Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-25 / 20. szám, csütörtök

RÉGIÓINK

ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 25.

Megőrzésüket nemzetközi egyezmények szabályozzák, a temetőkben „csak" akkora területen vágják ki a bozótot, amekkora éppen egy új sírhely kiméréséhez kell

Ki felelős a komáromi katonasírokért?

A város illetékesei tavasszal készülnek ellenőrzést végezni a temetőkben. Bozótirtás szempontjából még sikerrel járhat ez a lépés, ám a tizennyolc katonasírt már nem szedhetik ki a márványmauzóleum alól, de még a rátemetett szolid családi sírokat sem rakhatják át a bozóttal benőtt senki földjére. De igazságtalanok lennénk, ha azt a látszatot keltenénk, hogy a város semmit nem tett a temetők ügyében. Az önkormányzat minden évben bizonyos összeget különít el a temetőkre, ez tavaly 135 ezer korona volt. Ennek a javát az első világháborúban elhunyt szerb katonák síremlékének felállítása vitte el, és az első világháborús emlékművet is a város újíttatta fel. A katolikus temető egyik tömegsírjában a Magyar Tanácsköztársaság 102 katonája nyugszik, akik 1919 május elsején törtek át Komáromnál, hogy a Felvidéket felszabadítsák, de a cseh légionáriusok lemészárolták őket. Az ő tömegsíijukat, az emlékművet, illetve a sírkeretet övező kovácsoltvas láncot is a város újíttatta fel. Az azonban már nem a városatyák, hanem valószínűleg a városlakók „névjegye”, hogy a tavaly készült lánc egy részét azóta ellopták. A református temetőben jónéhány történelmi sírt, köztük a Jókay családét, jórészt éppen Mácza Mihály jóvoltából, a Múzeumbarátok Köre ápolja. Mindez szép és jó, de nem mentség arra, hogy a város ilyen közömbösen viselkedjen a katonasírok megbecstelenítése iránt. A témával kapcsolatban a belügyminisztérium illetékes szakemberének véleményét is kikértük. Jozef Neuchsl elmondta, a községi

A polgármester-helyettes azzal magyarázza az áldatlan állapotot, hogy a temetők tulajdonosa az egyház.

A Tanácsköztársaság katonáinak közös sírját tavaly újíttatta fel a városi önkormányzat. Sajnos azóta a sírkert kovácsoltvas láncának egy részét valaki ellopta.

redezésről szóló törvény alapján, a Genfi Konvenció és egyéb nemzetközi egyezmények értelmében ha a község a temető gondnoka — ha ezt bérbe is adta valakinek — a község felelős a katonasírok fenntartásáért. Mégpedig tekintet nélkül az elesett katonák nemzetiségére, vallására és hovatartozására. Ha a város bérbe adta a temetőgondnokságot, figyelmeztetnie kellett volna a bérlőt a nemzetközi humanitárius jogból adódó kötelezettségeire. A gondnokság azzal, hogy új sírhelynek adja ki a régi katonasírokat, egyértelműen megsérti a nemzetközi egyezményeket. Ráadásul az ilyen hozzáállás még

A második világháborús emlékműre is ráférne a tatarozás - mutatja Kovács János

zóttól meg sem tudtuk közelíteni. Pedig az említett sírok abban a jegyzékben is szerepelnek, amely a városi önkormányzat által 1993- ban kiadott, a temetőgondnokság tevékenységét meghatározó általános érvényű rendelethez csatolva sorolja fel a megőrzendő sírokat és emlékműveket. Hogy a jegyzékben miért nem szerepel a monarchia 166 katonájának sója, azt Mácza Mihály polgármester-helyettes a következőképpen magyarázta: „A katonasírokról csak általánosságban beszéltünk, a jegyzékbe tételesen nem kerültek bele, mert mi természetesnek vettük, hogy azokat nem szabad megbolygatni, kicserélni, rátemetkezni. Sajnos ők (a gondnokságot bérlő Cimpos - a szerk. megj.j ezt azóta is folytatják.” Ha pedig a város illetékesei tudnak arról, hogy a temetőgondnok megbecsteleníti a katonasírokat, akkor miért nem tettek ez ellen valamit? Erre a kérdésre nem kaptunk választ. A polgármesterhelyettes azzal magyarázza az áldatlan állapotot, hogy a temetők tulajodonosa az egyház, és a város néhány éve át is adta azokat az eredeti tulajdonosának vagyis a katolikus, az evangélikus és a református egyháznak. Az egyházak képviselői azonban mindmáig nem voltak hajlandóak átvenni a tulajdont, mert a temetők leltárában hiányosságokat találtak. Most januárban tárgyalnak majd a város és az egyházak képviselői, hogy végre rendezzék a. temetők ügyét. Az az érvelés viszont nem helytálló, hogy a temetőket azért lepi el évek óta a bozót, mert az egyházak a várostól,

a város pedig az egyházaktól váija, hogy tegyenek valamit. Mert a temető rendben tartása a polgármester-helyettes szerint is a gondnokság dolga, ám hogy ezt a szerződés megkötése óta eltelt hét év alatt a város miért nem kérte számon a bérlőn, arra nem kaptunk választ. A gondnokkal kötött szerződésbe sajnos nem tudtunk betekintem, mert azt sem a városi hivatal vagyonjogi, sem a műszaki-kezelési osztályán nem sikerült előkeresni.

az államközi szerződések megkötését is akadályozhatja. Mert a katonasírok fenntartását kétoldalú államközi szerződések is szabályozzák. Szlovákia ilyen szerződést kötött már Németországgal, Oroszországgal, a kormány előtt van a Csehországgal kötendő szerződés tervezete, és a közeljövőben készülnek aláírni hasonló szerződést Magyarországgal. És ezzel kapcsolatban a minisztériumi illetékesnek aggodalmai vannak: „Ha a szerződés kapcsán véletlenül rákérdeznének a fent említett esetre, hát nem tudnék mit válaszolni. Mert ilyen dolgokra nics mentség.”

Az eredeti 116 sírból alig néhányon olvasható, ki nyugszik ott

(A szerző felvételei)

lenti a sírhelyet már eladták egy újabb családnak. A sírhelyeket a temetőgondnokság méri ki, a gondnokságot pedig a Cimpos nevű magánvállalat bérli a várostól. Nem azért adják ki a katonasírokat új sírhelynek, mintha a temetőben már nem akadna sírnak való szabad hely. Ilyen akad akármennyi, csak éppen meg kellene tisztítani a gaztól és bozóttól. A Cimpos tulajdonosa, Horváth Éva azzal érvel,

Vannak olyan régi sírhelyek, amelyek a bozóttól alig észrevehe- tőek, pedig a város neves polgárait takarják.

hogy amikor ő 1993-ban tíz évre szóló bérleti szerződést kötött a várossal, a szerződéshez csatolva kaptak ugyan egy jegyzéket azokról a történelmi sírokról, amelyeket meg kell őrizniük, ezek között azonban nem szerepelnek a szóban forgó katonasírok. És mivel azoknak nincs gazdájuk, semmi akadályát nem látja, hogy azok helyén új sírhelyeket méressen ki. Arról Horváthné semmit nem tud, hogy a katonasírok megőrzését nemzetközi egyezmények szabályozzák, a bozótirtás pedig szerinte nem az ő feladatuk, ők akkora területen vágják ki a bozótot, amekkora éppen egy új sírhely kiméréséhez kell. Ezzel közvetetten saját maga erősíti meg Kovács úr állítását, hogy a Cimpos nem temetőgondnokként, hanem temetkezési vállalkozóként viselkedik, vagyis csak olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyekért az elhunyt hozzátartozói külön fizetnek. Ezen kívül talán csak a vízvezetéket üzemelteti, viszont a szemételtakarításra nem sok gondja van, hiszen a temetők hulladéka már évek óta a katolikus és a református temető közötti temetőközben halmozódik fel, amit a város a saját költségén takaríttat el évente a mindenszentek ünnepe előtt. De a Cimpos még a városi hivatal által megnevezett történelmi sírokat sem tartja rendben. Például Tátray József egykori főbíró, vagy Amnt- man Jenő polgármester sírját Kovács János csak messziről tudta megmutatni, mert a sírokat a boA kis számtáblák (a háttérben) azt jelzik, hogy a gondnokság új sírhelynek adta ki a katonasírokat

GAÁL LÁSZLÓ

a egy város vagy település múltjáról az odatévedt idegen megbízható képet akar kapni, kimegy a helyi temetőbe. Mert a sírkövek nem hazudnak, pontosan elárulják, mely korban milyen nemzetiségű, milyen vallású, mennyire tehetős polgárok lakták a települést. És azt is elárulják, hogy az utódok mennyire becsülik elődeik emlékét. Ha Komáromban téved be az idegen a temetőbe, igencsak vegyes érzelmekkel távozhat onnan. Mert vannnak ott történelmet idéző, szépen rendben tartott műemlék sírok, de vannak olyan régi sírhelyek is, amelyek a rajtuk burjánzó bozóttól már alig vehetőek észre, pedig a város egykori neves polgárait takarják.

De nem csak az a gond, hogy a temető egyes területein embermagasságú gaz fedi a sírokat. Ennél nagyobb vétek, hogy egyes sírokat meg is becstelenítenek. Erre Kovács János városi képviselő már levélben is figyelmeztette mind a városi hivatalt, mind az illetékes egyházakat: „A katolikus és a református temetőben a katonasírok gondozatlanok. Sőt, a síremlékek eltávolításával, rátemetéssel megbecs- telenítik, meggyalázzák azokat.” Sok egyéb panaszt felsoroló levelére azonban tavaly októbertől még csak választ sem kapott. A szóban forgó katonasírok az egykori monarchia katonáinak sírjai, akik az első világháború alatt a komáromi katonakórházban hunytak el. „A dokumentumok tanúsága szerint 166 katonát temettek el a katolikus temetőben, ám tavaly már csak 103, többségében gazzal benőtt sírhelyet tudtunk összeszámolni, a többire már rátemettek. Csak az utóbbi egy évben harminc katonasírt adtak ki sírhelynek” - összegzi Kovács János a tavaly ősszel harmadmagával, Kelemen Sándor nyugalmazott állatorvos és Bathó János városi hivatalnok társaságában végzett terepszemle eredményét. A mondottakról a helyszínen is meggyőződtünk, és saját szemünkkel is láthattuk, hogy az egykori 166 sírból alig egynéhányat tartanak rendben, a legtöbb sírt felverte a gaz, és több síron is ott éktelenkedik a fehér számmal ellátott fekete bádogtábla, ami azt je-