Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-07-26 / 30. szám

% 2000. július 26. Sport Hárman a nyári ötkarikás játékok atlétikai versenyeinek várt csillagai közül: Michael Johnson, José-Marie Perec, Maurice Greene Aranyérmekért utaznak Sydneybe Szabó Zoltán ____________ Sz eptember tizenötödikén Syd­neyben fellobban az olimpiai láng, s megkezdődnek a X}ftTI. nyári ötkarikás játékok. Nagy ér­deklődés előzi meg az atlétikai versenyeket. Az alábbiakban há­rom sztárt mutatunk be. Újra duplázni akar Michael Johnson szinte fogalom­nak számít a futók mezőnyében, a harminckét esztendős aüéta har­madik olimpiájára készül. Eddig három ötkarikás aranyérem ka­pott helyet a vitrinjében. Azért csak ennyi, mert Barcelonában betegséggel küszködött, nem tud­ta hozni formáját, csupán a 4X400 méteres váltó tagjaként állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Négy éve Atlantában viszont csillaga már teljes fényében ragyogott, a játékok történetében először neki sikerült megnyernie a 200 és 400 méteres síkfutást is. Örömét tetéz­te, hogy az előbbi számban fan­tasztikus 19,32 másodperces vi­lágcsúcsot ért el, több mint 4 mé­terrel előzte meg a második helye­zettet. Pedig az eredeti műsor sze­rint nem tudott volna mindkét számban rajthoz állni, ám miatta megváltoztatták a programot. Meg is hálálta a lehetőséget, aranyszínű futócipőben fantaszti­kus teljesítményt nyújtott. A tava­lyi sevillai világbajnokságon is hozta formáját: pazar világre­korddal (43,18) zsinórban ne­gyedszer győzött a 400 méteres távon. Összesen már kilenc vb-el- sőségnél tart a kiváló amerikai sportoló. Pedig egy évtizede nem sokon múlott, hogy búcsút mondjon az atlétikának. Ugyanis akkor fejezte be tanulmányait, s mivel gyakran sérüléssel bajlódott (ezért nem vehetett részt a szöuli olimpián), úgy gondolta, befejezi aktív pálya­futását. Szerencsére edzője, Clyde Hart meggyőzte őt, hogy ne hagy­ja abba, hiszen rendkívül tehetsé­ges, és még sokra viszi. Később be­bizonyosodott, a mester nem be­szélt a levegőbe. Azóta a magas, vékony sportember, aki eléggé fu­ra stílusban fut, bravúrok soroza­tát mutatta be. Kilencvenben kezdte pazar sorozatát a Grand Prix-versenyeken, egy évvel ké­sőbb a toldói világbajnokságon 200 méteren ő szakította át a cél­szalagot. Kilencvenkettőben Po­zsonyban is megcsodálhattuk a futógépet, természetesen a szlo­vák fővárosban rendezett viada­lon is biztosan győzött. Először a göteborgi vb-n (1995) áll rajthoz mindkét számban, s persze két arannyal térhetett haza. Sydneyben is duplázni akar, kéré­sére ismét módosították a műsort. „Biztosra veszem, hogy sikerül megismételnem atlantai produk­ciómat, kétszázon és négyszázon is sikerül nyernem. A rövidebb tá­von valószínűleg honfitársam, Maurice Greene lesz a legna­gyobb riválisom, de én már kilenc alkalommal is jobb időt futottam 19,86-nál, ami Greene legjobbja. Ausztráliában is bebizonyítom, gyorsabb vagyok nála. Remélem, négyszázon a győzelem mellett si­kerül átírnom a világcsúcslistát is; tudom, képes vagyok 43 másod­percen belüli idő elérésére.” Nem fél az ellenfelektől A francia Marie-José Perec súlyos sérülését követően tavaly tért vissza a versenypályára. Nehéz volt az újrakezdés, sokáig meg sem tudta közelíteni korábbi for­máját. Barcelona egyszeres (200 m) és Atlanta kétszeres (200 és 400 m) olimpiai bajnokát ekkor sokan ehsre leírták. A balsikere­kért elsősorban edzőjét, az ameri­José-Marie Perec (balról) bizakodva várja az olimpiát. TA SR-felvételek kai John Smithet okolta, ezért . hosszú idő után szétváltak útjaik. Alaposan megviselték a kudar­cok; óriási meglepetésre megkér­te a rostocki Wolfgang Meyert (annak idején sikeresen tevékeny­kedett a keletnémet válogatott­nál), hogy foglalkozzon vele. Pe­dig korábban nem volt felhőtlen a kapcsolatuk. Perec hét évvel ez­előtt, amikor minden idők máso­dik legjobbját érte el 400 méteren, kijelentette: „Világcsúcstartónak tartom magam, mert Marita Koch 47,60-as eredményét tiltott szerek használatával érte el.” Csak a rend kedvéért: Meyer Koch férje, s ter­mészetesen ő irányította felesé­gét. Az edző, aki a doppingvád miatt mellékvágányra került Németor­szágban, azzal lepte meg a futó­nőt, hogy munkájáért nem kért honoráriumot. Csak azt szögezte le: ha védence eredményes lesz Sydneyben, akkor Perec állja az amerikai családi kirándulás költ­ségeit. Ugyanis már nagyon rég­óta készültek a tengerentúlra, azonban anyagi okok miatt nem utazhattak. Marie-José Rostockba költözött, és szigorúan megtartja edzője utasításait. Keményen gyakorol, mindkét távon különösebb nehéz­ségek nélkül teljesítette a kikülde­tési szintet, s visszatért az önbizal­ma is. Amikor a toliforgatók a tud­tára hozták, hogy legnagyobb el­lenlábasa, az ausztrál Cathy Freeman Kaliforniában éppen Pe­rec korábbi edzőjével készül a já­tékokra, nevetve így válaszolt: „Mindenki azzal dolgozik, akivel akar.” A francia hölgy négy esztendeje remek formában versenyzett, négyszázon jelentős előnnyel ért célba. A 200 méteres síkfutás finá­léjában a jamaicai Merlene Ottey előtt szerezte meg az elsőséget. Kirobbanó hajrájára nem találtak ellenszert a többiek. Perec elszántan várja a sydneyi rajtot: „Reális esélyem van arra, hogy harmadik olimpiámon meg­szerezzem harmadik aranyérme­met. Soha nem féltem a nagy ne­vektől, ez a hosszú kényszerpihe­nőt követően sincs másként.” A világ leggyorsabb embere Mindig óriási várakozás előzi meg a férfi 100 méteres síkfutást. A szakemberek meglepetésnek tar­tanák, ha Sydneyben nem az amerikai Maurice Greene nyaká­ba akasztanák a vágtaszám arany­érmét. Tavaly óta a huszonhat éves sprinter tartja a világcsúcsot (9,79). Kilencvenhétben szenzá­ciónak számított, hogy Athénben Maurice Greene (jobbról) három elsőségre pályázik Sydneyben. megnyerte a világbajnokságot. Egy esztendővel ezelőtt Sevillá­ban az lett volna váradan, ha nem ő győz: remekül futott, mindössze egy századdal maradt el saját re­kordjától. A kétszeres távon is iga­zolta kivételes klasszisát, fölénye­sen lett aranyérmes, de ez sem volt elég, a 4X100-as váltó hajrá­embereként jelentős részt vállalt a kvartett diadalából. Kansas Cityben született. Már gyermekkorában feltűnt rendkí­vüli gyorsasága, 8 évesen kezdett atlétikával foglalkozni. Az első versenyein sorra döntötte meg a korosztályos csúcsokat. Később egy időre átnyergelt az ameri- kaifutballra, de rövidesen belát­ta, sprinterként eredményesebb lehet, mint a tojáslabdával. A nemzetközi porondon először 1995-ben hívta fel magára a fi­gyelmet, legyőzte a fenomenális Cári Lewist. A folytatás viszont elmaradt. Bár kijutott a göteborgi vb-re, ott viszont már az előcsa- tározások során elvérzett. Egyéni rekordjával (10,08) sem tudta biztosítani helyét az atlantai olimpiai csapatban. Ezután úgy döntött, edzőt cserél, felfedezője, A1 Hobson helyett John Smith vette át irányítását. Ezt követően gyorsan javultak az eredményei, kilencvenhétben 9,92 s alatt ért célba, s már ekkor hangot adott régi vágyának: „A világ leggyor­sabb embere akarok lenni!” Kijelentését követően többen csak nagyszájúnak nevezték, ám Maurice hamarosan rácáfolt a kétkedőkre. „Előre megmond­tam, ismét amerikai szám lesz a vágtaszám” - nyilatkozta boldo­gan a világcsúcsát követően. Szokása, hogy ketrecbe zárt oroszlánként, a nyelvét öltögetve várja a rajtot, aztán miután eldör­dül a pisztoly, riválisai legtöbb­ször csak a hátát látják. Az idei szezont is remekül kezdte, 9,91 másodperces ideje a világ idei legjobb eredményének szá­mít. „Először indulok az olimpi­án, Ausztráliában háromszor akarok felállni a dobogó legfelső fokára. Várhatóan kétszázon vár rám a legnehezebb feladat, hi­szen Michael Johnson lesz az el­lenfelem. De nem félek tőle, úgy érzem, én vagyok az, aki legyőz­heti őt.” Michael Johnson Atlantához hasonlóan ismét duplázni akar. Továbbpasszoljuk Cári Lewis és a sebesség Már visszavonult, de szívesen emlékezik az ember csodála­tos atlétikai teljesítményeire. Cári Lewis sportágában az el­múlt évtized hatalmasságai közé tartozott. Szokásairól ke­vesebbet tudni: „Honnan hal­lották, hogy gyakran büntet­nek a rendőrök gyors­hajtásért? Nincs a közelben egyenruhás? Elárulok egy tit­kot. Az Egyesült Államokban hetven mérföld a legmaga­sabb megengedett sebesség. Ráaakadok olyan útvonalakra, amelyeken nem ellenőriznek a rendőrök, és akkor százhetven mérföldes gyorsasággal is szá­guldók. Lélegzetfelgyorsító sebesség! Hát ez nagyon tet­szik nekem. Kedvenc autó­márkám a Ferrari. Már felfe­deztem rajta a vezetés minden titkát.” Szalay Gyöngyi több lábon áll Meghatározó egyénisége a magyar női párbajtőrvívás­nak. Szalay Gyöngyi évek óta ott van a nemzetközi élme­zőnyben. Az alábbi gondolat­sora nagyon jellegzetes: „Tu­dom, hogy több lábon kell áll­ni, ezért tanultam ki a kozme­tikusszakmát is. De az álmom az, hogy edző le­gyek. Mesteremtől, Eitner Kin­gától nagyon sokat tanultam, s kedvet kaptam hozzá, hogy én is azt csináljam, amit ő. Na­gyon sokat köszönhetek neki. Néhányan azt mondják, hogy akkor is eljutottam volna idá­ig, ha nem Kinga az edzőm. Csak azt felejtik el, hogy az edző és a tanítvány közötti kapcsolat, a személyes viszony legalább annyira fontos, mint a szakmai tudás. Kinga em­berként számomra nélkülöz­hetetlen, senki mással nem tudtam volna úgy dolgozni, mint vele. Amikor Pestre hívtak, akkor is csak Kingával mentem volna, de végül úgy döntöttünk, jobb Tapolcán. Hiába rosszabbak a körülmények, legalább béke van. Ami az edzősködést ille­ti: az is nagyon fontos szem­pont, hogy imádom a gyere­keket. Ha nem kezdtem volna el vívni, akkor valószínűleg óvónő lettem volna, az anyu­kám is az.” Kőbán Rita ereklyéje Negyedik olimpiájára készül Kőbán Rita, a női kajaksport magyar állócsillaga. Tizenkét évesen kóstolt bele először a sportág ízébe, nővére példáját követte. A nagyobbik lány ha­mar felhagyott a sporttal. Rita azonban meg sem állt a világ- bajnoki és olimpiai bajnoki cí­mig. „Azt a lapátot, amellyel az olimpiát nyertem, biztos, hogy ereklyeként fogom őriz­ni. Egyébként még mindig azt használom, ugyanis nagyon jó minőségű. Szeretem a tárgya­kat, de úgy érzem, hogy ha túlságosan ragaszkodnék hoz­zájuk, akkor korlátok közé szorítanának, behatárolná­nak. Úgy gondolom, hogy a tárgyakat használni kell, de nem szabad túlságosan kötőd­ni például egy lapáthoz, egy pólóhoz. Mert akkor annál rosszabb, ha az ember elveszti őket.” Rátgéber edzői filozófiája Két széken ül: ő vezeti a ma­gyar női kosárlabda-váloga­tottat, s egyben a Pécs meste­re is. Rátgéber László újvidéki származású. Edzői filozófiájá­ról vallott: „Az a legfonto­sabb, hogy az én csapatom győzze le mindig az ellenfe­let, mindig többet kell dobni egy ponttal, mint ők. Nem lé­teznek edzői filozófiák, az edző feladata az, hogy a meg­lévő játékosokból kihozza a maximumot. Én is ilyen va­gyok. Nem szeretem elemezni magam. Az ember ha téved, kijavítja, igyekszik mások hi­báiból tanulni. Jugoszláviá­ban a kosárlabda szent dolog. Az amerikai edzők után a mai napig is a jugók következnek, s nem csak kosárlabdában. Mellettük felnőni, valamilyen játékosmúltra visszatekintve végigjárni a szamárlétrát, nagy dolog. Ehhez kell fana­tizmus, türelem, neurotizmus, koncentráció. A végletek kellenek a hidegtől a melegig. Csak langyos ne le­gyen.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom