Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-25 / 20. szám, csütörtök
Csütörtök, 2001. január 25. 4. évfolyam, 4. szám Pásztori Attila esperes: „Az 1989-es változások után én is kiálltam Tőkés László püspökké választása mellett. Ha kell kézzel-lábbal is megértetem magam" Egyház- és léleképítő Erdélyből Léván dolga van mint az itteninek. Mi nem éltünk át kitelepítést, az assszimilá- ciónak olyan fajtája nem történt meg, mint itt. Olyan kerületek vannak nálunk, melyeknek 97 százaléka magyar. Sokan kérdezik tőlem hogy megszoktam-e az ittlétet. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy ami jó, ízt igen. Voltak gondjai, esetleg nyelvi akadályok az egyházközség igazgatásában? A szlovák tudásommal nincs különösebb baj, hisz aki az embert látja bennem, annak nincs szüksége filológiai kiselőadásokra, s ha kell kézzel-lábbal is megértetem magam. Akit pedig csak a ragozásom érdekel, azzal én nem állok szóba. Léván jelenleg nincs olyan hivatal, amelyben magyarul nem lehetne bármit elintézni. Természetesen elfogadom, hogy ebben az országban élek, így ismernem kell a nyelvet is. Érteni jóformán mindent értek, de nem könyvekből tanultam. Önnek köszönhetően jövőre megnyílik a református egyház- község gimnáziuma. Mikor átjöttem az itteni egyházközséghez, prioritásokat állítottam fel magamban. Felmértem az egyház- község lehetőségeit, s azt mondtam: nagyon-nagyon fontos beindítani az iskolát. Anélkül tovább folytatódik az asszimiláció. A következő célom a templom rendbehozatala volt, s lehetőleg visszakövetelni a tulajdonainkat. A templom felújítása 6,5 millió koronába került. Tudni kell, hogy ez a lévaiak harmadik temploma - az előzőek felekezeti villongások áldozatává vált - s most már az egyik legszebb templom a vidékünkön. Visszaszereztük az ingatlanainkat is, a főbb épületeinket, s amit nagyon-nagyon fontosnak tartok: visszaszereztük a temetőnket, amit a többi felekezet nem tett meg. Egy sírhely lefutási ideje 12 év, s 25 év alatt pont háromszor cserélnek fejfát. Mi abból a megfontolásból akartuk megtartani, hogy „legalább a kövek beszéljenek”. Ezek után következett az iskola. Az iskola körül már legalább három éves pereskedés folyt le, amíg végül a Nyitrai Kerületi Bíróság megfellebbezhetetlen döntést hozott, s nekünk ítélte az épületet. Akkor beindítottuk a kérvényezést. Az Oktatási Minisztériumban kezdtük, s tavaly meg is kaptuk az engedélyt a beiratkozások után 15 nappal. Az iskolát beindítani még nem akartuk, s nem is tudtuk volna. Az épületben ugyanis egy kisegítő iskolát rendeztek be, s a kiköltöztetés sem ment zökkenőmentesen. Végül kompromisszumos megoldás született, hisz nem akartunk senkinek sem rosszat - a raktárépületet és az ebédlőt még mindig ők használják Milyen állapotban volt az épület? Megfelelt egy négyosztályos gimnázium igényeinek? Távolról sem. Jelenleg 'folynak az átalakításai munkálatok, s az idén be is fejezzük, szeptemberben pedig elindul az első osztály. Hogyan fogadták a szülők és a gyerekek az új gimnázium megnyitását? Lesz elég diák? Jelenleg húsz gyerekről tudunk, aki ide fog felvételizni. A református gimnázium nem vallási iskola, hanem egyházi alapítvány által működtetett oktatási intézmény. Mi csak a működtetői vagyunk, s diákok szabadon választhatnak, hogy látogatják a hittant, vagy sem. Nem szabjuk meg, hogy milyen vallású legyen a gyerek, milyen családból származzon. Az viszont lényeges, hogy magyarul tanuljon. Léván 28 éve nincs magyar tanítási nyelvű gimnázium. Sok szülő arra hivatkozva adja gyerekét szlovák iskolába, hogy ne kelljen más városba buszoznia. Hát erre most már nem hivatkozhatnak. Nem tudom, hogy magyarba írat- ja-e a gyerekét, de az iskolahiányra már nem hivatkozhat. Az emberek leginkább magyarázkodni szeretnek, s én ki akarom zárni azokat a hivatkozási alapokat, amelyekkel a lelkűket akarják megnyugtatni. „Irigykedjenek, de ne bántsanak" „Nem tudom, hogy magyar iskolába íratja-e a szülő a gyermekét, de az iskolahiányra már nem hivatkozhat" tesen szükségünk van. Több alapítvány tett ígéretet, hogy segítenek, és a nyugati egyházi testületek támogatására is számítunk. Ma már rendelkezünk a megfelelő anyagi háttérrel az iskola beindításához. A közelmúltban az Erdélyi Református Egyházközség Igazgatótanácsa önnek ítélte Az Anya- szentegyház Építője emlékérmet és diplomát. Mivel érdemelte ki odaát a kitüntetést? Gondolom az egyházépítő és a lelkeket építő munkámmal. 550-en élnek Szőrcsén. Mikor odakerültem lerobbant parókia fogadott. Nem csak kályhája, de kéménye sem volt. Ezt kellett rendbe hoznunk, sátortetős gazdasági épületet építettünk, megoldottuk a csatornázást, bevezettük a vizet. A Ceaucescu Romániájában naponta hat órán keresztül volt csak áramszolgáltatás. Mi ezt saját generátorral oldottuk meg, s volt meleg vizünk, a televízió is akkumulátorral működött, s amikor már mindezzel megvoltunk, gyülekezeti termet építettünk. Háromszéken sokszor -25 fokig is lehűlt a levegő, s a templomot egyszerűen lehetelen volt kiíűteni. Ezért kellett a kisebb gyülekezeti helyiség, mellé egy iroda. Talán ennek is köszönhető, hogy a szőrcsei gyülekezet az általános tendenciákkal ellentétben mind a mai napig szaporodó. A községben 550 lakos volt, s a bibliaóráimat hetente 80 fiatalo látogatta gyülekezeti teremben. Ez persze nem tetszett az akkori polgári hatalomnak. Egyszerűen elképzelhetetlen volt ez az arány. S nem tudom, hogy az életben megadatik-e nekem, hogy összeszedjek 80 fiatalt a bibliaórákra. Mi az amit el szeretne érni még? Itt most a legfontosabb az iskola beindítása. Többen említették már, hogy jó lenne egy idősek otthonát létre hozni. Nem mondom, tényleg jó lenne, de Léván már van két ilyen intézmény, gimnázium pedig nincs. Az iskolának két sarkallatos szerepe is van. Az első a diákok szempontja - legyen egy hely, ahol az anyanyelvén tanulhat, magyar közösséghez tartozhat - a másik pedig a pedagógusoké: szeretnénk idecsábítani egy magyar értelmiségi réteget, amely aztán beindíthatná a kulturális életet a kórusoktól egészen az irodalmi színpadokig. Ha szlovák iskolába adják a gyerekeket, annak ott lesz a baráti köre, megindul a párválasztás a középiskola utolsó éveiben, s ezzel a magyarságnak el is vesztek. Tehát szeretném, ha lenne itt egy olyan közösség, amelyből elindult, s amelybe vissza is jöhet az. ember Egyszerűen csak gyökereink elsimeréséről van szó. Nem hiányzik az erdélyieknek? Egy évvel azután, hogy Lévára költöztünk közgyűlési határozattal visszahívtak. Fizetik az összes költségemet, csak menjek vissza. Azt válaszoltam: az életben csak előre lehet menni, egyeden lépést sem szabad visszafelé megtenni. S most jött ez a legmagasabb, az igazgatótanács kitüntetése. A szívem csücskében hordom, bár a rossz időjárás miatt nem vehettem át személyesen. Levélben köszöntem meg. Akadtak olyanok is, akik gáncsolták az itteni tevékenységét? Persze. Ezeknek üzenem, hogy ha nem tudnak belenyugodni az egyházépítő munkámba vagy az iskola ügyébe, az irigykedjenek, de ne bántsanak. Nem akarok én se bántani senkit, így nem nyilatkozók többet ezzel kapcsolatban. Egy iskola beindítására, fenntartására támogatókra van szükség, erkölcsi és anyagi téren egyaránt. Erkölcsi támogatást az itteni népünkön kívül kizárólag a politikusainktól kaptunk. Anyagiakra természe(Somogyi Tibor felvételei) SZALA ISTVÁN dén szeptembertől újra lesz magyar gimnázium Léván.Az iskola megnyitását Pásztori Attilának, a Lévai Református Egyházközség lelkipásztorának és a Barsi Református Egyházmegye esperesének köszönhetik a helyiek, akit a közelmúltban az erdélyiek is kitüntetéssel jutalmaztak egyházépítő munkájáért. Milyen kapcsolatban van Erdéllyel? Én sepsiszenrgyörgyi születésű vagyok. Fél lábbal kalotaszegi, fél lábbal székely. Sepsiszentgyörgyön végeztem az alap- és középiskolát. Az utolsó évben el kellett mennem Csíkszeredára, ugyanis megtudták, hogy teológiára készülök, és édesanyámnak meggyűlt volna a baja a világi hatalommal. Ő középiskolai tanár, engem is tanított, darwinizmusra is. Utána Kolozsváron végeztem a teológiai tanulmányaimat, majd német nyelvű teológia köven kezett, s megkezdtem a doktori disszertációmat, amire a koronát két szemeszter Svájc tette fel. Miért kellett elhagynia Erdélyt? Miért pont Lévára jött? A feleségem lévai. Az 1989-es változások után én is kiálltam Tőkés László püspökké választása mellett. A marosvásárhelyi események után rá kellett jönnünk, hogy itt nem váltás, hanem csak egyszerű palotaforradalom volt. Nem volt maradásunk, s mivel a feleségem nem akart hazamenni Felvidékre - ismerte az itteni áldaüan állapotokat - azt mondtam, akkor gyerünk Ausztráliába, ahol magyar lehet a magyar. De nem lett volna lehetőségünk hazalátogatni, s neki hiányoztak volna a szülei, így végül a Felvidéket választottuk. Fél éven belül megértettem, hogy miért nem akart hazajönni. Itt egy nagyon durva atteizmus volt, amit én még nem éltem át sohasem. Az ottani magyarságnak sokkal jobb
