Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-22 / 44. szám, csütörtök

Kultúra oktatás ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 22. Organikus építészet Kassán Kassa. A Kós Károly Egyesülés idén ünnepli megalakulásának tize­dik évfordulóját. A jubileum alkalmából ma délután a Kelet-szlová­kiai Galériában az organikus építészetet bemutató kiállítás nyílik, melynek létrehozásában a Szlovák Építészek Szövetsége, a kassai Műszaki Egyetem Alkalmazott Művészetek Kara, valamint a pozso­nyi Magyar Köztársaság Kulturális Intézete is részt vállalt. A megynyitón felszólal Viktor Jasan, a kiállításnak otthont adó galé­ria igazgatója, Pásztor Péter építész, a kiállítás kurátora, valamint Czimbalmosné Molnár Éva, a MKKI igazgatónője. A díszteremben 17 órai kezdettel Makovecz Imre építész tart előadást A torony cím­mel. A kiállítás anyaga, amelyet ezt megelőzően Budapesten mutattak be, Kassán március 25-ig tekinthető meg. (juk) Jessye Norman Szlovákiában Pozsony. A szlovák főváros vendége lesz napjaink egyik legkiválóbb operaénekesnője, az amerikai Jessye Norman, aki Carl Spielvogel amerikai nagykövet meghívására, április 15-én gálakoncerten lép fel a Szlovák Nemzeti Színházban. A színház szimfonikus zenekarát - Peter Feranc fogja vezényelni. Jessye Norman operaáriákkal és da­lokkal lép a zárt körű rendezvény közönsége elé. A jeles művész min­denütt a világon az operarajongók nagy kedvence. Legendás fellépé­sei elsősorban a londoni Covent Gardenhez, a milánói Scalához, a bécsi és a berlini Operaházhoz, valamint a chicagói Philadelphia Operához kötik. Művészetét rangos kitüntetések jelzik: a németek, a franciák és az angolok gyakran illetik jeles díjakkal. A kékszakállú herceg vára című Bartók-operáért, amelyet a chicagói szimfoniku­sokkal énekelt CD-re, 1999-ben Grammyvel jutalmazták. (SITA) FELHÍVÁS A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége felhívja az alap- és középiskolák igazgatóinak, pedagógusainak figyelmét, hogy jelez­zék az SZMPSZ Országos Választmánya irodájában a 2000-es évben nemzetközi és országos tantárgyversenyeken, olimpiászokon sikere­sen szereplő tanulók/diákok és felkészítő tanáraik nevét, hazai cí­mét, iskolájuk megnevezését és címét, a tárgyat, amelyből kimagas­ló eredményt értek el, és a rendezvényt, amelyen azt elérték. A visz- szajelzést e-mailen vagy levélben tegyék meg 2001. március 9-ig. E-mail: szmpsz@nextra.sk ” Levélcím: SZMPSZ, P. O. Box 49, 945 01 Komárno 1. SZÍNHÁZ _____________________POZSONY_____________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Marat-Sade 19 KIS SZÍNPAD: Picasso a Lapin Agile bárban 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Csongor és Tünde 10,14 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Esküvő 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: 102 kiskutya (am.) 16, 18, 20.30 MLADOST: Febiofest - A felnőttek viselkedése (svéd) 16 Hűtlenek (svéd) 18 A világ kezdete (cseh) 20 CHARLIE CENTRUM: A sebezhe- tetlen (am.) 20.30 Human Traffic (an.) 21 A harc mestere (am.) 17.15 Segíts, majd segítek (cseh) 17.30 Tájkép (szl.-cseh) 18 Hana és fivérei (szí.) 19 A vágy neve: Anada (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: Szökésben a vőlegény (am.) 16, 18, 20 TATRA: Cool túra (am.) 16,18, 20 ÚSMEV: 102 kiskutya (am.) 16,18, 20 CAPITOL: Sikoly 3 (am.) 15.45,18,20.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Eliska, a vadon bolondja (cseh) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A harc mestere (am.) 17,19 LÉVA-JUNIOR: Acid House (angol) 16.30,19 . Miről ír az Irodalmi Szemle 11-12. száma? Évfordulók j egyében LAPAJÁNLÓ Az Irodalmi Szemle 11-12. száma tartalmas beszélgetést közöl a ki­lencvenéves Püski Sándorral, aki az elmúlt évtizedekben könyvki­adóként szinte „intézménnyé” vált. A harmincas években ő adta ki a népi írók műveit, majd évtize­dekkel később a nyugati diaszpó­rákban végezte áldásos tevékeny­ségét. Életéről, munkásságáról vall abban a beszélgetésben, melyet Erdélyi Erzsébet és Nobel Iván ké­szített vele. A folyóirat megemlékezik Vörös­marty Mihály születésének 200. évfordulójáról, regényrészletet kö­zöl - Levél a magányból címmel - Duba Gyulától, és köszönti a het­venéves Török Elemért. Cselényi László miniportréi a kortárs ma­gyar irodalom neoavantgárd és posztmodern képviselőit mutatják be. Mélyinterjút közöl a lap Gren­del Lajossal. A beszélgetés során nemcsak műhelygondok kerülnek felszínre, hanem a közelmúlt iro­dalmi életének a problémái is. A Tallózó rovat beszélgetést közöl Kosáry Domokos akadémikussal a magyar történelem időszerű kér­déseiről, s azokról a múltbeli gon­dokról, melyek újra és újra vissza­köszönnek. A szépirodalmi anyagok között ta­láljuk Csoóri Sándor, Kovács And­rás Ferenc, valamint Hudák Kata­lin és Gyüre Lajos verseit. A Fórum rovat a nyitrai hungarisztika tan­szék által szervezett tanácskozás előadásait közli irodalmi gondja­inkról, valamint Szeberényi Zoltán munkásságáról. A Tudomány ro­vatban Popély Gyula tanulmánya kapott helyet A kassai jogakadé­mia sorsa az impériumváltás után címmel. A folyóiratot szlovákiai magyar képzőművészek alkotásai illusztrálják, (dz) A fő cél az értő olvasóvá nevelés, nem pedig irodalomtörténészek és esztéták képzése középiskolai fokon Meditáció az irodalomoktatásról Napjainkban, sajnos, a színvonalas szépirodalom iránti igény a háttérbe szorul. (Illusztrációs felvétel) Az irodalom különleges he­lyet foglal el a gimnáziumok­ban és a szakközépiskolák­ban oktatott tantárgyak kö­zött. A tanulók általában azokból a - humán vagy ter­mészettudományi - tárgyak­ból igyekeznek elsajátítani a legtöbb ismeretet, melyek le­endő hivatásuk gyakorlásá­hoz, egyetemi tanulmányaik­hoz maradéktalanul fonto­sak, szükségesek lesznek. SÁGI TÓTH TIBOR Ettől eltérően - specifikus jellegé­ből eredően - az irodalom mint az anyanyelv oktatásának szerves és jellegzetes része olyan tantárgy, melyből a lényegbevágó ismerete­ket - tekintet nélkül leendő pálya- választására - illik elsajátítania mindenkinek, aki azt akarja, hogy nemzeti irodalmunk és a világiro­dalom varázsa, ember-, jellem- és erkölcsformáló hatása végigkísér­jék egész életén át, azt szebbé, job­bá, értékesebbé és tartalmasabbá téve. Nyilvánvaló tehát, hogy az iroda­lom, a szépirodalmi művek állandó olvasása, alapos megismerése, a bennük rejlő etikai és esztétikai ér­tékek gyümölcsöztetése minden ember számára fontos és hasznos lehet, a szórakoztatás, a nevelés és a gyönyörködtetés könnyen hozzá­férhető eszközeként mindennapi szükségletükké válhat. Napjainkban azonban, sajnos, szá­mos jel arra mutat, hogy a színvo­nalas szépirodalom, a szép és érté­kes könyv iránti természetesnek minősíthető igény, érdeklődés a hátterébe szorul. Szinte naponta találkozunk az irodalomban való jártasság teljes hiányával, azaz az irodalmi analfabetizmus megnyil­vánulásaival. Az irodalom iránti csekély érdeklő­dés okát sokan az iskolákban folyó, nem kielégítő irodalomoktatás eredménytelenségében vélik meg­találni. Pedig középiskoláinkban az irodalmat szakképzett, sok esetben nagy tudású, az irodalmat értő és érte lelkesedni is tudó szaktanárok tanítják. Őket azonban köti a tan­terv, a tanmenet, a tankönyv és az ezekkel szorosan összefüggő el­avult, kevés sikerrel kecsegtető iro­dalomoktatási módszer. Ennek ere­detét még a múlt században keres­hetjük, amikor a középiskolákban domináns tantárgy volt a latin nyelv. A latinórákon többnyire a ró­mai kori irodalom szemelvényeit olvasták, fordították, elemezték a tanulók. Nem szabad elfelednünk, hogy a latin nyelv oktatásának célja nem a nyelvi kommunikáció, a tár­salgás elsajátítása volt, így ez a fajta szöveg-, pontosabban szemelvény­elemzés a latin esetében kielégítő­nek mutatkozott. A baj csupán az, hogy ezt az iroda­lomoktatási módszert még a 20. században is alkalmazták, sót máig alkalmazzák annak ellenére, hogy a szemelvényközpontú irodalom­oktatás ma már legalább annyira elavult módszer, mint a nyelvtani ragozásokra, paradigmákra épülő, a társalgásközpontúság elvét nél­külöző nyelvoktatási módszer. Saj­nos, a tantervek, a tanmenetek és a tankönyvek napjainkban is ezt a szemelvényközpontú irodalomok­tatást sugalmazzák, és középiskolá­ink is ezt a csekély hatékonysággal kecsegtető módszert alkalmazzák. A műközpontú irodalomoktatás az olvasott irodalmi művek - tehát nem csupán a szemelvények - komplex, kollektív értékelése által igyekszik elérni a tantárgy fő célját: az értő olvasóvá nevelést. A tanuló­kat arra szeretné rádöbbenteni, hogy az irodalomnak, az értékes szépirodalmi műveknek mindenna­pi szellemi szükségletükké kell vál­niuk, hogy életük ezáltal tartalma­sabb legyen, általános műveltségi szintjük emelkedjen, szó- és írásbeli kommunikációs készségük fejlőd­jön. A műközpontú irodalomokta­tás tehát mellőzi az írók életrajzi adatainak aprólékos számonkéré­sét, ezek közül csupán a leglénye­gesebbeket kell a tanulóknak elsa­játítaniuk, hiszen a fő cél az értő ol­vasóvá nevelés, nem pedig iroda­lomtörténészek képzése középisko­lai fokon. Ez ugyanis nem a közép­iskolák feladata, ugyanúgy, mint ahogy az irodalomesztéták képzése sem. A műközpontú irodalomokta­tás nem irodalomelméleti ismere­tek tömkelegével halmozza el a ta­nulókat, hiszen ez sem lenne össz­hangban a fő célkitűzéssel: az iro­dalmi művek komplex - középisko­lai fokú - értékelésével. Miben áll ez a komplex értékelés? A tanulók az adott irodalmi művet (lí­rai vagy elbeszélő költeményt, elbe­szélést, regényt, színművet) teljes egészében, házi feladatként elol­vassák. Az iskolában aztán a szakta­nár vezetésével komplex módon ér­tékelik, megtárgyalják az elolvasott művet. Ez a komplex értékelés fel­öleli a mű részletes tartalmát (a mondanivaló lényegét, vezérfona­lát a mű megértése szempontéból fontos epizódokkal együtt), a pozi­tív és a negatív hősök jellemének, cselekedeteinek értékelését, első­sorban etikai szempontból, a tanul­ságok levonásával együtt, a mű stí­lusának individuális értékelését a tanulók nyelvi készségének fejlesz­tése szempontjából, a mű összeha­sonlítását más, hasonló témájú, mondanivalójú, stílusú magyar, esetleg világirodalmi művekkel. Az irodalomoktatás műközpontú módszerének bevezetése mellett szól az a felemás állapot is, hogy míg anyanyelvi tantárgyunk, a ma­gyar nyelv és irodalom nyelvi részé­nek oktatása az egész világon elter­jedt és nagyon sikeres társalgásköz­pontú módszer szerint folyik, addig az irodalom oktatása még mindig a régi, szemelvényközpontú módszer alapján, mely napjaink követelmé­nyeinek már nem felel meg, mert nem képes megvalósítani az iroda­lomoktatás fentebb ismertetett cél­kitűzéseit. A tankönyvírók által gyakran nem ésszerűen kiválasztott szemelvé­nyek tartalmi elemzésének, az írókról szóló lexikális adatok töm­kelegének, a középiskolás fokon szakszerűen alig végezhető eszté­tikai és kritikai elemzéseknek, a semmitmondó, az irodalmi művek lényegének, mondanivalójának megértését végképp nem bizonyí­tó, s újabban igen elterjedt teszt­íratásoknak, a kötelező olvasmá­nyokról készített és csupán a mű­vek rövid tartalmát rögzítő „olva­sónaplóknak”, a mindennemű ha­tékonyságot nélkülöző szürke, ér­dektelen irodalomóráknak semmi közük sincs a korszerű műközpon­tú irodalomoktatáshoz. Arra vi­szont a felsorolt „ténykedések” ki­válóan alkalmasak, hogy a tanulók számára az irodalom mint tan­tárgy ellenszenvessé, az irodalmi művek olvasása szükségtelenné váljék. A harmadik évezred elején tehát az irodalomoktatás optimálissá tétele érdekében is lépni kell. Nem is ki­csit. S ha ezt megtesszük, teljesen elveszíti majd aktualitását az a ma még, sajnos, nagyon is érvényes és szellemes megállapítás, melyet az Új Szó január 23-iki számának Nap­tár rovatában olvashattunk, s amely így szólt: „Könyvet írni nem nehéz, elolvastatni valakivel, az tel­jesítmény.” (Raymond Chandler). Rosner Gyula munkája a hetvenes években feltárt Szekszárd-bogyiszlói úti temetőt mutatja be Folytatódik az avar leletanyag közzététele TRUGLY SÁNDOR Napjainkban, amikor a millennium jegyében az ezeréves magyar álla­miságot ünnepeljük, egyre na­gyobb érdeklődés kíséri a honfogla­ló magyarság történetét, néppé vá­lásának egyes fejezeteit. Főleg a kö­zelmúltban elhunyt László Gyula professzor munkásságának köszön­hetően a magyarság egyik alkotó­elemének, az avarságnak a történe­te és emlékeinek a régészeti feltárá­sa is előtérbe került. Ma már a Kár­pát-medencei régészet legújabb eredményei alapján bátran el­mondhatjuk, hogy ez a belső-, illet­ve közép-ázsiai eredetű nép nem tűnt el a 8. század végén a történe­lem színpadáról, hanem részt vett a magyarság etnogenezisében, miu­tán egyes csoportjai nagy számban élték meg a magyar honfoglalást. Az utóbbi évtizedekben számos ki­tűnő, az avar kort tárgyaló tudomá­nyos feldolgozás, a nagyközönség­nek írt ismeretterjesztő munka, szakpublikáció látott napvilágot. Az avar korral foglalkozó szigorúan vett szakirodalom is igyekszik ki­elégíteni ezt a felfokozott érdeklő­dést, várakozást, hiszen egyre-más- ra jelennek meg a hetvenes-nyolc­vanas évek magyarországi ásatásai­nak az eredményeit bemutató pub­likációk, amelyek révén komplex kép tárul elénk egy-egy temető és település emlékanyaga alapján az avarság mindennapjairól. Éddig a kiemelkedő fontosságú lelőhelyek leletei az ún. Corpus sorozatban je­lentek meg, a legfrissebb kötet, amely a Tolna megyei Szekszárd- bogyiszlói úti temetőt mutatja be, német nyelven (Das awarenzeit­liche Gräberfeld in Szekszárd-bo­gyiszlói Strasse), a Magyar Nemzeti Múzeum által létrehozott Monu­Avar kori öweretek a temetőből menta Avarorum Archaeologica so­rozatban látott napvilágot 1999- ben. E szép kiállítású kötetet kitűnő rajzos és fényképes táblák, vala­mint számos elemző temetőtérkép teszi még szemléletesebbé. Szerző­je az avar korszak egyik kiváló ku­tatója, Rosner Gyula. A szekszárdi 786 síros temető a Kárpát-medence egyik kiemelkedő lelőhelye, feltárását 1974-75-ben végezték. Az avar korban a temetők nagy részét a sírrablók feldúlták és kirabolták, sorsát ez a temető sem (Reprofotó) kerülhette el. A feltárás során ko­porsómaradványok csak ritkán ke­rültek elő, gyakori volt viszont az agyagedénymelléklet. A temetőt az avar népesség valamikor a 7. szá­zad elején nyithatta, az utolsó te­metkezések 8. század végiek. A gazdagabb harcosok közül néhá­nyat a kedvenc hátaslovával együtt temettek el, de különálló lósírokkal is találkozhatunk. Ezekben gyakori mellékletek a vasból készített ken­gyelek és zablák. A harcosok leg­gyakoribb fegyverei közé tartoznak a kétélű kardok, a lándzsák, a csontmerevítős reflexíjak és a nyi­lak. A temető agyagedényei közül kiemelkednek a díszes kulacsok. A jómódú harcosok több esetben grif- fes-indás öweretekkel díszített fegyveröveket viseltek. A női és a gyermeksírok leggyakoribb mellék­letei a fülbevalók, díszes gyöngyök, csont tűtartók, orsógombok. Á te­mető elemzéséből az is kitűnik, hogy lakói jobbára mezőgazdasági tevékenységet folytathattak, a kato­nai feladatok ellátásából kisebb részt vállalhattak. A szekszárdi avarok temetője mel­lett a régészek feltárták az egykori faluhelyüket, településüket is, a fel­tárás dokumentációjának a közzé­tétele sem várat már sokat magára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom