Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-16 / 33. szám
Politika 2000. augusztus 16. 3 Tisztelt Ház Hajógyári huzavona Fehér Miklós ______________ Bevallom őszintén, nehezen fogtam most tollat. Olyan témáról szeretném tájékoztatni az olvasót, amely sokakat érint, de végeredményről egyelőre nem lehet beszélni. Nem hálás feladat ez. A többség azt szeremé, ha a problémákat „valaki” - lehetőleg valaki más - gyorsan megoldaná, s ha mégsem, legalább lehet kritizálni. Vegyük a hajógyár esetét. A cél a 29,5 millió márkás állami garancia megadása egy olyan vállalat számára, amely biztosítaná a hajógyártás folytatását Komáromban, megélhetést adva a régióban 1500-2000 munkásnak. Vagyis meg kell menteni a hajógyártást. Információim szerint az ügy folyamatban van, jó úton halad, és augusztusban a kormány jóvá is hagyja a hitelgaranciát. De az eredmény még csak most körvonalazódik. A célhoz vezető út viszontagságokkal teli, főleg azok számára nehéz a várakozás, akik belülről élik meg, akik saját bőrükön érzik, akiknek a megélhetése forog kockán. Tekintsük át az eseményeket. A jugoszláviai bombázásokra hivatkozva a hajógyár egyes, nagyon jól ismert tulajdonosai megpróbálnak további százmilliókat kicsalni az államtól, hogy megtömjék a zsebüket. Egy ideig talán mindenki az államot hibáztatja, s csak később indul meg a tényleges megoldáskeresés. Már nemcsak a komáromiak tudják, kivel is van dolguk, hanem az egész ország lakossága. Paradox, de Szlovákiára jellemző helyzet: tulajdonosaitól kell megmenteni a vállalatot, nehogy tönkretegyék. Ponto- sítok: nehogy teljesen és végérvényesen tönkretegyék, ugyanis már a szakadék szélére sodorták. Oda, ahonnan csak mindannyiunk ösz- szehangolt tevékenysége hozhatja vissza. A szakszervezetek képviselőinek és a pénzügyminisztériumnak az együttes nyomására a tulajdonosok hosszabb hercehurca után beleegyeznek a felügyelőtanács összetételének megváltoztatásába, a testületbe bekerülnek az állam és a hitelező bankok képviselői is. A vállalat lehetőséget kapott a konszolidációs terv kidolgozására, amely kemény feladatnak bizonyult: első nekifutásra nem is sikerült. A vállalat vezetősége által kidolgozott tervezetet a felügyelőtanács visszautasította. Másodszorra a kijavított tervezetet feltételekkel elfogadta, viszont a fő hitelezők egyelőre csak tudomásul vették. Nem titok, az MKP politikai tisztségviselői komoly szerepet vállaltak e feladat megoldásában. Sikerült egységesen fellépni a szak- szervezettel, a dolgozók képviselőivel, egyáltalán elérni azt, hogy a mások által teljesen leírt hajógyár problémáival érdemben foglalkozzanak. Ha más pártok tisztségviselői is komolyan vették volna feladatukat, talán már előbbre volnánk. Megmondom őszintén, a konkrét feladatvállalás szintjén nem tapasztaltam hajlandóságot az együttműködésre. Vegyük csak a Nemzeti Munkaügyi Hivatalt. Az SDE befolyása alatt álló intézmény még mindig nem segített, úgy viselkedik, mint egy szőrösszívű bankhivatalnok. Pedig nem ez volna a feladata, hiszen az általa nyújtott segítséget kizárólag a munkások, a munkavállalók kapnák. Hogy miért említem ezt? Egy idő után már nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is tarthatatlan lesz a helyzet. A sorozatosan visszatartott bérek miatt már azok is más munka után néznek, akiknek eddig az egész életét a hajógyár töltötte ki. Valamiből élni kell, fizetni a villanyt, a lakbért, a gázt. Nekik járt volna a segítség. A gyár olyan helyzetbe került, hogy a legjobb szakemberei is távoznak, és egyre nehezebb lesz folytatni a hajógyártást. Szakember senkiből sem lesz egyik napról a másikra, főleg a hajógyártásban nem. Ez komoly érték, nem szabad veszni hagyni. A hajógyártás megmentése végett augusztus végéig világosnak kell lennie a részletes forgatókönyvnek. Több idő nincs. Ennek tudatában még mindig kemény tárgyalások folynak. Ugyanis a kormány a munkavállalóknak, nem pedig a felelőtlen tulajdonosoknak kíván segítem. Bízom benne, hogy a megoldás megszületik. A szerző a parlament alkotmány- jogi bizottságának tagja. Szakember senkiből sem lesz egyik napról a másikra. Nagy meglepetést okozott Amerikában, hogy A1 Gore jelenlegi alel- nök, a Demokrata Párt elnökjelöltje a Connecticut állambeli Joseph Lieberman szenátort kérte fel: alelnökjelöltként legyen induló partnere a november 7-i elnökválasztáson. Megfigyelők nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Lieberman (képünkön a feleségével) az USA történelmének első zsidó származású alelnökjelöltje - azon belül is mélyen vallásos, ortodox meggyőződésű. TA SR/AP Bastrnák Tibor: Az önkormányzatoknak minden alkalmat meg kell ragadniuk a saját gyarapodásukra A határokon átívelő együttműködésé a jövő Somogyi Tibor felvétele Vrabec Mária _____________ Min daddig nehéz hatékony régiófejlesztésről beszélni Szlovákiában, amíg meg nem valósul a közigazgatási reform, hiszen a kerületek és a járások sem elegendő pénzzel, sem a szükséges jogkörökkel nem rendelkeznek. Ezért nincs könnyű dolguk a régiók közötti együttműködés és a településfejlesztés koordinálásával megbízott állami hivatalnokoknak. Bastrnák Tibort, a Nyitrai Kerületi Hivatal régiófejlesztésért felelős elöljáró-helyettesét az e téren szerzett tapasztalatairól kérdeztük. Elődjétől, a parlamenti képviselővé választott Fehér Miklóstól ön márciusban vette át ezt a posztot. Öt hónap után hogyan látja, milyen lehetőségeik vannak az önkormányzatoknak régiójuk fejlesztésében, és ön hogyan tudja ebben segíteni őket? A kerületi hivatalok ilyen szempontból, sajnos, csak a postás szerepét töltik be: az önkormányzatok a járási hivatalokhoz nyújtják be kérvényeiket, mi pedig továbbítjuk őket az illetékes minisztériumoknak és a kormánynak. Tehát csak szelektálni, esetleg támogatni tudunk, arra nincs módunk, hogy ösztönözzük a kezdeményezéseket. Az eredményes régiófejlesztéshez három dolog kell: elképzelés, jogkörök és pénz, nekünk pedig csak az első van; ezért a legkisebb összegekért is kemény csatákat kell vívnunk. Korántsem lehet tehát számunkra mindegy, milyen lesz az ország új területi felosztása, milyen marad a magyar nemzetiségű lakosság aránya az egyes kerületekben, milyen kulcs alapján választják majd a másodfokú ön- kormányzatok képviselőit, hiszen arról van itt szó, dönthe- tünk-e majd a bennünket érintő ügyekben. Mi az, amit a nehézségek ellenére sikerült eddig elérni? Amikor elvállaltam ezt a posztot, az volt a nem titkolt célom, hogy amennyire tudom, segítsem az évtizedekig elhanyagolt Érsekújvári, Lévai és Komáromi járás felzárkózását. Elsősorban új munkahelyek kellenek, de külföldi befektetők híján lehetőségeink a magyarországi munkavállalás segítésében merülnek ki. Azon munkálkodunk, hogy a munkaerőcsere a határ menti régiók hatáskörébe tartozzon, s kizárólag a kereslet-kínálat szabályozza. Hivatalunk és az érintett önkormányzatok összefogásának köszönhetően máris elértük, hogy a Nyitrai kerületből több mint ezer ember talált állást Magyarországon. Szorosan összefügg a foglalkoztatottsággal a komáromi hajógyár helyzete is, abban pedig, hogy a vezetőség végre tudatosította, rajta múlik, megmenthető-e a gyár, az MKP parlamenti képviselőinek és a kerületi hivatalnak is nagy szerepe volt. Jó, hogy végre született egy elfogadható konszolidációs terv, de elszomorító és elgondolkodtató, miért nem hajlandó az SDE vezette Nemzeti Munkaügyi Hivatal elengedni a hajógyár 70 milliós tartozását, amikor ennek fejében a tulajdonosok készek az összeg többszörösét érő ingada- nokat letétbe helyezni. A másik fontos dolog a bérlakások építése. Erre a célra a Nyitrai kerület 2,5 millió koronát kapott, az összegből 51 lakás épül Ipolyságon, 4 Ógyallán, 4 Mocsonokon és 43 Aranyosmaróton. Szeptemberben további 128 milliót - 93-at infrastruktúrára, 35-öt bérlakások építésére - kapunk az építési tárcától. Itt hívom fel a figyelmet: az önkormányzatok augusztus 31-éig nyújthatják be pályázataikat a járási hivatalokhoz. Félő azonban, hogy a pénzt majd nem tudjuk elkölteni. A tapasztalatok azt mutatják, sokan inkább nem kémek, csak hogy ne kelljen terveket kidolgozniuk és versenytárgyalásokat szervezniük. Én azt tartanám kívánatosnak, ha a magyarlakta települések vezetői minden állami támogatást megpályáznának, és siker esetén a munkával is a régióban működő cégeket bíznák meg. Nagyszabású és ígéretes tervnek tűnik az ipari parkok létrehozása. Már tudják, a Nyitrai kerületben hol lesz ilyen? Nem kis dolog ez, hiszen a kiválasztott város állami támogatást kap az infrastruktúra fejlesztésére - persze mindennek az a feltétele, hogy a külföldi cégek egyáltalán ide akarjanak jönni. Ezért úgy képzelem el, hogy az esélyes településen egy menedzserbizottság jön létre, amely felméri, mely külföldi cégek és müyen ágazatban kívánnak beruházni, továbbá azt is, mivel lehet az adott településre csalogatni őket. Szeretnénk, ha minél több ipari park létesülne a kerületben, ezért már a vonatkozó törvény elfogadása előtt fel akarunk készülni, hogy lépéselőnyben legyünk, mire a konkrét helyszínt kell kiválasztani. A határ közelsége, a vasúti közlekedés és a hajókikötő miatt egyébként Komárom tűnik a legjobb megoldásnak, de más városok is jó eséllyel pályázhatnak. Hol tart a magyar és lengyel partnerekkel kötött szerződésekben felvázolt tervek megvalósítása? A közelmúltban Neszmélyben ünnepeltük a Vág-Ipoly-Duna Eurorégió megalakulásának első évfordulóját, és első ízben itt rendeztük meg az EUROEXPO gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi kiállítást is. Sajnos, a szlovákiai vállalkozók részéről kisebb volt az érdeklődés a vártnál. Ugyanez elmondható a Nyitrai kerület prágai bemutatkozásáról, valószínűleg azért, mert a vállalkozók az elmúlt években megszokták, hogy csak saját magukra számíthatnak. Jövőre Budapesten rendezünk hasonló kerületi bemutatót, és úgy tervezzük, hogy a zsolnai helyett már a brünni idegenforgalmi kiállításon veszünk részt. Eurorégiós partnereinkkel (Ko- márom-Esztergom és Pest megyével) jelenleg az infrastruktúra fejlesztésének tervén dolgozunk, legfőbb távlati célunk a Besztercebányát Komárommal összekötő gyorsforgalmi út, meg egy új komáromi híd megépítése. Szorgalmazzuk a Neszmély és Dunaradvány vagy Pat közötti kompforgalom megindítását. A közelmúltban a három alapítóhoz Fejér és Veszprém megye is csatlakozott, de a további bővítés szerintem már az eurorégió működőképességét veszélyeztetné. Az ígéretek szerint heteken belül megérkezik számlánkra a kormány 450 ezer koronás támogatása, amelyből megnyithatjuk az eurorégió nyitrai irodáját. Lengyelországban a Swietokrzyseki vajdasággal vettük fel a kapcsolatot, jelenleg már az egyes járások keresik az együttműködés lehetőségeit. Csehországban a Ceské Budéjovice-i székhelyű Délcsehországi kerületet választottuk partnerül, a szerződés aláírására a tervek szerint ősszel kerül sor. Sok munkát igényel a határokon átívelő együttműködés megszervezése, de megéri a fáradságot, mert hatalmas lehetőségeket rejt, és a jövő Európája mindenképpen a határok nélküli régióké. Ellenzéki remények Lesz újabb referendum? Rudolf Schuster államfő a múlt héten az iglsi szanatóriumban a petíciós okmányt vette át, az élnök pozsonyi hivatalában pedig az aláírásokat tartalmazó íveket adták át a petíciós bizottság tagjai, köztük Vladimír Meciar és Anna Malíková. Mint ismeretes, a HZDS és az SNS az előrehozott választásokért népszavazás kiírását sürgeti, ennek támogatására gyűjtötték össze a közel 700 ezer aláírást. Schuster kijelentette: ha a petíció az alkotmányban előírt feltételeknek megfelel, harminc napon belül kiírja a népszavazást, megnevezve a pontos dátumot is. A két feltétel, melynek meg kell felelni: legkevesebb 350 ezer támogató aláírás, valamint az, hogy a népszavazásra bocsátott kérdés ne ütközzön az alkotmánnyal. Schuster már a Meciarral tartott februári találkozója után úgy nyilatkozott, hogy a népszavazásra bocsátandó kérdés nem ütközik az alaptörvénnyel, mindenesetre alkotmányjogi szakértőkkel újfent megvizsgálják a kérdést, s ezt követően dönt az elnök a kiírásról. Tehát ha a feltételek teljesülnek, a törvények értelmében a kihirdetéstől számított 90 napon belül meg kell tartani a referendumot, s ha az eredményes, akkor 150 napon belül sort kell keríteni az előrehozott választásokra is, de csak akkor - és ez nagyon fontos! -, ha a parlament is igent mond rá. A referendum akkor érvényes, ha a választásra jogosultak több mint fele részt vesz, és azok több mint fele igennel szavaz. Az ominózus kérdés pedig így hangzik: „Kívánja Ön, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa döntést hozzon, hogy az 1998- ban kezdődött választási időszak véget érjen parlamenti választásokkal, amelyek megrendezésére e referendum eredményének kihirdetése után legkésőbb 150 nappal kerülne sor?”
