Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-12-13 / 50. szám
2000. december 13. 2 Vélemény Múlt héten vettem ebből a terülj, terülj abroszból, de olyan pancsolt vodkát adott, hogy azóta a fél falu kórházban van... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Csak reformot ne... Szűcs Béla Miközben a parlamentben hetekig azon vitatkoztak a képviselők, hogyan lehetne a többmilliárdos költségvetési hiányt lefaragni, a polgárokat újabb áremelkedésekről szóló hírek sokkolták. A drágulás elsősorban a legalacsonyabb jövedelmű családokat, a munkanélkülieket és a nyugdíjasokat sújtja. A legnagyobb probléma az, hogy a kormány képtelen útját állni az áremelkedéseknek, és nem tud anyagi segítséget nyújtani a lakosság elszegényedő, lecsúszó több százezres rétegének. Próbál ugyan többnyire elutasított adóreformokkal néhány milli- árdot szerezni a költségvetésnek, azonban a kiadások feneketlen zsákjában ez nem sokat jelent. Szakértők szerint a lakosság reáljövedelme jövőre is tovább csökken. Közben a már bejelentett (lakbér, villanyáram, gáz, telefonbérlet, közlekedés, gyógyszerek) emeléseken kívül ki tudja, mennyivel növekszik a közszükségleti cikkek ára?A korIdegenvezetés Juhász László ____________ Kedve s vendégeink! Pozsonyi városnéző utunk végállomásához érkeztünk. Itt, az újjáépülő várnegyedben található a szlovák parlament. Ez az impozáns, neoprimitív stílusban emelt épület a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa. Kérem, ne zavarják önöket ezek a tüntető emberek, ők egészségügyi dolgozók. Ha a benn ülőket nem érdeklik, önök se törődjenek velük. Folytassuk utunkat befelé. Sikerült elintéznem, hogy ne kelljen átesniük a biztonsági vizsgálaton, a parlamentbe úgy is bejuthat az ember, ha nem világítják át. Nem, asz- szonyom, Migas úr nem házmester, hanem házelnök, a portásfülkében nem ő ül. Kerüljünk beljebb. Kérem, figyeljék meg az enteriőr fényűző szépségét, a műmahagónit szépen kiegészíti a valódi márvány és a krómcsodák. mányfő és a miniszterek kétéves keserves kísérletezés után azzal biztatnak bennünket, hogy a meciarizmus okozta gondok jelentős részén túl vagyunk, s elkezdődött a lassú talpraállás. Az áremelések ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Sajnos, a választók egyre reménytelenebbek, közömbösebbek. A legszomorúbb, hogy a gazdasági helyzetből egyetlen párt, a nagyhangú ellenzék sem látja a konkrét kiutat. így a választóknak nincs más lehetőségük, mint az egyre romló körülmények között elviselni a feltartóztathatatlanul ránk zúduló áremelkedéseket, és reménykedni, hogy a kormánykoalíciónak az elkövetkező hónapokban sikerül megállnia a lejtőn. A statisztikusok szerint már az idei első félévben hat százalékkal kevesebbet vásárolt a lakosság. Mi lesz jövőre? Kédés, hogy a kormány a népszavazással kapott utolsó lehetőséget képes lesz-e kihasználni a következő két évben, vagy belebukik tehetetlenségébe. Nem, itt a folyosón csak művirág nő, szóvirágok az ülésteremben vannak. Látják? Az ott Miklosko úr, ő az SDK színeiben indult a választásokon, most a KDH frakcióját vezeti. Mit nem ért már megint, asszonyom? Hogy ha kiléptek az SDK-ból, miért nem független képviselőként dolgoznak tovább? Elnézést, én sem tudhatok mindent. De nézzünk be az ülésterembe. Sajnálom, uram, hiába üres sok honatya széke, nem ülhetnek oda, fel kell mennünk az erkélyre. Itt a levegő is jobb. Úgy. Innen megfigyelhetik, mivel töltik a képviselők az időt, hogyan internetez- nek, hogyan nézegetik az e-mailjeiket. Láthatják, nem analfabéták a honatyák, legtöbbjük újságot olvas. Nem tudom, miért vannak ilyen kevesen, biztosan érdektelen a tanácskozás témája. Igen, jól gondoltam: a jövő évi költség- vetést tárgyalják. De most látom, hogy gyerekek is vannak a csoportban. Inkább menjünk innen, ez nem az ő fülüknek való. A viszontlátásra! Soóky László Kétségbeesett kiáltásnak is tűnhet a cím, pedig nem az, inkább az önismételgető beletörődés végső sóhaja. Az a már több mint tíz évvel ezelőtt történt valami, amit forradalomnak tekintettünk, valójában nem volt más, mint a kommunizmus megreformálása: legitimmé tettük az akkori vezetők létfolytonosságát. Több