Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-08-16 / 33. szám

2000. augusztus 16. 2 Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Krumpliháború Együttélés, hozzászokás Szűcs Béla________________ Szerencsére még nem rob­bant ki, de kisebb-nagyobb hadüzenetek riogatják, pró­bálják a romák ellen hangol­ni a közvéleményt. Miköz­ben egyes politikai pártok a súlyos társadalmi problémá­ból igyekeznek tőkét ková­csolni, az ország második legnépesebb kisebbségének alapvető gondjai tovább súlyosbodnak. A romák a társadalom peremére csúsz­tak, szociális helyzetük si­ralmas; lehetetlen rajta a kormány négyéves ciklusa alatt alapvetően javítani. Az első kísérleti lépések még nem hoztak javulást, hiszen nehéz ebbe a törekvésbe be­vonni a roma közösséget. A legnagyobb gondot a munkanélküliség okozza. Keleten vannak települések, ahol egyetlen cigány sem dolgozik. S ez nem a napon­ta emlegetett lustaság miatt van, hanem azért, mert kép­zetlen munkaerőre senkinek sincs szüksége. A sokgyer­mekes családok így lopással próbálják fenntartani magú­Talán Kövesdi Károly Tamás András nevét talán már a kisiskolások is isme­rik. Mire ezek a sorok meg­jelennek, talán már Magyar- országon kezelik őt. Talán megnézheti az augusztus 20-i tűzijátékot Budapesten. Ha megmutatják neki. Talán érez valamit, talán bambán és riadtan szemléli a nagy csinnadrattát. Talán nem. Elment fiatalon, hazajött öregemberként. Mit írnak be a személyi adatai közé? Állampolgársága: magyar. Foglalkozása? Hadifogoly és elmegyógyintézet-lakó. Ka- panyélfaragó. Aranyember. Már a családjának, ha van neki, hiszen ötvenöt évi kár­pótlás nem semmi a mai ín­séges világban. Talán disz- nóság, hogy ez jut eszembe. kát, eljutva az ominózus krumplihoz. Egyelőre csak kemény szavak röpködnek, de néhány politikus már a rohamrendőrség, sőt a kato­naság bevetését javasolgatja a termés védelmében. Az SNS-es Móric képviselő úr például rezervátumokba te­relné a „beilleszkedni képte­len” romákat, de jóformán mindegyik pártban akad egy-két ember, aki magvas javaslatokat tesz a kérdés megoldására; pedig az egyetlen megoldást a ci­gánykérdés társadalmi ren­dezése jelentené, a romák bevonásával. Amíg e téren nincs előrelépés, hiábavaló minden fenyegetés, hiába „van elég hely a börtönök­ben”, hiába fegyverzik fel a mezőőröket és járőrözik a rendőrség, minden csak a heccelést szolgálja. Ugyan­akkor ezek az urak a hatal­mi szerveket nem nagyon biztatják a milliárdokat szét­lopkodó privatizálok meg- leckéztetésére. Jogtalanul szerzett milliárdjaikból a romák sorsán is lehetne javítani valamelyest. Meg bar-guzini Petrovics. Talán fennkölt gondolatokat illenék mondani. Arról, hogy egy ember vénségére megérkezett a hazájába, ahonnan fiatalon küldték el. A haza nevében. Haza? Talán. Hiszen születését nézve felvidéki, az meg már nincs, csak Szlovákia. Meg Románia, Szerbia, Ausztria, Horvátország, Ukrajna. Idő­közben talán ez is kiderült. Talán újra megtanul magya­rul, összekuszált elméjéből előcsákányozzák a régi em­lékeket. Talán az ő zavaros habratyolása fogja elmon­dani: a század végével véget ért valami Mittel-Európá- ban. Ebben a Gulag-világ- ban. Az új évezred küszö­bén. Talán föl sem lehet fog­ni ép ésszel az egészet. Ta­lán Szolzsenyicin, Orwell vagy Faludy sem tudna kita­lálni eszelősebb történetet, mint amilyeneket az élet ír. Soóky László Most nem a politikai mozgalom­ról van szó, hanem egy ajánlás­ról, amelyet Peter Labáktól, a Szlovák Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének szeizmo- lógusától kaptunk az ausztriai földrengések után. A szakember szerint hozzá kell szoknunk és meg kell tanulnunk együtt élni a hasonló vagy a még erősebb földrengésekkel is. A hír hallatán gondolom, velem együtt az érintett terület min­den lakosa, nemre és korra való tekintet nélkül, hozzáfogott a hozzászokási edzésekhez. Én például napi egy órában szokta­tom magam a különböző erős­ségű földrengésekhez. Edzés­módszerem a következő: az első fázisban a Richter-skála szerinti 4-es fokozatú rengésekre ké­szülve ötpercenként felemelem a söröskorsót, nehogy a rengés lerengje az asztalról. Ezt a gya­korlatot itt a Csallóközben és a Mátyusföldön velem együtt még nagyon sok sorstársam végzi megejtő rendszerességgel. A rendszeres edzésmunka miatt az ilyen rengésektől valószínű­leg nem kell tartanunk. Az en­nél erősebb rengésekre készülve fölszaladok az Öreg-hegyre, s ott szamócázgatok csendesen, amíg az utórengések is el nem múlnak. Alapvető problémaként jelent­kezik az a gond, hogy például a Csallóközben egyetlenegy Öreg­hegy sincs. Még nagyobb gond, hogy egy Új-hegy azért akad, népiesen úgy hívják, hogy a bósi erőmű. Ez a hegyecske ott tor­nyosul a síkság fölött, és dacol a rengésekkel. A kérdés az, hogy meddig. Jó, tudom, tudom, hogy Binder úr megmondta: a gát bomba- és földrengésbiztos. Ugyanakkor a kormánybiztos mintha azt is mondta volna egy­koron, hogy az erőmű tiszta jö­vedelmére egy sváj­ci minőségű orszá­got lehet alapozni. Többen állítják, hogy a bősi erőmű­vet is érdemes lett volna megalapozni, merthogy a jelenle­gi állapotában egy nagyobbacska föld­rengés esetén maga a gát is megnyílhat a nagyközönség előtt. Egy ilyen esetleges megnyílás túléléséhez viszont már rendszeres úszólec­kéket kellene venni a helyi la­kosságnak, nagyjából Szerda­helytől Mohácsig, vagy a Vaska­puig. Érdekes módon a műtárgy épí­tői mintha anno konzultáltak volna valakivel egy esetleges es­hetőségről, és bizony mondom, kidolgoztak egy katasztrófa- és evakuálási tervet, amit én a de­mokrácia kitörésének az utolsó pülanatában láttam. Ezt a tervet most a járási hivatalok páncél­szekrényeiben és mackóiban őr­zik. A tervezetet három válto­zatban dolgozták ki, amelyből a jobb parti szakadás nem érde­kes, mert abban az esetben a magyarokat viszi a víz, az meg kit érdekel?! Ha középütt vagy a bal parton szakad, akkor mi is szaladhatunk inunk szakadtáig. A kitelepítési terveket (most nem a Benes-dekrétumokról van szó) minden érintett önkor­mányzatnak is ki kellett dolgoz­nia, olyanokat, hogy melyik teherautó ki­nek a parancsnoklá- sa alatt hova viszi a mosolygós embere­ket, meg hogy van-e elegendő klór és kötszer. Emlékeim szerint Marcelházát Deákiba kellett vol­na telepíteni, vagy egy másik gátszaka­dás miatt Deákit Marcelházára? Ezek az erőművek úgy össze­mossák bennem az emlékeket! Ilyenkor például az is az eszem­be jutott, hogy valami nagyobb földrengés esetén akár két erő­mű vagy tározó gátja is szakad­hat. Akkor vajon kit evakuál­nánk, és hova? Úgy meg tudok ijedni, amikor valaki arra kér, hogy ne ijedjek meg... Távol álljon tőlem, hogy valakit is előzetesen felelőssé tegyek egy utólagos földrengésért, hi­szen mondjuk, Japánban vagy Görögországban az utóbbi ezer évben aligha volt kommunista kormány, mégis reng a föld, mert az olyan: ha kedve szoty- tyan, reng. Ugyanakkor mivel fennállhat annak a veszélye, hogy alattunk is meginog a szü­lőföldünk, nem tudom, nem lenne-e érdemes mérlegre tenni Bős csendes, feltűnés nélküli le- csapolását, és szabad folyást biztosítani a Dunának, mond­juk, néhány száz évig. Lehet, hogy parányi csorba esne Szlo­vákia gigantomániás imageán, lehet, hogy a nemzeti önérzet elveszítene egy darabkát monu­mentális építményéből, sőt az is lehet, hogy csökkenne Buda­pest stratégiai zsarolhatósága, ugyanakkor az is lehet, hogy megszűnne egy szakadatlanul munkálkodó feszültség sok-sok ember szívében. Merthogy kap­tunk valamiféle figyelmeztetést. Nem vagyok nagyon elfogult, de engedjék meg, hogy ne for­duljak odaadó bizalommal azok felé a kommunista tanulmá­nyok felé, amelyek arról bizto­sítanak, hogy a bősi gát örökös és stabil. Gyanítom, megérné egy nagyon költséges, új és füg­getlen tanulmányt készíttetni, mondjuk, egy 6,93-as földren­gés esetére. Ugyan kinek lehet erre lehető­sége ebben az országban? Vasil Bifalcnak talán nem, lehet, hogy már Lexa úrnak sem... Esetleg a kormánynak? Valaki mondhat­ná, hogy bingó! Jegyzet Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapteijesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332, 582-38-262,592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzerda@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisteijesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz dacé, Kosická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását en­gedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. In­dex: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Olvasói levél Köszönet - kampány után Tisztelt Magvasi úr és munka­társai! Elnézésüket kérem, de „köszönetemet” és mély „hódo­latomat” óhajtanám kifejezni buzgalmukért, hogy igyekez­nek lehetedenné tenni magam, a családom és a többi munka- nélküli családfő életét és előre haladását. Mély „hálát” érzek a jelenlegi kormány és a már em­lített minisztérium iránt. Az 1998-as választási kampány­ban az összes jelenlegi párt (pl. DBP, MKP, KDM) vezetői kéz- zel-lábbal ígértek munkalehe­tőséget, munkahelyet, foglal­koztatást. Ennek éppen a fordí­tottja valósult meg, ami volt, azt is megszüntették-megszün- tetik. A továbbiakban köszöne­tét mondok, hogy emelik a nyugdíjakat, ellenben a kevés szociális segélyt is levették a fe­lére. Mindezt 2000-ben. Az egyik ismerősöm, egy idős asz- szony egyfolytában alig dolgo­zott, s most nini, ölébe hullott a szerencse! Vigyorogva újságol­ta, hogy egyedül annyit kap, mint én negyedmagammal. Er­re mondják: vak tyúk is talál szemet! Továbbá vannak „erős és fiatal” nyugdíjasok, akik az emelt nyugdíjak mellett még ál­lami munkahelyeken vagy a szabadban dolgoznak jó fizeté­sért. A fiatal, kitanult szakem­berek pedig az utcára kerültek, kapják az alamizsnát. „Nagyon jólesett”, hogy több mint kétezerrel kevesebb szoci­ális segélyt kapunk. A fiam és a lányom „bátran” folytathatják a főiskolai tanulmányaikat. Per­sze nincs nagymama, nagypa­pa, „gond nélkül” rendelhetem a tüzelőt, szenet és fát. „Bátran tarthatunk” háziállatokat, „lesz miből”. Tisztelt minisztérium! A szíve­met melengeti az a tény is, hogy szabadon folyhat a fekete­munkavállalás. Milyen jó érzés látni és tapasztalni, hogy a munkanélküli társaim húzód­nak kisvállalkozókhoz dolgoz­gatni. Bezzeg 96-97-ben en­gem feljelentettek a szociális osztályon olyan szemenszedett hazugsággal, hogy az már sok volt. Mindenki tudja, hogy munka­hely nincs, esetleg külhonban. Az ipolysági régió a magyar ol­dalra járhat, esetleg félhivatalo­san, zűrösek a határátlépések, a fizetésnek fele elmegy az uta­zásra, stb. Mélyen tisztelt Magvasi úr! Ne jöjjenek azzal, hogy nincs fede­zet, nem hiszem el. Ha Martinkáék, Rezesék, a Lexa- félék, bankelnökök, igazgatók sok-sok milliárdot külföldre vi­hettek, akkor az itthon maradtaknak is jut pénz. Me­rem állítani, hogy nem fejen­ként 6125 koronát vittek ma­gukkal. Ennyi a havi bevétele 4 tagú családomnak. Azt is kö­szönjük, hogy akiknek 5-10 az IQ-juk, azoknak is több a zseb­pénzük. Mehetnek mulatni, hi­szen van miből. Az állam pláne ilyeneknek osztja a segélyt. Zárnám soraimat, még egyszer megköszönve a család, szociális ügyekkel foglalkozó minisztéri­um és a Vasárnap megértését, és mély hódolatomat fejezem ki, hogy megjelentették ezt a levelet. Vajda András, Szete „Ha még egyszer születnék, vagy országépítö szeretnék lenni, vagy panzióépítő.’’ Rajz: MS-Rencín

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom