Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-02 / 31. szám
Politika 2000. augusztus 2. 3 Tisztelt Ház A menekültek helyzete Szabó Olga Megdöbbentő képsorok tárultak elénk, amikor 58 menekült haláláról tudósítottak a hírközlő eszközök. Jobb és szebb jövőt keresve indultak neki a nagyvilágnak, és egy kamion felforrósodott rakte- rében lelték halálukat. Sokunkban felvetődött akkor a kérdés: a menekültek valóban ennyire kiszolgáltatottak? Hogyan kerülhetnek emberek ilyen helyzetbe? Egyáltalán: lehet-e valamit tenni, hogy ehhez hasonló esetek ne fordulhassanak elő? Igen, lehet. Egy-egy állam határain belül kell olyan törvényeket elfogadni, hogy ne legyen jó üzlet, kiváló pénzkereseti lehetőség az embercsempészet. Védeni kell a menekültek életét, biztosítani kell számukra az alapvető emberi jogokat, nem szabad őket olyan helyzetbe hozni, hogy emberi méltóságukon csorba essék. Ezt a célt szolgálja több-kevesebb sikerrel az 1995-ben országunkban 283-as szám alatt elfogadott, menekültekről szóló törvény, mely 1996. január 1-jén lépett hatályba. Éppen a menedékjoggal kapcsolatos előírások azok, melyeket várhatóan három szakaszban változtatunk meg, hogy az Európai Unióban érvényes előírásokkal és elvárásokkal összhangban legyenek. Az első szakasz minden bizonnyal az őszi ülésszakra tervezett törvény- módosítással ér véget. Ezt követi majd a menekültekről, ill. menedékjogról szóló új törvény elfogadása 2002-ben, és a harmadik szakaszban várható a menedékjoggal kapcsolatos előírásaink teljes jogharmonizációja, melyre vélhetően az európai uniós tagsággal egy időben kerül sor. Érdemes elgondolkodni azon, vajon mi az, amit másképpen kellene törvénybe foglalnunk. Milyen változtatásokra van szükség? A törvénymódosításnak, melyet a parlament az előzetes tervek szerint szeptemberben tárgyal, célja hogy: a/ megváltoztassa az idegeneknek tekintő menedékjoggal kapcsolatos eljárást, b/ meghatározza a független másodfokú fellebbviteli szerv helyzetét, c/ jogrendünkbe foglalja az 1951-es genfi egyezménynek a menekültek jogi helyzetével és a menedékjogi eljárással ösz- szefüggő kitételeit, valamint az Európai Unió ajánlásait, d/ meghatározza a menekültek családegyesítésijogát. Ahhoz, hogy a menekültekről és a menedékjogról szóló új törvényt elfogadhassuk, szükséges az is, hogy az idegenek tartózkodásával és a közigazgatási eljárással kapcsolatos törvények is megújuljanak. Ez 2002-ig megvalósítandó feladat, ami nem jelenti azt, hogy az embercsempészet és általában a csempészet egyéb formái addig virágozhatnak. Mindannyian tudjuk, hogy ez a szervezett bűnözési forma hazánkat sem kerüli el, hogy a határon átnyúló együttműködést egyesek - eléggé el nem ítélhe- tően - így képzelik el. Vannak akik a hatóság és a „maffia” szövetkezéséről beszélnek, és úgy vélik, hogy az évekkel ezelőtt kialakult és immár „bejáratott” kapcsolatok örök időkre szólnak, kéz kezet mos alapon működhetnek tovább. Mindannyiunk - de főleg gyermekeink - érdekében bízom abban, hogy a különféle csempészbandák és segítőik hosszúra sikeredett pünkösdi királysága rövidesen véget ér, hiszen „tolvajok közt cinkos, aki néma”. Meggyőződésem, hogy nem lehet életünk természetes velejárója mások megalázásának szótlan eltűrése, a kábítószer- és leánykereskedelem virágzásának hallgatólagos támogatása, és nem nyugodhatunk bele abba sem, ha napjainkat beárnyékolja a szervezett bűnözéstől való félelem. A szerző a parlament védelmi bizottságának tagja. Érdemes el- gondolkod- ni, vajon mi az, amit másképpen kellene törvénybe foglalnunk? Nem lehet életünk természetes velejárója mások megalázásának szótlan eltűrése. Lexa még mindig szökésben. Ladislav Pittner a minap bejelentette: tudják, hol van a titkosszolgálat volt főnöke. A belügyminiszter szerint külföldön tartózkodik, egyik gyerekét pedig az orosz maffia ejtette túszul. Bugár Béla szerint felelősség terheli a belügyi tárcát, mert a Lexa-üggyel kapcsolatban folyamatosan félretájékoztatják a közvéleményt. Kép: Sme Roland Ket’ko: „Bízom abban, hogy a gondok megoldódnak, a termelés rövid időn belül megkezdődik” Damoklész kardja lebeg a hajógyár felett Roland Kefko, a Komáromi Járási Munkahivatal igazgatója derűlátó a hajógyár jövőjét illetően. Ladislav Vallach felvétele Kamoncza Márta __________ Ko máromban 102 évvel ezelőtt, 1898-ban kezdte meg működését a mai hajógyár elődje. A kis hajójavító műhely idővel nagyvállalattá nőtte ki magát. Jelenleg is több száz Komáromban gyártott úszómű szeli az óceánok és tengerek vizét. A hajóépítés néhány évvel ezelőtt még több mint ötezer embernek adott munkát a régióban, a Szlovák Hajógyár Rt.- nek - amely ma is a Komáromi járás legnagyobb ipari létesítménye - jelenleg hivatalosan 1802 alkalmazottja van; túlnyomó részük kényszerszabadságon, fizetésük hatvan százalékát kapja, és várja, mikor veheti fel a munkát. Egyelőre annyi biztos, hogy a hajóépítés a napokban nem kezdődik el. Hogy mikor? Erre a kérdésre egyelőre senki sem tud választ adni. Roland Ket’kóval, a Komáromi Járási Munkahivatal igazgatójával beszélgettünk arról, mit jelentene a régió számára, ha a gyár esetében sor kerülne a legrosszabb variánsra, nevezetesen: az alkalmazottak tömeges elbocsátására. A hajógyárban a problémák még tavaly ősszel kezdődtek. A nagyvállalat a lebombázott dunai hidak miatt hajózhatatlanná vált folyószakaszon nem tudta az úszóműveket időben eljuttatni a megrendelőknek; ők természetesen nem fizettek, a gyár pedig folyamatosan egyre nagyobb válságba került, a termelés hónapok óta szünetel. A nagyvállalatnál jelenleg is bizonytalanság uralkodik. Mindez hogyan tükröződik a járási munkahivatalban? A komáromi Szlovák Hajógyár Rt. helyzetét megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, annak tudatában, hogy a cég a régió foglalkoztatása szempontjából meghatározó fontosságú. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a gyár vezetőségével. Tavaly decemberben tömeges elbocsátást jelentettek be, ez szerencsére mind a mai napig nem valósult meg. Ugyanakkor állandó jellegű a munkások »elszivárgása«. Pontos számot nem tudok mondani, körülbelül száz személyről van szó. Túlnyomó részük a Munka Törvénykönyvének 54. paragrafusára hivatkozva távozott a gyárból. Ez a paragrafus kimondja, hogy ha a munkáltató nem teljesíti a bérfizetési kötelezettségét, a munkavállaló azonnali hatállyal felbonthatja a munkaviszonyt, és kéthavi bér felvételére jogosult. Egyébként a hajógyárból a júniusi hónapban mindössze kilenc alkalmazottat vettünk nyilvántartásba. Közülük öten átszervezés miatt, négyen pedig felmondással jöttek el a már említett 54. paragrafusra hivatkozva. Úgy tudom, hogy a Komáromi Járási Munkahivatalnak vannak követelései a hajógyárral szemben. Milyen összegről van szó? Nem szívesen mondanék pontos számot. Ez az összeg milliós nagyságrendű. Természetesen a gyárban keletkezett válság egyebek között abban is megnyilvánult, hogy a cég nem utalt át pénzt a foglalkoztatási alapba. Mi ezt az összeget késedelmi pótlékokkal együtt követeljük. A végrehajtó a munkahivatallal szembeni tartozás fejében lefoglalt bizonyos vagyontárgyakat a hajógyárban, ám értékesítésükre még nem került sor, és nagyon bízom abban, hogy nem is fog. A hajógyári szakszervezeti vezetők viszont többek között éppen a munkahivataltól várnak anyagi segítséget. Ez ösz- szegszerűen mennyi, és mire szolgálna? Nem szívesen beszélnék erről, mert az ügy nem tartozik a járási munkahivatal hatáskörébe. A nemzeti munkahivatal elöljárói tanácsa foglalkozik ezzel a kérdéssel. Annyit tudok, hogy visszatérítendő támogatásról van szó, csaknem 30 millió koronáról, és a cég ezt az összeget az alkalmazottak bérének kifizetésére használná fel. A hajógyárban hónapok óta válságos a helyzet. A béreket késve fizetik ki, az alkalmazottak egyre türelmetlenebbek. A szakszervezet július derekán nyilatkozatot tett közzé, mely szerint a bizonytalanság miatt épp a jó szakemberek válnak meg a gyártól. Ön szerint mikor mondhatjuk azt, hogy - képletesen szólva - a hajógyár kievickél a bajból? Véleményem szerint a Szlovák Hajógyár Rt. felügyelőtanácsának tagjai tudják, hogy ez a gyár a régió legnagyobb munkáltatója, és mindent meg fognak tenni a termelés mihamarabbi beindításáért. Lehet, hogy most a legjobb szakemberek távoznak a gyárból, de véleményem szerint ha a helyzet kedvezően alakul, azonnal visszamennek. Arról nem is beszélve, hogy egy komárominak a környéken nemigen van más munkalehetősége. Ebben a régióban egyedül az érsekújvári Osram terjeszkedik, tudomásom szerint jelenleg dolgoznak ott olyan szakemberek, akik korábban a hajógyár alkalmazottai voltak. Ha esetleg mégis sor kerülne a tömeges elbocsátásra, a volt hajógyári alkalmazottaknak milyen esélyük van az elhelyezkedésre? Ebben a régióban nem sok. A legfrissebb adatok szerint a járásban a munkanélküliségi arány 24,71 százalékot tesz ki. Most azon dolgozunk, hogy megkönnyítsük a magyarországi munkavállalás feltételeit, illetve több személynek tegyük lehetővé, hogy a Duna túloldalán munkát vállaljon. A Komáromi járásból jelenleg 220 személy dolgozik Magyarországon. Ott főleg a dél-komáromi Nokia és a győri Philips cég keres gépipari, illetve elektronikával foglalkozó szakembereket. Van lehetősége a munkahivatalnak arra, hogy anyagilag támogassa új vállalkozások, ezáltal tehát új munkalehetőségek létrehozását? Igen. Éppen ebben a negyedévben kellene pénzt kapnunk erre a célra. Az előző negyedévben a Lévai járás kapott másfél millió koronát új munkahelyek létrehozására, és most mi vagyunk soron. Hogy milyen ösz- szeget kapunk, egyelőre nem tudom. De ismét hangsúlyozom: bízom benne, hogy a hajógyár hamarosan »kint lesz a vízből«, és nem lesz szükség tömeges elbocsátásra. Kárpáti Igaz Szó Gazdasági kényszer A Kárpáti Igaz Szó szerint a gazdasági válságtól sújtott Kárpátaljáról sok magyar nő kénytelen a szomszédos kelet-magyarországi megyékben feketén mezőgazda- sági idénymunkát vállalni; ott ezért gyakran az országból való kitiltással büntetik őket. Az ungvári lap leírja, júniusban a magyar hatóságok miként állítottak elő húsz társukkal együtt két Nagyszőlős környéki magyar nőt feketemunka miatt. A Magyarországról egy évre kitiltott inteijú- alanyra hivatkozva a cikk megállapítja: az illegálisan dolgozó, rendszerint magyar nemzetiségű külföldiekkel a magyar rendőrök nem mindig bánnak emberségesen, s olykor az eljárás lefolytatása sem szabályszerű. Nehezményezi a lap azt is, hogy a több évtizedes kommunista agymosás következtében a magyar határőrök és rendőrök „leukránoz- zák”, „lerománozzák”, „leszlová- kozzák” a kárpátaljai, erdélyi és felvidéki magyarokat. Uniós támogatás Oktatást demokráciáért Újvidék, Zombor és Szabadka iskolái is anyagi támogatást kapnak a jövőben az Európai Uniótól annak a kísérleti programnak a keretében, amelyet az Unió az ellenzéki vezetésű szerbiai városok oktatásának segítésére határozott el, Jugoszlávia demokratikus fejlődésének ösztönzése jegyében. Az Európai Bizottság kezdetben 3,8 millió eurót fordít erre a célra - egyelőre ugyanazokban a városokban, amelyeket télen fűtőolajjal látott el. Az említett vajdasági városok mellett Nis, Pirot, Kragujevac és Kraljevo részesül az uniós segítségben, amelynek célja, hogy a demokratikus erőket támogassa, és segítse a polgári társadalommal folytatott párbeszéd kiterjesztését.
