Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-22 / 44. szám, csütörtök
RÉGIÓINK ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 22. Kéménden is gondot okoz a pénztelensóg és a munkanélküliség - aki ma a községbe érkezik, azt a táj szépsége és a gazdag látnivalók ragadják meg Vállalt MIRIÁK FERENC éménd a történelmi Esztergom vármegye legrégibb helységeinek egyike, a Garam jobb partján. Erre a vidékre már a fejlett igényekkel jöttek az első letelepedők, akik állatcsontokból, szarvasok agancsaiból készített szerszámaik mellett már kőszerszámokat is használtak. így nem voltak kénytelenek barlangokban, földbe vájt üregekbe lakni, hanem készítettek valamilyen sátrakat vagy kunyhókat. Időszámításunk előtt 3-400 évvel kelták nyomultak a területre. A bronzkultúra nyomait ezen a vidéken is megtaláljuk, olyan eszközök formájában, amelyek földművelésre szolgáltak. Nagyobb leletek fordultak elő a község határában is. A régészek által feltárt sírjaikból sok kerámiatárgy, gyűrű, karperec, nyakék és más került elő. A hunok 433-ban megkísérelték itt a végleges megtelepedést, de Attila halála után ez meghiúsult. A II. világháború után elsősorban a Garam-hidat kellett helyrehozni, amelyet felrobbantottak. A falu- közösség legmegrázóbb időszaka az 1947-48-as esztendő volt, amikor a lakosságcsere keretén belül 120 családnak kellett elhagynia szülőföldjét. Alig akadt olyan család, amelyet ez a tragédia ne érintett volna. Aki ma érkezik a községbe, azt a táj szépsége és a gazdag látnivalók ragadják meg. A község központjában, egy kis templokert közepén áll Az Új mennybemenetel temploma. Barokk épület a 18. század második harmadából. A 20. században új tornyot kapott, mivel azt a háborúban telitalálat érte. A portálé felén, mészkő talapzaton Szent Vendel szobra áll, a szent alakjának lábainál a heverő báránnyal. Ő a falu állattenyésztőinek védőszentje. Az 1848-49-es forradalomnak és szabadságharcnak Kéménden is nyugosznak hősei. Keményfából múlt, sivár jelen, reményteli jövő turulmadaras kopjafát faragott nekik Kovács József mester, 1992-ben. A Garam bal partján a II. világháború harcainak emlékműve, nagyszabású koplexum, valódi tankkal. A természetileg leggazdagabb védett terület az Alsó-Garam mente. Ez a lelőhely - a legészakibb, amely a magyar puszta valamely nyúlványa lehetett - a községtől ható még itt a réti őszirózsa (Aster punetatus), és a korcs nőszirom (Iris spuria) is. A község múltjához szorosan kapcsolódik a népviselete is, ami ritkaság számba megy. A férfiak csizmát, zsinóros nadrágot, nyáron házi szőttes vászoninget és ráncos gatyát viselnek, fejükön pörge kalapot. Az ing később már gyolcsból készült. A nők öltözépuszlika erősített kb. 3 cm vastag, hurkaszerű „pofándi” tartott. A viselet szinte minden darabját házilag készítették, aminek sokan szinte mesterei voltak. Az 1600 lelket számláló faluban sivár a jelen. Bár tíz évvel ezelőtt még itt is intenzíven építkeztek, ma már kuriózumnak számít az épülő ház. Nem is csoda, hiszen sok Kéménden a munkanélküli, (A szerző felvétele) Szüreti felvonulás délre, a Garam folyó jobb partján fekszik. Ezen a részen források találhatók, amelyen mocsaras területet alkotnak. Itt van az egyetlen lelőhelye a leggyönyörűbb és legvédettebb növényi fajnak, a Limonurtm gmelin-nek (sóvirág). A nyár végén virágzik, ilyenkor az egész terület lila színben pompázik. Mivel színét nem veszíti el, száraz virágcsokorba is kötik. Megtalálke: csörgős piros csizma, ráncos pörgős szoknya, melyből ünnepen tizet is felvettek, fodros ing, karjukon szalaggal, ún. „karravalóval”, nyakukban szalagokból nyakbavaló, ünnepen még „nyecces” kendőt kötöttek. Télen bélelt kabátot, vagyis farkaskacát vettek fel. A nőknél jellemző volt a hosszú derék, mert a szoknyát csípő alatt viselték, tehát nem a csípő, hanem a közel 400 embernek sincs már huzamosabb ideje munkája. A munkanélküliség megállíthatatlanul terjed. Az országba nem érkeznek befektetők, a kis- és középvállalkozások pénz híján kénytelenek elbocsátani munkásaikat. A szövetkezetekben hasonló a helyzet. Kéménden is 350 embert foglalkoztatott a szövetkezet, de ez is tönkrement. A községben nincsenek nagyobb vállalkozások, csupán élelmiszerüzlet, pékség, cukrászda, egy fémkohászattal foglalkozó kis üzem, cipőüzlet, trafik, vendéglő, drogéria van. Ezek a kisvállalkozók lehetőségeikhez mérten alkalmazzák családtagjaikat, ismerőseiket. Cak annyi embert vehetnek fel, amennyivel még megéri számukra vállalkozni. Újabb befektetésekre, a vállalkozás bővítésére még gondolni sem mernek. Benefi László polgármester 1994-ben került a község élére. „Megszaporodtak a gondjaink”, fogad a falu polgármestere a modern, korszerű községi hivatalban, amiben a takarékpénztár, rendőrség és a kulúrház is helyet kapott. „Az elmúlt évek során gondjaink fő oka a pénztelenség és a nagyarányú munkanélküliség. Félő, hogy az alacsony szociális segélyből megélni nem tudók miatt a község és a lakosok vagyona egyaránt veszélybe került. A szerény költségvetésből (4 millió korona) csak nagyon szerényen tudunk gazdálkodni, hiszen a szemét elhordás a lakosságnak 400 korona, de valóságban a községnek 1100 koronájába kerül. Ebben az évben szeretnénk megkezdeni a központi víz bevezetését is a faluba, amit 18 km távolságból tudunk csak megoldani, ami 9 millió koronába kerül majd, de a szomszédos községekkel egy szennyvíztisztítót is jó volna felépíteni, ehhez természetesen a csatornázást is meg kell oldanunk. A munkanélküliség csökkentésére jó volna egy bedolgozó üzemet létesíteni a faluban. Az elmúlt évben is 70 munkanélkülit alkalmaztunk közhasznú munkára, ami tudom, hogy csak egy bizonyos időre oldja meg a munkanélküliséget a faluban, de valamivel több pénzhez jutnak a családok, és a községben is sok munkát elvégeztek az elmúlt évben. Mindezen nehézségek ellenére a községben eredményesen működik a Csemadok helyi szervezete, van egy énekcsoportunk, tánccsoportunk, akik Tungli Tóth Katalin irányítása mellett sok helyen nagy sikerrel mutatták be a kéméndi lakodalmast. A fiatalok is kiveszik részüket a község kulturális életéből, Oláh Bácskai Ilona és Csermák Júlia irányításával. A futballszakosztály, Meidlék György irányításával működik, a szerény támogatással, szerény eredményeket érnek el”, tárta fel a falu gondjait a polgármester. Vajon lesz-e reményteljesebb jövő Kéménden? A polgármester bizakodik: „Az elmúlt években azzal a céllal hoztuk létre az Alsó-Garam mikrorégiót, hat szomszédos községgel közösen, hogy megpróbáljunk közösen ebből az áldatlan helyzetből valahogy kikeveredik. Elsősorban a falusi turizmus felvirágoztatására gondoltunk. Akijárt már Kéménden a hatvanas és hetevenes években, az biztosan emlékszik még arra, hogy a szigeten, amit „szerelem-szigetnek” nevezetünk el, milyen gazdag kulturális élet zajlott. Az elmúlt években is nagyon sokan keresték fel a Garam folyót, a szigetet, amiben nagyon nagy fantáziát is látok még vállalkozás szempontjából is. A táj szépsége, a kéméndi pincesorok talán tálcán kínálják a falusi turizmus rejtett lehetőségeit. Továbbá létre szeretnénk hozni egy falumúzeumot, amelyhez az anyag már össze is van gyűjtve, csak a megfelelő helyet kell megtalálnunk. Nem titok, de az Alsó- Garam mikrorégiót azzal a céllal alakítottuk meg, hogy a SAPARD program keretén belül hozzájussunk anyagi támogatáshoz is. Úgy próbálunk meg törődni községünk történelmi emlékeivel, hogy azok gazdagsága büszkeséggel töltse el a ma emberét, aki, sajnos hajlamos pusztán csak a jelennek élni. Pedig ahhoz, hogy valaki települése szerves alkotóeleme lehessen, elengedhetetlen szűkebb pátriája történelmének ismerete. Mindig legyenek új feladatok jöjjenek új célok, mert felemelő érzés ezeknek eleget tenni. Én bízom a sivár jelen tán, a reményteljesebb jövőben” - fejezte be beszélgetésünket a falu polgármestere. Sikerekben gazdag esztendőt zárt az alsóbodoki asszonykórus Gyöngyszemek az ajkakon FEHÉR SÁNDOR oboralja egyik neves néprajzkutatója, Arany László 1941- ben ezt írta az itteni köznépről: „Nincsenek ismert, messze híres művészeik, mert hiszen itt mindenki művész tágabb értelemben. Szinte kötelező a művészkedés egy bizonyos foka”. Azóta eltelt hatvan év, és azt tapasztaljuk, hogy népdalainkat már csak a leg- elszántabbak, leglelkesebbek és legkitartóbbak őrzik és ápolják. A bodoki asszonykórus naplójában a krónikaíró igy emlékezett meg a kezdetekről: „Bámulatos az a történelmi tavasz, amelynek során az itt élő emberek ráébredtek saját zenei anyanyelvűk, zenei hagyományuk szépségére, értékére”. Ennek is már majdnem harminc éve és azóta az alsóbodoki asszonykórus számtalan hazai és külföldi színpadon mutatta be a csaknem elfelejtett bodoki népdalkincs legszebb gyöngyszemeit. A kórus első vezetője Balabán Júlia pedagógus volt, jelenlegi lelkes vezetője és szólóénekese Holec Ilona. Működésük egyik leggazdagabb éve éppen a millenniumi 2000. esztendő volt. Az év elején az ifjúsággal együttműködve a „Mária eljegyzése” című misztérium-játékot adták elő a helyi római-katolikus templomban. Művészetüket bemutatta a téelevízió is: a magyar tévé a vülőzést, a szlovák a húsvéti locsolkodást és tojáshímzést örökítette meg. Nagy sikerként tartjuk számon, hogy az aszonykórus meghívást kapott a Vass Lajos Kárpát-medencei Népzenei Találkozóra és Hangversenyre, melyre a budapesti Erkel Színházban került sor. Alig egy héttel később nem kisebb sikerrel szerepeltek a Ma- gyár Kórusok és Zenekarok Szövetsége által rendezett Ünnepi Kalendárium elnevezésű millenniumi sorozaton, a magyarországi Túrán. Balatonfőkajár lakosságát is megajándékozták zengő népdalaikkal. Kiemelkedő teljesítményüket 01- svai Imre néprajzkutató méltatta. Szerepeltek az Ünnepi Kalendárium sárvári bemutatkozásán is. Az előző évek hagyományaihoz hűen Szent István ünnepén Alsó- bodok testvérközségét, Balaton- fókajár lakosságát ajándékozták meg zengő népdalaikkal, majd alig pihentek egy-két napot, és Ausztriában, Bécsben láttuk őket viszont az „Ezeréves Keresztény Magyarság” ünnepi rendezvényén. Ezt követően hazai vizekre evezhetünk; szeptemberben a pogrányi falunapon léptek fel, majd még ebben a hónapban a magyarországi Duna TV adásában láthattuk őket a Pentaton népdalfesztiválon, ahol Holec Ilona, az alsóbodoki asszonykórus vezetője szólóénekével bekerült a döntőbe. És még mindig Magyarország: novemberben az Egerben megrendezett Palóc Gálán az asz- szonykórus arany minősítést nyert, majd idehaza a Tavaszi szél országos döntőjében Bugár Béla különdíját vihették haza. A kalendáriumi év méltó befejezése volt, hogy odahaza, Alsó- bodokon örvendeztették meg a közönséget szívből jövő, szívhez szóló műsorukkal, melyben fellépett még a helyi leánykar és a fúvószenekar is nem kisebb sikerrel. Ebből az alkalomból az alsóbodoki Csemadok alapszervezet kisebb ajándékokkal tisztelgett az asszonykórus teljesítménye előtt. Minden túlzást és pátoszt mellőzve elmondhatjuk, hogy az asz- szonykórus kiemelkedő teljesítményeket ért el és nagyon sikeres évet zárhat. Tudjuk azonban, hogy munkájuk nemcsak ünnepek sorozata, hanem azt a kemény és kimerítő háttérmunka, a hétköznapok és a végeláthatatlan gyakorlások előzik meg az éjszakába nyúló estéken. Nem feledkezhetünk meg hozzátartozóik végtelen türelméről és megértéséről sem, amiért nekik szintén köszönettel tartozunk, írásomat Bartók Béla szavaival fejezem be: „Akik majd örömüket lelik ezekben a dallamokban, gondoljanak meg-megújuló hálával azokra, akik ezt a kincset any- nyi vihar és viszontagságon keresztül számunkra megőrizték”. Bartók így folytatja: a magyar falu népére, mi azonban akár így is mondhatnánk: az alsóbodoki asszonykórus tagjaira. ÚTON - ÚTFÉLEN Autólerakatok (Bodzsár Gyula illusztrációs felvételei)
