Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-22 / 44. szám, csütörtök
Csütörtök, 2001. február 22. 4. évfolyam, 8. szám Emelni, vagy nem emelni, avagy javulna-e Kassa tömegközlekedése a viteldíjak emelésével és egyes járatok ritkításával - lehet, hogy márciustól a havibérletekért is többet kérnek Sanyarú helyzet a közlekedési vállalatnál JUHÁSZ KATALIN apzártánk idején még Boris Farkasovsky kassai alpolgármester sem tudta teljes biztonsággal megerősíteni értesülésünket, mely szerint ma délelőtt a városi tanács áldása nélkül is a képviselőtestület elé kerül a helyi tömegközlekedési vállalat jegyár-emelést szorgalmazó tervezete. A vállalat igazgatója, Igor Reiprich a sanyarú anyagi helyzetre hivatkozik, az áremelést tartja a legkézenfekvőbb megoldásnak, mivel a város több, mint negyven millió koronával tartozik nekik, az idei költségvetésből pedig megleheteősen szerény összeg, ötvenezer korona jutott a közlekedési vállalantak. A tanács minden indokot mérlegelve legutóbb úgy döntött, a vállalatnak egyéb, komplex megoldáson kellene gondolkodnia, egyes járatok esedeges ritkítása is szóba kerülhetne, mivel nem tudni, mikorra rendezi tartozásait a város. A városatyák az elmúlt napokban megfontolandó, érdekes javaslatokkal teli levelet kaptak a Föld Barátai elnevezésű környezetvédelmi szervezettől, akik külföldi statisztikai adatok alapján úgy vélik, a jegyek 10 koronáról 12-re való emelésével nem növekedne jelentősen a vállalat bevétele, sőt a cég helyzete csak rosszabbodna. Szerintük egyre többen választanák a közlekedés egyéb módjait, növekedne a gépkocsiforgalom, ami levegőszennyezést és az útburkolat kopását eredményezné. Emelkedne továbbá a jegy nélkül utazók száma, mivel a pozsonyihoz hasonló időmérő rendszer bevezetésére Kassán jelenleg nincs pénz, így az emberek meggondolják, érvényesítsenek-e egy 12 koronás jegyet 2-3 megállóra, vagy a bliccelést válasszák. A közlekedési vállalat mélyrepüléséről már volt szó e hasábokon, amikor az utazási kultúra és a járművek állapotának romlása miatt a cég igazgatója sztrájkkal volt kénytelen fenyegetőzni. A környezetvédők által közzétett adatok szerint 1990-ben 156 millió utast szállítottak a kassai tömegközlekedési eszközök, 1996-ra viszont ez a szám 136 millióra csökkent. A csökkenő tendencia egyértelműen az árdrágításnak köszönhető, egy ismételt emelés hatásait pedig jelenleg senki sem meri megjósolni. Egy biztos, a vállalat vezetői azt hangoztatják, hogy nagyobb pénzinjekció nélkül nem élik túl az elkövetkező egy-két hónapot, az áremelés áldásos hatása viszont leghamarabb egy éven belül lesz érezhető, várhatóan ekkorra csörgedezik a vállalat számlájára az intézkedéstől várt 30,9 mü- lió. A drágítás tehát a környezetvédők szerint semmiképp sem jelent megoldást. Már csak azért sem, mert a fő indokként szereplő üzemanyag-árak emelkedése évi 27,6 millióval drágította meg a vállalat műdödését, a város viszont eddig 44,6 millió koronás adósságot halmozott fel velük szemben. A fennálló helyzetért tehát nem elsősorban az üzemanyag-szállítókat terheli a felelősség, annál is inkább nem, mivel országos viszonylatban Eperjes után Kassán jut a legkevesebb városi támogatás a tömegközlekedésre. Az Európai Unió országaiban ez pont fordítva történik, az önkormányzatok igyekeznek ösztönözni a lakosságot a villamosok és autóbuszok igénybe vételére, egyre több kedvezménnyel kedveskednek nekik, mivel a közlekedési dugókat sehol sem szeretik, nem beszélve a már említett levegőszennyezésről. Alternatív megoldásként a környezetvédők három módszert is ajánlanak. Nyugaton bevett szokás,hogy a város területén beszedett parkolási díjak egy részét a tömegközlekedés fellendítésére fordítják. A Föld Barátai szerint az autósok zsebéből kellene nagyobb összegeket kivenni a parkolásért, nem pedig a közlekedő tömeget, a kevésbé tehetős rétegeket idegesíteni az áremeléssel. Ez az intézkedés nem csupán anyagi hasznot hozna, hanem csökkentené az autók számát, a levegőszennyezést és a közlekedési balesetek számát a belvárosban, továbbá több embert csábítana át a volán mögül a tömegközlekedési eszközökre. Megoldást jelentene a közúti vám is, azaz az útpénz bevezetése a város útjain. A környezetvédők továbbá a lakótelepeken is inkasszálnának jelképes összegeket a parkolásért, valamint a kötelező gépkocsibiztosításból befolyt összeg egy részét is a tömegközlekedés fejlesztésébe, illetve kerékpárutak éptésébe fektetnék. Megoldást jelnthet a már említett időmérő rendszer bevezetése is, a tízperces, félórás, illetve órás menetjegyeket a jelenleginél több utas tartaná érdemesnek kezelni. Ezeket az ötleteket, illetve más alternatív lehetőségeket a kerékpárosok uniójával együtt dolgozták ki a Föld Barátai, a javaslat már a város vezetőinek asztalán fekszik. Az autósok esetleges zúgolódását megelőzendő közöljük azon adatokat is, melyek szerint a város az utóbbi években sokkal többet költött a gépkocsiforgalom feltételeinek javítására, mint a tömegközlekedésre. 1996 óta csupán az utak karbantartására 370 milliót áldoztak, míg a közlekedési vállalat csupán 150 milliót kapott. A fenti összegben még nincs benne a parkolók építésére, az útjelző táblákra, a téli karbantartásra és a tisztán tartásra fordított pénz. Összehasonlításként: Pozsonyban 1997-ben 220 millió jutotta tömegközlekedésre. A mai nap folyamán tehát vélhetően kiderül, hatottak-e a fenti érvek a városatyákra, már amennyiben egyáltalán szavazásra kerül a sor. A városi közlekedési vállalat egyébként márciustól a havi bérletek árát is emelni szeremé, a jelenlegi 350 koronáról 390-re. Nem a közlekedő tömeget, a kevésbé tehetős rétegeket kell idegesíteni az áremeléssel Somogyi Tibor illusztrációs felvételei Az EU országaiban az önkormányzatok igyekeznek ösztönözni a lakosságot a villamosok és autóbuszok igénybe vételére, egyre több kedvezménnyel kedveskednek nekik Új társulattal bővült a szlovákiai magyar amatőr színjátszás - túl az első olvasópróbán, Juhász Dósa Jánossal, a Blaha Lujza Színkör vezetőjével beszélgetünk Szeretnénk eljutni a Jókai Napokra FARKAS OTTÓ Hétfőn délután tartotta első olvasópróbáját a Blaha Lujza Színkör. A nemrégen alakult társulat Nikolaj Erdman orosz szerző Mandátum című szatíráját gyakorolja. A színkör alakulásáról és a bemutatóról beszélgettünk Juhász Dósa Jánossal, a darab rendezőjével. Miért kezdeményezted a színkör megalakítását? Őszinte leszek, részben irigységből. Tavaly, amikor megpróbáltam segíteni a füleki Zsákszínháznak, jelentkeztem náluk, de elutasítottak. Egy levelet kaptam tőlük amelyben az állt, hogy ha annyira szeretnék színkört, akkor csináljak egyet Rimaszombatban. No, ez volt az egyik mozgatórugója a társulat megalakításának, a másik pedig az, hogy annak idején Budapesten több előadást is rendeztem, sőt saját színköröm volt -, amely a mai napig létezik. Izgatta a fantáziámat ismét rendezni valamit. Nézd, szerintem az sem mellékes, hogy a szomszédos Losoncon, Füleken működnek társulatok és tudtuk, itt Rimaszombatban is van igény magyar színkörre, tulajdonképpen a Csemadok berkeiben ezért döntöttünk a megszervezése mellett. Leveleket írtunk illetve személyesen kerestük fel azokat, akik valamikor már szerepeltek. Az eddigi összejöveteleinkre jöttek Gesztetéből, Óbástról, Tamásiból, Feledről, tehát a társulat nem csak a városból verbuválódott. Miért ezt a darabot választottátok? Nikolaj Erdman Mandátum című szatíráját 1992-ben már egyszer megrendeztem. A budapesti színköröm ezzel a darabbal indított. Akkor maradtak benne tartalékok, de ott és akkor azzal a társulattal nem lehetett jobban megoldani. Azt hiszem, hamarosan teljesülhet egy régi vágyam, átdolgoztam a darabot az összes elképzelésemet belesző- hetem, mert szerintem ez a társulat elő tudja adni. Ez egy teljesen átdolgozott mű, eredetileg az 1919 -es hatalomváltás idején játszódik, de most körülbelül annyi köze van ahhoz a rendszerhez és Oroszországhoz, mint Hamletnek Dániához. A társulat valamennyi tagja kapott szerepet? Természetesen, sőt a Csemadok Területi Választmányának összes vezetője játszik benne. Nehéz volt egy kicsit kiosztani a szerepeket, mert nem ismertem a tagok képességeit. Hol tartjátok majd a színpadi próbákat? A tamásfalai kultúrházban. Mivel a darabbal szeretnénk eljutni a Jókai Napokra, igyekeznünk kell. Az első - a rimaszombati - bemutatót május végére, június elejére tervezzük. A hivatalos munka hétfőn kezdődött, a darabhoz Kovács Tamás a Butterfly együttes vezetője írja a zenét. Hangsúlyozni szeretném, nem az a célunk, hogy a fülekiekkel vagy a losonciakkal most vagy a későbbiekben rivalizáljunk, egyszerűen igény volt a társulatra és mi megalakítottuk. Az azonban szolgáljon bizonyítékul, hogy manapság sem lehetetlen vállalkozás színkört alakítani. Te is játszol a darabban? Nem. Budapesten kénytelen voltam, itt magamnak nem osztottam szerepet. Van-e valamilyen különleges igénye a darabnak a díszletekre vagy kosztümökre? Mivel a mai korban játszódik, televízió, videó és hasonló kellékek szükségesek a színpadon. A szatíra a rendszerváltásról szól és a kisember túlélési lehetőségeit viszgálja. Azt, hogy hogyan lehet túlélni egy rendszert. A darab eredetileg három fel- vonásos, az első kettőt azonban szeretném öszevonni, tehát mi két részben fogjuk játszani. Juhász Dósa János: „Egy levelet kaptam amelyben az állt, hogy ha annyira szeretnék színkört, akkor csináljak egyet Rimaszombatban" (Dömötör Ede felvétele)
