Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-12-13 / 50. szám
Politika 2000. december 13. 3 Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke: „Kívülről úgy tűnhet, hogy két kolosszus birkózik egymással, de ez nem igaz.” Nem kell tartani a szakadás veszélyétől Adrián Nastase (balról), a PDSR kijelölt kormányfője Ion Iliescuval Archív felvétel Malinak István _____________ A november 26-i romániai választások eredményeként az RMDSZ a korábbinál jobb eredménnyel, de így is csak ötödikként jutott be a törvényhozásba. Az elnökválasztás első fordulóját Ion Iliescu, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) elnöke nyerte, mögötte a szélsőséges nacionalista Cor- neliu Vadim Tudor, a Nagy-Ro- mánia Párt (PRM) vezére jutott a 2. fordulóba. Ezt december 10- én, tehát már lapzártánk után tartották. Telefoninterjúnk Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével közvetlenül a 2. forduló előtt készült. Elnök úr, mire az interjú megjelenik, már tudni fogjuk, ki az új román államfő. De akkor is időszerű lesz a kérdés: véglegesnek tekinthető-e a PDSR döntése, hogy kisebbségi kormányt alakít? Kezdetben ezt a lehetőséget sokan csak Iliescu taktikai húzásának tartották. Valószínűleg végleges a döntés, hiszen ez a kisebbségi kormány nem is lesz annyira kisebbségi. A PDSR a parlamenti mandátumok kb. 45 százalékát megszerezte, és a tízéves tapasztalat szerint valószínűsíthető: van annyi emigráci- ós szándék más parlamenti pártokban, valamint a törvényhozásba bekerült 18 kisebbségi (nem magyar) képviselőben, hogy megadják neki azt a többséget, 'amellyel már lehet - igaz, nem biztonságosan - kormányozni. Hiszen ’95 elejétől a PDSR szintén kisebbségi kormányt működtetett, nem 45, hanem csak 28-30 százaléknyi mandátummal, és két évig mégis simán kibírta. Az RMDSZ képviselőire és néhány más párthoz tartozó honatyára ugyan nem számíthatott, mégis mindig megkapta a hallgatólagos többséget az a kimondottan baloldali szemlélet, amelyet a PDSR képvisel. Az a tény, hogy az RMDSZ az elnökválasztás második fordulója előtt kénytelen volt Iliescu mellett kampányolni, jelzi, milyen kutyaszorítóba került az egész romániai magyarság. Az RMDSZ nem kampányolt Iliescu mellett. Felszólítottuk választóinkat, hogy a nemzeti szocialista, szélsőséges, baloldali politikát, ideológiát, programot képviselő Corneliu Vadim Tudor ellen szavazzanak. Tény, az elnökválasztás második fordulója olyan helyzet elé állította a romániai magyarságot, amilyen még nem volt. Elsődleges célnak tekintettük megakadályozni az olyan eredményt, amely teljesen kizárná Romániát az európai integrációs folyamatokból, elszakítana bennünket azoktól az értékrendektől, amelyeket a romániai magyarság jövője, megmaradása biztosítékának tekinthetünk. Ismeretes, hogy az RMDSZ milyen feltételek teljesítése esetén lenne hajlandó kormányzati szerepet vállalni, s lényegében ezekhez köti a PDSR-nek nyújtandó külső támogatást is. Tőkés püspök úr azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, az operatív tanács tagjai egyetértettek azzal a véleményével, hogy az RMDSZ-nek semmilyen körülmények között nem szabadna kormánykoalícióra lépnie a PDSR-rel. Meg tudja ezt erősíteni? Az operatív tanács a PDSR nyilatkozatáról tárgyalt. Iliescuéit ebben kérték a támogatást a kormányzáshoz a kisebbségbe került demokratikus erőktől. Mi egyetértettünk abban, hogy ez a dokumentum nem több puszta szándéknyilatkozatnál, amely nem lehet alapja nemhogy egy koalíciós együttműködésnek, de még a kisebbségi kormány támogatására tett ajánlatnak sem, hiszen sem tartalmában, sem garanciáiban nem tekinthető végleges dokumentumnak. Erről tárgyalt az operatív tanács. Az, hogy a püspök úr mit nyilatkozik, számomra követhetetlen, ő az elmúlt hónapokban az RMDSZ ellen kampányolt, az RMDSZ többségi politikai döntéseivel szemben mindig különvéleményt fogalmazott meg, ezért az ön által említett nyilatkozatát most nem kívánom elemezni. Ha már itt tartunk: sokan hangot adtak annak a félelmüknek, hogy a választások után mélyülhetnek a szövetségen belüli ellentétek, kiújulhat az önpusztító beiháború. Ezt vetítette előre, hogy Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke Frunda György, az RMDSZ elnökjelöltje ellen kampányolt. Valóban önpusztító, nagyon káros jelenséggel állunk szemben. Kívülről talán úgy tűnhet, hogy két kolosszus birkózik egymással, de ez nem igaz. Az RMDSZ elmúlt években tanúsított magatartása, politizálása elnyerte szavazóink elsöprő többségének támogatását, parlamenti csoportunk az elmúlt négyéves időszakhoz képest két képviselővel és egy szenátorral bővült. Az RMDSZ az elmúlt négy évben a kormány legstabilabb, összetartó ereje volt, számarányánál nagyobb jelentősége volt a koalíció számára, például abban a tekintetben, hogy ez a koalíció ne omoljon össze, és ne következzen be idő előtt a mostani posztkommunista és tudori visszatérés. Szerepünk volt abban - s erről keveset ír a sajtó -, hogy azért ’98 után Romániában olyan törvényeket fogadtak el, amelyek megfelelnek az EU-s normarendszernek, akár a közigazgatást, akár a monetáris politikát, akár a közalkalmazottakra vonatkozó jogszabályokat nézzük. Például a vízumkötelezettség feloldásának ügyében Románia máris megkapta a választások utáni első pofont az EU-tól, s Brüsszel nemegyszer bírálta Bukarestet a reformok, különösen a privatizáció lassúsága miatt. Folytatnám ott, ahol az előző választ abbahagytam: ’98 után úgy- ahogy, de fontos lépések történtek a privatizáció, a bankszektor, a veszteséges nehézipar, az agrárágazat átszervezése, konszolidálása érdekében. Sőt a földtörvény jóváhagyásával a magyar közösség tulajdonába visszakerülhet közel egymillió hektár földterület és erdő. Mondhatnám, hogy Trianon óta ez a legfontosabb, az itthonmaradás esélyeit biztosító jogszabály a tanügyi törvény mellett. Mindezek ellenére folyamatos volt a lejáratási kampány, az a törekvés, arriely alternatívát nem kínált, csak a demagógiára épített, hetente-havonta ugyanazt a kívánság- vagy panaszlistát sorolta fel. Nem ritkán magyarországi politikai szimpátiát is élvezve, s ezt közvéleményünk felé is tálalva próbálták az RMDSZ politikai vezetését, a szövetség politikáját hitelteleníteni. Ez azonban nem sikerült, hiszen a romániai magyarság volt annyira bölcs, hogy elment szavazni, s az RMDSZ politikáját - a hibái és kudarcai ellenére - voksaival jutalmazta. Ez is bizonyítja korábbi állításomat: itt nem arról van szó, hogy két csoport, két irányzat fej fej melletti küzdelmet folytat. Hanem arról, hogy van egy nagyon medializált kisebbség az RMDSZ-en belül, hogy van egy nagyon medializált tiszteletbeli elnöke az RMDSZ-nek, aki mindenki másnál, megkockáztatom: még a szövetségi elnöknél is gyakrabban kap teret. Tartani kell a szakadástól? Én nem tartok tőle, az RMDSZ-t nem a szakadás veszélye fenyegeti, hanem az, hogy az ilyen magatartás gyengíti az egyedüli szervezetet, amely a romániai magyarság érdekeit képviseli. Ezért ellenzem a leghatározottabban a püspök úr által képviselt politikai magatartást. Számszerűsíthető valamiképpen az ellenkampány hatása? Nem lehet kimutatni, ezért sosem fogjuk megtudni, hogy hány szavazatot veszítettünk. De azt tudjuk, ha az RMDSZ még tizenötezer voksot kap, akkor nem az ötödik pártként kerülünk be a parlamentbe, hanem harmadikként, legrosszabb esetben negyedikként. Ennek pedig az egyes pozíciók - alelnöki, bizottsági elnöki - megszerzésében lett volna jelentősége, ami nem közömbös a parlamenti politizálás szempontjából. Az utóbbi hónapokban kissé elhi- degült az RMDSZ hivatalos vezetősége és a magyar kormány - vagy egyes tagjai - közötti viszony. Az előbb már ön is utalt erre. Hangsúlyozom: az RMDSZ és a magyar kormány közötti viszony nem rossz, a kölcsönös bizalom és egymásrautaltság is jellemzi; ezt azért mondhatom így, mert Magyarországnak sem mindegy, hogy a romániai magyarság politikai vezetői miként nyilatkoznak, különösen külpolitikai vonatkozású kérdésekről. Tagadhatatlan, hogy főleg az itteni helyhatósági választások során meg azt követően is voltak olyan jelenségek, amelyek eltértek a MÁÉRT vagy az első magyar-magyar csúcs alapdokumentumában lefektetett együttműködési elvektől. Gondolok itt az egyenlő közelség, a be nem avatkozás elvére. Ez egyértelműen ártott az RMDSZ-nek, zavart okozott a választók körében, hiszen az erdélyi magyarság nagyon odafigyel a magyarországi politikai életre, a jelenlegi budapesti kormány politikusai komoly szimpátiának örvendenek Erdélyben. Ezért még nagyobb a felelősségük azoknak a magyar politikusoknak, akik ide üzennek. Nagyon remélem, hogy mindez után pontot lehet tenni. Fontos, hogy az RMDSZ az elkövetkező időszakban hatékonyan tudjon .fellépni a visszarendeződés veszélye ellen, megvédje az elmúlt négy évben elért eredményeket. Én ugyanis vallom, hogy születtek eredmények, nagyon komoly eredmények. Úgy vélem, ilyen körülmények között nemcsak az RMDSZ-en belüli szolidaritást és együttműködést kell erősíteni, hanem az egész Kárpát-medencén belülit. Önök az elmúlt négy év egyik pozitívumának nevezték a románok és magyarok közötti feszültség enyhítését. Nem mond ellent ennek az, hogy Vadim Tudor éppen Erdélyben kapta a legtöbb szavazatot? Valóban sok az ellentmondás, de óva intenék mindenkit attól, hogy Romániával kapcsolatban axiómákban gondolkodjon, végső konklúziókat vonjon le. Itt a ’89 utáni politikai pluralizmust nem követte olyan rendszerváltás, mint Csehországban, Lengyelországban vagy Magyarországon; nemcsak a struktúraváltás maradt el, a mentalitás sem változott. Tudorék erdélyi győzelme is sok mindennek tudható be. Kevesen tudják: a Nagy-Ro- mánia Párt pontosan ott érte el a legtöbb szavazatot, ahol ’89 előtt a legerősebb volt az óromániai lakosság betelepítésének folyamata. Egyes városokba 100-150 ezer románt telepítettek be, az ő gazdasági-szociális gondjaik nagyobbak, mint a tősgyökeres erdélyiekéi. A háztáji gazdálkodás lehetőségétől megfosztott, panellakásokba szorult, munkahelyi gondokkal küszködő emberek ezek. Tudorék előretörését ezért nem feltétlenül indokolnám az etnikai viszonyokkal. Markó Béla nyilatkozatából azt tudjuk, hogy a második elnökválasztási forduló után, tehát e héten várhatóan megkezdődnek az egyeztetések a PDSR-rel. A sajtóban máris demokratikus ellenzéknek nevezett három párt, vagyis az RMDSZ, a demokraták és a liberálisok között lehet-e szó a jövőben valamiféle intézményesített együttműködésről? Jó együttműködésre mindenképpen szükség van, de nem hiszem, hogy intézményesített formában. A kisebbségi kormány nem is lesz annyira kisebbségi. Meg kell védeni az elmúlt négy évben elért eredményeket. Nastase-nyi latkozat Román-magyar viszony A román parlamenti választásokon győztes PDSR elnöke, Ion Iliescu a párt alelnökét, Adrián Nastasét nevezte meg kijelölt miniszterelnökként. A PDSR vezérkara a múlt héten kötetlen beszélgetést folytatott a Bukarestben akkreditált külföldi újságírókkal, ami számunkra azért érdekes, mert ezen a találkozón Nastase nagy figyelmet szentelt a román-magyar viszonynak. Az új román kormány az európai normák szellemében harmonikus kapcsolatokra törekszik majd Magyarországgal - szögezte le a kijelölt román kormányfő. Nastase az elmúlt időszakban többször bírálta a most távozó demokratikus kormányt, mert véleménye szerint az gyengeséget mutatott a magyar vezetéssel folytatott tárgyalásokon. Nastase most leszögezte: nem nagyobb keménységre, hanem következetes, szigorúan az európai normáknak megfelelő álláspontra van szükség. Hozzátette, a kisebbségi kérdésben az új kormány abból indul ki, hogy „ami jó Európának, az jó Romániának is”. Mint mondta, ő maga meglehetősen jártas a kisebbségi jogok európai szabályozásának témájában, számos tanulmányt is szentelt ennek a kérdésnek. Nincs egyetlen olyan európai jogszabály sem, amely kötelezően kimondaná, hogy a nemzeti kisebbség számára állami egyetemet kell létesíteni. Ugyanakkor pragmatikus megközelítéssel a romániai magyar nyelvű felsőfokú oktatás kérdésében is lehet kompromisszumot találni - hangsúlyozta. Külön felhívta a figyelmet arra, hogy a PDSR választási kampányának egyik újdonsága volt a romániai magyarság és az RMDSZ felé való nyitás. „Első alkalommal tettünk nyílt ajánlatot a romániai magyarságnak és az RMDSZ-nek, első alkalommal szóltunk választási propagandánkban magyar nyelven, amivel bizonyos értetlenséget is kiváltottunk választóink egy részében.” Nastase hozzátette, hogy a Nagy-Ro- mánia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor elsősorban Erdélyben tudott szavazatokat szerezni magának azzal, hogy a PDSR és az RMDSZ állítólagos megegyezéséről beszélt. „A Nagy Románia Párt előretöréséért az RMDSZ-t is bizonyos felelősség terheli: az RMDSZ tagja volt annak a kormánynak, amelynek tevékenysége katasztrofális következménynyel járt, s ebből - koalíciós arányának megfelelően - 7 százalékkal az RMDSZ is részesedik, amit egyébként a romániai magyarok is tudnak” - jelentette ki. Nastase továbbá emlékeztetett arra, hogy a PDSR kormányzása idején dolgozták ki és írták alá a két ország közötti alapszerződést. „Nagyon fontos dokumentum volt ez, bízunk abban, hogy ennek alapján és szigorúan az európai normák szellemében harmonikus kapcsolataink lesznek a magyar kormánnyal - mondta. A kijelölt kormányfő ismételten megerősítette: a PDSR semmilyen formában nem kíván együttműködni a szélsőségesen nacionalista Nagy-Ro- mánia Párttal, s az ország legfontosabb céljának Románia európai és euroatlanti integrációját tartja. A tervezett kisebbségi kormánnyal kapcsolatban hangsúlyozta: a PDSR csak a parlamenti támogatásra és bizonyos együttműködésre tett javaslatot a három ellenzéki pártnak, erről szeretnének megállapodást kötni a PNL-lel és a PD-vel, esetleg az RMDSZ- szel. Nastase szerint az előrehozott választásokban sem a PNL, sem a PD nem érdekelt, mert egyáltalán nem lenne biztos a parlamentbe való bejutásuk. A megállapodást nem siettetik és nem erőltetik, a megkezdett szakértői megbeszéléseket az elnökválasztás második fordulója után folytatják. Az új kormány adóreformmal ösztönözni kívánja a külföldi és a hazai beruházásokat, csökkenteni a vállalkozásokat gátló bürokratikus adminisztrációt, és a külföldi beruházások kódexének elfogadását is tervbe vette. (m)
