Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-15 / 38. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 15. Könyvbemutató a Vámbéry Kávéházban Dunaszerdahely. Ma este 18 órakor kerül sor a Vámbéry Irodalmi Kávéházban A szlovákiai magyar iskolák története 1949-1999 című kötet bemutatójára. A Sidó Zoltán, Fibi Sándor és László Béla tanulmányait tartalmazó kiadványt, amely a Lilium Aurum gondozásában jelent meg, Szigeti László oktatásügyi államtitkár méltatja, (ú) Kiállítás Bácskái Béla akvarelljeiből Dunaszerdahely. Holnap 17 órakor a Kortárs Magyar Galériában Szabó Kinga művészettörténész nyitja meg az Utolsó akvarellek című kiállítást, amely Bácskái Béla munkáiból mutat be válogatást, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Stuart Mária 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Káin és Ábel 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A vég 10 STÚDIÓ: A nó az nő 19.30 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kölyök 13 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Csipkerózsika 9 MOZI POZSONY HVIEZDA: 102 kiskutya (am.) 16,18, 20.30 OBZOR: A sejt (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: A szibériai borbély (or.-fr.-ol.) 16, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Ghost Dog - A szamuráj útja (am.) 17 A sebezhetetlen (am.) 20.30 Human Traffic (ang.) 21 A vörös boly­gó (am.) 19 Jég és föld között (am.) 18.15 Segíts, majd segítek (cseh) 17.30 Tájkép (szlov.-cseh) 18 Két nap a völgyben (am.) 20 KASSA DRUZBA: Blöff (am.) 16, 18, 20 TATRA: A sebezhetetlen (am.) 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: 102 kiskutya (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: A harc mestere (amerikai) 15.45,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: X-Men - A kívülállók (amerikai) 17, 19 LÉVA-JUNIOR: Megszállottság (francia) 16.30,19 Konferencia az ikervárosok együttműködéséről Élő hidak a Dunán Hétfőtől tizenhárom napon át Febiofest - a szemle elsősorban a cseh filmtermésből kínál gazdag válogatást Országos mozgóképes ünnep Nyolc éve indult útjára egy prágai filmklubból a Febio­fest filmfesztivál. A követke­ző esztendőkben aztán elfog­lalta a cseh főváros legtöbb filmszínházát. Idén viszont kiköltözött a város nagy múl­tú mozijaiból, hogy birtokba vegye Prága legelőkelőbb, a legkorszerűbb műszaki elvá­rásoknak megfelelő mozipa­radicsomát a Szláv Házban. TALLÓSI BÉLA A Febiofest filmfesztivál történel­mének nyolc éve alatt fokozatosan behálózta Csehországot és Szlová­kiát. Az idei évfolyam jelenleg a morva országrészben tart, pénte­ken fejeződik be Ostravában, és hétfőn, 19-én - a prágai kezdéshez képest háromhetes késéssel - kez­dődik Pozsonyban. E három hét alatt, amíg eljut Pozsonyba, jócs­kán módosul az eredeti kínálat. Prágában már az első napon el­fogytak a jegyek a fesztivál három, a zsidó, a gay és a leszbikus filmek szekciójába beválogatott opusok valamennyi vetítési időpontjára. E három szekció a pozsonyi kínálat­ban már meg sem jelenik. A prog­ramba besorolt alkotásokat ugyan­is a Febiofest csak korlátolt időre és meghatározott számú vetítésre kapja meg, s mire a szemle Szlová­kiában megkezdődik, jó pár filmet már nem lehet bemutatni. Nálunk úgy indult hét évvel ezelőtt a Febiofest, hogy elsősorban a cseh film- és audiovizuális művészetet közvetítse, s ez a jellege a mai na­pig megmaradt. Tehát az idei Febiofest is a cseh filmtermés be­mutatására helyezi a hangsúlyt, olyan produkciókat is láthatunk a fesztivál idején, amelyek Szlováki­ában nem kerültek forgalmazásba. Prágában minden eddiginél na­gyobb sikere volt a Febiofestnek: 72-74 ezer ember volt kíváncsi a kínált filmekre. Ahogy a fesztivált megelőző pozsonyi sajtótájékozta­tón elhangzott, a cseh fővárosban azért is sikeres ez a szemle, mert a városnak nincs más filmfesztiválja, s egyrészt ezzel magyarázható, hogy voltak olyan kitartó mozira­Milan Cieslar Az élet forrása - Der Lebensborn című filmje is a cseh filmújdonságok között szerepel. (Fotó: Intersonic) jongók, akik akár három órát is ké­pesek voltak sorakozni, hogy be­jussanak egy-egy filmre. Elsősor­ban az olyan, mondhatni, egzoti­kumnak számító mozgóképekért ostromolták a jegypénztárakat, mint a már említett három szekció filmjei vagy az afrikai és a Fülöp- szigeteki mozgóképes produkciók, de hódított Oleg Tabakov is, aki­nek filmjeivel retrospektív vetíté­seken ismerkedhettek a prágaiak. A Febiofest igazi mozgóképes nép­ünnepély akar lenni, valami olyan tömegeket megmozgató filmes szemle, mint amilyen annak idején a Dolgozók Filmfesztiválja volt. Nem egy helyen, hanem minél több városban, nem csak a szak­mának, nemcsak meghívott ven­dégeknek, hanem mindenkinek kí­nálja programját, hogy jó filmeket propagálva nézőt neveljen. Idén erre Szlovákiában tizenhá­rom nap alatt hét városban, tizen­két moziban, nyolcvanöt filmmel tesz kísérletet. Pozsonyban február 19-tól 25-ig a Mladosf, a 901-es és a Nostalgia filmklub, az Ymca, a Cseh Központ és a Charlie Cent­rum, Kassán február 28-tól márci­us 3-ig a Tatra mozi ad otthont a vetítéseknek. A Febiofest fő szekciója A cseh film­újdonságok egyebek között olyan filmeket kínál, mint David Ondfí- cek Magányosok, Jan Svankmajer Otesánek, Milan Cieslar Az élet for­rása - Der Lebensbom, Pavel Me- lounek, Dán Svátek, Vladimír Drha A világ kezdetén című opusa. A leg­több film bemutatóján jelen lesz­nek az alkotók is. David Ondrícek például, akinek filmje nyitja a Fe­biofest szlovákiai részét, a Nostal­gia filmklubban (19.30) és az Ymca moziban (20.30) is találkozik a közösnéggel. A Febio legjobb dokumentumfilm­jei szekcióban például Ján Piroh A cseh filmesek mellett szóhoz jutnak külföldi alkotók is. világába pillanthatunk be - Piroh kameráján keresztül láthatjuk Spanyolországot és Magyarorszá­got, s ugyancsak az ó irányításával lehetünk fültanúi egy börtönben született férfi vallomásának. Ugyanebben a szekcióban tekint­hetjük meg a Milyennek látják a szlovákok a világot című rövid- film-összeállítást, és kisfilmek tu­dósítanak a Férfiak világáról és a Nők világáról is. A következő szekció Karel Slach forgatókönyvírót és rendezőt ezút­tal operatőrként mutatja be né­hány rövidfilmmel. Miroslav Janek, Vít Janecek és Roman Vávra rendezők nemcsak közös produkciójukkal, a Harc az életért-tel lesznek jelen a fesztivá­lon, a Janek, Janecek, Vávra bemu­tatja... elnevezésű szekcióban ren­dezői munkásságukkal ismerked­hetünk egy-egy filmjük vetítésén. Bólék Polívka portréját is megpró­bálják megrajzolni „a brünni clown” néhány filmjével a Febio rendezői. Láthatjuk őt egyebek kö­zött Chytilová mozgóképében, A bolond és a királynőben, valamint Jan Híebejk a nem angol nyelvű filmek kategóriájában Oscar-díjra jelölt Segíts, majd segítek című, a második világháború idején ját­szódó filmjében. A cseh filmesek mellett természe­tesen szóhoz jutnak külföldi alko­tók is, Pedro Almodovar Mindent anyámról és Emir Kusturica Macs­ka-jaj című filmje szerepel a Fe­biofest műsorán, de amerikai füg­getlen rendezők is bekerültek a programba, valamint nyolc alkotás révén közelebb kerülhetünk a kor­társ svéd filmhez. Négy olyan mű­vet is láthatunk az HBO produkci­ójából, amelyeket az HBO csator­na még nem tűzött műsorára. Életmódja nem nagyon segítette elő, hogy életműve teljes egésszé álljon össze Na, mi újság, Rejtő úr? ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. A Duna két partján fek­vő, ún. ikervárosok együttműkö­dése lesz a témája a Duna Menti Országok Munkatársulása sor­rendben ötödik nemzetközi konfe­renciájának, melyre ma és holnap kerül sor Pozsonyban - mondta a kulturális minisztérium sajtótájé­koztatóján Ondrej Pöss, a Kárpáti Németek Kulturális Öröksége Mú­zeumának igazgatója, aki a kultu­rális tárcát képviseli a munkatár­sulásban. Az Élő hidak - ikerváro­sok a Duna mentén címmel meg­valósuló tudományos találkozó részrendezvénye A Duna mint kul­turális út elnevezésű, az Európai Unió által is támogatott projek­tumnak, amelynek célja az EU- országok és a tagjelölt államok kulturális és idegenforgalmi együttműködésének elősegítése. A kétnapos konferencián a Duna menti régiók szakemberei az együttműködés konkrét formáit vitatják meg, főként a turizmus fej­lesztése és a műemlékek védelme terén. Szlovákiában elsősorban Komárom és Párkány érdekelt a té­mában, hiszen a Duna túloldalán mindkét városnak ikerpárja (Ko­márom és Esztergom) van. A kon­ferencia holnapi programján egész napos tanulmányi kirándulás sze­repel, melynek során a résztvevők Komáromba látogatnak, s megis­merkedhetnek egyebek között az ottani erődrendszerrel, (me) VAJDA BARNABÁS A Holmi című irodalmi folyóirat 2001. januári száma Rejtő Jenő (1905-1943) egyik újonnan előke­rült írását közli. A szöveget Varga Katalin teszi közzé, utalva arra, hogy a Holmi által most publikált novella abból a Rejtó-kéziratcso- móból származik, amely egypár éve került a Petőfi Irodalmi Múze­um tulajdonába. 1999-ben e kéz­irat nagyobb részét kiadták, és most remény van rá, hogy az akkor, kimaradt további írások is hama­rosan napvilágot látnak. Döcög a koporsó a címe annak a novellának, amelyet - mint írják - az irodalmilag színvonalasabb kéziratok közül választottak ki a Holmi szerkesztői, kezdősora pe­dig ez: „Lajos gyenge fiú volt. A djebeli foszfátbányában találkoz­tunk egymással...” Amikor Rejtő nívójáról van szó, mindig érdemes egy kicsit kételkedni. És nemcsak azért, mert még legjobb tudomá­nyos ismerői is bevallják: „Rejtő igen egyenetlen író” (Magyar írók arcképcsarnoka, 1993), hanem egyszerűen azért, mert ahogy Rej­tő írásai születtek, eleve nem be­szélhetünk folyamatosan magas színvonalra való törekvésről. A csavargó életmód, ahogy élt (idénymunkás, hajófűtő és talán idegenlégiós is volt), a kávéházak­ban sebbel-lobbal írt kéziratok, va­lamint furcsa magánélete (a lipótmezei bolondokházában la­kott) - nos, mindez nem nagyon segítette elő, hogy életműve teljes egésszé álljon össze. Holott tulaj­donképpen sikeres volt. Karinthy Frigyes például nagyra értékelte sajátos humorát, sűrűn teleírt kéz­iratlapjai pedig úgy működtek a korabeli Budapesten, mint ma a pénzesutalvány: ha Rejtő ezzel fi­zetett a pincérnek vagy a szabó­nak, azok elvitték a kéziratot a No­va Könyvkiadóhoz, és ott pénzt kaptak érte. Már csak ezért is, időnként, ha megszorult, szinte „termelte” a kéziratokat. Elmúltak már az idők, amikor Rej­tőt a „ponyva!” rikkantással rövid úton el lehetett intézni. Csak az el­múlt évtizedben többféle kiadás­ban (volt köztük kalóz is) megje­lentek népszerű légiós- és kaland­Kéziratlapjai úgy működtek, mint ma a pénzesutalvány. regényei, amelyek tulajdonképpen a műfaj zseniális paródiái. Megje­lentek kevésbé ismert (mert kevés- sbé jó, szerintem) kalandtörténe­tei meg kabaréjelenetei is. Közöt­tük találhatók - nagyon finoman fogalmazva - eléggé egyenetlenek is, mint például a Gibson Lavery álnév alatt megjelent Texas Bill, a fenegyerek című kisregény, amin szinte semmi nyoma az igazi rejtői humornak, annyira, hogy ezelőtt tíz évvel, amikor először vált szá­momra hozzáférhetővé, nem is akartam elhinni, hogy Rejtő írta. Miután 1999-ben eddig kallódó kéziratainak nagy része is megje­lent nyomtatásban - Megyek Pá­rizsba, ahol még egyszer sem hal­dokoltam címmel -, a Rejtő-fanati­kusok örömére most már hozzá­férhető, megvásárolható az összes Rejtő. Hála a Holminak, immár életmű­vének utolsó apró darabkái is nyil­vánosságra kerülnek, tehát lénye­gében összeállt az írott Rejtő-ká­non. Nincs persze kizárva - éppen fent említett életmódja miatt -, hogy újabb kéziratok kerülnek elő, de a rejtői abszurdot és életérzést nem lehet tovább fokozni. Hol találja meg helyét irodalmi köztudatunkban? Lesz-e reneszán­sza? Vagy intellektuális gyilkosság áldozata lesz, azaz nem fogják ol­vasni? Egy-két éve felvetődött, szobrot kellene állítani neki. Hajói emlékszem, a tervek arról szóltak, Budapesten Rejtő egykori törzshe­lye, a Japán kávéház (ma írók Bolt­ja az Andrássy úton) előtt-mellett állna a szobor, és a tökmagozó Rej­tőt ábrázolná. Lett ebből valami? Egy dolog biztos. Rejtő egészen ki­vételes, csak rá jellemző módon tudja összehozni saját olvasótábo­rát. A rajongóknak ez a művein ke­resztül létrejövő egymásra ismeré­se egészen egyedi a magyar iroda­lomban. Társaságban elég egy-egy nevet (Vanek úr, Wendriner Piros­ka stb.) vagy szállóigét említeni (Az asztalnál négy nemzet képvise­lői foglaltak helyet...), és a rejtői fordulatok azonnal jó ismerőssé avatnak olyan olvasókat, akik amúgy soha nem látták egymást azelőtt. Ez a mi szimbolikus, cin­kos összekacsintásunk Rejtő rongy- gyá olvasott könyvei fölött. Jövőkép 2000 Előremutató példa Újabb kiadvánnyal ad hírt magáról a Selye Kollégium, amely egy nyi­tott gondolkodású, európai érték­rendet valló magyar értelmiségkép­ző elit kiművelését tűzte ki felada­tául. A „Láthatadan Kollégium” tu­dományos potenciálját az a 140 ma­gyar egyetemi tanár, docens és aka­démikus alkotja, akik Szlovákia egyetemein oktatnak. Az ő és nö­vendékeik írásait tartalmazza a ki­advány, amely egy-egy szakterület fejlesztési lehetőségeit ismerteti. A gazdaság, az informatika, az okta­tás, a kultúra és a tudomány terüle­tén belül ismerteti azokat az ugrás­szerű fejlődést lehetővé tevő kitöré­si pontokat, amelyek meghatározó­ak lehetnek az elkövetkező évtize­dekben. A kötetben vázolt ödetek nemcsak a szlovákiai magyarság­nak, hanem az egész Kárpát-me­dence magyar közösségeinek előre­mutató példákkal szolgálnak, (vk) Jan Híebejk cseh rendező a hazai mozikban is látható Segíts, majd segí­tek című filmje bekerült a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjért ver­sengő öt alkotás közé. Hogy Jifi Menzel és Jan Svérák után ő is átveheti- e a szobrocskát, az március 25-én derül ki. Képünkön a film két főszerep­lője, Bólék Polívka és Anna Viskóvá. (CTK-felvétel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom