Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-02 / 31. szám
2 2000. augusztus 2. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Róbert Fico csillaga „Srácok, ezeket most nem esszük meg, Szlovákiába exportáljuk. Most kaptam egy fülest, hogy abban a csodálatos országban olcsóbb az elefántláb, mint a sertés lábszár...” Archív felvétel Felüinézet „Száll a rege várról várra” Szűcs Béla Egyre fényesebben ragyog Róbert Fico csillaga Szlovákia politikai egén. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a legnépszerűbb politikus, az „országalapító” bálvány Vladimír Meciart is lepipálva néhány százalékkal. Anélkül, hogy a gazdasági gondok közepette fel tudott volna kínálni az ország népének valamilyen megváltó programot, a súlyos pénztelenségből kivezető utat. Új pártjával, a Smerrel megpróbálja elkápráztatni az embereket, és olyan kormányra tesz sejtelmes utalásokat, amelynek ő lehet az elnöke. A Smernek még programja sincs, vezetői körében nem tündökölnek a szlovák értelmiségi elit ismert személyiségei, akik képesek lennének megváltoztatni az ország politikai arculatát. Fico fiatalos lendülettel, tiszta múlttal, jogászi észjárással és alapvető politikai változások ígéretével csábítja a választókat a torzsalkodó pártoktól, az újításra képtelen, a zavaros ügyek árnyékában vergődő régi gárdától. Fico már nem A kampó egyelőre ingyen van D. Varga László__________ A homonnai székhelyű MECOM húsfeldolgozó üzem miután sorra letörte a konkurenciát (értsd: a zempléni régió korábbi húsüzemeit, például Nagymihályban, Tőketerebesen, Varannón stb.), ma monopolhelyzetben nyújtja szolgáltatásait. Ám úgy tűnik, így sem elégedett a piac kizárólagos uralásával, mivel „extraszolgáltatásaival” még az utolsó, húsra szánt fillért is kiveszi a vásárló zsebéből. Korábban, a „természetellenes” időkben ugyanis az volt a természetes, hogy bizonyos termék vásárlásához a teljes kiszolgálás hozzátartozott; ma viszont, legalábbis MECOM- éknál, minden mozdulat plusznak számít. Hentesüzleteiben nem egyforma az ára annak, ha a ellenzi az előrehozott választásokat sem, mivel tudja, hogy elérkezett az ő ideje. Már a HZDS-szel is megférne egy kormányban, ha Meéiar csak pártelnök maradna, és nem pályázna a kormányfői posztra. így könnyen lehetne miniszterelnök. Persze az előrehozott választások útjában még sok a kérdőjel. Ha sikerülne is kierőszakolni, a kormányalakítás számos problémát vetne fel. Kérdéses, mely pártokból állna össze a kormány. A nemzeti pártot NA- TO-ellenes álláspontja eleve kizárja a koalícióból. Migasék számításba jöhetnek, azonban 5-6 százalékos támogatottságukkal nem sok vizet zavarnának. Egyelőre a kormány talpon áll, és annak réme, hogy egy új választások esetén a benne lévő pártok jelentős része be se kerülne a parlamentbe, ráadásul még egyszer nemigen ismétlődik meg a Meciar- ellenes összefogás, talán útját állja az öngyilkos bomlasztás- nak. Történjen azonban bármi, Fico csillagát már nehéz lesz elhomályosítani, és vele számolni kell a következő leosztásnál. henteslegény egy nyisszan- tással vágja le a rúd szalámiból a kért mennyiséget, vagy azt netán fel is szeleteli. Igaz, az utóbbiban jobban elfárad a vékonydongájú hentes, nem beszélve arról, ha a stangliról azt a fránya burkolatot is el kell távolítania, ami ugye megerőltetést jelent. Hogyha a kedves vevő hámozást és szeletelést is kér, azért 5%-ot is felszámol. Hogy ezzel az extraszolgáltatással rezsiköltséget csök- kentnek-e, vagy óvják a hentesek fizikumát, nem tudni, mindenesetre a találmány nem örvend elismerésnek a vásárlók körében. Mint mondják, legalább ne dugnák az ember orra alá, amit anélkül is megfizettetnek. Mindezek tudatában nem árt vásárlás előtt minden alkalommal tekintetünket a fehér táblára vetni, vajon nem áll-e azon újabb „szolgáltatási” díj, amiért ugye, pluszpénzt kell fizetni. Szerencsére a szaláminak a kampóról történő le- akasztása még nem tartozik a fenti kategóriába. Legalábbis egyelőre. Soóky László Most Bajmóc váráról mondok újkori éneket, amely tartalmilag az örök szlovák-magyar barátságról, egyébiránt pedig az emberi korlátoltságról és a fokozható hülyeségről szól. „Az eredeti vár valószínűleg ószláv erősség volt, egy Bojnik nevű lovag építtette” - mondja Szombathy Viktor, és érdekes módon ez a mondat összecseng az idegenvezető nő véleményével is. A gondok ott kezdődnek, amikor a gaz Árpád-házi királyok valami álnok csellel rátenyerelnek a birtokra. 1301- ben megint helyrebillennek a dolgok, mivel Vencel király a szlovák Csák Máténak adta a várat. Igaz ugyan, hogy ez a Csák Máté Szabolcs vezér utódjának, Péternek a fia, de apróságokra ne adjunk, ha szlovák, akkor szlovák. A Pálffyak 1637-ben vásárolták meg a várat. Az idegen- vezető szerint azért inkább szlovákok voltak, mint magyarok, csak akkor voltak inkább magyarok, amikor hellyel-közzel elnyomták a szlovák népet. Ha mélyebben az összefüggések Bugár Béla Soóky László cikkére írt válaszáról (Ad: Vasárnap, 2000. Július 19.) Bugár szerint a gyermek érdeke a meghatározó, s szerinte a kormánykoalíciónak van gyermeke, amely maga a koalíció. Mindez a házasság eredménye, a gyermek pedig maga a demokrácia, amit megmentettek. Bonyolult dolgok. Csak hát minden hasonlat sántít, és ezzel a hasonlattal ez igencsak így van. Az MKP erkölcsi kötelessége Bugár szerint ennek a sok sebből vérző demokráciának a gyógyítgatása lenne. Szerintem az erkölcsi kötelessége a magyar nemzetiség védelme volna, s ha az sikerülne, akkor gyógyulna a demokrácia is. De nem. Ők előbb a mások által elkövetett sebeket gyógyítanák. Talán még Afrikába is el kellene menni sebeket gyógyítani. Például AIDS-et. Mert hát ott sok van. Csak hát erről nem volt szó a szavazólapon, és az MKP listámögé nézünk, ez a gondolatlánc tökéletesen érthető, ugyanakkor lehetséges, hogy egy-két minden lében kanál történész aljas módon beleköthetne. A krónikás ének 2000-ből második versszaka arról szól, hogy a Bajmóci várban ez év június legmelegebbik napján külföldiként kezelték a marcelházi magyar alapiskola 69 tanulóját, 5 pedagógusát és egyetlen buszsofőrjét, a Janit. Elképzelhető, hogy azért, mert a gyerekek magyarul beszéltek. Mondhatnánk azt is, hogy majdnem államalkotóként majdnem jogunk is lehetne Szlovákiában magyarul beszélni, de hát az igazi államalkotó idegenvezetőnek államalkotóbb véleménye volt. A drámai konfliktus akkor mutatkozott meg teljes erejével, amikor a nem teljesen államalkotó magyar pedagógus irodalmi szlovák nyelven fejtette ki véleményét a hagyományos szlovák vendégszeretetja, ha már sikeresen megkerültük a névre, személyre való szavazást és annak alapján a kölcsönös erkölcsi kötelezettségek tisztázását, nos, az MKP listája és választási programja nem arra adott felhatalmazást, hogy utólag bárki bármit belemagyarázzon a programba. Hűhómmal 80 éve, Trianonnal vágtak soha be nem forrott sebeket, ezek alaposan elüszkö- södtek már, ezeknek a gyógyít- gatásáért nem kell menni Afrikába, Ázsiába, sőt még a Fidzsi- szigetekre sem. Elég itthon maradni, pl. Dunaszerdahelyen, ahol a Simek-ügynek éppen a folytatása kezdődött, és azok megbüntetése vette kezdetét, akik ezt a szegény Simeket kikezdték azért, mert pl. megváltoztatta a magyar iskola oktatási nyelvét egy bizonyos pártprogram szerint. Mintha valami éppen sérülgetne. De sebaj, kicsire nem adunk, úgy látszik, a koalíciónak preferenciái vannak, egyik seb nem olyan, mint a másik, vannak fontos és kevésbé fontos sebek. Ez is a nemzetiség szerint dön- tődik el. A magyar sebek elharől és a még hagyományosabb nemzeti toleranciáról. Kati lányom így foglalta össze az eseményeket: „A másik néni, meg a Trúdi tanító néni jó hangosan kiabáltak egymással.” Azt mondom, ne vonjunk le végérvényes következtetéseket egy ilyen piszlicsári ügyből, hiszen amúgy jól megvagyunk mi itt egymás mellett idestova ezer éve, bár az ilyen apró súrlódások egy kicsit rossz fényt vetnek a proletár nemzetköziség máig érvényben lévő általános érvényű tanaira. Már csak azért sem kerítenék nagy feneket az ilyen apróságnak, mert évente alig több mint ötezer ilyen pici atrocitás történik meg e vendégszerető hazában, és azok sem a számunkra oly fontos német meg francia turistákkal, hanem zömmel a magyarokkal, azok meg úgysem sokat számítanak. Az én szerény véleményem az ilyen ügyekkel kapcsolatban az, hogy minden esetben bátran forduljunk ványagolhatók, azok úgyis elüsz- kösödnek, és azzal a dolog „megoldódik”. így aztán lehet a divatos sebekkel foglalkozni. Nem tudom, hogy az Európai Néppárt milyen sebeket gyógyít, jó lenne látni ilyen általuk begyógyított sebeket, esedeg véleményüket a preferenciális eljárásokról. Az MKP jelöltje elfogadott egy, a kisebbségekért felelős kormányzati pozíciót, aztán két évig nem is lehetett róla hallani. Csak Pesten kellett vele valakiknek elbeszélgetni, hogy a botrányba fúló állapot bele ne robbanjon ebbe a nagy kigyógyított democsokráciába. Nem tudom, mit takart el ez a kormánypozíció, és ki számára. De érdekes módon a mi sebeink itták ennek is a levét. Mint mindig. Erről szólt volna az MKP- nak szóló szavazótábori mandátum? Kötve hinném. Nem érdekel, hogy a szlovák társadalomban kinek milyen előítéletei vannak. 80 éve magyarázzák a bizonyítványukat. Tankönyveik tele vannak pont ennek a körülménynek a szerecsenmosdatá- sával. Leheteden az ébenfekete lasztott vezetőinkhez, akik majd a választott szlovák vezetőkkel megegyeznek, és akkor majd nekünk nagyon jó lesz. Erre nagyon jó példa a két évvel ezelőtti szlovákiai magyar-szlovák kiegyezés, melynek aláírása óta nekünk ha akarjuk, ha nem, nagyon jól megy a sorunk, és akadnak pillanatok, amikor majdnem emberszámba vesznek bennünket. Az ilyen bajmóci, krasznahorkai meg ólublói idegenvezetői kisiklásokat figyelembe sem szabadna vennünk, mert szent meggyőződésem, hogy még ebben az évezredben pozitív változásokra is számíthatunk, mint ahogy az is, hogy a szlovák idegenvezetők azért a lelkűk mélyén szeretik a magyar gyerekeket is, csak nagyon jól titkolják ez irányú érzelmeiket. Abban az esetben, ha véletlenül mégis tévednék, és ebben az évezredben nem történne meg a pozitív irányú változás, arra kérek mindenkit, viselkedjünk türelemmel, hiszen valljuk meg őszintén, nem olyan egyszerű egy ország történelmét egyik napról a másikra kitalálni. nebulóról fehér habbal, habzó szájjal lemosni a fekete színét. Soroljuk fel azt az elképesztő jogtiprást, sokszor koszovói állapotokat, amiben az itteni őslakos magyar lakosságnak volt része? Miért mi fizessük annak az árát is, hogy minderre a szlovák társadalom megkapja a választ? Egyetlen lapunk, egyetlen politikus egyetlen nyilatkozata nem hozott ebben változást az elmúlt tíz évben, pedig ezer alkalom lett volna rá. Inkább azok ellen hisztéri- áztak, akik erre figyelmeztettek. Mindezzel letaposva az itteni magyarság 80 éves legjobb hagyományait is. Hogy a többit ne soroljam. Az MKP politikája nem átiátható, hanem átlátszó. A baloldal a csehszlovák állam szocialista, majd Benest követően a kommunista hazugságok tömegéből következik. Nem a felületet, hanem az okokat kell mindig célba venni. A következetesség pedig nem „ke- ményfejűség”, hanem az, ami az opportunizmus helyett követendő magatartási forma lehetne a jelenlegi helyett. Geönczeöl Gyula, Léva Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, kép- feldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES Vvvoz tlaée, Koüická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges.--------------------- Jegyzet ss zha
