Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-10 / 34. szám, szombat

11 ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 10. Családi Kör Az a jó orvos, aki jól választja meg a gyógymódot, egybeveti a páciens szubjektív fájdalmait az objektív leletekkel Műteni vagy nem? Dr. Tomóczy László: „Szükség van a vitára, a tapasztalatcserére" Miért éppen a gerincgyógyászat a konferencia témája? A gerincbetegség meglehetősen gyakori. Egyrészt azért, mert az életmódunk olyan, amilyen: sokat ülünk, keveset mozgunk, s ez nem tesz jót a gerincnek. Mivel ezt a megbetegedést nem egy orvoscso­port kezeli - lévén ez interdiszcipli­náris betegség ideggyógyászok, röntgenológusok, ortopédusok is részt vesznek a kezelésben, ezért kitaláltuk, hogy kétévenként össze­jövünk, meghívjuk a különböző szakterületek szakorvosait. Még jobb lenne, ha a körzeti orvosokat is meghívhatnánk - biztosan el is jön­nének -, de sajnos a magánpraxis annyira megváltoztatta az orvosok érdeklődési körét, hogy őket ritkán látjuk ilyen rendezvényeken. Nem hiszem, hogy csak azért, mert nem tudnak róla - bár ez is egy ok. Ezen változtatni kell. Hiszen a paciens el­sőként a körzeti orvosával kerül kapcsolatba, és fontos, hogy az a panaszával azonnal a megfelelő helyre irányítsa - vagy az ideg- gyógyászatra, vagy az ortopédiára. A magánredelést folytató szakor­vosok sajnos annyira elfoglaltak, hogy a tudományos előrehaladás iránti érdkelődésük háttérbe szo­rul. Ez már elég komoly probléma. A kórházi orvosok eljárnak a kong­resszusokra, de a privát praxist folytatók - tisztelet a kivételnek ­gyen az belgyógyász vagy sebész -, aki jól választja meg a gyógymó­dot, egybeveti a paciens szubjektív fájdalmait az objektív leletekkel, amelyek bizonyítják a betegséget, röntgennel, CT-vizsgálattal, mag- netikus rezonanciával és más, ná­lunk elérhető kivizsgálásokkal. Ha mindezt kiértékeljük, és kialakult egy kórkép, amely műtét nélkül ke­zelhető, akkor azt műtét nélkül kell kezelni. Én is ezt állítom, pedig operálok. Van olyan helyzet, ami­kor kár akár egyetlen napot is kés­ni, mert a beteg állapota minden órával rosszabbodhat. Konkrétan? Ha sokat várunk és beáll a bénulás, a jól elvégzett műtét sem hozza meg a várt eredményt, mert az elhalt idegszálak már nem képesek újraé­ledni, regenerálódni. A porckorong­sérvet ilyen esetben azonnal meg kell operálni. Olyan ez, mint amikor a cipőnkbe kavics kerül. Nem kelle­mes a Fő téren levetnni a cipőt és ki­rázni belőle a kavicsot, de ha kell, akkor igenis ott, azonnal ki kell ráz­ni s az ember nyugodtan mehet to­vább. Ha csak néhány óra múlva szabadulna meg a kavicstól, kisebe­sedne a lába. Huszonnyolc előadás hangzott el neves ortopédusoktól, neuroló­gusoktól, traumatológusoktól, Az egyik előadásban a hiper- mobilitásról esett szó. Jól értet­tem, hogy aki túl hajlékony, visz- sza tudja hajlítani az ujját, an­nak képsőbb problémái lehet­nek? Vagyis nem olyan jó dolog, ha valaki hajlékony? Nem bizony! Minden ízületnek megvan a maga optimális mozgé­konysága, s ha többet mozog, az baj, az összetartó inak meglazul­hatnak. Ennek több oka lehet. De még rosszabb, ha valaki ötven- vagy hatvanéves korában akar fia­talodni és őrülten nekiáll tornázni. Ez főleg a férfiakra jellemző. A mozgás viszont kell! Csakhogy minden kornak meg­van a mozgásigénye és -lehető­sége. Tudnom kell, mennyit bírok anatómiai adottságomhoz képest és hogy mire van igényem. Van, aki sok mozgást igényel. Van, aki ülőtípus. Olyan is van, akinek megfájdul a csípője, ha többet jár. Az ilyen menjen úszni vagy biciklizzen. Balról jobbra: Dániel Bartko neurológusprofesszor, Jozef Lohnert docens traumatológus (mindketten Pozsonyból) és Tornóczy doktor (A szerző felvételei) Dr. Petrovics Gabriel (Kassa) és dr. Nyéki Miklós (Rozsnyó) társa­ságában Van-e gyakorlati haszna a kon­ferenciának, amikor olyan nyo­morúságos az egészségügy he­lyzete, mint amilyen? Ha nincs pénz kivizsgálásokra, gyógy­szerekre? Van-e értelme ilyen esetben beszámolni az eredmé­nyekről? A célunk nem a tudományos felfe­dezések közzététele, hanem véle­mény- és tapasztalatcsere. Hogy a lehetőségeinket a lehető legjobban kihasználjuk, megismerjük egymás eredményeit. Mert pénzből kevés van, de még nagyobb hiba, ha azt a keveset is rosszul használjuk fel. Ha vannak ilyen alkalmak, azokkal élni kell. Szükség van a vitára, a ta­pasztalatcserére. Ezért jöttünk ösz- sze több szakterületről, egész Szlo­vákiából, sőt külföldről is. Dr. Tornóczy László magyarországi és cseh­országi orvosoktól is. A többség néhány tucat vagy legfeljebb egy- két­száz esetről, kezelési módról számolt be. Az érsekújvári ortopédiai osztályon ezzel szem­ben háromezernél több gerincműtétet végeztek. Tudni kell, hogy Szlová­kiában az érsekújvári kórház ortopédiai osztá­lyán végezzük a legtöbb porckorongsérvműtétet. Ez a betegség éppen a produktív korosztályt, a harminc- negyvenévese­ket sújtja. Ezeket az em­bereket idejében meg kell operálni, nem szabad vele várni. A tizenöt év alatt több mint háromezer beteget operáltunk meg porckorongsérv­vel. Eleinte hetente egyet-kettőt, Fotfrid professzorral, aki tanított bennünket, és most van olyan nap, hogy négyet is operálunk, olyan so­kan jönnek hozzánk. Ezt a műtétet ezzel a módszerrel - narkózis nélkül - másutt nem végzik. Természetesen, ha kell vagy a paciens úgy kívánja, altatás­ban végezzük. Vi­szont meg kell mon­dani, hogy a helyi ér­zéstelenítésben vég­zett műtérnek több előnye van a beteg számára, de az or­vostól igényesebb és finomabb technikát kíván. A gerincsebé- szet csak egyik része a munkánknak. A legmodernebb ame­rikai műforgókat is beépítjük, csak saj­nos, keveset, mert nincs rá pénz. De úgy vélem, ezt a helyze­tet előbb-utóbb meg kell oldania a minisz­tériumnak és a bizto­sítóknak. KOPASZ-KIEDROWSKA csilla K étévenként tartanak Érsekújvárod: gerinc­gyógyászati napokat; a második tavaly év mmmmm végén volt. Előtte is összejött a szakma, de nem ilyen rendszerességgel. A tu­dományos konferencia színhelye mindig a kórház, a szervezők pe­dig a Szlovákiai Ortopédiai és Tra­umatológiai Társaság, az érsekúj­vári kórház neurológiai és ortopé­diai osztálya. Bővebb felvilágosí­tást a szervezőbizodság elnökétől, Tornóczy Lászlótól, az ortopédiai osztály főorvosától kértünk. lényegesen ritkábban. Örömmel ál­lapíthatom meg, hogy a volt kollé­gáink, akik az érsekújvári ortopédi­áról kerültek ki, minden ilyen kon­ferencián részt vesznek, sőt még az a zsolnai kolléga is eljött, aki itt ta­nult az osztályunkon. Az előadásokat hallgatva - lai­kusként - arra figyeltem fel, hogy az orvosok egy része ellen­zi a műtétet, mások viszont azonnal vágnának. Ez nem így van. El kell dönteni, mi­kor és mit operáljunk. Az, aki nem tud operálni, hajlamos nem operál­ni, aki meg tud, az legszívesebben mindjárt vágna. Az a jó orvos - le­ORVOSI TANÁCSOK Elcsavarták a fejem Nagyon félek jeligéjű le­vélben egy 19 éves lány a következőket írja: Már ■ több mint két éve járok egy fiúval és mivel nagyon sze­retem őt, ezért írok. Három év­vel ezelőtt egy jóval idősebb srác elcsavarta a fejem, és lefe­küdtem vele. A srác nagy nőcsá- bász hírében állt és én mégis... Óvszer nélkül történt, és nem sikerült neki elsőre elvenni a szüzességemet. Nagyon félek, hogy valami nemi bajt kaptam tőle. Ugyanis nagyon kezdett viszketni a nemi szervem, és annyit vakargattam, hogy a vé­gén már fájt. Pisilés közben is csípett, ezért elmentem nő­gyógyászhoz, aki azt mondta, hogy megfáztam és azért van­nak ezek a tünetek. Az általa ki­írt krémek akkor segítettek. Most egy hete, hogy ismét fáj, csíp és darabos folyásom van. A fiúmat is féltem, mert ő is mondja, hogy neki is viszket és nagyon piros a nemi szerve. Mi lehet ennek az oka? ( Kedves Kisasszony, nagyon fontos lenne egy alapos nő- gyógyászati kivizsgálás. A • nőgyógyásznak meg kelle­ne mondani, hogy a fiúja nemi szervén is vannak elváltozások, mivel őt is kezelni kell. Valószí­nűnek tartom, hogy valamilyen gombás fertőzést kaptak, amit csak úgy lehet kezelni, kigyó- gyítani, ha mindkedőjüket egy­szerre vetik alá terápiának. Eléggé hosszadalmas a gombák kiirtása, de teljesen tünetmen­tessé válhatnak bizonyos idő után. Javasolnám a gumióvszer használatát, mivel az nemcsak a terhesség ellen véd, hanem a szexuális úton terjedő betegsé­gekkel szemben is. Mit tegyek a pattanásokkal? Jelige nélküli levélben egy fiú a következőket írja: Húsz év körüli srác va- ■ gyök, és egy férfiproblé­mával fordulok Önhöz. Amikor elkezdtem borotválkozni, piros pöttyök és duzzanatok jelentek meg a nyakamon. Ezek után két hétig nem borotválkoztam, de gyakran viszketett ez idő alatt is. Ezek talán nem is pattanások, mivel 20-30%-a (talán több is) a szőröknek visszafelé nő, be a bőrbe, és a benövés helyén ap­ró, kis duzzanatokat képeznek. Ezek a duzzanatok borotválkozás után bepirosodnak és elég csú­nyán néz ki tőlük a nyakam. Már voltam orvosnál is, aki valami­lyen leszárító krémet adott, de nem használt. Mit tanácsol Ön, mit tehetek a pattanásaimmal? Kedves Fiatal Úr, nem tu­dom mit tehetne a pattaná- saival, mivel a bőrgyógy- • ászati dolgokhoz nem ér­tek. Javaslom, forduljon szakor­voshoz, vagy keressen fel egy orvoskozmetikai intézetet, ahol megfelelő kezeléssel és taná­csokkal ellátják Önt. Pozsony­ban is található egy ilyen intéz­mény, melynek neve és címe a következő: Ústav lekárskej kozmetiky, Kozia ulica. Visszatér a boldogság? Eltűntek az álmaim jeligé­vel egy asszony a követ­kezőket írja: 19 éves ko- ■ romban férjhez mentem és gyereket szerettünk volna, mert nagyon üres volt nélküle a házasságunk. Az elsőt elveszítet­tem még a terhesség elején. Na­gyon nagy fájdalom ért, de az­tán újból teherbe estem és meg­született a gyermekünk. Nagyon boldog voltam, büszkén sétál­tam vele és örültem, hogy a ba­rátnőim közül én vagyok az el­ső, akinek gyermeke van. Min­denről lemondtam, a diszkóról, a csavargásokról és csak a jövő­re gondoltam. Nagyon szép hó­napok teltek el, de egyszer csak úgy éreztem, hogy vége. Meg­halt a mamám, nagyon váratla­nul. Az álmaim eltűntek, és kö­rülöttem sötétbe borult az ég. Nem érdekel semmi, nem tudok menni társaságba, állandóan fáj a fejem, szédülök, sokat sírok és nem tudok törődni a lányom­mal. Folyton menekülök otthon­ról, és a kislányomat nem vi­szem soha magammal. A házas­életem is megromlott. Sokszor leülök és csak nézek magam elé. Annak sem tudtam örülni, hogy a lányom megtanult járni. Úgy érzem, mintha vége lenne az életemnek, pedig csak most kezdődött igazán. Állandóan ideges vagyok, reggel nincs ked­vem felkelni. Teljesen lemond­tam a kávéról, nem cigarettá­zom, nem fogyasztok alkoholt és ez az állapot már öt hónapja tart. Szeretném tudni, hogy meddig tart még ez az állapot, forduljak-e orvoshoz és hogy le- hetek-e olyan, mint régen? Dr. Bordás Sándor A dunaszerdahelyi pszichológiai tanácsadó központ klinikai pszichológusa ( Kedves Asszonyom, az ér­zelmi veszteségeinket több­nyire nehezen dolgozzuk • fel, mint ahogy Ön is ta­pasztalja, mamája elvesztése egy sor változást okozott az életében és viselkedésében. Javaslom, hogy emlékeiben menjen vissza a mamájával eltöltött időszakok­ra, gondoljon végig több olyan tevékenységet, melyet együtt folytattak. Tegye ezt olyan gyak­ran, ahogy Ön érzi, és ha szüksé­ges: sírjon, zokogjon, toporzé- koljon, tehát adja ki, sírja ki azt a fájdalmat, amelyet a mamája el­vesztése miatt érez. Az így kiala­kult állapotot később többnyire a belenyugvás, a beletörődés idő­szaka követi, amikor érdemes azon gondolkodni, érez-e dühöt, haragot, agressziót valakivel szemben. Ha igen, meg kell fo­galmazni, ki az a személy, és gondolatban utánamenni, hogy miért éppen ő. A fent leírt folya­matokon ajánlatos többször vé­gigmenni, ahányszor érzelmileg igényli, majd ha talál olyan sze­mélyt, akivel szemben ellenérzé­seket táplál, azt beszélje meg olyan egyénnel, aki Önhöz közel áll (barát, barátnő) vagy egy pszichológussal, esetleg pszichi­áterrel. A későbbiekben azon kell fáradoznia, hogy kialakítson egy új viszonyt önmagához és környezetéhez, mivel a veszte­ség következtében egy teljesen új helyzet jött létre, amit sziszte­matikusan meg kell tervezni. A fent felvázolt folyamatokat hív­ják a pszichológiában gyász­munkának, mely ha hatékonyan lezajlik, akkor egy év alatt fel­dolgozhatjuk közeli hozzátarto­zó elvesztését. Kedves Asszo­nyom, teljes mértékben vissza­nyerheti régi énjét, de hogy ezt a folyamatot felgyorsítsa ajánlom keressen fel egy pszichológust. Várjuk és megválaszol­juk a szerkesztőségünk címére beküldött olvasói leveleket. A nevet és a címet ezúttal nem szükséges feltüntetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom