Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-22 / 44. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 22. Régióink Közösen futottak, ugrottak, másztak az akadályokon keresztül, a közönség pedig buzdította a versenyzőket, néha pedig jókat derült, ha nem sikerült egy próbálkozás Sportbarátság határokon innen és túl (A szerző felvételei) KIS PÉTER I gazi sportbarátságok szövődtek február tizedikén Gután, azon a sportna___ pon, amelyre a gútaiak me ghívták testvérvárosuk, a magyarországi Kisbér sportolóit. A kisbériek két autóbusszal és néhány személyautóval érkeztek - nem minden gond nélkül, ugyanis a határon jó másfél órás várakozás után engedték csak át őket. „Sajnos, még nagyon mesz- sze vagyunk az egységes Európától, ha a sportolókat, akik a szomszédos országban lévő testvérvárosukba igyekeznek versenyezni, gyanús elemeknek nézik, és egyenként átvizsgálják a határon”, konstatálták a kisbériek. Ám a kis késéssel érkező vendégeket nagy szeretettel várták Gútán, az ünnepélyes felvonulás és a mazsorettek - vagy ha úgy tetszik, pom-pom lányok - bemutatója után már kezdődhetett is a verseny a diák focicsapatok összecsapásaival. Ezután a serdülők és a felnőttek csapatai küzdöttek meg egymással, majd a női és a férfi kézüabdázók. Ezt egy rendkívül látványos verseny követte a sportcsarnokban: ügyességi sportvetélkedő a két város iskolásai között. Az egész leginkább a televízióban nemrég suGúta és Kisbér is aktívan támogatja a Vág- Duna-lpoly Eurorégió megalakítását. gárzott Játék határok nélkül című műsorra hasonlított, természetesen az akadályok egyszerűbbek voltak az ott használtaknál. Volt nyusziugrás, pókjárás, alagútaka- dályon való átjutás és egyéb érdekes, látványos és sokszor humoros versenyszám. A gútaiak az egyes Újkori Kőműves Kelemenek akadálypályák leírását, nagyon sportszerűen, már jóelőre leküldték a kisbéri iskolásoknak, hogy legyen idejük gyakorolni, felkészülni. Kicsik és nagyok vidáman futottak, ugrottak, másztak a megadott akadályokon keresztül, a közönség pedig buzdította, lelkesítette a versenyzőket, néha pedig jókat derült, ha nem sikerült egy-egy próbálkozás. A sportnap utolsó száma az erős emberek versenye volt, A fő döntőbíró ebben a kategóriában Szlovákia legerősebb embere, a komáromi Narancsik Sándor volt. Sanyi minden egyes próbálkozást, erőmérő feladatot kommentált, sajátságos humorával vidám hangulatot teremtve a sportcsarnok zsúfolásig megtelt nézőterén. Gogh Mihály, a gútai önkormányzat Sport- és ifjúsági bizottságának elnökét, a sportvetélkedő fő szervezőjét a verseny előzményeiről kérdeztem. „Bizottságunk már több sportnapot szervezett városunk polgárai számára, ahol sikerült megmozgatnunk szinte minden korosztályt. Ezért aztán tavaly, mikor városunk küldöttsége vendégségben volt Kisbéren, a millenniumi ünnepségek alkalmából, és ott felmerült egy - a két város közti - sportvetélkedő ötlete, mi azonnal igent mondtunk rá, sőt, vállaltuk az első verseny lebonyolítását. Most már büszkén mondhatom, hogy sikerült megvalósítani az elképzelésünket. Sajnos, a város pénzügyi keretéből mindössze a vándorserlegre futotta, nagy segítséget nyújtottak viszont Gúta vállalkozói, akik anyagilag és erkölcsileg is támogattak bennünket. Nagyon sokat köszönhetünk Németh Vilmosnak, a kisbéri önkormányzat tagjának, valamint Gúta alpolgármesterének, Árgyosi Imrének, akik az első perctől fogva támogattak minket. Rengeteg munka előzte meg ezt a napot, remélem, nem volt hiábavaló az erőfeszítésünk”. Valóban látszott a gútai sportnapon, hogy a szervezők minden erejükkel a feladatra összpontosítottak. Az eseménynek nem volt egyetlen unalmas perce sem. Azok a gútaiak pedig, akik nem versenyeztek, nagy lelkesedéssel szurkolták végig a napot. A végeredmény 43:18 lett, a hazaiak javára. Este, a díjkiosztó ünnepségen a kisbériek ünnepélyesen meghívták vendéglátóikat városukba, ahol idén novemberben rendezik meg a visszavágót. Gúta és Kisbér is aktívan támogatja a Vág-Duna-Ipoly Eurorégió megalakítását. Sikeres sport- rendezvényükkel, amellyel hagyományt kívánnak teremteni, egy lépéssel közelebb kerültek kitűzött céljukhoz. Narancsik Sándor, Szlovákia legerősebb embere volt a bíró az erővetélkedésben Gogh Mihály, a gútai önkormányzat sport- és ifjúsági bizottságának elnöke Egyféle kommunikációs tréningről van szó, amely során a gyerekekkel megvitatják az „idegen" fogalmát, felidéznek egy-egy lehetséges helyzetet, melynél segítségre lehet szükség Jana Svetlovská: „Sokszor mi magunk is meglepődünk, hogy mi minden jár egy tízéves gyerek fejében" kommunikációs tréningről van szó, amely során a gyerekekkel megvitatják az „idegen” fogalmát, felidéznek egy-egy lehetséges helyzetet, melynél a gyereknek segítségre lehet szüksége. így megtanulja, hogy az egyenruhásokhoz bármikor biztonsággal fordulhat, s kerülje az ismeretlenekkel való kommunikációt. „A tervezetet a rendőrség is támogatja. Rendszeresen látogatják a gyerekeket, akiknek leírhatatlan örömet okoz, ha beülhetnek a rendőrautóba, vagy megsimogathatják a nyomkövető kutyákat. Mindenképpen nagy szerepük van abban, hogy egyre több gyerek és szülő jelentkezik a tervezetbe. ” Persze a szülők sem maradhatnak ki. Ők megismerkednek azokkal a veszélyekkel, körülményekkel, melyek a gyerek iskolakerüléséhez, drogfüggőségéhez, végül bűnözéséhez vezet. A központban dolgozók száma messze nem elegendő, hogy az igazgató elképzeléseit hiánytalanul meg lehessen valósítani. Új emberek bérére azonban nem telik, s csak az a tudat vigasztalhatja, hogy legalább szakemberekkel dolgozhat együtt. Óvodások a drogellenes küzdelemben turális és népművelő eseményről tudniuk kéne az egész hozzájuk tartozó területről, hogy az információkat továbbadhassák az igénylőknek. „A jelek szerint ennek a pontnak tudunk a legnehezebben eleget tenni”, mondta az igazgató. „Az utóbbi években megszakadt az a szoros kapcsolat a falvak és a központ között, amely még a szocializmus alatt alakult ki. Ennek ugyan ellentmond az, hogy az emberek tudatában még mindig úgy élünk, mint a régi eszt- rád- és más műsorszervező intézmény. Ezt a szerepet azonban ma már a kultúrházak és az ügynökségek vették át. Nincs pénzünk műsorszervezésre, az amatőr művészek számára szervezett előadásaink és versenyeink is túlterhelik a költségvetésünket, amely csak a fizetésekre és az épület fenntartására elég”. így ez az év tulajdonképpen tapogatózás lesz a központ számára. Most kell feltérképezniük a járás községeit, kideríteni, hogy mit igényelnek az emberek, milyen formájú együttműködést tudnak kiépíteni, létrehozni. „Ez azonban mind pénzbe kerül. Az egyik megoldás a spórolás. Amit lefaraghatunk az épületen, a limitált telefonhívásokon, abból szervezhetünk rendezvényeket. Itt kapnak szerepet a szponzorok is. Nélkülük például nem jöhetett volna létre a Színes Ceruzák országos rajzverseny sem, amelybe majd kétezer gyerek kapcsolódott be”. A verseny azonban csak egy az intézmény rendezvényei közül. A drogellenes program keretén belül írásra, fogalmazásra vették rá gyerekeket. Közel száz alapiskolás adott le önként fogalmazást, egy kis történetet vagy éppenséggel komoly felnőtt fejre valló eszmefuttatást. „Sokszor mi magunk is meglepődünk, hogy mi minden jár egy tízéves gyerek fejében”. Az írásokból könyv született, melyet több tanár is használ az órákon. A drogfüggőség megelőzésére szolgál egy újabb tervezet, melyet az óvodásoknak tartanak. Egyféle Lukács Zoltán, a Dunaszerdahelyi Járási Rendőrkapitányság szóvivője (Archív felvételek) MAHELY ZOLTÁN özei kétszázéves hagyománya van nálunk a népművelésnek. Ez alatt az idő alatt jutottak el a kulturális és művelődési ténykedések a mai formájukig, intézményességükig. Hogy a változás még mindig folyik, azt leginkább a tavalyi művelődési központokról szóló törvény bizonyítja. „A törvény novellizációja már figyelembe vette az életkörülmények változását, s ennek értelmében három pontban szabta meg működésünket”, mondta Jana Svetlovská, a Csallóközi Művelődési Központ igazgatónője. „Az első pont a művészetek és nem hivatásos művelőik támogatása, segítése. Ide tartoznak a képzőművészek, előadóművészek, zenészek és táncosok, a szavalok, a bábjátékosok és még sorolhatnám. A második pont a népnevelés. Itt már kormányprogramokra építhetünk, főleg a drogellenes harc és az egészségügyi nevelés kapcsán”. Az igazgató jelenleg a drogellenes tervezetet tartja a legfontosabbnak, hisz mára már realitássá váltak az egykori veszélyek. „Nem évről évre, napról napra romlik a helyzet. A drog már megjelent az alpiskolákban is. Nem számít ritkaságnak, ha valamelyik tizenévesnél marihuánát vagy valamilyen illóanyagot találnak”. Ä Dunaszerdahelyi járás sikeresen fenntartja magának az első helyeket a halálozási és a civillizációs betegségek statisztikáiban. „Negyvenéves emberek halnak meg szívás érrendszeri megbetegedésekben, szélütést kapnak vagy rákos daganat okozza halálukat. Pedig lehetne javítani a helyzeten: kevesebb munkával, rendszeres étkezéssel, mozgással. Erre szeretnénk rávenni az embereket. Két éve kapcsolódtunk be először a Nárciszok Napja rákellenes programba. Nem csak arról volt szó, hogy virágokat osztogassunk. A cél a figyelemfelkeltés volt, tudaA központoknak tájékoztatási centrumként kellene működniük. tosítani szerettük volna az emberekkel a probléma súlyosságát. ” A harmadik törvényben meghatározott pont az informáltsággal kapcsolatos. A művelődési központoknak egyféle tájékoztatási centrumként kéne működniük. Minden kul-