórban szenvedő szarvasmarha agyvelőkivonatát. A kergemarhakór kialakulásához a majomban három év kellett. A kísér­let második szakaszában a már be­teg majom agyvelejéből vettek min­tát és azt több makako majomba in­jekciózták be, vagy közvetlenül az agyba, vagy pedig intravénásán. Ezen esetekben már jóval kevesebb idő kellett a betegség kialakulásá­hoz. Intravénás beadás esetén 25 hónap alatt alakult ki a betegség, az agyvelőbe való közvetlen bejuttatás esetén 20 hónap is elegendő volt a kergemarhakór jelentkezéséhez. Ezek a kísérletek bizonyossá teszik azt a már többször felmerült es­hetőséget, hogy a fertőzés emberről emberre is terjedhet például vérá­tömlesztés, vagy agyműtét révén. Az egyetlen még nem tisztázott té­nyező, hogy milyen mennyiségű pri­on szükséges a betegség továbbadá­sához. Lasmezas munkássága révén a kutatók két új tapasztalat birtoká­ba is jutottak a betegség „névjegyét” és a betegség egyik egyedről a má­sikra történő átkerülését illetően. A betegség „névjegye” (azok a lerakó­dások, amelyek egy szivacshoz te­szik hasonlatossá a BSE-beteg agy­velejét) valamennyi megfertőzött makákó majom esetében azonos volt, függetlenül a majom életkorá­tól. Ezt a megfigyelést az emberre vetítve, arra a nem megnyugtató kö­vetkeztetésre jutottak, hogy az em­berek koruktól függetlenül meg­fertőződhetnek az esetükben Cre­utzfeldt-Jacob kórnak nevezett be­tegséggel, szemben azzal a korábbi véleménnyel, hogy az csak bizonyos korosztályokat veszélyeztet. A kuta­tók azt nem tudják megmondani, hogy a Creutzfeldt-Jacob kór fiata­lokat érintő új formája az idős em­berekben előforduló betegség „al- változata-e”, vagy pedig a kór kizá­rólag a fiatalokat megtámadó válfa­járól van szó. Ami a fertőzés tovább­adását illeti: a gyorsabb fertőződés­nek az a magyarázata, hogy a prio­nok hihetetlenül gyors átalakuló ké­pességük révén adaptálódnak ah­hoz a fajhoz, amelyre átkerültek. A Marsra több mint 30 űrexpedíció indult az elmúlt negyven évben, ezek kevesebb mint egyharmada járt sikerrel Kiderülhet, vajon van-e víz a vörös bolygón ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A ma induló Mars-expedíció a tévék szerint a következő években a vörös bolygó körül keringve végez majd vizsgálatokat. Az ottani élet bizonyí­tékának tekintett víz, illetve hidro­gén meglétét hivatottak elsősorban tisztázni az eredmények - adta hírül az International Herald Tribune. A Mars Climate Orbiter és a Mars Po­lar Lander 1999-es kudarcai óta a ma induló Mars-expedíció lesz az első a Naptól számított negyedik bolygóra. Mint ismeretes, az 1999- es kutatóút kudarcát a brit és a met­rikus mértékegységek átváltásának elmulasztása okozta többek között. A jelenlegi űijárművön a szakembe­rek ezért összesen 144 változtatást hajtottak végre, és mintegy 220 ezer paramétert figyelnek folyamatosan, amelyek közül akár egyetlenegynek a megváltozása is sikertelenné te­hetné az expedíciót. A Marsra több mint 30 misszió indult az elmúlt negyven évben három ország szer­vezésében. Ezek kevesebb mint har­mada járt sikerrel. A kutatók és a közvélemény számára a Mars az egyik legtitokzatosabb bolygó, sok­ban hasonlítható a Földhöz, és felté­telezések szerint felszínén az élet nyomai is fellelhetők. A 730 kilo­gramm súlyú Odyssey ezeket a sej­téseket hivatott tisztázni. Fedélze­tén három fontos műszert visz ma­gával. Az első egy hőemissziós mé­rőműszer, amely segítségével vizs­gálható az ásványkincsek eloszlásá­Még mindig nem világos, milyen anyagok­ból is áll a Mars. nak és a felszín rajzolatának össze­függése. A karbonátok, szüikátok, szulfitok és oxidok az infrafény alatt különböző színűnek mutatkoznak. A figyelem középpontjában itt a víz­ben oldott formában is föllelhető ás­ványok állnak. A másik fontos be­rendezés a gammasugár-spektro- méter, ez „virtuális zuhanyként” pásztázza végig a felszínt, főként hidrogén után kutatva, amely akár jég formájában is jelen lehet. Az utat szervező floridai űrbázis kuta­tói elmondták, ez az első alkalam, hogy olyan űrjármű vizsgálja a Mar- sot, amely föl van szerelve a felszín­közeli vizek és korábbi víznyomok megtalálásához szükséges műsze­rekkel. Bár a korábbi expedíciók ré­vén rengeteg információval rendel­keznek már, a kutatók számára még mindig nem vüágos, milyen anya­gokból is áll a Mars. Minden bi­zonnyal a következő évtizedre ma­rad a bolygó kőzetmintájának a Földre hozataláról szóló ambiciózus terv végrehajtása. A harmadik mű­szer a Mars környéki sugárzásokat hivatott mérni, amely minden to­vábbi misszió számára fontos lehet. Az Odyssey jövő januárban kezdi meg a tevékenységét a bolygó körül, és a vizsgálatokat egészen 2004júli­usáig folytatja, sőt ezt követően is a helyén marad, és segíti a jövőbeli Mars-expedíciókat. A 70-es évektől kezdve foglalkoztatja a tudósokat a Marson lévő élet lehetősége. Szá­mos, távcsövei tett megfigyelés el­lenére a kutatók számára az már bi­zonyos, hogy a Mars atmoszférája túl vékony és hőmérséklete túl ala­csony ahhoz, hogy felszínén folyé­kony halmazállapotú vizet találhas­sanak. Az élethez szükséges három tényező, a szükséges energiaforrás, a szerves anyagok és a víz meglétére azonban továbbra is van esély, ugyanis több korábbi vizsgálat fel­szín alatti vizek létezését jelezte. A kérdés tehát az, korábban elég me­leg volt-e a Mars felszíne ahhoz, hogy a kellő idő alatt a vizes környe­zetben kialakulhattak volna az élet nyomai. A jelenlegi út során hidro­génkitörési pontokat keresnek, amelyek egy későbbi expedíció cél­állomásai lehetnek majd, hiszen elsődlegesen ebben környezetben keresendők az esetlegesen megin­dult biológiai folyamatok nyomai. Az is hasznos lehet a kutatás számá­ra, ha az derülne ki, hogy nincs élet a Marson, ugyanis a bolygó jelenle­gi helyzete sokban hasonlít a Föld egykori, az élet megjelenése előtti állapotára. A floridai Cape Canave- ralen lévő légibázisról ma induló űrexpedíció költségvetése 297 mil­lió dollár. Ajármű összesen 457 mil­lió kilométert tesz majd meg, és a tervek szerint októberben érkezik a Marshoz. (I)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom