Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-06 / 54. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 6. KOMMENTÁR Kényes egyensúly PÁKOZDI GERTRUD A szakszervezetek néhány napja ismét erőteljesebben hallatták hangjukat. Legerősebb szövetségük, a vasasok révén terjesztették elő munkahelyteremtési, adócsökkentési, béremelési és egyéb követelé­seiket. A tiltakozó akció csendben zajlott, csupán Ján Eupták megje­lenése keltett némi zavart a tüntetők körében. Tisztában vannak ve­le, hogy a csökkenni nem akaró munkanélküliség, az alacsony bérek és a nagy adóterhek felelősei főképp az előző kormánygarnitúrában keresendők. Csakhogy Meciarék országlása idején inkább a csöndes szemlélő szerepét vállalták ahelyett, hogy tiltakoztak volna a (párt) kézen-(párt) közön magánosított vállalatok tudatos tönkretéte­le, a vállalati vagyon magánszámlákra történt átszivattyúzása ellen. A két éve hatalmon levő Dzurinda-kabinet kormányprogramban szö­gezte le a munkanélküliség csökkentését és a reálkeresetek növelé­sét. Most működik a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek közötti érdekegyeztetés intézménye is. Mivel a kormányfő is gyakran kijelentette, a reálkereseteknek növekedniük kell, a szakszervezetiek a tüntetés napján még bíztak támogatásában. Nem biztos, hogy most is ugyanígy vélekednek róla, miután tiltakozásuk kapcsán a minisz­terelnök azt tanácsolta, a szakszervezetek tárgyaljanak a munkálta­tókkal, az 50 milliót pedig inkább bajbajutott társaik megsegítésére használhatnák fel. Ilyen kijelentés nem államférfihoz méltó. Ilyet legfeljebb az olyan munkáltató mond, aki eredményesen száműzte a szakszervezetet. Kérdés persze, elősegíti-e az ingatag lábakon álló gazdasági egyensúly megtartását az ilyen tiltakozó akció. A gazdasá­gi miniszter szerint is rossz fényt vet a külföldi befektetőkre váró or­szágra. De az sem vet jó fényt, hogy a kormány immár két esztendeje csupán annyi változást ért el a munkanélküliség kezelésében, hogy az 16-ról 20 százalék fölé emelkedett. Persze az iparban és a külke­reskedelemben már mutatkoznak a gazdasági növekedés jelei, és az utóbbi hetekben felgyorsulni látszik az olyan törvények előkészítésé­nek és meghozatalának folyamata is, amelyek végső soron mind a munkanélküliség csökkentését segítik. Csakhogy ezen lépések ered­ményei nem mutatkoznak meg egyik napról a másikra, így a munka­nélküliségtől leginkább sújtott országrészekben joggal érzik úgy, fel- emelkedésükért szinte semmit sem tesz a kabinet. Ezernyi ok van a szakszervezeti tiltakozásra. Amíg ez kulturáltan megy végbe, a konf­liktus nem kezelhetetlen. Sőt a megmozdulások a feszültségek leve­zetéséhez is hozzájárulhatnak, amennyiben a kormány bölcsen vi­szonyul az érdekvédelemhez. Á kormányfőnek a szakszervezeti ve­zetés címére-közzétett tanácsa nem tartozik a bölcs tettek közé. GLOSSZA let-Európa, szokják meg. Ilyen hülyeségek között élünk mi itt, és már csak akkor tűnik fel, ha egy külföldivel történik valami számára felfoghatatlan. A do­lognak mégis lesz valami hoza- déka, ha valaki kimutatja, hogy havonta hány külföldi tőkés mozog befelé az országba a nagytőkéjével, és lendül felfelé a gazdaság. Ha a mi kis ami kolóniánk még­sem bírná már acélidegekkel ezt a mókát, volna néhány ja­vaslatom. Köröztethetnék ma­gukat az Interpollal (az FBI biz­tos el tudja intézni), fiktív cége­ket alapíthatnának Ameriká­ban, beszerezhetnének egy-két hamis útlevelet, és akkor járkál­hatnának keresztül-kasul a ha­táron, amikor éppen kedvük tartja. Ha nem, nem. A kutya se ugatná meg őket. Persze nem ártana még néhány luxusautót feketén behozni az országba, és összeismerkedni Éva Slavkovs- kával. A nemzeti párt másik na­gyasszonyára már rátette kezét a másik nagyhatalom. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com m r r r Túrázó tőkések HOLOP ZSOLT Hallom, hogy a kassai vasmű új amerikai acélmágnásai egyelőre csak turistaként tartózkodhat­nak Szlovákiában, havonta el kell hagyniuk az országot. Ami­kor idejük engedi, konvojban (nehogy eltévedjenek) elautóz­nak a magyar határig, beinte- nek az útlevél-ellenőrzésen, kapnak két pecsétet és mehet­nek vissza dolgozni. Ha jobb idő lesz, a vidékjárást össze lehet kötni egy kis piknikkel, hambur­ger- meg hot dog-sütéssel. Ezt minden ami imádja, de a márci­usi latyakban valahogy még nem annyira vonzó. Egyáltalán nem érdekel, mint ahogy őket sem, hogy megint ki mit rontott el, müyen törvény, rendelet hiányzik ahhoz, hogy ne kelljen négyhetente megnéz­niük a kietlen Kenyhec-Tornyos- németi határátkelőt. Ez itt Ke­TALLÓZÓ ÜDOyÉ NOVjNY Vizsgálatot indított a cseh érték­papír-ellenőrző bizottság a szlovák AGW társaságnál. Az ugyanis „megtámadta” a cseh piacot, közöl­te a testület szóvivője, hangsúlyoz­va, mindössze arra kíváncsiak, mit is kínál igazán a cég. Ugyanakkor fel kell hívni a befektetők figyelmét a befektetés kockázataira. PRÁCA Nem okoz gyökeres változást a joggyakorlatban a kisebbségi és re­gionális nyelvek chartájának elfog­adása, jelentette ki a kormány ki­sebbségi és emberi jogi alelnöke. Csáky Pál szerint mindössze gyak­rabban fordulnak elő kétnyelvű nyomtatványok azokon a települé­seken, ahol a kisebbség aránya eléri a húsz százalékot. Cáfolta, hogy ezekben a községekben alapfeltétel lesz a kisebbségi nyelv ismerete egy közalkalmazotti állás elnyeréséhez. A Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) már most mindent a soron következő választásoknak rendel alá Tálibolc Szlovákiában Joggal háborítja fel a világot az afganisztáni tálibok bar­bár műkincsrombolása. Ho­gyan érthetnénk meg mi a tálibok fanatizmusát, amikor még a környező iszlám álla­mok is sokallják, ebtélik? MALINÁK ISTVÁN De a világ későn ébredt, már jóval előbb tiltakozni kellett volna, nem csak most, a szobrok miatt. Amikor Kabul 1996-os elfoglalása után a Ta­liban meghirdette a világ egyetlen igazi iszlám állama felépítésének programját, nyilvánvaló volt, hogy az egyenlő az alapvető emberi jogok teljes felszámolásával. Következett a lehető legsötétebb középkor, s nincs mit csodálkozni azon, hogy az éhín­ség sújtotta afgánokat igazából nem érdekli a műkincsek sorsa. És a táli- bokon sincs mit csodálkozni, a ma­guk törvényei szerint logikusan el kellett jutniuk idáig. Hosszasan le­hetne fejtegetni, hogy a szovjet csa­patok távozását követő hatalmi harc, az egymással ellentétes nagy­hatalmi érdekek által is gerjesztett zűrzavar termékeinek is tekinthetők a tálibok, színrelépésükben közvet­ve bűnös a vüágpolitika néhány főszereplője. Mindettől eltekintve tény, a politikában nincs veszélye­sebb a fanatizmusnál, szélsőségnél. Mindez enyhébb, civilizáltabb for­mában Európában is megtalálható, s ha még tovább szűkítjük a kört, Szlovákiában úgyszintén. Csak­hogy itt imidzsváltásnak, pártstra­tégiának, miegyébnek hívják. Az a tény, hogy elsősorban a keresz­ténydemokraták ellenzik az MKP által kompromisszumként javasolt nagy Nyitra megyét, csupán azokat lepte meg, akik azt remélték, hogy a KDH élén történt változás nem csak egyszerű személycsere lesz. De a KDH hónapokkal ezelőtt meg­nyitotta a 2002-es választási kam­pányt, s ezt két irányban folytalja. Az egyik az itteni viszonyok között már fanatikusnak ható keresztény irányzat, amellyel a mélyen vallá­sos rétegeket kívánja megcélozni, a másik a nemzeti vonal (érdemes megfigyelni, hogy hány demokrati­kusnak nevezett szlovák párt sze­remé megkopasztani az SNS-t). Csakhogy a tálibok fanatizmusa, bármennyire veszélyes is, legalább (vak) hiten alapul, a KDH fanatiz­musa viszont pontosan megterve­zett, kiszámított, egyedüli célja a szavazatszerzés. Különben nem időzítette volna az abortuszvita ki­robbantását a koalíció számára leg­kényesebb időszakra, az alkot­mánymódosítás idejére. Soha más­kor nem kapott volna ekkora publi­citást, s ezért már érdemes volt vál­lalnia a politikai kockázatokat. KDH-s uraimék pontosan ismerték a művi terhességmegszakítással kapcsolatos statisztikákat - ame­lyeket a sajtó csak később kezdett idézni -, s ezért azt is tudták, hogy semmi sem indokolja a törvényke­zés ilyen hirtelen szigorítását. Ha­sonló megfontolások vezették a prostituáltakkal kapcsolatos, vala­mint a homoszexuálisok elleni kampányokat is. Elég jól körülha­tárolható társadalmi csoportok számára kitalált, célzott kampá­nyok ezek. Carnogurskynál a naci­onalista felhang mindig jelen volt, hol látványosabban, hol burkoltab­Bosszanthatja őket, hogy valójában csak Fico után ébredtek föl. ban. Számunkra az lehet a legem­lékezetesebb, hogy milyen jó szol­gálatokat tett 1996-ban Meciarnak a honfoglalási emlékművek elleni kirohanással. Hrusovsky előtérbe kerülése ideig-óráig azt a látszatot kelthette, hogy a komáromi Cirill és Metód szobor körül gerjesztett feszültség az MKP és a KDH között lassan elfelejtődik, s a rendszervál­tásban pótolhatatlan, a demokrá­cia megteremtésében élenjáró ke­reszténydemokratákhoz méltatlan nemzetieskedés megbocsátható ki­siklásnak minősül értékrendjük­ben. Mindez így is lehetne, ha a KDH nem rendelne alá már most mindent a soron következő válasz­tásoknak, ha pedig egy párt erőnek erejével kampányállapotba hergeli magát, akkor annak a logikája sze­rint is fog cselekedni. Hrusovskyék esetében egyrészt ezért kell a nem­zeti irányzat erősödésével számol­ni, másrészt mert bosszanthatja őket, hogy valójában csak Fico után ébredtek föl. Mert az tény, hogy elsőként Fico ismerte fel, mennyire fontosak lesznek az ország életé­ben, s milyen óriási lehetőségeket kínálnak a hatalom megragadása szempontjából a 2002-es választá­sok. Meg az is bosszanthatja őket, hogy amit Fico koalíción kívülről sokkal szabadabban tehet, azt ne­kik koalíción belülről kell tenniük, egyébként más kormánypártokhoz hasonlóan. A szakmai vitának álcá­zott örökös Camogursky-Fico szó­párbaj mögött nemcsak az áll, hogy két magánember utálja egymást. Lehet, sokakat felbosszant az afgán szoborrombolók és a KDH - elisme­rem, erőszakolt - párhuzamba állí­tása, de az tény, hogy a jobboldal korábbi vezető ereje ingoványos ta­lajra tévedt, ha igaz az, hogy lepak- tált Prokesékkal. Ami azért is rossz, mert tovább csökkenhet az MKP - amúgy is kevés - stratégiai partne­reinek száma. AZ EU ALAPFOKON Északi együttműködési próbálkozások ONDREJCSÁK RÓBERT Közvetlenül a második vüágháború után Európában két régióban pró­bálkoztak szorosabb gazdasági együttműködéssel. Az egyik, a Bel­gium, Hollandia és Luxemburg által beindított együttműködés még 1944-ben megkezdődött, amikor az emigráns kormányok aláírták a kö­zös gazdasági egység létrehozásáról szóló megállapodást. A másik kísér­let helyszíne Észak-Európa volt. 1946-ban megalakult a Jogi Együtt­működés Skandináv Bizottsága (Scandinavian Comittee for Legisla­tive Cooperation), amely a nemzeti jogszabályok felülvizsgálatát és olyan új tömegjavaslatok kidolgozá­sát tűzte ki céljául, amelyek lehető­vé tették volna a törvényhozási cél­kitűzések és gyakorlat egységesíté­sét. Az említett Bizottság feladatául szabták az egységes skandináv ál­láspontok kialakítását a nemzetközi konferenciákon. A Bizottság mun­kájának következményeként és eredményeként sikerült egységesí­teni a törvényhozás egyes területeit. Látványos eredmény volt még pél­dául az 1946-ban létrehozott Skan­dináv Légitársaság, az SAS megala­pítása. 1948 februárjában Svédor­szág, Norvégia, Dánia és Izland lét­rehozták a Gazdasági Együttműkö­dést Előmozdító Közös Északi Bi­zottságot (Joint Nordic Commitee for Economic Cooperation). Célja annak a tanulmányozása volt, mi­lyen kilátásai varrnak az északi or­szágok közötti belső vámok eltörlé­sének és ennek következményekép­pen közös, a többi állammal szem­beni külső vámok létrehozásának, valamint a munkahelyi és termelési együttműködésnek. A Bizottság 1950-ben nyilvánosságra hozott je­lentésében javasolta a belső vámok megszüntetését és a külső közös vámtarifák létrehozását, az orszá­gok közötti vámunió életbelépteté­sét. A skandináv országok közül azonban a legkevésbé fejlett Norvé­gia visszatáncolt, és kinyilvánította, hogy alacsonyabb fejlettségi szín­vonalára tekintettel nem tudna bel­épni az északi vámunióba. Ennek következtében a Bizottság kényte­len volt leszögezni, hogy „a nehéz­ségek túlságosan súlyosak ahhoz, hogy a részt vevő országok le tudják küzdeni őket.” Miután a gazdasági unióra irányuló erőfeszítések siker­telenek maradtak Skandináviában, az országok együttműködése csak az 1946-ban aláírt kooperációs megállapodásra korlátozódott. Az északi országok együttműködése azonban nem zárult le teljesen, hi­szen egyes specializált területeken figyelemreméltó haladást értek el, például az állampolgársági törvé­nyek egyeztetése vagy a távközlés szabályozása terén. A kooperáció 1952-ben az Északi Tanács (Nordic Council) létrehozásával tetőződött. OLVASÓI LEVÉL Mire elég a családi pótlék? Már az államtitkár asszonynak is írtunk, de választ nem kaptunk a kérdésünkre. Mi mégis szeret­nénk tudni, miért van az, hogy három évig nem emelték a csalá­di pótlékot, és most minek alap­ján emelték kb. 50 koronával? Ez ugyanis nem követi az inflációt. A családi pótlékra eddig azok a családok jogosultak, akiknek a jövedelme nem haladta meg a létminimum 1,36- illetve 1,99- szeresét. Ezeket a határértékeket júliustól 1,37-re és 2,1-re növe­lik. Erre mondják, hogy „nesze semmi, fogd meg jól!” Miért nem lehet olyan törvényt megalkotni, mely szerint a családi pótlék is automatikusan követné az inflá­ciót, mint ahogy a kormánytagok és a képviselők fizetése? Szerin­tem ha az ő gyermekeik kapná­nak családi pótlékot, hamarabb megemelnék, mivel azonban őket nem érinti, a többgyerme­kes családok problémája hide­gen hagyja a honatyákat. Há­rom iskolás gyermekem van, s hasonló cipőben járó sorstársa­immal azon gondolkodunk, va­jon mire is költjük ezt az össze­get, ugyanis szinte semmire sem elég. Ha három gyermeknek valaki befizeti az iskolában az ebédet, alig marad a családi pótlékból, s akkor még hol a ru­ha, cipő, mosópor stb.?! Szeret­nék végre választ kapni arra, miért van ez így, s meddig lesz még így. Futó Csaba Galánta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom