Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-26 / 30. szám
% 2000. július 26. Sport Hárman a nyári ötkarikás játékok atlétikai versenyeinek várt csillagai közül: Michael Johnson, José-Marie Perec, Maurice Greene Aranyérmekért utaznak Sydneybe Szabó Zoltán ____________ Sz eptember tizenötödikén Sydneyben fellobban az olimpiai láng, s megkezdődnek a X}ftTI. nyári ötkarikás játékok. Nagy érdeklődés előzi meg az atlétikai versenyeket. Az alábbiakban három sztárt mutatunk be. Újra duplázni akar Michael Johnson szinte fogalomnak számít a futók mezőnyében, a harminckét esztendős aüéta harmadik olimpiájára készül. Eddig három ötkarikás aranyérem kapott helyet a vitrinjében. Azért csak ennyi, mert Barcelonában betegséggel küszködött, nem tudta hozni formáját, csupán a 4X400 méteres váltó tagjaként állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Négy éve Atlantában viszont csillaga már teljes fényében ragyogott, a játékok történetében először neki sikerült megnyernie a 200 és 400 méteres síkfutást is. Örömét tetézte, hogy az előbbi számban fantasztikus 19,32 másodperces világcsúcsot ért el, több mint 4 méterrel előzte meg a második helyezettet. Pedig az eredeti műsor szerint nem tudott volna mindkét számban rajthoz állni, ám miatta megváltoztatták a programot. Meg is hálálta a lehetőséget, aranyszínű futócipőben fantasztikus teljesítményt nyújtott. A tavalyi sevillai világbajnokságon is hozta formáját: pazar világrekorddal (43,18) zsinórban negyedszer győzött a 400 méteres távon. Összesen már kilenc vb-el- sőségnél tart a kiváló amerikai sportoló. Pedig egy évtizede nem sokon múlott, hogy búcsút mondjon az atlétikának. Ugyanis akkor fejezte be tanulmányait, s mivel gyakran sérüléssel bajlódott (ezért nem vehetett részt a szöuli olimpián), úgy gondolta, befejezi aktív pályafutását. Szerencsére edzője, Clyde Hart meggyőzte őt, hogy ne hagyja abba, hiszen rendkívül tehetséges, és még sokra viszi. Később bebizonyosodott, a mester nem beszélt a levegőbe. Azóta a magas, vékony sportember, aki eléggé fura stílusban fut, bravúrok sorozatát mutatta be. Kilencvenben kezdte pazar sorozatát a Grand Prix-versenyeken, egy évvel később a toldói világbajnokságon 200 méteren ő szakította át a célszalagot. Kilencvenkettőben Pozsonyban is megcsodálhattuk a futógépet, természetesen a szlovák fővárosban rendezett viadalon is biztosan győzött. Először a göteborgi vb-n (1995) áll rajthoz mindkét számban, s persze két arannyal térhetett haza. Sydneyben is duplázni akar, kérésére ismét módosították a műsort. „Biztosra veszem, hogy sikerül megismételnem atlantai produkciómat, kétszázon és négyszázon is sikerül nyernem. A rövidebb távon valószínűleg honfitársam, Maurice Greene lesz a legnagyobb riválisom, de én már kilenc alkalommal is jobb időt futottam 19,86-nál, ami Greene legjobbja. Ausztráliában is bebizonyítom, gyorsabb vagyok nála. Remélem, négyszázon a győzelem mellett sikerül átírnom a világcsúcslistát is; tudom, képes vagyok 43 másodpercen belüli idő elérésére.” Nem fél az ellenfelektől A francia Marie-José Perec súlyos sérülését követően tavaly tért vissza a versenypályára. Nehéz volt az újrakezdés, sokáig meg sem tudta közelíteni korábbi formáját. Barcelona egyszeres (200 m) és Atlanta kétszeres (200 és 400 m) olimpiai bajnokát ekkor sokan ehsre leírták. A balsikerekért elsősorban edzőjét, az ameriJosé-Marie Perec (balról) bizakodva várja az olimpiát. TA SR-felvételek kai John Smithet okolta, ezért . hosszú idő után szétváltak útjaik. Alaposan megviselték a kudarcok; óriási meglepetésre megkérte a rostocki Wolfgang Meyert (annak idején sikeresen tevékenykedett a keletnémet válogatottnál), hogy foglalkozzon vele. Pedig korábban nem volt felhőtlen a kapcsolatuk. Perec hét évvel ezelőtt, amikor minden idők második legjobbját érte el 400 méteren, kijelentette: „Világcsúcstartónak tartom magam, mert Marita Koch 47,60-as eredményét tiltott szerek használatával érte el.” Csak a rend kedvéért: Meyer Koch férje, s természetesen ő irányította feleségét. Az edző, aki a doppingvád miatt mellékvágányra került Németországban, azzal lepte meg a futónőt, hogy munkájáért nem kért honoráriumot. Csak azt szögezte le: ha védence eredményes lesz Sydneyben, akkor Perec állja az amerikai családi kirándulás költségeit. Ugyanis már nagyon régóta készültek a tengerentúlra, azonban anyagi okok miatt nem utazhattak. Marie-José Rostockba költözött, és szigorúan megtartja edzője utasításait. Keményen gyakorol, mindkét távon különösebb nehézségek nélkül teljesítette a kiküldetési szintet, s visszatért az önbizalma is. Amikor a toliforgatók a tudtára hozták, hogy legnagyobb ellenlábasa, az ausztrál Cathy Freeman Kaliforniában éppen Perec korábbi edzőjével készül a játékokra, nevetve így válaszolt: „Mindenki azzal dolgozik, akivel akar.” A francia hölgy négy esztendeje remek formában versenyzett, négyszázon jelentős előnnyel ért célba. A 200 méteres síkfutás fináléjában a jamaicai Merlene Ottey előtt szerezte meg az elsőséget. Kirobbanó hajrájára nem találtak ellenszert a többiek. Perec elszántan várja a sydneyi rajtot: „Reális esélyem van arra, hogy harmadik olimpiámon megszerezzem harmadik aranyérmemet. Soha nem féltem a nagy nevektől, ez a hosszú kényszerpihenőt követően sincs másként.” A világ leggyorsabb embere Mindig óriási várakozás előzi meg a férfi 100 méteres síkfutást. A szakemberek meglepetésnek tartanák, ha Sydneyben nem az amerikai Maurice Greene nyakába akasztanák a vágtaszám aranyérmét. Tavaly óta a huszonhat éves sprinter tartja a világcsúcsot (9,79). Kilencvenhétben szenzációnak számított, hogy Athénben Maurice Greene (jobbról) három elsőségre pályázik Sydneyben. megnyerte a világbajnokságot. Egy esztendővel ezelőtt Sevillában az lett volna váradan, ha nem ő győz: remekül futott, mindössze egy századdal maradt el saját rekordjától. A kétszeres távon is igazolta kivételes klasszisát, fölényesen lett aranyérmes, de ez sem volt elég, a 4X100-as váltó hajráembereként jelentős részt vállalt a kvartett diadalából. Kansas Cityben született. Már gyermekkorában feltűnt rendkívüli gyorsasága, 8 évesen kezdett atlétikával foglalkozni. Az első versenyein sorra döntötte meg a korosztályos csúcsokat. Később egy időre átnyergelt az ameri- kaifutballra, de rövidesen belátta, sprinterként eredményesebb lehet, mint a tojáslabdával. A nemzetközi porondon először 1995-ben hívta fel magára a figyelmet, legyőzte a fenomenális Cári Lewist. A folytatás viszont elmaradt. Bár kijutott a göteborgi vb-re, ott viszont már az előcsa- tározások során elvérzett. Egyéni rekordjával (10,08) sem tudta biztosítani helyét az atlantai olimpiai csapatban. Ezután úgy döntött, edzőt cserél, felfedezője, A1 Hobson helyett John Smith vette át irányítását. Ezt követően gyorsan javultak az eredményei, kilencvenhétben 9,92 s alatt ért célba, s már ekkor hangot adott régi vágyának: „A világ leggyorsabb embere akarok lenni!” Kijelentését követően többen csak nagyszájúnak nevezték, ám Maurice hamarosan rácáfolt a kétkedőkre. „Előre megmondtam, ismét amerikai szám lesz a vágtaszám” - nyilatkozta boldogan a világcsúcsát követően. Szokása, hogy ketrecbe zárt oroszlánként, a nyelvét öltögetve várja a rajtot, aztán miután eldördül a pisztoly, riválisai legtöbbször csak a hátát látják. Az idei szezont is remekül kezdte, 9,91 másodperces ideje a világ idei legjobb eredményének számít. „Először indulok az olimpián, Ausztráliában háromszor akarok felállni a dobogó legfelső fokára. Várhatóan kétszázon vár rám a legnehezebb feladat, hiszen Michael Johnson lesz az ellenfelem. De nem félek tőle, úgy érzem, én vagyok az, aki legyőzheti őt.” Michael Johnson Atlantához hasonlóan ismét duplázni akar. Továbbpasszoljuk Cári Lewis és a sebesség Már visszavonult, de szívesen emlékezik az ember csodálatos atlétikai teljesítményeire. Cári Lewis sportágában az elmúlt évtized hatalmasságai közé tartozott. Szokásairól kevesebbet tudni: „Honnan hallották, hogy gyakran büntetnek a rendőrök gyorshajtásért? Nincs a közelben egyenruhás? Elárulok egy titkot. Az Egyesült Államokban hetven mérföld a legmagasabb megengedett sebesség. Ráaakadok olyan útvonalakra, amelyeken nem ellenőriznek a rendőrök, és akkor százhetven mérföldes gyorsasággal is száguldók. Lélegzetfelgyorsító sebesség! Hát ez nagyon tetszik nekem. Kedvenc autómárkám a Ferrari. Már felfedeztem rajta a vezetés minden titkát.” Szalay Gyöngyi több lábon áll Meghatározó egyénisége a magyar női párbajtőrvívásnak. Szalay Gyöngyi évek óta ott van a nemzetközi élmezőnyben. Az alábbi gondolatsora nagyon jellegzetes: „Tudom, hogy több lábon kell állni, ezért tanultam ki a kozmetikusszakmát is. De az álmom az, hogy edző legyek. Mesteremtől, Eitner Kingától nagyon sokat tanultam, s kedvet kaptam hozzá, hogy én is azt csináljam, amit ő. Nagyon sokat köszönhetek neki. Néhányan azt mondják, hogy akkor is eljutottam volna idáig, ha nem Kinga az edzőm. Csak azt felejtik el, hogy az edző és a tanítvány közötti kapcsolat, a személyes viszony legalább annyira fontos, mint a szakmai tudás. Kinga emberként számomra nélkülözhetetlen, senki mással nem tudtam volna úgy dolgozni, mint vele. Amikor Pestre hívtak, akkor is csak Kingával mentem volna, de végül úgy döntöttünk, jobb Tapolcán. Hiába rosszabbak a körülmények, legalább béke van. Ami az edzősködést illeti: az is nagyon fontos szempont, hogy imádom a gyerekeket. Ha nem kezdtem volna el vívni, akkor valószínűleg óvónő lettem volna, az anyukám is az.” Kőbán Rita ereklyéje Negyedik olimpiájára készül Kőbán Rita, a női kajaksport magyar állócsillaga. Tizenkét évesen kóstolt bele először a sportág ízébe, nővére példáját követte. A nagyobbik lány hamar felhagyott a sporttal. Rita azonban meg sem állt a világ- bajnoki és olimpiai bajnoki címig. „Azt a lapátot, amellyel az olimpiát nyertem, biztos, hogy ereklyeként fogom őrizni. Egyébként még mindig azt használom, ugyanis nagyon jó minőségű. Szeretem a tárgyakat, de úgy érzem, hogy ha túlságosan ragaszkodnék hozzájuk, akkor korlátok közé szorítanának, behatárolnának. Úgy gondolom, hogy a tárgyakat használni kell, de nem szabad túlságosan kötődni például egy lapáthoz, egy pólóhoz. Mert akkor annál rosszabb, ha az ember elveszti őket.” Rátgéber edzői filozófiája Két széken ül: ő vezeti a magyar női kosárlabda-válogatottat, s egyben a Pécs mestere is. Rátgéber László újvidéki származású. Edzői filozófiájáról vallott: „Az a legfontosabb, hogy az én csapatom győzze le mindig az ellenfelet, mindig többet kell dobni egy ponttal, mint ők. Nem léteznek edzői filozófiák, az edző feladata az, hogy a meglévő játékosokból kihozza a maximumot. Én is ilyen vagyok. Nem szeretem elemezni magam. Az ember ha téved, kijavítja, igyekszik mások hibáiból tanulni. Jugoszláviában a kosárlabda szent dolog. Az amerikai edzők után a mai napig is a jugók következnek, s nem csak kosárlabdában. Mellettük felnőni, valamilyen játékosmúltra visszatekintve végigjárni a szamárlétrát, nagy dolog. Ehhez kell fanatizmus, türelem, neurotizmus, koncentráció. A végletek kellenek a hidegtől a melegig. Csak langyos ne legyen.”