mint kétezer érvényben levő törvény szól róluk, amelyek lehetővé teszik, hogy a volt pártfunkcionáriusok keresztapákká reformálhassák magukat. Ezek a kiváló törvények, például a földtörvény vagy a privatizációs törvények attól olyan jók, hogy egytől egyig majdnem névre szólóak. Tartalmazzák, hogy mi kié legyen, lehet ebben az országban, és úgy is lett. Mi, magyarok ez alatt az egy évtized alatt kevés gólt rúgtunk, pedig a mi keresztapáink is helyzetbe kerültek, csak hol tizenegyest hibáztak, hol fönnakadtak a naivitás pókhálóján, vagy ha mégsem, akkor mi, választópolgárok úgy döntöttünk, hogy nem piszkítunk a saját fészkünkbe, és megvédjük a mundér becsületét. Ennyit az elmúlt reformokról, most pedig nézzük azokat a reformokat, amelyek még ránk Mikor túl sok a demokrácia Megint sikeresen túléltünk egy referendumnak nevezett cirkuszt, amely már sorrendben a negyedik, ha jól emlékszem. Csak az várat még magára, amit a „vezérünk” megígért az önálló Szlovákiáról. Hisz ha már cirkusz, legalább jól lehetett szórakozni rajta. Örömünket csak az korlátozta, hogy az enélkül is eléggé hiányos államkasszából „bölcs vezérünk” akaratából sikerült majd kétszázmilliót kivenni. Tudom, ez nem volna nagy pénz, ha egy jól menő államkasszáról volna szó. De tudjuk, hogy a mienket már régebben is nagyon megviselte sok minden. Szeretném, ha Vezérünk most is megjelenne a televízió képernyője előtt, és mivel olyan nótás kedvű néha, eldalolhatná, hogy mennyivel lehetne ebből emelni a nyugdíjakat, vagy mennyivel kevesebbet kellene fizetni a gyógyszerért a betegnek. Valamikor a Vasárnapban olvárnak. A reform-gázáremelést és a reform-áramszolgáltatást most ne forszírozzuk, beszéljünk csak az igaziakról, tételesen a közigazgatási reformról, mert erről mindenkinek van különbejáratú véleménye. A népnemzeti szlovákoknak egy, a reformkommunistáknak kettő, a kereszténydemokratáknak három, a magyaroknak négy, nekem, aki a népet képviselem, öt. Akik értenek hozzá, azt állítják, hogy ez a reform lesz a végső, hogy soha többet egy darabig! Most pedig nézzük a lényegét, ami, ugye, magyarra lefordítva bütykölést jelent. Ha nagyon elmés hasonlattal szeretnénk élni, akkor a korábbi (S 100) vagy az újabb (Volkswagen Golf) autókat vehetnénk példának, mivel az egyiket lehet reformálni (bütykölni), a másikat pedig nem, sőt, újabban már a motor- háztető zára is kódolt, avatatlannak nem nyitható. Ha most visszatérünk a politikához, és politikai magyarra fordítjuk le a reform szót, akkor azt a jelentését kell nagyító alá vennünk, mely szerint a reform „a vastam egy losonci hölgy tollából, hogy milyen jó az öregeknek. Bár többször elolvastam, ma sem értem, de lelke rajta. Most viszont azt nem értem, hogy valamikor régen, amikor még az én korosztályom is aktív dolgozó volt, lefogták a fizetésünkből az adót, a betegse- gélyzőt. Mikor megkérdeztük, hogy miért kell ilyen sokat fizetnünk, azt mondták, ha megöregszünk, ebből kapjuk majd a nyugdíjat és az ingyenes gyógyítást. Fizettem én is negyvenkét évig. Most, amikor már kapnom kellene, nincs pénz a gyógyításra és a nyugdíjra. Lehet, hogy valamikor ebből építették a Kelet-szlovákiai Vasművet. Minket senki nem kérdezett, hogy mire költhetik, éppúgy, mint amikor privatizáltak, hogy mit mikor, kinek és mennyiért adnak el. Ezért én nem azt reklamálom, hogy adjon az állam, mint oly sokan. Uraim és elvtársaim, az általunk befizetett összeget és ennek kamatait keresem. A politikusaink azt beszélik, hogy jogfolytonosság van, és jogállamrégi, már elavult társadalmipolitikai rendszer hibáit javítani akaró, a múlttal nem gyökeresen szakító változtatás”. Ez az a pont, ahol hátba támadtuk magunkat, és partizánokká lettünk; a törvény erejével szándékozunk foltokat rakni egy gyökereiben és filozófiájában rossz, működésképtelen köz- igazgatás kirakatára. A szlovákok legalább következetesek, hiszen minden időben kiváló foltozóik voltak, nekünk viszont nem ártana, ha az eszünkbe jutna egy-két eredeti ötlet. Miket mondok?! A végén még a mi politikusainkat bántom meg büntetlenül, holott lejegyzett tudomásom van róla, hogy több, általam most hiányolt ötlet anno már napvilágot látott, csak hát ebben a rohanó világban, amikor például váratlanul kormányra kerültünk, ezek az életrevaló ötletek a sok egyéb, országos gond mellett kiestek a prioritásaink tarisznyájából. Ilyen például az önrendelkezés. Inkább a nyelvemet harapom el, de akkor sem mondom ki, hogy autonómia, mert nyomban közellenséggé vagy bán élünk! Az a pénz valamikor megvolt, és ha most nincs meg, valakik ellopták. De akkor mit csinálnak a bíróságok? Miféle törvényhozásunk van nekünk, ha ilyen törvényeink vannak, hogy politikai kalandorok büntetés nélkül kivehetnek az államkasszából majd kétszázmilliót? Varga Z., Rimaszombat Hogy állunk a kisebbség- védelemmel? November 9-én volt a rasszizmus elleni küzdelem napja. Érdekes tudósítást hallottam a Twist Rádió adásában e napon. Egy húsz éve Szlovákiában élő afrikai panaszolta azokat a fajgyűlölő megnyilvánulásokat, amelyekkel itt találkozott. Az adás szerkesztőjének segítségével rendkívül udvariasan felhívta néhány ismert politikusunkat, hogy próbálják orvosolni az őt ért sérelmeket. Elsőként Bugár Bélát kapcsolták. Parlamentünk alelnökének enyhén revizionistává kiáltanának ki egyes körök. A gondom az - nem az egyetlen -, hogy az egyes körökben most mi is benne vagyunk. Történt ugyanis, hogy kormánytagságunk következményeként az állam- igazgatás különböző posztjaira magyar elöljárók, alelöljárók, osztályvezetők kerültek, ami jó, ami egy demokratikus országban természetes helyzet, vagy részeredmény. A közigazgatás rendszerében végrehajtandó esetleges gyökeres változás viszont ezeket a pozíciókat is megingathatná, ami, ugye, nemkívánatos. Ezért nem szabad szorgalmazni az alapvető közigazgatási változásokat, hanem körbe kell járni a reform minden kínálkozó lehetőségét, ami ugyan a köz- igazgatás működésképtelenségének a konzerválásához vezet, de ezt a konzervet legalább mi is egy kicsit tartósíthatjuk, mivel a rövid távú kisebbségstratégiának most erre van szüksége. Állítólag. A kérdés az, hogy mi lesz a rövid táv után. Arra gondoltam, hogy a reformtörekvések helyett olyan törvénytervezetet kellene benyújtani, ami rólunk szól, nem pedig ad hoc módon foltozgatni azoknak a törvénytervezeteit, akik nem velünk együtt szándékoznak megváltani a világot. ingerülten az volt az első gondja, hogyan jutott a telefonszámához, csak ezután tért rá a kérésre - profi politikus módján, elutasította, vagyis tanácsolta, írjon az illető a parlament megfelelő bizottságának... A DSZM alelnöke, Tkác úr meglepő módon azonnal egyeztetett az érintettel az elkövetkező napokra egy találkozót. Budaj úrnál is a telefonszám ismerete volt a lényeges. Legalább Slota adta igazi mivoltát, egy „nem érek rá”-val intézve el a dolgot. Hát, hogy is állunk mi, kisebbségiek a kisebbségvédelemmel? Ha már másról van szó, nem rólunk, magyarokról, elutasítjuk az illetőt? Biztosan a magánrádió a hibás, aljas módon szalagra vette a telefonbeszélgetést. Vagy más a politikus a kamera és mikrofon előtt, és más egy telefonbeszélgetésben? Hogy is van ez? Ránk többnyire a választások előtt jut idejük megválasztott képviselőinknek, hiszen bíznak benne, hogy virtusból csak rájuk fogunk szavazni. Kovács József, Léva Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (592 33 401) fax: (592 33 338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-316, 582 38 317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-315) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-315) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax:529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-,tel.:592 33 401, fax: 592 33 338, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapterjesztés, laprendelés: 592 33 403, tel./fax: 592 33 339 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelét, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332, 582-38-262, 592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzercia@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisterjesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz dacé, Kosická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 724/92. Index: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Drágulási hullám Jegyzet Olvasói levél
