Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-26 / 30. szám
Sport 2000. július 26 Jegyzet Kinek emeljünk szobrot? Zsigárdi László ________ Fe lettébb rendhagyó úszó Euró- pa-bajnokságot rendeztek Helsinkiben. Azért, mert a kontinens legjobbjai korántsem a finn fővárosra, hanem a szeptemberi, sydneyi nyári olimpiára összpontosítottak, összpontosítanak. Tehát így a nem a legalkalmasabb időpontban sorra került Eb, enyhén szólva, háttérbe szorult. Kiss László, a magyar válogatott szövetségi kapitánya ezt azzal magyarázta, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet kétszer csúcsformába kerülni, ezért a kontinensviadal csupán egy állomás az ötkarikás felkészülésben. Védencei az alapozást megszakítva, „munka közben” ruccantak ki az Európa-bajnokság- ra, és nem okoztak csalódást: négy érmet is szereztek - három aranyat és egy ezüstöt. Mindez két Budapesti Spartacus-ver- senyző nevéhez fűződik, s joggal beszélhetünk „Spartacus-láza- dásról”. Kovács Ágnesnek, a jelenlegi legjobb magyar úszónőnek, a háromszoros címvédőnek nem volt könnyű dolga, ugyanis mellúszásban a lengyel Pecziak kivételével mindenki ott volt a finnországi seregszemlén, aki számít valamit a sportágban. Ági először százon állt rajtkőre, és zsinórban harmadszor lett Európa-bajnok. A német Sylvia Ge- rascht, az egykori NDK utolsó mohikánját szinte őrületbe kergette, a 31 éves óriás ezúttal sem bírt vele. Figyelemre méltó: amikor 15 évvel ezelőtt - száz mellen - kontinensbajnok lett, Ági még csak négyéves volt... Gerasch több mint egymásod- perces hátránnyal szorult a második helyre, de nem szomorko- dott, mivel tisztában volt azzal, hogy az ő ideje már lejárt; a helsinki ezüstérem csak amolyan ráadás volt. Utoljára két évvel ezelőtt, a sheffieldi Eb-n volt dobogós, akkor a legfelső fokára állhatott, most eggyel lejjebb. „Remekül kezdtem, a táv felénél láttam, nagyon vezetek, ez pedig megnyugtatott. A fordulás után is csak Geraschra figyeltem, a többiektől nem tartottam. Célba érésem után az érdekelt a legjobban, hogy Kovács Krisztina megúszta-e az olimpiai kiküldetési szintet. Sajnos, elmaradt tőle, pedig megérdemelte volna” - emlékezett vissza az első finnországi döntőre a már hatszoros Európa-bajnok Kovács Ágnes. Aztán menetrendszerűen jött a hetedik aranyérem, méghozzá 50 mellen. Ezen a távon - Kiss László szerint - bármi megtörténhet, hiszen ez a szám „egy nagy sóhajtás”. Sylvia Gerasch rajtolt a legjobban, ám Ágit ez nem nagyon zavarta. Rákapcsolt, beindult, mint egy rakéta, negyvennél már ő vezetett. Végül 32 századdal nyert az ötvenes specialista angol Zoe Baker és a cottbusi örökifjú Gerasch előtt. A 19 éves budapesti lány tehát újabb Eb-dia- dalt könyvelhetett el Helsinkiben - a hetediket. „Nagyon nehéz volt! De hát ezt a versenyt megelőzően is tudtam, meg azt is, hogy huszonötig Baker fog vezetni, aztán pedig visszaesik. Főleg Gerascht figyeltem, tőle jobban tartottam. Végtelenül boldog vagyok, mivel ötvenen nyerni mindig roppant nehéz” - kommentálta újabb Eb-aranyérmét a magyar klasszis, aki a finn fővárosban zenhetedik! Ennyi Europa-baj- noki címet nyertek úszóim. Egerszegi Krisztina kilencet, Kovács Ági immár hetet, Güttler Karcsi pedig egyet” - újságolta örömmel az eredményhirdetést követően Kiss László, aki biztos volt abban, hogy Ági egy nappal később nyolcszoros kontinensbajnok lesz. Annak ellenére, hogy a világ legjobb mellúszónője az első helyen jutott a 200 m-es táv döntőjébe, arra figyelmeztette védencét: felettébb oda kell figyelnie a román Beatrice Caslarura - remek formában van, amit az is bizonyít, hogy 200 vegyesen holtversenyben végzett az élen az ukrán Klocskovával. Tavaly, Isztambulban Ági mögött ezüstérmes volt. Ezúttal - óriási meglepetésre - a román kislány nyert, mindössze kilenc századdal. Pedig az utolsó forduló után még a magyar úszónő vezetett, aztán elfáradt. Vajon miért győzött Caslaru? Főleg azért, mert élete legjobb formájában versenyzett, és ami a legfontosabb: ő külön készült erre a kontinensviadalra, a címvédő viszont nem. Kovács Ágit nagyon bosszantotta ez a vereség: „Mindenkit csak az aranyérem érdekel, természetesen én sem vagyok ezzel máshogy. Ennek ellenére az ezüst is szépen csillog!” „A legnagyobbakkal is megesik, hogy kikapnak. Például az orosz Alekszandr Popov Isztambulban egy aranyat sem nyert, Helsinkiben pedig négyet. Ez is hozzátartozik az úszáshoz!” - mondta Kiss László mesteredző. Kovács Ágnes az utóbbi négy nagy medencés világversenyen nyolc aranyérmet szerzett. A többi magyar Helsinkiig egyet sem. Most viszont Batházi István 400 vegyesen váratlanul begyűjtötte azt az Európa- bajnoki címet, ami elúszott Kovács Ágnesnek. „Le a kalappal azok előtt, akik elmentek az Eb-re, hiszen a felkészülés közepén járunk. Ennek ellenére vállalták annak a lehetőségét, hogy kikapnak. Hat versenyző volt kint, négy érmet nyertünk. Nem rossz arány. A sydneyi esélyekről még korai volna beszélni” - állapította meg Kiss László, a világ egyik legjobb úszóedzője. Tomi Vince Mögöttünk a labdarúgó és az úszó Európa-bajnokság, egyik ámulatból a másikba estünk. És még csak most jön a java. A szeptemberi olimpia. „Ha annyira odavagytok ezektől a sportolóktól, állítsatok nekik szobrot” - ironizált a sporttal nem éppen rokonszenvező ismerősöm. Bizony, már nem egynek emeltek. Elgondolkodtam a megjegyzésen. Csakugyan, miért ne állíthatnánk szobrot a sportolóknak, akik a földteke legátfogóbb mozgalmában, a sportban, amely világszerte presztízzsé vált, amely diplomácia, amely a világ minden táján tökéletesen érthető hangtalan nyelv, amely az egész emberiség ügye, dicsőséget, elismerést szereztek hazájuknak? Önkéntelenül is eszembe jutnak az egyik sportszerető író szavai, s vele együtt kérdezem: a szobrokat örök időkre lefoglalták az uralkodók, hadvezérek, írók, tudósok és művészek? Hiszen a sport már régen nem csak sport, milliós tömegeket szórakoztató multikulturális program is. A sport kiválóságai tehetségükkel, szorgalmukkal nemcsak önmaguknak szereznek kielégülést és dicsőséget, hanem a rajongók százmillióinak is. Dicsőség és megbecsülés jár mindenkinek, aki embertársai közül kiválva szolgálja a fejlődést, elősegíti mások boldogságát, szebbé teszi mások életét. Legyen az tudós, művész, író vagy - urambocsá! - sportoló. Finnországban például még életében szobrot emeltek a híres futónak, Nurminak, Angliában a futballista Matthewsról, Brazíliában Pelé- ről, az USA-ban az atléta Lewisról készült portré. Hogy csak az ismertebbeket említsük. Az emberek szívükbe zárják a híres sportolókat, akik világszerte emelik országuk rangját, növelik elismertségét, akik felejthetetlen perceket, órákat szereznek a nézők, szurkolók millióinak. Az emberek hálásak is tudnak lenni... Most valaki tovább akadékoskodhatna. A kiváló sportolók eredményei nem mérhetők például az író, a művész szellemi tevékenységének mércéjével. Vitathatatlan, a sport nem szellemi tevékenység, de kimagasló egyéniségeinek eredményei mindig a testnek és a szellemnek együttes, külön nem választható erőkifejtése után jönnek létre. Ami pedig a művészi elemeket illeti, erre már az ókori görögök is felhívták a figyelmet: a sportban is bőven akadnak sze- met-lelket gyönyörködtető, igazi művészi mozzanatok. A futballnál maradva, gondoljunk csak Matthews, Puskás, Pelé, Ronaldo, Zidane és mások játékára. Hogy ezekhez testi erőfeszítés is szükséges? Ez mit sem von le művészi értékükből. Bármiben kiválni dicsőség az egyénnek, dicsőség az országnak. Legyen az bár zenemű, tanulmány vagy olimpiai győzelem. Talán merész a hasonlat, de egy olimpiai győzelem az irodalomban, a tudományban a Nobel-díjnak felel meg. Ezért nem is olyan szörnyű, hallatlan, és már végképp nem elítélendő dolog, ha szobrot mintáznak a sport egy-egy igazán kivételes képviselőjéről, aki örömet és dicsőséget szerzett egy ország népének, öregbítette hazája, nemzete hírnevét. Ronaldo, akinek sokszor megcsodáltuk futballművészetét Archív felvétel A legjobb mellúszónő 100 és 50 m-en biztosan nyert, 200-on viszont meglepetésre nem Ági ötről hétre jutott Kovács Ágnes hétszeres Európa-bajnokként tért vissza a finn fővárosból. Archív felvétel ötről hétre jutott. „Ez volt a tiAztán menetrendszerűen jött a hetedik aranyérem, méghozzá 50 mellen. Ági az utóbbi négy nagymedencés világversenyen 8 aranyérmet szerzett. i Futballkaleidoszkóp Klubtorna - számítógépen Nyolcvannyolcban az olasz Gazzetta dello Sport szerkesztőségében érdekes ötlet látott napvilágot: harminckét, háború utáni csapat részvételével számítógépen játszottak le egy klubtornát. A döntőben az Ajax Amsterdam (az 1971/72-es csapat) 2:0-ra legyőzte a Bayern Münchent (1973/74). Harmadik a Reál Madrid (1957/58), negyedik az FC Sanfos (1961/62) lett. A gólkirályi címet tizenegy találattal Johan Cruyff érdemelte ki. Mennyit változott azóta a világ! Napjainkban már csemetéink bármikor lejátszhatnak egy hasonló tornát a család számítógépén. Aranyérmesek távolmaradása A nigériai válogatott Sunday Oliseh és Augustin Okocha nem vesz részt a sydneyi olimpiai labdarúgótornán. - Nem lenne szerencsés, ha emiatt hosszú időt távol töltenék a Borussia Dortmundtól. Tavaly az Afrika Kupán szerepeltem a nemzeti csapattal, és hat hétig nem álltam akkori munkaadóm, a Juventus rendelkezésére. Amikor visszautaztam Olaszországba, kiderült, a továbbiakban nem számítanak rám. Nem szeretném, ha ez most megismétlődne - közölte Oliseh. A Paris St. Germainben futballozó Okocha hasonlóképp indokolta távolmaradását. A két nigériai labdarúgó tagja volt az atlantai olimpián aranyérmes válogatottnak. Döntetlen a Wembleyben Hatvanhatban a londoni Wembleyben az akkori csahszlovák válogatott gól nélkül mérkőzött a világbajnok angolokkal. Popluhár és Kavasnák kivételével többnyire fiatalok voltak a vendégcsapatban, s bizony a mérkőzés előtt eléggé izgatottan melegítettek a híres gyepszőnyegen. Amikor Denis Howell angol sportminiszter kezet fogott a játékosokkal, a vicces kedvű Andrej Kvasnák odaszólt: „Nézzétek, mennyire remeg a lábuk! Ezektől nem kaphatunk ki.” A többiek ráharaptak. Zizinho szemtelen gólja Még az 1950-es labdarúgó-világbajnokságon történt, amikor a Brazília-Spanyolország mérkőzésen (6:1) a dél-amerikai Zizinho átvett az ellenfél kapujától húsz méterre egy átadást. Áthámozta magát három spanyol védőn, és egyszeriben a kapussal szemben találta magát. Eyzaguirro kifutott, a brazil a nézők hatalmas ujjongása közepette mesés csellel becsapta őt, és majdnem a gólvonalig vezette a labdát. Ott megvárta, hogy visszaérjen a kétségbeesetten menteni próbáló kapus. Még egyszer kicselezte, és csak utána rúgta a labdát a hálóba. Manapság sportszerűtlenségért akár sárga lapot is kaphatna érte. Vagy ilyenre már nem képesek a mai focisták? Anelka nyugodtan nyaral Ismét napirenden van Nicolas Anelka, a francia válogatott labdarúgó további sorsa a Reál Madridnál. A Párizsba vágyó világ- és Európa-bajnok csatárról már korábban elterjedt, hogy visszatér korábbi klubjához, a Paris St. Germainhez. Bátyja és menedzsere, Didier Anelka június végén szóban már meg is egyezett a madridiak akkori elnökével, Lorenzo Sanzcal, aki újraválasztása esetén közel 30 millió dollárért elengedte volna a francia csatárt. Mivel azonban az elnök- választáson Florentino Perez győzött, újrakezdődnek a tárgyalások, és a Guadeloupe szigetén szabadságát töltő játékos helyett változatlanul a testvérmenedzser utazott Madridba, tisztázni a jövőt. - A spanyol klubnál bekövetkezett személycsere nem változtat elhatározásomon, változatlanul vissza szeretnék térni Párizsba. Nyugodtan nyaralok, mert tudom, hogy Didier a legjobb feltételeket fogja kiharcolni számomra - mondta a Madridban csapattársaival és edzőjével egyaránt gyakran konfliktusba keveredő csatár.
