Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-08-02 / 31. szám

2 2000. augusztus 2. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Róbert Fico csillaga „Srácok, ezeket most nem esszük meg, Szlovákiába exportáljuk. Most kaptam egy fülest, hogy abban a csodálatos országban olcsóbb az ele­fántláb, mint a sertés lábszár...” Archív felvétel Felüinézet „Száll a rege várról várra” Szűcs Béla Egyre fényesebben ragyog Róbert Fico csillaga Szlovákia politikai egén. A legutóbbi közvélemény-kutatások sze­rint a legnépszerűbb politi­kus, az „országalapító” bál­vány Vladimír Meciart is lepi­pálva néhány százalékkal. Anélkül, hogy a gazdasági gondok közepette fel tudott volna kínálni az ország né­pének valamilyen megváltó programot, a súlyos pénzte­lenségből kivezető utat. Új pártjával, a Smerrel megpró­bálja elkápráztatni az embe­reket, és olyan kormányra tesz sejtelmes utalásokat, amelynek ő lehet az elnöke. A Smernek még programja sincs, vezetői körében nem tündökölnek a szlovák értel­miségi elit ismert személyisé­gei, akik képesek lennének megváltoztatni az ország po­litikai arculatát. Fico fiatalos lendülettel, tiszta múlttal, jo­gászi észjárással és alapvető politikai változások ígéreté­vel csábítja a választókat a torzsalkodó pártoktól, az újí­tásra képtelen, a zavaros ügyek árnyékában vergődő régi gárdától. Fico már nem A kampó egyelőre ingyen van D. Varga László__________ A homonnai székhelyű MECOM húsfeldolgozó üzem miután sorra letörte a konku­renciát (értsd: a zempléni ré­gió korábbi húsüzemeit, például Nagymihályban, Tőketerebesen, Varannón stb.), ma monopolhelyzetben nyújtja szolgáltatásait. Ám úgy tűnik, így sem elégedett a piac kizárólagos uralásával, mivel „extraszolgáltatásai­val” még az utolsó, húsra szánt fillért is kiveszi a vásár­ló zsebéből. Korábban, a „természetellenes” időkben ugyanis az volt a természe­tes, hogy bizonyos termék vásárlásához a teljes kiszol­gálás hozzátartozott; ma vi­szont, legalábbis MECOM- éknál, minden mozdulat plusznak számít. Hentesüzleteiben nem egy­forma az ára annak, ha a ellenzi az előrehozott válasz­tásokat sem, mivel tudja, hogy elérkezett az ő ideje. Már a HZDS-szel is megférne egy kormányban, ha Meéiar csak pártelnök maradna, és nem pályázna a kormányfői posztra. így könnyen lehetne miniszterelnök. Persze az elő­rehozott választások útjában még sok a kérdőjel. Ha sike­rülne is kierőszakolni, a kor­mányalakítás számos problé­mát vetne fel. Kérdéses, mely pártokból állna össze a kor­mány. A nemzeti pártot NA- TO-ellenes álláspontja eleve kizárja a koalícióból. Migasék számításba jöhetnek, azon­ban 5-6 százalékos támoga­tottságukkal nem sok vizet zavarnának. Egyelőre a kormány talpon áll, és annak réme, hogy egy új választások esetén a benne lévő pártok jelentős része be se kerülne a parlamentbe, rá­adásul még egyszer nemigen ismétlődik meg a Meciar- ellenes összefogás, talán útját állja az öngyilkos bomlasztás- nak. Történjen azonban bár­mi, Fico csillagát már nehéz lesz elhomályosítani, és vele számolni kell a következő le­osztásnál. henteslegény egy nyisszan- tással vágja le a rúd szalámi­ból a kért mennyiséget, vagy azt netán fel is szeleteli. Igaz, az utóbbiban jobban elfárad a vékonydongájú hentes, nem beszélve arról, ha a stangliról azt a fránya burko­latot is el kell távolítania, ami ugye megerőltetést je­lent. Hogyha a kedves vevő hámozást és szeletelést is kér, azért 5%-ot is felszámol. Hogy ezzel az extraszolgálta­tással rezsiköltséget csök- kentnek-e, vagy óvják a hen­tesek fizikumát, nem tudni, mindenesetre a találmány nem örvend elismerésnek a vásárlók körében. Mint mondják, legalább ne dug­nák az ember orra alá, amit anélkül is megfizettetnek. Mindezek tudatában nem árt vásárlás előtt minden alka­lommal tekintetünket a fehér táblára vetni, vajon nem áll-e azon újabb „szolgáltatási” díj, amiért ugye, pluszpénzt kell fizetni. Szerencsére a szalá­minak a kampóról történő le- akasztása még nem tartozik a fenti kategóriába. Legalábbis egyelőre. Soóky László Most Bajmóc váráról mondok újkori éneket, amely tartalmilag az örök szlovák-magyar barát­ságról, egyébiránt pedig az em­beri korlátoltságról és a fokoz­ható hülyeségről szól. „Az eredeti vár valószínűleg ószláv erősség volt, egy Bojnik nevű lovag építtette” - mondja Szombathy Viktor, és érdekes módon ez a mondat összecseng az idegenvezető nő véleményé­vel is. A gondok ott kezdődnek, amikor a gaz Árpád-házi kirá­lyok valami álnok csellel rátenyerelnek a birtokra. 1301- ben megint helyrebillennek a dolgok, mivel Vencel király a szlovák Csák Máténak adta a vá­rat. Igaz ugyan, hogy ez a Csák Máté Szabolcs vezér utódjának, Péternek a fia, de apróságokra ne adjunk, ha szlovák, akkor szlovák. A Pálffyak 1637-ben vá­sárolták meg a várat. Az idegen- vezető szerint azért inkább szlo­vákok voltak, mint magyarok, csak akkor voltak inkább magya­rok, amikor hellyel-közzel el­nyomták a szlovák népet. Ha mélyebben az összefüggések Bugár Béla Soóky László cikkére írt válaszáról (Ad: Vasárnap, 2000. Július 19.) Bugár szerint a gyermek érdeke a meghatározó, s szerinte a kormánykoalíciónak van gyer­meke, amely maga a koalíció. Mindez a házasság eredménye, a gyermek pedig maga a de­mokrácia, amit megmentettek. Bonyolult dolgok. Csak hát minden hasonlat sántít, és ez­zel a hasonlattal ez igencsak így van. Az MKP erkölcsi köte­lessége Bugár szerint ennek a sok sebből vérző demokráciá­nak a gyógyítgatása lenne. Sze­rintem az erkölcsi kötelessége a magyar nemzetiség védelme volna, s ha az sikerülne, akkor gyógyulna a demokrácia is. De nem. Ők előbb a mások által elkövetett sebeket gyógyítanák. Talán még Afrikába is el kelle­ne menni sebeket gyógyítani. Például AIDS-et. Mert hát ott sok van. Csak hát erről nem volt szó a szavazólapon, és az MKP listá­mögé nézünk, ez a gondolatlánc tökéletesen érthető, ugyanakkor lehetséges, hogy egy-két minden lében kanál történész aljas mó­don beleköthetne. A krónikás ének 2000-ből máso­dik versszaka arról szól, hogy a Bajmóci várban ez év június leg­melegebbik napján külföldiként kezel­ték a marcelházi magyar alapiskola 69 tanulóját, 5 pe­dagógusát és egyetlen buszsofőr­jét, a Janit. Elkép­zelhető, hogy azért, mert a gyere­kek magyarul be­széltek. Mondhat­nánk azt is, hogy majdnem államalkotóként majdnem jogunk is lehetne Szlovákiában magyarul beszél­ni, de hát az igazi államalkotó idegenvezetőnek államalkotóbb véleménye volt. A drámai konf­liktus akkor mutatkozott meg teljes erejével, amikor a nem tel­jesen államalkotó magyar peda­gógus irodalmi szlovák nyelven fejtette ki véleményét a hagyo­mányos szlovák vendégszeretet­ja, ha már sikeresen megkerül­tük a névre, személyre való szavazást és annak alapján a kölcsönös erkölcsi kötelezettsé­gek tisztázását, nos, az MKP listája és választási programja nem arra adott felhatalmazást, hogy utólag bárki bármit bele­magyarázzon a programba. Hűhómmal 80 éve, Trianonnal vágtak soha be nem forrott se­beket, ezek alaposan elüszkö- södtek már, ezeknek a gyógyít- gatásáért nem kell menni Afri­kába, Ázsiába, sőt még a Fidzsi- szigetekre sem. Elég itthon ma­radni, pl. Dunaszerdahelyen, ahol a Simek-ügynek éppen a folytatása kezdődött, és azok megbüntetése vette kezdetét, akik ezt a szegény Simeket ki­kezdték azért, mert pl. megvál­toztatta a magyar iskola oktatá­si nyelvét egy bizonyos pártprogram szerint. Mintha valami éppen sérülgetne. De sebaj, kicsire nem adunk, úgy látszik, a koalíciónak preferen­ciái vannak, egyik seb nem olyan, mint a másik, vannak fontos és kevésbé fontos sebek. Ez is a nemzetiség szerint dön- tődik el. A magyar sebek elha­ről és a még hagyományosabb nemzeti toleranciáról. Kati lá­nyom így foglalta össze az ese­ményeket: „A másik néni, meg a Trúdi tanító néni jó hangosan kiabáltak egymással.” Azt mondom, ne vonjunk le vég­érvényes következtetéseket egy ilyen piszlicsári ügy­ből, hiszen amúgy jól megvagyunk mi itt egymás mellett ides­tova ezer éve, bár az ilyen apró súrlódá­sok egy kicsit rossz fényt vetnek a prole­tár nemzetköziség máig érvényben lévő általános érvényű ta­naira. Már csak azért sem kerítenék nagy feneket az ilyen apróságnak, mert évente alig több mint öt­ezer ilyen pici atrocitás történik meg e vendégszerető hazában, és azok sem a számunkra oly fontos német meg francia turis­tákkal, hanem zömmel a ma­gyarokkal, azok meg úgysem sokat számítanak. Az én szerény véleményem az ilyen ügyekkel kapcsolatban az, hogy minden esetben bátran forduljunk vá­nyagolhatók, azok úgyis elüsz- kösödnek, és azzal a dolog „megoldódik”. így aztán lehet a divatos sebekkel foglalkozni. Nem tudom, hogy az Európai Néppárt milyen sebeket gyó­gyít, jó lenne látni ilyen általuk begyógyított sebeket, esedeg véleményüket a preferenciális eljárásokról. Az MKP jelöltje elfogadott egy, a kisebbségekért felelős kor­mányzati pozíciót, aztán két évig nem is lehetett róla halla­ni. Csak Pesten kellett vele va­lakiknek elbeszélgetni, hogy a botrányba fúló állapot bele ne robbanjon ebbe a nagy kigyó­gyított democsokráciába. Nem tudom, mit takart el ez a kormánypozíció, és ki számára. De érdekes módon a mi sebeink itták ennek is a levét. Mint min­dig. Erről szólt volna az MKP- nak szóló szavazótábori man­dátum? Kötve hinném. Nem ér­dekel, hogy a szlovák társada­lomban kinek milyen előítéletei vannak. 80 éve magyarázzák a bizonyítványukat. Tankönyveik tele vannak pont ennek a körül­ménynek a szerecsenmosdatá- sával. Leheteden az ébenfekete lasztott vezetőinkhez, akik majd a választott szlovák vezetőkkel megegyeznek, és akkor majd nekünk nagyon jó lesz. Erre na­gyon jó példa a két évvel ezelőt­ti szlovákiai magyar-szlovák ki­egyezés, melynek aláírása óta nekünk ha akarjuk, ha nem, na­gyon jól megy a sorunk, és akadnak pillanatok, amikor majdnem emberszámba vesz­nek bennünket. Az ilyen bajmó­ci, krasznahorkai meg ólublói idegenvezetői kisiklásokat fi­gyelembe sem szabadna ven­nünk, mert szent meggyőződé­sem, hogy még ebben az évez­redben pozitív változásokra is számíthatunk, mint ahogy az is, hogy a szlovák idegenvezetők azért a lelkűk mélyén szeretik a magyar gyerekeket is, csak na­gyon jól titkolják ez irányú ér­zelmeiket. Abban az esetben, ha véletlenül mégis tévednék, és ebben az év­ezredben nem történne meg a pozitív irányú változás, arra ké­rek mindenkit, viselkedjünk tü­relemmel, hiszen valljuk meg őszintén, nem olyan egyszerű egy ország történelmét egyik napról a másikra kitalálni. nebulóról fehér habbal, habzó szájjal lemosni a fekete színét. Soroljuk fel azt az elképesztő jogtiprást, sokszor koszovói ál­lapotokat, amiben az itteni ős­lakos magyar lakosságnak volt része? Miért mi fizessük annak az árát is, hogy minderre a szlovák társadalom megkapja a választ? Egyetlen lapunk, egyetlen politikus egyetlen nyi­latkozata nem hozott ebben változást az elmúlt tíz évben, pedig ezer alkalom lett volna rá. Inkább azok ellen hisztéri- áztak, akik erre figyelmeztet­tek. Mindezzel letaposva az it­teni magyarság 80 éves legjobb hagyományait is. Hogy a többit ne soroljam. Az MKP politikája nem átiátható, hanem átlátszó. A baloldal a csehszlovák állam szocialista, majd Benest követő­en a kommunista hazugságok tömegéből következik. Nem a felületet, hanem az oko­kat kell mindig célba venni. A következetesség pedig nem „ke- ményfejűség”, hanem az, ami az opportunizmus helyett köve­tendő magatartási forma lehet­ne a jelenlegi helyett. Geönczeöl Gyula, Léva Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, kép- feldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi meg­rendelések: PrNS ES Vvvoz tlaée, Koüická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények fel­adását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok ter­jesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges.--------------------- Jegyzet ss zha

Next

/
Oldalképek
Tartalom