Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-26 / 30. szám
4 2000. július 26. Háttér Ausztria Szankciók és kisebbségek Célzatosan fényes külsőségek közepette, Wolfgang Schüssel kancellár jelenlétében állították fel e hónap közepén az első kétnyelvű helységnévtáblát Burgenlandban, a horvátok lakta Grosswarasdorfnál (Nagybáránd). A német- horvát nyelvű táblát néhány német-magyar nyelvű is követni fogja. Tegyük hozzá: negyvenöt éves késéssel, hiszen a kétnyelvű táblák Ausztria nemzeti kisebbségek lakta vidékein való felállítását már az 1955-ös államszerződés is magában foglalta, de „megfeledkeztek” róla, s jó húsz évvel később, amikor az 1976-os nemzetiségi törvény értelmében Karintiában megjelentek az első ilyen táblák, a heves tiltakozások miatt ismét abbamaradt az ügy. Némi iróniával azt is mondhatnánk, az Európai Unió országainak Ausztria elleni szankciói kifejezetten jót tettek a sógoroknál élő kisebbségeknek: ügyük egyszerre fontossá vált a bécsi kormány számára. Maga Schüssel kancellár az EU által felállított „bölcsek tanácsára” utalva a közelmúltban azt mondta, szívesen felkérne egy tudományos szakembert arra, vizsgálja meg és hasonlítsa össze Ausztriának és más országoknak a kisebbségekhez való viszonyát. Szerinte egy ilyen „verseny” után Ausztriának nem lenne oka a szégyenkezésre. Ide tartozó hír az is, hogy a bécsi törvény- hozás négy frakciója július 7- én központi állami célkitűzésként erősítette meg az Ausztriában élő népcsoportok védelmét, amit az alkotmányban is rögzíteni kell. A határozat szerint biztosítani és támogatni kívánják a népcsoportokat nyelvük és kultúrájuk ápolása terén. Az ennek megfelelő alkotmánymódosítás valószínűleg pár nap múlva, augusztus elsején életbe is lép. Az említett ’76-os törvény népcsoportoknak nevezi a nemzeti kisebbségeket, meghatározása: az ország különböző részein élő, nem német anyanyelvű és saját népiségű osztrák állampolgárok csoportjai. A törvény szól a kisebbségek fennmaradásának támogatásához szükséges eszközökről, a pénzügyi támogatástól a kormány mellett működő tanácsadó testületen át egészen addig, hogy a kisebbségek bizonyos hatóságok előtt hivatalos nyelvként használhatják anyanyelvűket. A törvény horvát, szlovén, magyar, cseh és roma népcsoportot említ. Itt kell emlékeztetni arra, hogy ez év februárjában a Népcsoport központ (NK), vagyis a kisebbségi szervezeteket összefogó tömörülés külön sajtóértekezletet tartott, amelyen bejelentették: az ausztriai kisebbségek „hadüzenetnek” veszik az új kormány programjának azt a pontját, amely az egész országra ki akaija terjeszteni „a kisebbségek védelmére” hozott karintiai intézkedéseket. Ebben a tartományban, amelynek Jörg Haider a kormányzója, 25 százalékos záradékot léptettek életbe, vagyis csak ott biztosították a jogokat a kisebbségek számára, ahol a lakosságnak minimum a 25 százalékát teszik ki. E tájékoztatón a kisebbségek a kétnyelvű táblákon kívül további főbb követeléseiket is megfogalmazták: a kétnyelvű iskolarendszer megteremtése az óvodától az érettségiig, a nevelő-oktató személyzet képzése, anyanyelvhasználat a közigazgatásban, anyanyelvi műsorok a közszolgálati rádióban és televízióban, a kisebbségi médiumok anyagi támogatása. A jogok biztosítása és gyakorlása terén a legjobb helyzetben a legnagyobb lélekszámú horvát és szlovén kisebbség van. A magyarok a harmadik legerősebb csoportot alkotják, az 1991-es népszámláláskor 13 903 személy vallotta magát magyarnak, de az NK szerint számuk 20-30 ezerre tehető. A fentebb idézett Schüssel- nyilatkozatok előtt egy hónappal, június 15-én a bécsi kancellári hivatal úgy rendelkezett, hogy négy burgenlandi községben - Felsőőrön, Alsóőrön, Felsőpulyán és Vasvörösvárott - a német mellett a magyar is hivatalos nyelv lesz, vagyis a magyarok anyanyelvükön járhatnak el a hivataloknál. (-nák) A kisebbsé- gek ügye egyszerre fontossá vált a bécsi kormány számára. Koszovó: Kouchner októberre hirdette meg a választásokat, Moszkva azonnal tiltakozott A gyűlölködés poklában Malinak István Több mint egy évvel a koszovói háború befejezése után megállapítható: igazuk volt azoknak, akik tavaly ilyenkor azt jósolták, hogy a béke megteremtése nehezebb - és talán költségesebb - feladat lesz, mint a háború megnyerése. Mert a szó európai értelmében vett, igazi béke, rend, nyugalom még nincs ebben a szerbiai tartományban. Ha már a jövőnél tartunk: jellemző, hogy a koszovói politika szereplői ódzkodnak a hosszabb távra szóló jóslatoktól, a korábbiakkal ellentétben albán részről sem az elszakadási törekvéseket hangsúlyozzák. De azért a hamu alatt izzik a parázs, a koszovói albánok többsége nem Szerbia keretében képzeli el a jövőt - kínáljanak nekik bármilyen széles autonómiát -, a visszafogottság inkább annak tudható be, hogy szükségük van a nemzetközi segítségre. A gyűlölet, a bosszúvágy pedig nem a felszín alatt izzik, hanem nyíltan jelen van. Teljesen egyértelmű, hogy ha az ENSZ békefenntartó alakulatai (KFORj, a nemzetközi rendőri erők, a polgári missziók tagjai most kivonulnának, Koszovóban akkora öldöklés kezdődne, mint amilyennek a NATO véget vetett. Csakhogy most az áldozatok nem az albánok lennének. Bizonyíték erre, hogy az egy év alatt Koszovóban több mint ötszáz embert gyilkoltak meg, többnyire szerbeket és romákat. A nem elhanyagolható nemzetközi erő jelenléte ellenére a merényletek miatt senkit sem vontak felelősségre. Dennis McNamara, aki az ENSZ menekültügyi főbiztosságának területi igazgatójaként a napokban fejezte be munkáját Koszovóban, hazatérése előtt azt mondta, a tartomány legnagyobb problémáját abban látja, hogy „az első pillanattól fogva kialakult a bosszúállás iránti elnézés légköre. Az ENSZ, a Nyugat és a NATO nagyot hibá- zott, amikor gyakorlatilag nem tett semmit a szerbek és a cigányok ellen elkövetett gyilkosságok megakadályozására”. Ez a „hallgatólagos beleegyezés” megbosszulta magát: a volt UCK-gerillák különHalottsiratás Koszovóban. Július 10-én Cerkes Sadovina községben amerikai békefenntartók javították a helyi iskola kerítését. Az egyik katona fegyvere véletlenül elsült, egy albán kisfiú meghalt. TA SR/AP Az első pillanattól fogva kialakult a bosszúállás iránti elnézés légköre. böző csoportjai, a szervezett bűnbandák harcolnak egymással és mindenki ellen, szinte áttekinthetetlenek a pártviszonyok, napirenden vannak az etnikai összecsapások. Kosovska Mitrovica, a két részre szakított város esete példázza a legjobban, hogy a szerbek és albánok egymás mellett élése rendőrkordonok, szögesdrót akadályok nélkül nem megy. A helyzet súlyosságát érzékelteti: a múlt héten Robertson NATO-főtitkár járt - kényszerűségből - Koszovóban, s megpróbálta meggyőzni a politikai pártok vezetőit, hogy hagyjanak fel az erőszakkal, próbáljanak politikai megoldásokat keresni. Koszovó pillanatnyi státusa tehát az, hogy átmeneti ENSZ-igaz- gatás alatt áll (emlékezhetünk, milyen nehezen nyelte le Milosevics ezt a békát), azt pedig senki nem tudja, mi lesz a jövőben, ugyanis nemcsak a Milosevics- rezsim, hanem a szerb ellenzék számára is elfogadhatatlan lenne Koszovó elszakadása. A koszovói rendezés tehát nagymértékben a jugoszláviai s ezen belül a szerbiai helyzet függvénye. Az említett Robertson- látogatás előzménye az volt, hogy Bemard Kouchner, az ENSZ különmegbízottja július 10-én úgy döntött, októberben megtartják a hely- hatósági választásokat Koszovóban. A pontos dátumot még egyeztetni kell Kofi Annán ENSZ- főtitkárral és Dán Everts EBESZ- misszióvezetővel. Kouchner rendelete szerint az arányos rendszer elve alapján tartják a választásokat, mert a jelenlegi koszovói közigazgatási körzetek mellett egyedül ez a rendszer alkalmazható, s két évben szabta meg a helyhatósági tisztségviselők megbízásának időtartamát. Az előírás szerint ajelöltek harmadának nőnek kellene lennie. A választásokra eddig 22 párt, valamint a hatpárti Szövetség Koszovó Jövőjéért jelöltette magát. E politikai szervezetek az albánokat képviselik, a koszovói szerbek nem akarnak részt venni a voksolásom A választások előkészítéseként megszervezett népszámlálást is boj- kottálták a szerbek. Július 15- éig, az eredetileg megszabott határidőig csak mintegy 880 ezer személyt sikerült összeírni, a szerbek száma az ezret sem érte el. Egyébként nemzetközi szervezetek 1,2 millióra becsülik a választásra jogosultak, teA szerb ellenzék számára is elfogadhatatlan lenne Koszovó elszakadása. hát a 18 évesnél idősebbek számát, a Koszovóban élő szerbekét pedig mintegy százezerre. A világszervezet tehát a helyi -lakosság kezébe adná a közügyek irányítását. Oroszország viszont máris jelezte: nem ért egyet azzal, hogy Kouchner októberre írta ki a választást, nem elvi kifogása van, csak túl korainak tartja az időpontot. Szergej Lavrov ENSZ-nagykövet szerint jelenleg nincs olyan mechanizmus, amely biztosítaná Koszovó nem albán nemzetiségű lakosainak - vagyis a szerbeknek - akaratuk kifejezését, a létszámukkal arányos képviselet megteremtését a helyi önkormányzatokban. „Ha ezek az emberek nem vesznek részt a voksoláson, akkor óhatatlanul eltorzul Koszovó etnikai és politikai térképe.” A másik oldal álláspontját ebben a vitában James Cunningham, az USA ENSZ-nagykövete tömören így fogalmazta meg: „Az erőszak megszüntetése összefüggésben van a politikai folyamattal, azaz a választások és a felelős kormányzati struktúra kialakítása az indulatok lehűtésének legjobb módja.” Csak az biztos, hogy még semmi sem dőlt el. Ha el tudja kormányozni Indiát, az egész világot is képes elvezetni Vadzspaji mint ázsiai kormányfő? Ha Ázsia országai egyesülnének, kikből állna az új szuperhatalom kormánya? - tette fel a meglehetősen hipotetikus kérdést az Asiaweek című hongkongi magazin. Az újság szerkesztői eljátszottak az abszurd gondolattal, és a földrész ma aktív politikusai között válogatva meg is alkották az elképzelt nagyhatalom kormányát. Az indiai sajtó - amely átvette az eszmefuttatást - örömmel konstatálta, hogy a hongkongi jövő- fürkészők India miniszterelnökét, Atal Behari Vadzspajit találták a legmegfelelőbbnek az ázsiai kormányfői posztra. Az újdelhi politikus - az őt minősítő újságírók szerint - „higgadt” és „becsületes”. Aki el tudja kormányozni Indiát - tették hozzá -, az akár az egész világot is képes elvezetni. Márpedig Vadzspaji kellő mérséklettel és ravaszsággal irányítja „ezt a behemótot” - hangoztatja a The Times of India, hozzátéve, hogy az egyetlen A szerkesztők eljátszottak az abszurd gondolattal. ok, ami megakadályozhatná Vadzspaji kontinensre kiterjedő karrierjét, az éltes politikus ingatag egészségi állapota. A hongkongi lap az ötlet kapcsán ötven ázsiai politikust és közéleti személyiséget mért fel teljesítménye és képességei alapján. Az „álomkormány” miniszterelnökhelyettese és pénzügyminisztere Csu Rong-csi kínai kormányfő lehetne, míg a határozottságáról híres malajziai vezető, Mahathir Mohammad a belügyi tárcát kapná Ázsiában. Kim De Dzsung dél-koreai elnök lehetne a külügyminiszter, bár a lap elismeréssel szól az észak-koreai vezető, Kim Dzsong II diplomáciai húzásairól is. Nem lehet tudni, milyen szerepet játszott ebben a közelmúltbeli Korea-közi csúcstalálkozó, amelyre egész Ázsiában odafigyeltek, s amelynek jelentőségét egyesek a Holdra szálláséhoz hasonlították. Vélhetően nem azért, mert úgy látják, hogy az igazi koreai megbékélés még a holdban van... U. F. Lehet, hogy ő sem az ideális? Karikatúra az Asia Today indiai hetilapban Vadzspajiról, aki a (sarló-kalapács-, csal jelképezett) szakszervezetek ellenállása miatt nem tudja keresztülvinni gazdasági reformterveit.
