Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-09 / 32. szám
_____________________________Nagyvilág__________________________________ ____________2000. augusztus 9. A nyugtalan Nap évét éljük, júliusban egy hatalmas napkitörés mágneses zavarokat és látványos sarki fényt okozott 7 Életünk forrása és olykor ellensége Melecske Ákos______________ A Nap évmilliárdok óta küldi életadó energiáját a Földre. Köztudott, hogy a földi élet ettől a nagyjából Í50 millió kilométeres távolságra sugárzó csillagtól függ (gondoljunk csak a növéjuk mérni, hogy mit is jelent ez az irdatlan nagy szám. Ennek az energiának csak kis része éri el a Földet, de önmagában elég minden földi folyamat lefolyásához. A földi élet számára döntő fontosságú, hogy a Nap sugárzása állandó legyen, mivel egy viA lenyugvó Nap. Éltető és egyben pusztító. nyék fotoszintézisére) a legnagyobb mértékben. Emellett, ahogyan a Hold is, nagymértékben befolyásolja mindennapi életünket. Ezen nincs mit csodálkoznunk: csillagunk tömege 333 ezerszerese a Földének, felszínén 5500 °C-os hőség uralkodik, magjában pedig, elképzelni is nehéz, 14 000 000 °C van. Ez a hely a legjobban egy gigantikus hidrogénbombához hasonlítható. Itt játszódik le az energiatermelés, teljesítménye 390 trillió megawatt. Természetesen normális emberi ésszel föl sem tudszonylag kis változás is beláthatatlan következményekkel járhat. Egy pár százalékos kilengés teljesen megváltoztathatná a Föld klímarendszerét: jégkorszakok köszöntenének be, vagy felmelegedések következnének. Kétséges, hogy az ilyen változásokat az élőlények kibírnák. Ugyanakkor megfigyelhetünk kisebb, 0,1%-os kilengéseket is: ilyen játszódott le 1100 és 1280 között. A Nap ekkortájt növelte az energiatermelését: az évi átlaghőmérséklet sokkal magasabb volt, Norvégiában szőlőt lehetett termeszteni, Grönland pedig zöld (grön) lehetett. Ennek az ellenkezője történt 1610 és 1700 között. A Nap ezekben az időkben gyengébb erővel sugárzott. A telek rendkívül hidegek és hosszúak voltak. A termés nagyon rossz volt, éhínségek, járványok és lázadások pusztítottak. Az ekkor lezajló harmincéves háborúnak a vallási és hatalmi ellentétek mellett a Nap is kiváltó oka volt. A tudósok közt ma komoly vita tárgya, hogy vajon a mostanság tapasztalható klímaváltozások, valamint a normális időjárási viszonyok felborulása milyen mértékben köszönhető a Napnak, vagy egyszerűen az emberi tevékenység az okozójuk. A legismertebb naptevékenység, amely szintén ugyancsak fel tudja borzolni a kedélyeket, a napszél. Egy hónappal ezelőtt nagy feltűnést keltett a médiumokban az a hír, hogy a Föld felé egy erős napszélnyaláb közeledik, amely főleg a műholdakat, valamint a földi távközlést veszélyezteti. A veszély nem olyan nagy, de nem is elhanyaSarki fény. Áprilisban-májusban nálunk is látható volt éjjeli 3 és 4 óra között. si sebességet, és elpárolognak a Nap felszínétől. Nagy sebességű gázáramlás, napszél keletkezik, napszél alkotórészeiből néha több részecske bejut a mágneses erőtérbe, és a sarkvidékeken bejutnak a felsőbb légrétegekbe. Ekkor keletkezik a sarki fény, amely Norvégiában és Kanadában mindennapos jelenségnek számít. Esetünkben, tehát megnövekedett naptevékenységkor a sarki fény lehúzódhat a mi szélességi körünkhöz is, és ilyenkor magunk is gyönyörködhetünk hűvös, vöröses ragyogásában. Életadó csillagunk. Jól kivehetők a protuberanciák és a napkorona. Figyeljük meg, milyen nyugtalan a felszín. Fotók: a szerző archívumából A Nap mágneses szűrőn keresztül. Jól láthatók a napkitörések és a távozó napszél. golható. A Nap felszíne csak maximum néhány hétig tekinthető nyugodtnak: gyakran óriási napkitörések, protuberanciák, napfáklyák és napfoltok keletkeznek s dúlják föl a Nap felszínét és légkörét. Az itt uralkodó hatalmas hőmérsékletek miatt az atomok sokszorosan ionizált állapotban vannak, ezért sok a szabad elektron. A nagy hőségnek a másik következményeként ezek az atomok annyira felgyorsulnak, hogy elérik az ún. szökémely betölti az egész Naprendszert. A Föld közelében a napszél sebessége kb. 400 km/s, sűrűsége nagyjából 3 ion köbcentiméterenként. Ez a napszél állandó, de néha a hatalmas napkitörések hatására felerősödik, és nagyobb mértékben terheli a Föld mágneses terét, amely többek között a napszéltől véd minket. Ilyenkor mágneses viharok keletkeznek, melyek megbolygatják a távközlési rendszereket. A Naptörténelem A Napkirály és a napfoltok A naptevékenység földi hatásairól már számos értekezés látott napvilágot, különös tekintettel annak meteorológiai, klimatológiai, földmág- nesességi, orvosi és egyéb biológiai hatásaira. Ez nem csoda, hiszen bármilyen furcsán hangzik, Földünk a naplégkör külső, koronaövezetében kering. Csillagunk változóan heves jelenségeit korábban kifejezetten a napfoltok hatására vezették vissza. Ma már tudjuk, hogy nem maguk a 11,1 éves periodicitással jelentkező foltok, hanem a velük kapcsolatos más napfizikai jelenségek, például flerek (napkitörések) a felelősek a Nap-Föld kapcsolatok alakulásáért. A napfoltok rendszeres felbukkanásának sorában az 1880-as években előbb Gustav Spörer, majd Walter Maunder ritmuszavart vélt felfedezni. Spörer úgy találta, hogy 1400 és 1510 között gyakorlatilag nem voltak napfoltok, Maunder pedig 1645 és 1715 között nem talált erre való utalást. Természetesen a napfoltminimumok idején is felbukkannak foltok, ezért nagyon ritka az olyan időszak, amikor egyetlen „szeplő” sem csúfítja csillagunkat. Mégis Maunder és az őt követő csillagászok is úgy találták, hogy 1672 és 1704 között, azaz 32 éven át egyetlen folt sem mutatkozott, mi több, az 1645 és 1715 közötti időben az összes megfigyelt foltok száma kevesebb volt, mint amennyit napjainkban észlelhetünk egyetlen átlagos év alatt. Ennek kapcsán említjük meg azt az érdekes tényt, hogy a francia Napkirály, azaz XIV. Lajos két évvel a Maunder-minimum kezdete előtt, vagyis 1643-ban lépett trónra. És éppen addig uralkodott, amíg a szeplőtelen Nap korszaka tartott, tehát 1715-ig. (shz) Vasárnapi pletyka Jesse James nagy napja Bizonyára sokan ismerik Jesse Jamesnek, a Vadnyugat egyik legnagyobb legendájának a történetét (vagy legalábbis a róla szóló dalt), aki „igazi férfi volt, és sok fickót eltett láb alól”. A Jesse-legenda ezen a nyáron úgy tűnik, újraéled. A Texas állambeli Granbury városában ugyanis bírói végzés alapján nemrég exhumálták egy férfi holttestét a helyi temetőben; az illető földi maradványai állítólag azonosak a híres bank- és vonatrablóval. Az azonosságot DNA-vizsgálattal kívánják megállapítani. Az exhumálást az egykori gengszter állítólagos unokái, Jesse és Charles James kérte. „Nagy nap ez” - jelentette ki Steven Reid, a feltételezett unokák jogi képviselője a koporsó felnyitásakor. „Reméljük, újabb bizonyítékokat sikerül szereznünk, ki is volt valójában Jesse James.” Korabeli források szerint Jesse Jamest 1882. április 3-án ölte meg Bob Ford, bandájának egyik tagja. Granbury néhány lakója azonban azt állítja, hogy Jesse James a hátlövést csodával határos módon túlélte, és városukban telepedett le, a J. Frank Dalton álnév mögé bújva. Állítólag 104 éves korában halt meg, és 1951-ben temették el, sírkövén a következő felirattal: „Jesse Woodson James, akit állítólag 1882-ben öltek meg.” A kaliforniai egyetem antropológusára vár a feladat, hogy a feltételezett gengszter DNÁ-vizsgálatának eredményeit összehasonlítsa Róbert Jackson oklahomai ügyvéd DNA-jával. Nevezett ugyanis Jesse James egyedüli élő és ismert rokona. Granbury lakói állítólag sejtették, kicsoda is valójában Frank Dalton. A férfi halálos ágyán felfedte kilétét. Oran C. Baker seriff, aki 1951- ben jelen volt a halottkém vizsgálatánál, 32, golyó okozta seb nyomát számolta meg a holttesten. Bármi is legyen az igazság, a mintegy hatezer lakosú texasi városkának jól jön a reklám; nevét szárnyra kapták a szenzációvadászok, s azóta özönével érkeznek a kíváncsi turisták. Az üzlet beindult...
