Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-07-26 / 30. szám

Sport 2000. július 26 Jegyzet Kinek emeljünk szobrot? Zsigárdi László ________ Fe lettébb rendhagyó úszó Euró- pa-bajnokságot rendeztek Hel­sinkiben. Azért, mert a konti­nens legjobbjai korántsem a finn fővárosra, hanem a szeptembe­ri, sydneyi nyári olimpiára össz­pontosítottak, összpontosíta­nak. Tehát így a nem a legalkal­masabb időpontban sorra került Eb, enyhén szólva, háttérbe szo­rult. Kiss László, a magyar válo­gatott szövetségi kapitánya ezt azzal magyarázta, hogy ilyen rö­vid idő alatt nem lehet kétszer csúcsformába kerülni, ezért a kontinensviadal csupán egy ál­lomás az ötkarikás felkészülés­ben. Védencei az alapozást meg­szakítva, „munka közben” ruc­cantak ki az Európa-bajnokság- ra, és nem okoztak csalódást: négy érmet is szereztek - három aranyat és egy ezüstöt. Mindez két Budapesti Spartacus-ver- senyző nevéhez fűződik, s joggal beszélhetünk „Spartacus-láza- dásról”. Kovács Ágnesnek, a jelenlegi legjobb magyar úszónőnek, a háromszoros címvédőnek nem volt könnyű dolga, ugyanis mellúszásban a lengyel Pecziak kivételével mindenki ott volt a finnországi seregszemlén, aki számít valamit a sportágban. Ági először százon állt rajtkőre, és zsinórban harmadszor lett Európa-bajnok. A német Sylvia Ge- rascht, az egykori NDK utolsó mohi­kánját szinte őrület­be kergette, a 31 éves óriás ezúttal sem bírt vele. Figye­lemre méltó: amikor 15 évvel ezelőtt - száz mellen - konti­nensbajnok lett, Ági még csak négyéves volt... Gerasch több mint egymásod- perces hátránnyal szorult a má­sodik helyre, de nem szomorko- dott, mivel tisztában volt azzal, hogy az ő ideje már lejárt; a hel­sinki ezüstérem csak amolyan ráadás volt. Utoljára két évvel ezelőtt, a sheffieldi Eb-n volt do­bogós, akkor a legfelső fokára állhatott, most eggyel lejjebb. „Remekül kezdtem, a táv felénél láttam, nagyon vezetek, ez pe­dig megnyugtatott. A fordulás után is csak Geraschra figyel­tem, a többiektől nem tartot­tam. Célba érésem után az érde­kelt a legjobban, hogy Kovács Krisztina megúszta-e az olimpi­ai kiküldetési szintet. Sajnos, el­maradt tőle, pedig megérdemel­te volna” - emlékezett vissza az első finnországi döntőre a már hatszoros Európa-bajnok Kovács Ágnes. Aztán menetrendszerűen jött a hetedik aranyérem, méghozzá 50 mel­len. Ezen a távon - Kiss László szerint - bármi megtörtén­het, hiszen ez a szám „egy nagy sóhajtás”. Sylvia Gerasch raj­tolt a legjobban, ám Ágit ez nem nagyon zavarta. Rákapcsolt, beindult, mint egy rakéta, negyvennél már ő vezetett. Vé­gül 32 századdal nyert az ötvenes specialista an­gol Zoe Baker és a cottbusi örök­ifjú Gerasch előtt. A 19 éves bu­dapesti lány tehát újabb Eb-dia- dalt könyvelhetett el Helsinki­ben - a hetediket. „Nagyon nehéz volt! De hát ezt a versenyt megelőzően is tud­tam, meg azt is, hogy huszon­ötig Baker fog vezetni, aztán pe­dig visszaesik. Főleg Gerascht figyeltem, tőle jobban tartot­tam. Végtelenül boldog vagyok, mivel ötvenen nyerni mindig roppant nehéz” - kommentálta újabb Eb-aranyérmét a magyar klasszis, aki a finn fővárosban zenhetedik! Ennyi Europa-baj- noki címet nyertek úszóim. Egerszegi Krisztina kilencet, Ko­vács Ági immár hetet, Güttler Karcsi pedig egyet” - újságolta örömmel az eredményhirdetést követően Kiss László, aki biztos volt abban, hogy Ági egy nappal később nyolcszoros kontinens­bajnok lesz. Annak ellenére, hogy a világ legjobb mell­úszónője az első helyen jutott a 200 m-es táv döntőjébe, arra fi­gyelmeztette védencét: felet­tébb oda kell figyelnie a román Beatrice Caslarura - remek for­mában van, amit az is bizonyít, hogy 200 vegyesen holtversenyben vég­zett az élen az ukrán Klocskovával. Tavaly, Isztambulban Ági mögött ezüstérmes volt. Ezúttal - óriási meg­lepetésre - a román kislány nyert, mind­össze kilenc század­dal. Pedig az utolsó forduló után még a magyar úszónő veze­tett, aztán elfáradt. Vajon miért győzött Caslaru? Főleg azért, mert élete legjobb formájában versenyzett, és ami a legfontosabb: ő külön készült erre a kontinensviadal­ra, a címvédő viszont nem. Ko­vács Ágit nagyon bosszantotta ez a vereség: „Mindenkit csak az aranyérem érdekel, természete­sen én sem vagyok ezzel más­hogy. Ennek ellenére az ezüst is szépen csillog!” „A legnagyobbakkal is megesik, hogy kikapnak. Például az orosz Alekszandr Popov Isztambulban egy aranyat sem nyert, Helsinki­ben pedig négyet. Ez is hozzá­tartozik az úszáshoz!” - mondta Kiss László mesteredző. Kovács Ágnes az utóbbi négy nagy medencés világversenyen nyolc aranyérmet szerzett. A többi magyar Helsinkiig egyet sem. Most viszont Batházi Ist­ván 400 vegyesen váratlanul begyűj­tötte azt az Európa- bajnoki címet, ami elúszott Kovács Ág­nesnek. „Le a kalappal azok előtt, akik elmentek az Eb-re, hiszen a felkészülés közepén járunk. Ennek elle­nére vállalták annak a lehetőségét, hogy kikapnak. Hat ver­senyző volt kint, négy érmet nyer­tünk. Nem rossz arány. A syd­neyi esélyekről még korai volna beszélni” - állapította meg Kiss László, a világ egyik legjobb úszóedzője. Tomi Vince Mögöttünk a labdarúgó és az úszó Európa-bajnokság, egyik ámulatból a másikba estünk. És még csak most jön a java. A szeptemberi olimpia. „Ha annyira odavagytok ezektől a sportolóktól, állítsatok nekik szobrot” - ironizált a sporttal nem éppen rokonszenvező is­merősöm. Bizony, már nem egynek emeltek. Elgondolkodtam a megjegy­zésen. Csakugyan, miért ne állíthatnánk szobrot a sporto­lóknak, akik a földteke legát­fogóbb mozgalmában, a sportban, amely világszerte presztízzsé vált, amely diplo­mácia, amely a világ minden táján tökéletesen érthető hangtalan nyelv, amely az egész emberiség ügye, dicső­séget, elismerést szereztek hazájuknak? Önkéntelenül is eszembe jutnak az egyik sportszerető író szavai, s vele együtt kérdezem: a szobrokat örök időkre lefoglalták az uralkodók, hadvezérek, írók, tudósok és művészek? Hiszen a sport már régen nem csak sport, milliós tömegeket szó­rakoztató multikulturális program is. A sport kiválósá­gai tehetségükkel, szorgal­mukkal nemcsak önmaguk­nak szereznek kielégülést és dicsőséget, hanem a rajongók százmillióinak is. Dicsőség és megbecsülés jár mindenki­nek, aki embertársai közül kiválva szolgálja a fejlődést, elősegíti mások boldogságát, szebbé teszi mások életét. Legyen az tudós, művész, író vagy - urambocsá! - spor­toló. Finnország­ban például még életében szobrot emeltek a híres fu­tónak, Nurminak, Angliában a futbal­lista Matthewsról, Brazíliában Pelé- ről, az USA-ban az atléta Lewisról ké­szült portré. Hogy csak az ismerteb­beket említsük. Az emberek szívükbe zárják a híres spor­tolókat, akik világ­szerte emelik or­száguk rangját, növelik elismertsé­gét, akik felejthe­tetlen perceket, órákat szereznek a nézők, szurkolók millióinak. Az emberek hálá­sak is tudnak lenni... Most valaki tovább akadékoskodhatna. A kiváló sportolók eredményei nem mérhetők például az író, a művész szellemi tevékenysé­gének mércéjével. Vitatha­tatlan, a sport nem szellemi tevékenység, de kimagasló egyéniségeinek eredményei mindig a testnek és a szel­lemnek együttes, külön nem választható erőkifejtése után jönnek létre. Ami pedig a művészi elemeket illeti, erre már az ókori görögök is fel­hívták a figyelmet: a sport­ban is bőven akadnak sze- met-lelket gyönyörködtető, igazi művészi mozzanatok. A futballnál maradva, gondol­junk csak Matthews, Puskás, Pelé, Ronaldo, Zidane és má­sok játékára. Hogy ezekhez testi erőfeszítés is szüksé­ges? Ez mit sem von le mű­vészi értékükből. Bármiben kiválni dicsőség az egyén­nek, dicsőség az országnak. Legyen az bár zenemű, ta­nulmány vagy olimpiai győ­zelem. Talán merész a ha­sonlat, de egy olimpiai győ­zelem az irodalomban, a tu­dományban a Nobel-díjnak felel meg. Ezért nem is olyan szörnyű, hallatlan, és már végképp nem elítélendő dolog, ha szobrot mintáznak a sport egy-egy igazán kivételes kép­viselőjéről, aki örömet és di­csőséget szerzett egy ország népének, öregbítette hazája, nemzete hírnevét. Ronaldo, akinek sokszor megcsodáltuk futballművészetét Archív felvétel A legjobb mellúszónő 100 és 50 m-en biztosan nyert, 200-on viszont meglepetésre nem Ági ötről hétre jutott Kovács Ágnes hétszeres Európa-bajnokként tért vissza a finn fővárosból. Archív felvétel ötről hétre jutott. „Ez volt a ti­Aztán me­netrendsze­rűen jött a hetedik aranyérem, méghozzá 50 mellen. Ági az utób­bi négy nagymeden­cés világver­senyen 8 aranyérmet szerzett. i Futballkaleidoszkóp Klubtorna - számítógépen Nyolcvannyolcban az olasz Gazzetta dello Sport szerkesztőségében érdekes öt­let látott napvilágot: harminc­két, háború utáni csapat rész­vételével számítógépen játszot­tak le egy klubtornát. A döntő­ben az Ajax Amsterdam (az 1971/72-es csapat) 2:0-ra le­győzte a Bayern Münchent (1973/74). Harmadik a Reál Madrid (1957/58), negyedik az FC Sanfos (1961/62) lett. A gólkirályi címet tizenegy talá­lattal Johan Cruyff érdemelte ki. Mennyit változott azóta a világ! Napjainkban már cseme­téink bármikor lejátszhatnak egy hasonló tornát a család számítógépén. Aranyérmesek távolmaradása A nigériai válogatott Sunday Oliseh és Augustin Okocha nem vesz részt a sydneyi olimpiai labdarúgótornán. - Nem lenne szerencsés, ha emiatt hosszú időt távol tölte­nék a Borussia Dortmundtól. Tavaly az Afrika Kupán szere­peltem a nemzeti csapattal, és hat hétig nem álltam akkori munkaadóm, a Juventus ren­delkezésére. Amikor visszautaztam Olasz­országba, kiderült, a további­akban nem számítanak rám. Nem szeretném, ha ez most megismétlődne - közölte Oliseh. A Paris St. Germainben futballozó Okocha hasonlóképp indokol­ta távolmaradását. A két nigé­riai labdarúgó tagja volt az atlantai olimpián aranyérmes válogatottnak. Döntetlen a Wembleyben Hatvanhatban a londoni Wembleyben az akkori csahszlovák válogatott gól nél­kül mérkőzött a világbajnok angolokkal. Popluhár és Kavasnák kivételével többnyire fiatalok voltak a vendégcsapat­ban, s bizony a mérkőzés előtt eléggé izgatottan melegítettek a híres gyepszőnyegen. Amikor Denis Howell angol sportmi­niszter kezet fogott a játéko­sokkal, a vicces kedvű Andrej Kvasnák odaszólt: „Nézzétek, mennyire remeg a lábuk! Ezek­től nem kaphatunk ki.” A töb­biek ráharaptak. Zizinho szemtelen gólja Még az 1950-es labdarúgó-vi­lágbajnokságon történt, amikor a Brazília-Spanyolország mér­kőzésen (6:1) a dél-amerikai Zizinho átvett az ellenfél kapu­jától húsz méterre egy átadást. Áthámozta magát három spa­nyol védőn, és egyszeriben a kapussal szemben találta ma­gát. Eyzaguirro kifutott, a bra­zil a nézők hatalmas ujjongása közepette mesés csellel becsap­ta őt, és majdnem a gólvonalig vezette a labdát. Ott megvárta, hogy visszaérjen a kétség­beesetten menteni próbáló ka­pus. Még egyszer kicselezte, és csak utána rúgta a labdát a há­lóba. Manapság sportszerűtlen­ségért akár sárga lapot is kap­hatna érte. Vagy ilyenre már nem képesek a mai focisták? Anelka nyugodtan nyaral Ismét napirenden van Nicolas Anelka, a francia válogatott labdarúgó további sorsa a Reál Madridnál. A Párizsba vágyó világ- és Európa-bajnok csatár­ról már korábban elterjedt, hogy visszatér korábbi klubjá­hoz, a Paris St. Germainhez. Bátyja és menedzsere, Didier Anelka június végén szóban már meg is egyezett a madridi­ak akkori elnökével, Lorenzo Sanzcal, aki újraválasztása ese­tén közel 30 millió dollárért el­engedte volna a francia csa­tárt. Mivel azonban az elnök- választáson Florentino Perez győzött, újrakezdődnek a tár­gyalások, és a Guadeloupe szi­getén szabadságát töltő játékos helyett változatlanul a testvér­menedzser utazott Madridba, tisztázni a jövőt. - A spanyol klubnál bekövetkezett sze­mélycsere nem változtat elha­tározásomon, változatlanul vissza szeretnék térni Párizsba. Nyugodtan nyaralok, mert tu­dom, hogy Didier a legjobb feltételeket fogja kiharcolni számomra - mondta a Madrid­ban csapattársaival és edzőjé­vel egyaránt gyakran konflik­tusba keveredő csatár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom