Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-07 / 31. szám, szerda

8 Gazdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 7. GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK A WTO a BSE elleni harcról Canberra. Mike Moore, a Keres­kedelmi Világszervezet (WTO) főigazgatója arra figyelmeztettet: nem szabad hagyni, hogy az eu­rópai marhakórjárvány miatt is­mét teret nyerjen a protekcioniz­mus a kereskedelemben. A WTO- ban jelenleg tárgyalások folynak arról, miként lehetne a BSE-t protekcionista módszerek nélkül izolálni. Franz Fischler, az EU ag­rárbiztosa korábban azt követel­te, hogy egy jövőbeni WTO-meg- állapodásba mindenképpen ve­gyék bele a szivacsos agysorva­dás járvány tanulságait. (MTI) Több „globalizálás" kellene Brüsszel. A Time hírmagazin ar­ra a következtetésre jutott a Nyu- gat-Európán végigsöprő marha­kor pánikból, hogy Európának több globalizációra van szüksé­ge, mert az egész költséges vál­ság épp az ilyen ügyek nemzeti kezelésének kudarcát mutatja. A kontinensen elenyésző a kocká­zat, hogy a fogyasztó beteg állat húsával találkozik, elvégre tíz év alatt mindössze kétezer szivacsos agysorvadásos esetet találtak a szarvasmarhák között, míg Ang­liában 180 ezret. A fogyasztás a pánik hatására mégis visszaesett 27 százalékkal, Németországban pedig már a felére, és 400 ezer tehén levágását tervezik. (MTI) Prága nem kap EU-támogatást Prága. Franz Fischler, az EU ag­rárbiztosa kizárta, hogy a cseh gazdaság a marhakórjárvány kiszűrésére, megelőzésére eset­leg EU-segélyekre számíthatna. Mint mondta, már az is nehézsé­gekbe ütközik, hogy az érintett EU-országoknak a lehetséges ki­fizetéseket teljesítsék, így Prága aligha számíthat e tekintetben brüsszeli segítségre. Fischler ugyanakkor biztonságosnak mondta az EU által exportált marhahúst, mivel az EU világ­szerte az egyetlen térség, ahol már kivétel nélkül szűrni kell a 30 hónaposnál idősebb marhá­kat feldolgozás előtt. (MTI) Az elmúlt két évtized legnagyobb élelmiszerbotrányai Veszélyes élelmiszerek ÖSSZEFOGLALÓ Eddig 85, többnyire fiatal és részben vegetáriánus brit halt bele a BSE-vel összefüggésbe hozható CJD új változatába Bolondtehén és turbódisznó Németországban azon robbant ki a keserű vita, hogy a „bolondtehén-kór”, vagy az antibiotikumokkal, hormo­nokkal „felturbózott" disznók húsa veszélyezteti-e jobban a fogyasztók egészségét. (Archívumi felvétel) 1981: Spanyolország legnagyobb élelmiszerbotránya több mint száz halottat követelt. A repceolajjal ke­vert és ipari felhasználásra szánt olí­vaolajba került veszélyes anyagok húszezer embert mérgeztek meg. 1985: Ausztriában és kisebb mér­tékben Németországban egyes gaz­dák a fagyálló dietilglikollal pan­csolták a bort. A veszélyes anyag a májat, a veséket és az agyat káro­sítja. Az osztrák borexport évekre lenullázódott. 1986: Olaszországban metilalko- hollal kevert vörösbor mérgezett meg több mint száz embert, hú­szán meghaltak. 1987: Veszélyes fonálférgeket ta­láltak halakban, emiatt a német halfogyasztás rövid időre a mini­mumra zuhant. TA SR-HÍR Prága. A Becherovka körül újra fel­lángolt a vita - áll a cseh Právo na­pilap tegnap megjelent cikkében. A Becher Bitter néven forgalmazott likőrt a szirmai DAJK cég gyártja és a múlt héten Slovak Gold díjjal tün­tették ki. A cseh napilap szerint fi­gyelemre méltó, hogy a díjat egy olyan termék kapta meg, amelyhez a pozsonyi üzletekben nem jutha­tunk hozzá. A tény, hogy Hofftnann úr és barátai megvették ezt a díjat, még nem jelenti azt, hogy jogosul­tak lennének a védjegyek használa­tára - nyilatkozta David Binar, a konkurens cseh Jan Becher - Karlo- varská Becherovka (JBKB) szó­vivője. A hetényi likőrgyár máig Pozsony. A hazai sörgyárak tavaly 4,522 millió hektoliternyi sört ad­tak el. Ez az előző évhez képest csaknem 5 százalékos növekedés­nek felel meg. A hazai eladások 4,2 százalékkal nőttek, Szlovákiában így tavaly 4,299 millió hektoliternyi sört si­került értékesíteniük. A piac 45,5 százalékát négy hazai sörgyár uralja, a Zlaty Bazant, a Corgon, a Martin és a Gemer, amelyek a He- inekenhez tartoznak. A Saris sör­gyár, amely a dél-afrikai South African Breweries tulajdona, a pi­1988: Németországban állatorvo­sokból, gazdákból és gyógyszer­ügynökökből álló „hormonmaffi­át” lepleztek le, s zárták tagjait rács mögé, mert a borjak tápszeré­be keverték a növekedést serkentő, ám emberre káros anyagokat. 1994: Németországban a cse- csemótápszerbe kevert rizsben ro­varirtót találtak. 1996: Egy német baromfibárót kétévi börtönre és 2,1 millió márka megfizetésére ítélték, mert a csir­ketápszerbe Virkon-S nevű mér­gező fertőtlenítőszert kevertetett, a baromfiistállókat pedig nikotin­szulfáttal fertőtlenítette. 1999: A fárad tolajjal kevert állat­tápon keresztül dioxin került Bel­giumban a táplálékláncba. A kor­mány eladási tilalmat léptetett életbe tojásra, vajra és hústermé­kekre. (A Népszabadság alapján) mintegy 100 ezer liternyi Becher Bitter likőrt adott el, és a gyártás miatt már több bírósági tárgyalá­son is áttesett. Július Bucek, a DAJK igazgatója szerint a hetényi likőr­gyárhoz semmi közük és a receptet közvetlenül Zdenék Hoffmann, do- mazlicei vállalkozótól kapták, aki a becherovka-receptúra eredeti tulaj­donosának tekinti magát. Hoff­mann szerint a recepthez még nagyapja jutott hozzá 61 évvel ezelőtt, akinek azt Alfréd Becher, a Karlovy Vary-i cég társtulajdo­nosa ajándékozta. A JBKB még ta­valy beperelte Hoffmannt, mivel szerintük az nem tudja bizonyíta­ni jogát a likőr gyártására, Szová- kiában azonban eddig még egyet­len bírósági pert sem nyertek. ac 16 százalékát uralta. A külföldi tőkével egyelőre nem rendelkező Topvar 13,8 százalékos részese­dést tudhat magáénak. A nagy sörgyárakon kívül jelentősebb nö­vekedést csak a Steiger könyvel­hetett el, amelynek a részesedése 6,8 százalékra nőtt. A Poprad sör­gyáron kívül, amely enyhe stag­nálást jelzett, a többi sörgyárnál visszaesésre került sor. A szlovák sörexport tavaly 188 ezer hektoli­terre nőtt, az előző évi 107 ezer hektoliterről. A legjelentősebb exportőrök a Zlaty Bazant (91 200 hl), a Martin (14 900 hl) és a Topvar (9800 hl). Egyelőre beláthatatlan, mi­lyen hatása lesz az európai fogyasztási szokásokra a kergemarhakór-botrány. A veszélyes megbetegedés nálunk egyelőre nem ütötte fel a fejét, de nehezen meg­jósolható, mi lenne, ha ez a helyzet megváltozna. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Sokáig tartott, mire a furcsa nevű betegségről - szarvasmarhák sziva­csos agyvelősorvadása, vagy ahogy a hétköznapok embere mondani szokta: a kergemarhakór -, ponto­sabban annak az embereket is fe­nyegető veszélyéről érkező hírek hatása térségünkben is olyan erős lett, hogy a boltokban is képes le­gyen megváltoztatni a szokásokat. (A Szlovák Mezőgazdasági és Éelel- míszeripari Kamara legfrissebb adatai szerint az elmúlt két hétben 25-30 százalékkal csökkent a mar­hahúseladás Szlovákiában.) Maga a marhabetegség, az idegen elneve­zése alapján BSE-ként is emlegetett kór már régi rossz ismerőse az álla­torvosoknak. Bombaként robbanó civilhírré akkor nőttek a nyavalya körüli fejlemények, amikor néhány éve kiderült: a kergemarhakórral fertőzött állatok húsának elfo­gyasztásával a rettegett és a dolgok mai állása szerint gyógyíthatadan Creutzfeldt-Jakob-betegség (CJD) egyik új változata alakulhat ki az emberben. Az Európában napjaink­ra az utóbbi évtizedek legnagyobb egészségügyi botrányává - és fo­gyasztói hisztériává - fajuló esemé­nyek kiindulópontja Anglia volt. A BSE történetének első fele az elhall­gatás és a megnyugtató hazugsá­gok jegyében telt el. Az első ismert brit kergemarhakó- ros állat a 133-as számú tehén volt a nyugat-sussexi Midhurst kisvá­Akár 134 ezer ember megbetegedésére is számítani lehet. roshoz közeli Pitsham farmon 1984 decemberében. Mint arról a csak­nem tizenhat évvel később nyüvá- nosságra hozott tizenhat kötetes je­lentés beszámol, az állat alig állt a lábán, remegések rázták meg, ét­vágytalanná vált és kiszámíthatat­lanul viselkedett. Az 1985-ös el­pusztulása után elvégzett laborató­riumi vizsgálatok a BSE félreismer­hetetlen tüneteit mutatták ki, de a brit mezőgazdasági minisztérium 1986 novemberéig, újabb esetek előfordulásáig nem volt hajlandó elismerni, hogy halálos és járvá­nyos megbetegedésről volt szó. A késlekedés következményeként alakult ki a közelmúltban a brit tör­ténelem legnagyobb közegészség- ügyi riadalma. A kormányjelentését a parlament alsóházában illő ko­morsággal összefoglaló Nick Brown mezőgazdasági miniszter „nemzeti tragédiának” nevezte a kergemar- hakórt. A brit BSE-leltár műiden szempontból nyomasztó. Mint a két és fél évig tartó, 27 millió fontot fel­emésztő vizsgálat kimutatta: 179 ezer állat pusztult el BSE következ­tében, és elővigyázatosságból 4,4 millió jószágot kellett levágni. Min­dez, beleértve a fogyasztói bizalom összeomlását, a lakosságnak ötmil- liárd fontjába került. Immár „hiva­talos” az összefüggés a kergemarha­kór és annak humán megjelenési formája, a Creutzfeldt-Jakob-szind- róma új variánsa között (nvCJD), amelybe eddig nyolcvanöt, többnyi­re fiatal és részben vegetáriánus brit halt bele, hosszú szenvedés után. A kormány fejenként százezer fonttal segíti az elhunytak családját, illetve hozzájárul az ápolás költségeihez. A „legrosszabb forgatókönyv” szerint akár 134 ezer ember megbetegedé­sére is számítani lehet. Hasonló a helyzet Németországban is, ahol eddig másfél tucatnyi beteg állatot találtak. A hatóságok azzal számolnak, hogy a következendő években négy-ötezer kergemarha- kóros állatra lelnek a szűrővizsgála­tokon. így Németország kergemar- hakóros fertőzöttsége nagyságren­dekkel az angliai alatt marad - rá­adásul ott még nem regisztráltak a (fertőzött) marhahús fogyasztásá­val összefüggésbe hozható emberi halálesetet sem. A kergemarhakór és a CJD betegség közötti főbűnös összekötő egy fe­hérje, a prion. A prionok okozta rej­télyes agybetegségekről mostanáig csak egyvalamit tudhattunk többé- kevésbé biztosan: azt, hogy a meg­betegedés állati eredetű takarmá­nyok közvetítésével terjedt el. Az utóbbi idők kutatásainak köszön­hetően most ez a tudás is megdőlni látszik, tovább növelve a bizonyta­lanságot. Ami tény: a prionok a kis molekulájú fehérjék közé tartoz­nak, s természetes előfordulási he­lyük az idegszövet (mindenekelőtt az agy és a csontvelő). A fehérje ter­mészetéből adódóan a szövetek fel­dolgozása során a hőkezelés, ületve a szárítás átalakítja, denaturálja a prionokat - akárcsak a főzés a tojás- fehérjét vagy a túlságosan magas láz bizonyos emberi fehérjéket -, ezen alapulnak a mostanában Euró- pa-szerte előtérbe kerülő védekező eljárások. Ugyanakkor a fehérje- szerkezetből az is következne, hogy az állati vagy emberi szervezet saját maga is meg tud birkózni a védeke­zés feladatával. Az emésztőrend­szer fehérjeszemmel nézve komoly akadályokat támaszt, hiszen az emésztés során az elfogyasztott fe­hérjék általában lebomlanak (a gyo­mor részekre hasogatja, a vékony­mazva - a végek felől szeletelgeti azokat), illetve átalakulnak. Ez a szabály azonban a prionokra csak korlátozottan érvényes: azok káro­sodás nélkül kelnek át az emész­tőrendszeren. Az egyébként nem példátlan, hogy egy „se nem vírus, se nem baktéri­um”, azaz egy egyszerű fehérje az említett gátakon átjutva szabadon garázdálkodik a szervezetben. Gondoljunk például a mérges gom­bák „hatóanyagára”, amelyben az emésztés szintén nem tud kárt ten­ni. Mindez persze még nem magya­rázza meg, hogy a szarvasmarhák szervezetében jelen lévő prionok hogyan tudják - a tápláléklánc út­ján a szarvasmarhákba visszakerül­ve - megbetegíteni az állatokat (nem is beszélve az emberekről). Az viszont bizonyosnak tűnik, hogy amíg a teheneket az ember nem kényszerítette kannibalizmusra - vagyis nem keverte a takarmány­hoz az olcsó fehérjeforrásnak tekin­tett, idegszövet-maradványokat is tartalmazó hús-, illetve csontlisztet —, a betegség nem jelentkezett tö­megesen. Hogy nemcsak az állat­evés lehet a ludas, arra épp mosta­nában kezdenek ráébredni a kuta­tók. Az angol tudósoknak feltűnt ugyanis, hogy azok a fiatal, általá­ban jó egészségi állapotban lévő emberek, akik a betegséget a sziget- országban megkapták, az esetek többségében állattenyésztéssel fog­lalkoztak, vagyis nemcsak az eset­legesen „prionhordozó” jószágok­kal kerültek közvetlen kapcsolatba, hanem a hús-, illetve csontliszttar- talmú tápokkal is. Könnyen előfor­dulhatott tehát, hogy a kórokozó­nak tekinthető prionokat belélegez­ték, így azok közvetlenül a tüdőből, a tápcsatornát kikerülve - tehát könnyebben - szívódhattak fel. Az új veszélyforrások között megje­lent a vérrel való fertőződés is. (Ezért tiltotta meg a szlovák egész­ségügyi miniszter a vér- és vérkészít­mények behozatalát, illetve korlá­tozta a vér és szervadók körét. Szlo­vákiában nem adhatnak vért, szöve­tet és szervet olyan személy, aki 1986 és 1995 között 6 hónapnál hosszabb időt töltöttek Angliában, vagy Franciaországban.) Más felté­telezések további kockázat-forrá­sokra is utalnak. Az élelmiszeripar­ban használt zselatin egy része álla­ti csontok felhasználásával készül, ezeknél a velő - és így a prionok - je­lenléte nem zárható ki teljesen. Ha­sonló a helyzet egyes kozmetiku­mokkal, amelyek előállításához marha faggyúra is szükség van. Az ennek forrásául szolgáló zsírszövet burkolja ugyanis az idegrostokat is, így elképzelhető, hogy alkalomad­tán prionokat tartalmazó idegszö­vet is keveredik a faggyúba. A bizonytalan helyzet egészen üzle­ti veszélyeket is hordoz. A kerge­marhakór ütötte piaci résekbe pilla­natok alatt benyomakodott a piaci konkurencia. Mindenekelőtt a csir­ke és a pulyka, mert immár a sertés esetében is megjelent a gyanú: több osztrák hizlaldát jelentettek fel, mert ott tiltott hozamfokozókat, vi­taminokat és hormonkészítménye­ket etettek az állatokkal. Hasonló vádak láttak napvilágot Németor­szágban is: ott azon robbant ki a ke­serű vita, hogy a „bolondtehén- kór”, vagy az antibiotikumokkal, hormonoldcal ./elturbózott” disz­nók húsa veszélyezteti-e jobban a fogyasztók egészségét. A bolondte- hén-turbódisznó konfliktus jelen­leg döntetlenre áll, bár Holger Ult­iig, az ausztriai Bayer-gyógyszer­A hormonkezelt disznó­hús fogyasztásának ha­tásait még nem ismerik. gyár szakértője szerint a turbódisz­nó húsának a fogyasztása nagyobb veszélyeket rejt, mint a ma még meglehetősen sok bizonytalanság­gal övezett kergemarhakór-kocká- zat. A turbódisznó húsát fogyasztó embert, ha megbetegszik, az antibi­otikumok nem vagy csak kevésbé gyógyítják. A hormonkezelt disznó­hús fogyasztásának hosszú távú ha­tásait még nem ismerik pontosan. A nagyüzemi táplálkozás eltávolí­totta az embert a természetes táp­anyagfelvételtől. A konzervek, üdí­tők, húsipari készítmények elkészí­tési módjáról semmit sem tudunk, kényelmi okokból pedig elhisszük, hogy az alkalmazott eljárások biz­tonságosak. A kór azonban ismét megingatta ezt a hitünket. (Egyéb­ként minél többet beszélünk egy kórról, annál jobban hisszük, hogy személy szerint bennünket is ve­szélyeztet ez a betegség.) Ez a hely­zet azonban pozitív hatással is jár­hat: jobban odafigyelünk táplálko­zásunkra, esetleg előnyben része­sítjük a vegyszermentes körülmé­nyek között termesztett növénye­ket, a tartósítószer nélküli egyéb készítményeket. A felfújt paradi­csomok helyett még mindig jobb a paradicsomízű paradicsom. Persze abban sem lehetünk biztosak, hogy a biotermékek valóban nem tartal­maznak vegyszereket. (A Népsza­badság alapján, ú) bél pedig - „szalámitaktikat” alkal­Drága BSE-óvintézkedések Pozsony. Az EU tagországokhoz viszonyítva Szlovákiának már csak két, a BSE megelőzésére és megféke­zésére vonatkozó óvintézkedést kell meghoznia és foganatosítania. A Központi Állategészségügyi Fel­ügyeletnek március végéig kell papírra vernie, miként valósuljon meg a fokozottan veszélyesnek tartott szervek (gerincvelő, agy, belsőségek, stb.) megsemmisítése, valamint az állati tetemek eltávolítása - je­lentette ki Dusán Magic, az állategészségügyi felügyelet központi igazgatója a fertőzés megelőzését célzó BSE-bizottság tegnapi tanácskozását követően. A szakbizottság megállapította, hogy a 196 vágóhídból je­lenleg csak a dunaszerdahelyi Tauris vágóhídja felel meg az EU-elvárásoknak, rendelkezik az EU-nor- máknak megfelelő regisztrációs számmal és képes a fokozottan veszélyesnek tartott állati szervek eltávo­lítására. Az erre a munkára képes vágóhidak sorát a későbbiekben bővítik, erről február 20-ig döntenek. Ugyancsak február végéig számszerűsítik a szlovákiai szakhatóságok, hogy a BSE-intézkedések bevezeté­se mennyibe fog kerülni. Dusán Magic több 10 millió koronás költségeket feltételez. A szakbizottság meg­erősítette, hogy hús- és csontlisztet csak egészséges és rendesen leölt állatokból, s azt is a kiválasztott ál­latmegsemmisítőkben lehet készíteni. A keverék kizárólag baromfi és sertések tápjába keverhető. (SITA) Hoffmann és barátai megvették a Slovak Gold-díjat? Új vita a Becherovkáról A piac 45,5 százaléka a Heineken tulajdonában Több sört fogyasztunk TA SR-HÍR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom