Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-11 / 8. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 11. Könyvbemutató a Vámbéry Kávéházban Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéházban január 18-án 18 órától a Lilium Aurum Kiadó gondozásában megjelent Irány a közép­iskola! Felvételi tesztek matematikából, valamint Irány a középisko­la! Felvételi tesztek magyar nyelvből és irodalomból című könyveket mutatja be Csölle Teréz, a dunaszerdahelyi Iskola Utcai Magyar Tan­nyelvű Alapiskola igazgatója és Nagy Adorján, az iskola tanára, (ú) SZÍNHÁZ __________________POZSONY__________________ HV IEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Alku 19 KIS SZÍNPAD: Picasso a Lapin Agile bárban 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Káin és Ábel 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kölyök 9.30,14 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Rómeó és Júlia 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Az utálatos após (am.) 15.45, 18, 20.30 OBZOR: Charlie angyalai (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOST: A kupa (bhutá- ni-ausztrál) 15.30,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A Grincs (am.) 17 Alvin Straight története (amerikai) 18.30, 20.30 Megszállottság (fr.) 21 X-Men - A kívülállók (am.) 17.15 Tájkép (szí.) 18 A nagy za- bálás (ff.) 20 KASSA CAPITOL: A hatodik nap (am.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Az utálatos após (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Múmia (am.) 16.15, 19.15 DRUZ-. BA: Acid House (am.) 15.30,17.45 Megszállottság (fr.) 20 TATRA: Frekvencia (am.) 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A sejt (am.) 19.30 ROZSNYÓ - PANO­RÁMA: Űrcowboyok (am.) 17, 19.15 LÉVA - JUNIOR: Hó hull a cédrusra (am.) 16.30,19 Magyar Művészetért Díj Ulman István fafaragónak Harminc év munkája ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS A Magyar Művészetért Díjban ré­szesítette Ulman István várhosszú- réti fafaragót a Magyar Művésze­tért Díj kuratóriuma. A 13 éve ala­pított díjat eddig 160 magyar mű­vésznek osztották ki. Ulman István tavaly decemberben a budapesti Károlyi-palotában a Honvéd Együt­tes és az Ökrös Band képviselőivel, valamint Jókai Annával, Keleti Évával, Kokas Ignáccal, Sinkovits Imrével, Sváby Lajossal és Szaba­dos Györggyel együtt vehette át a kitüntetést. A kuratórium a tavalyi esztendőben Márai Sándornak adott posztumusz díjat. Ulman Ist­ván harminc éve foglalkozik fafa­ragással. Alkotóműhelyéből szá­mos emléktábla, dombormű és köztéri emlékmű került ki. A vár- hosszúréti művész két társával, a krasznahorkaváraljai Baffi Lajossal és a várhosszúréti Nagy Györggyel készítette a krasznahorkaváraljai millecentenáriumi emlékművet, a szepsi református templom szó­székét, a magyarországi Ibrányban álló ugyancsak millecentenáriumi emlékművet, s az ő kezük munká­ját dicséri a Várhosszúréten tavaly felújított búcsújáróhely is. A Kár­pát-medencei magyarság öröksé­gét idéző alkotásai megtalálhatók ezenkívül Tornaiján, Berzétén, Gömörhorkán és több más telepü­lésen is. (kmot-) Gondolatok a gyermekszínjátszó csoportok rendezőinek tanfolyama után - egy félreértés veszélyének ellenében Nem elég a drámapedagógia Kis csoportokban folyik a dramaturgiai elemzés. (A szerző felvételei) Az amatőr színjátszók évadá­nak közepén rendezték meg a Csemadok Dunaszer­dahelyi Területi Választmá­nyának titkársága és a Pódi­um Színházi Társaság két tanfolyamát is Dunaszer- dahelyen. DUSZA ISTVÁN A bábjátszók rendezői egy tavaly­előtt ősszel megkezdett sorozatot folytattak, míg a gyermekszínjátszó csoportok rendezőinek sok-sok év után ismét alkalmuk nyílott tudá­suk gyarapítására. Nem feladata ennek az írásnak, hogy az iskolai és más gyermekközösségekkel foglal­kozó pedagógusok és népművelők egy részének távolmaradása fölött morfondírozzon. Akik nem jöhet­tek, bizonyára számtalan okot fel­sorolhatnának, amelyek között ta­lán ott lenne az is, hogy a tanfo­lyam komolyságát, a sorozatot el­kezdők szándékainak tartósságát a szervezők a befizetett részvételi díj­jal próbálták megerősíteni. Feltéte­lezve, hogy aki elkezdte a tanfo­lyamsorozatot, az be is fejezi majd. Idén elsősorban az a fiatal pedagó­gus-rendezői mezőny vett részt a gyermekszínjátszó csoportok ren­dezőinek tanfolyamán, amely az utóbbi öt évben megörökölt néhány ismert iskolai csoportot. Ezekkel a Duna Menti Tavaszon már eredmé­nyesen szerepeltek, s rendszeresen dolgozva saját munkájukban sze­retnének megújítani tartalmi ele­meket és módszertant. Mások új együttesekkel eljutva az országos versenyre, egy-egy legutóbbi Duna Menti Tavaszon tapasztalhatták, mennyire sokszínű és gazdag a me­zőny. Olyannyira az, hogy már nem elég a szinte mindenható ráolvasás­ként használatos „drámapedagó­gia” vázlatos elsajátítása, hanem alapos színpadi ismeretekre, szín­házesztétikái tudásra, eredeti gon­dolkodásra és pedagógusi világlá­tásra is szükségük van. Fontos megjegyezni, hogy a dráma- pedagógiának mint módszertani eszköznek a mi tájainkon is megje­lentek a gyorstalpaló tanfolyamo­kon látványosan félreértett „ered­ményei”. Ebből ered az a félreértés is, mely szerint a drámapedagógia gyakorlatának alkalmazása azon­nal látványos eredményhez vezet a gyerekszínjátszó csoportok munká­jában. A színpad és a színjátszás is­merete nélkül a rendező soha nem lesz igazán eredményes. Az is kétségbe vonható, hogy ha valaki nem a teljes rendszert alkalmazza a gyakorlatban, akkor amolyan há­lyogkovácsként elérhet-e pillanat­nyi sikereket. Ennek a tavaly decemberi tanfo­lyamnak, amely egy sorozat kezde­te volt, elsősorban abban mutatko­zott meg a nagy értéke, hogy szín­ház- és játékcentrikus volt. Azt is­merhették meg a résztvevők, amit a gyermekcsoportok felkészítésé­ben a kapcsolatteremtésre kondici­onáló, kreativitást, szerepjátszást és improvizációs készséget fejlesz­tő foglalkozásokon elérhetnek, és színházesztétikai szempontok sze­rint felerősíthetnek a csoportok tagjai esetében. Honti György színész és rendező személyében olyan tanfolyamveze­tőt és előadót sikerült a szervezők­nek megnyerniük, aki drámapeda­gógusként is kiváló szakember. Né­hány éven keresztül a dolgok - mint ahogy a felszínre került eredmé­nyek is bizonyítják - mentek a ma­guk útján. A Duna Menti Tavaszt a huszonegyedik századra is átmentő Csemadok Dunaszerdahelyi Terüle­ti Választmánya és a Pódium Szín­házi Társaság a napokban meghir­detett 26. évfolyamot már olyan el­képzelésekkel indították útjára, amelyekben a mennyiségi elven túl a minőségi elv is motiváló erő lett. Mivel a türelmes és évek óta tartó közvetlen szakmai és szervezői kapcsolat mennyiségben is gazda­gította az országos mezőnyt, más területi választmányokkal össze­fogva, idén területi versenyekre hívják meg az országos seregszem­lére jelentkezőket, amelyeken al­kalmat teremtenek a megmérette­tésre, a szakmai vitákra. Az ezeken szerzett ismereteik és a bírálóbi­zottságok döntései alapján közvet­lenül kereshetik saját helyüket, mérlegelhetik csoportjuk színvona­lát a mezőny egészében. Ugyanott azt is lemérhetik a részt vevő cso­portok rendezői, hogy az eddigi szakmai válogatási gyakorlatban mennyi volt a vitathatatlanul ér­tékközpontú elem, és mennyi a szubjektív, ületve véletlenszerű té­Honti György színész, rendező és drámapedagógus a tanfolyamsoro­zat szakmai előkészítője is egyben. védés. Idén ugyanazon a színpa­don egymást is megnézhetik a cso­portok a területi szakmai válogató­kon, s utána minősíthetik a váloga­tók döntését. Utólag. Mint aho­gyan utólag foghatják a fejüket, hogy mind a bábjátszóknál, mind a színjátszóknál a tanfolyamokon megtanulható tudást a részt vevő rendezők hogyan hasznosították azokkal szemben, akik nem vettek részt a képzésben. Kár, hogy a gyermekszínjátszók és bábjátszók, a diák- és felnőtt szín­játszók, valamint a falusi színját­szók mezőnyeit a küencvenes évek­ben is megtartó, szervező, a legne­hezebb anyagi állapotukban jogala­nyiságot szerzett Csemadok-szerve- zetek és területi választmányaik, önkormányzati kulturális intézmé­nyek, szakmai társulások és a mód­szertant irányító szakemberek elle­nében új elképzeléseket népszerű­sít a Csemadok országos vezetése. Megjelent a sajtóban, hogy az or­szágos fesztiválokat ismét központi vezérelvek és elképzelések szerint szeretnék megrendezni. Ehhez kapcsolódóan a területi választmá­nyoktól immár a saját munkájuk eredményeire alapozott, a művé­szeti ágak szakmai és szervezési fejlesztési elképzeléseik szerint ki­dolgozott pályázati tervezetek be­nyújtásának jogát is el akarják ven­ni. Mindezt központosítani szeret­né a Csemadok jelenlegi legfelsőbb vezetése. Valamifajta módszertani irányítás létrehozásáról is szó van, amelyet egy fiatal szakembergár­dával szeretne elvégeztetni az új vezetés. Hol tevékenykednek ezek a fiatal szakemberek, mert például a felnőtt, a diák és a gyermekek színjátszómozgalmának szervezé­sében, irányításában, fejlesztésé­ben legfeljebb fiatal művészek vál­lalnak szerepet? Az amatőr színjátszó mozgalom egyes ágait ily módon közvetlenül is veszélybe hozzák a sajtóban köz­zétett szándéknyilatkozatok majda­ni megvalósításával. Miután küz­delmes éveket maguk mögött hagy­va a területi választmányok a szlo­vákiai magyar civil társadalom egyik legvirulensebb részének mu­tatkozó Csemadok alapszervezetek és kulturális civil kezdeményezések támogatásával megőrizték az or­szágos művészeti fesztiválok jelen­tős részét, vagy helyettük ereden­dően újszerű módon teremtettek hagyományt. Most mégis a központi irányítás jel­képes igájába akarják fogni az ön­magukat immár meghatározó, és az évek során anyagi és humán inf­rastruktúráikat a kulturális mene­dzselés módszereivel kiépítő Cse­madok területi választmányait. Azt ugyanis ki tagadhatja, hogy a terü­leti választmányok és a szakmai tár­saságok, újszerű civil szerveződé­sek gyümölcsöző - igaz, konstruk­tív vitáktól sem mentes - kapcsolat- tartásából a színjátszómozgalom­ban - de nemcsak ott, lásd: Katedra Társaság, komáromi Rév, gomba­szögi Eurozug, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, keresz­tény-keresztyén társulások, király- helmeci és más polgári klubok, stb. -jelentős eredmények születtek? Egy-egy amatőr művészeti ágazat módszertani felépítése nemcsak anyagi természetű alapokon folyik. Ehhez nem elég a központosított irányítás és a szellemi hatalom új­bóli átvétele a szlovákiai magyar kultúra egésze fölött. Ehhez éve­ken át gyarapodó kapcsolatok, szakmai és lelki toleranciát önma­gukban kifejlesztő szervezők, szak­emberek, pedagógusok önfeláldo­zó munkájára van szükség. Ezért példának okáért önmagában egy szakmai tanfolyam is megszenved­heti - és meg is szenvedi - mind­azokat a szemléleti anomáliákat, amelyeket valakik a politikából a nemzeti kultúránkba szeretnének átszivárogtatni. Sztársziget - tizenhat oldalas melléklet a sztárokról Az Ipoly menti falvak kíváncsiak múltjukra, ismerik történelmüket, de nem közömbös számukra a jövendő sem Megj elent a j anuári Ifi LAPAJÁNLÓ Szenzáció a horoszkópban! Új csil­lagjegy született - olvashatjuk a harmadik évezred első Ifijének nyi­tóoldalán a Kígyóhordó című, Bar- talos Mária grafológussal készített megdöbbentő interjúban. Megtud­hatjuk, hogy Komáromban meg­nyílt Európa udvara, supergroup alakult Dunaszerdahelyen, Szarka Tamás, a Ghymes együttes szólistá­ja pedig ezúttal költőként jelentke­zett. A színházi életbe Bandor Éva kalauzol el bennünket, diákéveire Bárdos Ágnes tekint vissza, a sport­rovat Major Tímea tavalyi évét ele­veníti fel, az Ámor rovat pedig ezentúl két oldalon jelentkezik. Az Ifi-vándor Bécsben és Párizsban né­zett körül, megismerhetjük napja­ink legdivatosabb farmerjeit, az Ifi­lázadásban pedig továbbra is hu­mor felsőfokon! A januári Ifiben szerkezeti változás is történt. Megjelent benne a 16 ol­dalas Sztársziget című melléklet, melyben a pop-, a film- és a média­világ csillagaival találkozhatunk. Exkluzív interjú olvasható Hobóval, alias Földes Lászlóval, visszapillan­tunk a popvilág 2000-es évi legna­gyobb slágereire, botrányaira, szto­rijaira. Ki volt az év sztárja? Milyen ember is valójában a milliókat ka­cagtató Fábry Sándor? Hogyan ju­tott el Bruce Willis a csúcsra? Ezek­re a kérdésekre is választ ad az Ifi magazin új melléklete. (O. N.) Újraindult az Ezredforduló folyóirat CSÁKY KÁROLY Volt nemrégiben egy önkormány­zati lap, amely éveken át rendsze­resen megjelent Ipolyszakálloson. A kiadvány harmincöt száma sok­sok értékes írást közölt a honisme­ret, a helytörténet és a néprajz kö­réből, emellett hű krónikása volt a honti község jelenkorának is, mindannak, ami ezen a települé­sen történt. Aztán a lap sajnos megszűnt, de Szakálloson így is si­került bebizonyítani: ha egy kiskö­zösség valamit nagyon akar, azt el is éri, meg is valósítja. S az a szelle­mi feltöltődés sem lebecsülendő, amelyet ez a kezdeményezés adott útravalóul, immár egy nagyobb kö­zösségnek. A második évezredet búcsúztatva egy új elképzelés öltött testet a Bör­zsöny és az Ipoly tájékán. Újrain­dult az Ezredforduló, de most már a Börzsönyi és tíz Ipolyvölgyi Táj­egység Regionális Egyesületének lapjaként. Mintegy bizonyítva: ami egy kis közösségnek nagy teher, azt egy tágabb régió könnyebben vise­li. A régi újság szerkesztője, Gas- parik Kálmán polgármester, aki mellesleg a mostani szerkesztőbi­zottságnak is tagja, így ír az Útra- valóban: „Megfogalmazódott ben­nem a gondolat, hogy (...) szükség van egy lapra, amely kitölti azt a hatalmas űrt, amit ma úgy neve­zünk: államhatár. Ez a félévszáza- dos terhes fogalom családokat vá­lasztott szét, és mára sajnos odaju­tottunk, hogy a három-négy kilo­méterre levő települések lakosai jó­formán nem is ismerik egymást”. A szóban forgó lap szerkesztői te­hát az Ipoly elválasztó szerepét a minimálisra kívánják csökkenteni. Amint azt Németh Péter Mikola is megfogalmazza a lap címoldalán: azt kívánják, hogy „Legyen az Ipoly folyó a szabad szellem szabad áramlásának jelképe, amely az itt élő népek nemzeti, történelmi, tár­sadalmi öntudatában a harmadik évezredben a megbékélést, az egyetértést, és az Ipoly-menti kul­túrkör újraegyesülését szolgálja”. Már az első számban bemutatkoz­nak az errefelé működő egyházak, illetve azok képviselői: Kalácska Ferenc vámosmikolai római katoli­kus plébános, Lajtos Lajos nagy­börzsönyi evangélikus lelkész és Kovács Géza ipolypásztói reformá­tus lelkész. De olvashatunk a hajdani megye- központról, Kemencéről, az első olimpikonunk, Szokoly Alajos falu­járól, Bernecebarátiról, a régi re­formátus bányászfaluról, Perő­A szűkebb pátria adta lehetőségeket, értékeket becsülik a legtöbbre. csényről, valamint a legkisebb fa­lucska, Tésa néprajzáról. A jobb parti települések közül bemutatko­zik Lontó, Ipolybél, Ipolypásztó és Ipolyszakállos. Valamennyi írásból azt olvassuk ki, hogy a falvak kere­sik önmagukat és szomszédjukat. Kíváncsiak múltjukra, ismerik tör­ténelmüket, de nem közömbös szá­mukra a jövendő sem. Ennek szebb kiteljesedését, ületve a kiteljesedés lehetőségét is kutatják. Minden­esetre a szűkebb pátria adta lehető-, ségeket, értékeket becsülik a leg­többre. A csöndet, a környezet tisz­taságát, a múlt gazdagságát, a táj szépségeit, a teremtő hagyomány értékeit. Műk és jelen, emlékek és gondok immár együtt testesülnek meg. Ez foglalkoztatja a vámos­mikolai és az polybéli történelem- tanárt, Kocsó Józsefet és Tenczel Istvánt, az iskolaigazgató Pongrácz Jánost, a polgármester Gasparík Kálmánt, az egyetemista Sánta Szilárdot, az alapiskolás Gasparík Zoltánt s az egyházak papjait, lel­készeit is. Megelevenülnek a török kor történelmi eseményei, bemu­tatják az egy évtizedig működött ipolybéli szakiskolát, a szakállosi focisulit stb. Jó érzés ezt a lapot olvasni. Mintha olyan tájon járnánk, ahol eltűnő­félben vannak a választóvonalak, érezni az őszinte közeledés mele­gét, meg azt, hogy a gondolkodó emberek immár cselekszenek is. S ha kicsi is a lépés, a folytatás ettől lehet majd nagyobb!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom