Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-19 / 29. szám
2 2000. július 19. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Toldozgatunk-foldozgatunk? A „de genere” valóban a nemességre vonatkozó kifejezés, de az önök géntérképét nézve az a gyanúm, hogy itt valami másról lesz szó... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Veszélyes rekordok nyara Szűcs Béla A koalíciós kormányzás mindenütt politikai bölcsességet, megegyezéskészséget, türelmet követel. Főleg ha a szövetkezett pártok különféle irányzatúak, a jobboldaltól a keménybaloldalig, valahogy úgy, mint nálunk. Igaz, hogy a kormányprogram és a koalíciós egyezség keretet szab a lépten- nyomon előtörő ambícióknak, amelyek zavart okoznak a vezetésben. A szomszédos országokban is működnek koalíciók, ott is folynak viták a kormánypártok között, ha nem is olyan csinnadrattával, médiaháborúval, mint nálunk. Ott is lecserélnek minisztereket, intézmények vezetőit, de azt általában nem kísérik gyanúsítgatá- sok, fenyegetőzések, koalíciót bomlasztó zsarolások. Nálunk ellenben ez mindennapos jelenség. Palacka és Cérnák után Sagát a harmadik miniszter, aki kénytelen volt lemondani. De ha az ellenzék hadjáratai sikeresek volnának, már fél tucat minisztert menesztettek volna, élükön a miniszterelnökkel, és természetesen a Rakéták, halál, szerelem Molnár Iván___________ Leszakított végtagok, kilőtt szemek, halál - a szilveszteri és újévi ünnepségek évről évre megismétlődő szomorú mérlege. Miközben a „szórakoztató pi- rotechniká”-nak nevezett robbanóanyagok hatóereje évről évre nő, a felhasználók életkora ezzel arányosan csökken. így mára a 6-7 éves kisiskolások legfőbb szórakozásává vált, hogy lakásuk erkélyéről igyekeznek a lehető legtöbb járókelőt eltalálni olyan petárdákkal, amelyek nem egy esetben a pléhdo- bozt is átlyukasztják. Gyermekeink szórakoztatásához, szociális érzékenységét bizonyítva, mostantól az állam is hozzájárul. E nagy feladathoz a szlovák hadsereget kérte fel, amely - híven legjobb hagyományaihoz - igazi csemegét ígér az elkövetkező szezonra. A szlovákiai gyerekek decembertől a leszerelt SS 23-as rakéta- rendszer kiszerelt hajtóanyamagyar miniszterelnök-helyettessel. Az ellenzéken kívül a baloldal újraválasztott vezetője is hónapokig szajkózta a kormány átalakításának szükségességét. A változás a sajtó szerint öt-hat minisztert érintett volna. Kérdés, a magabiztossá lett Migas elvtárs nem folytatja-e majd Dzurinda- ellenes akcióit. A kormány stabilitását veszélyezteti az is, hogy az SDKÚ szerveződésének ürügyén több párt úgy érzi, további miniszteri bársonyszékekre jogosult (KDH, SOP). Ezek a törekvések alapjában ingatják meg a kormánykoalíciót. Kérdés, valamelyik öngyilkos párt mikor ugrik ki a koalícióból, megteremtve ezzel az előrehozott választások szükségességét, anélkül, hogy a HZDS népszavazási cirkuszát végig kellene csinálni. A napokban ismeretlen nevek merültek fel különféle posztokkal kapcsolatban. Fő kritérium, hogy megfelelnek-e a pártkövetelményeknek. Ők lennének azok, akik kihúzzák az ország szekerét a kátyúból? Toldozgatunk-foldozgatunk? gából készült petárdákkal riogathatják a járókelőket. A szerelést végző cég igazgató- helyettese szerint a mostanáig halálos fegyvernek számító rakétarendszer ily módon még sok örömet szerezhet. A kérdés csak az, kinek. Bizonyára nagy örömet szerez a petárdaárusoknak, valamint a rendőröknek, tűzoltóknak és orvosoknak, akiknek így az elkövetkező hónapokban is lesz munkájuk. Állami intézményeink - az évente megismétlődő tragédiák ellenére - talán ezért, na meg a hatalmas bevételek miatt olyan elnézőek a petárdák használatával szemben. Az SS 23-as rakéták így az ő véleményük szerint nem veszélyeztetik gyermekeink erkölcseit. Azt szerintük valami egészen más veszélyezteti: például a napokban Pozsonyban megnyílt pornómozi. Igaz ugyan, hogy a moziba csak felnőtteket engednek be, az illetékes polgármester szerint azonban már a mozi puszta léte is veszélyezteti a helyi fiatalokat. Vagyis az állam üzenete a gyerekeknek: szerelem helyett rakétákat! Polák László ______________ So rra dőlnek meg az évszázados rekordok, és nem állíthatnám, hogy én ettől túlzottan boldog vagyok. Itt volt ugye tavasszal az évszázados víz. Hidrológiai analfabéta vagyok nyilván, aki képtelen megérteni, hogy egy ilyen nagy víz után miért jöhet évszázados aszály. Azután, hogy rekord nélkül egyetlen nyári napunk se legyen, jött a melegcsúcs, a szaharai forróság, amikor állítólag 38 fokot mértek Celsiusban és árnyékban. Na, ilyen rekordra még én sem emlékszem, pedig már meglehetősen barokk vagyok. Na de a kánikulának van ellenszere. A hűs, a víz, egyszóval megvan a receptje, mit tegyen az ember, hogy ne fonjon fel az agya. Ám vannak rekordjaink, amelyek elől nem véd kalap vagy napernyő. Sokkal aggasztóbb például, hogy a szakemberek szerint több mint ötven éve nem szomjazott ennyire a föld, és ez már nem csupán arról szól, hogy nekünk kellemetlen. Ez már a kenyerünket veszélyezKonszenzusra törekszünk Válasz Soóky Lászlónak Egy házasság megtartását - hogy Soóky László publicista hasonlatát vigyem tovább - nemcsak a házastársak érdekei diktálják, hanem bizony sok esetben a gyermek érdekeinek biztosítása. Az 1998-ban létrejött szlovák kormánykoalíció gyermeke a beteg, sok sebből vérző, de még mindig életképes demokrácia. Ha a Magyar Koalíció Pártjának - amelyet a választók szabad és demokratikus választásokon juttattak parlamenti képviselethez - van erkölcsi kötelessége a választóival szemben, akkor ez ennek a gyermeteg és beteges szlovákiai demokráciának a védelme. Amit mi teszünk, azt biztosan lehetne másképp, talán jobban is csinálni. Azt azonban senki nem állíthatja, hogy semmit sem teszünk. Aki ezt mondja, az vagy tájékozatlan, vagy szándékosan igyekszik félrevezetni a közvéleményt. Az MKP folyamatosan értékeli a kormányban és a parlamentben végzett munkáját, és vállaljuk tetteinkért a politikai felelősséget. Nem siránkozni kell tehát, hanem higgadtan mérlegelni. E mérlegelésre az Európai Néppárt tagjaiként azon a nemzetközi konferencián is lehetőségünk volt, amelyre Pozsonyban került sor június 30-án, s amelyen az teti, és ha azt mondom, hogy a szegény embert úgy látszik, még az ág is húzza, akkor nem mondtam ugye semmi újat. Tény, hogy ez az aszály úgy kellett nekünk, mint ablakosnak a hanyatt esés. Aztán ugye vannak más jellegű csúcsaink is, amelyekről, mint a negyvenfokos kánikuláról, szívesen lemondanánk. Itt van például a köztársasági elnök esete, illetve egészségügyünk állapota. Egy ember súlyos betegségével ugyan bunkóság mókázni, na de nem mi kezdtük, és nem mi, adófizető biztosítottak találtuk ki az „itt a cété, hol a cété” nevű, új szlovák társasjátékot, amelybe az elnök majdnem belehalt. Még szerencse, hogy „happy end” ebben az esetben van, s köszönhetően az osztrák sógoroknak, egyelőre nem kell a rádióban leközvetíteni a sebtében, a kramárei éjszakai furikázás óráiban elkészített emlékműsorokat. Csúcs. De Európa Parlament jeles képviselőin kívül jelen volt Mikulás Dzurinda, Ján Carnogursky, Ján Figel’ és Iván Simko is. Az itt következő gondolatokat ezen a nemzetközi fórumon volt módom elmondani. A szlovák kormány számára a magyar közösség politikai képviseletének kormányzati részvétele többfajta előnnyel járt. Egyrészt az európai politika szemében a magyarok kormányra kerülése a szlovák vezetés demokratikus elkötelezettségének egyértelmű jele volt. Másrészről azzal, hogy az MKP képviselője elfoglalhatta a kisebbségi ügyekért felelős kor- mányalelnök posztját, mintegy legitimálta a Dzurinda-kabinet kisebbségi politikáját, hiszen azt a látszatot kelti, hogy az MKP vehette kézbe a kisebbségi ügyek intézését. Ez azonban időnként, sajnos, valóban csak a látszat. A szlovák társadalomban még mindig nagyon erőteljesek a történelmi sérelmeken alapuló előítéletek, amelyek alól a politikai élet képviselői sem képesek kivonni magukat - a kivétel itt is erősíti a szabályt. A kisebbségek jogainak biztosítását még mindig csak komoly erőfeszítések árán sikerül elérnünk, s még így is előfordul, hogy az MKP-nek, tehát a kormánykoalíció tagjának ellenszavazatai mellett fogadják el a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvényt. Ugyancsak megemlíthető a II. vivan még. Mikor e sorokat írom, sikeresen szökik a rendőrség elől Iván L. parlamenti képviselő, a titkosszolgálat egykori főnöke. Szlovák rekord ez a javából. Nem beszélve arról, hogy egyszer már megvolt a madárka, de kiengedték, bízva talán abban, hogy eme kis országot illegálisan, útlevél nélkül nem lehet elhagyni. Lehet, mint a fenti ábra mutatja, hacsak a lapzárta után valami csoda folytán nem kapta el a szlovák rendőrség az emberrablót, merthogy ez a vád. Tény, hogy az egészségügy kezet foghat a bel- üggyel, igaz, az elnök betegségének kezelésében már „sikeresen” együttműködött a két tárca, hisz a belügy elit kórházában kezdték a „gyógyítását”. Persze a nem meteorológiai jellegű rekordok sora ezzel nem szakad meg. Itt van például az, ami ha nem is világcsúcs, de feltétlenül az a posztszocialista országok tábolágháború alatt erőszakkal elhurcoltak kárpótlásáról szóló törvény, amely teljesen kihagyta Dél-Szlovákia területét, így a kárpótlás nem érinti a magyarokat. Nem érthetünk egyet azzal sem, hogy a határozott ígéretek ellenére nem sikerült 2000 június végéig a kormány elé téveszteni a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának elfogadását, sőt a Charta szlovákiai érvényesítésének olyan variációja készül, amely éppen azok számára nem megfelelő, akiket érint, tehát az itt élő kisebbségeknek. S végül ugyanilyen többségi döntéshozást érvényesít a szlovák kormányzati politika az új területi elrendezés alapelveinek kidolgozásánál, amely a 12 kialakítandó régió egyikében sem teszi lehetővé a kisebbségek számára, hogy közvetlen beleszólásuk legyen a döntéshozásba, hiszen az egyes régiók nemzetiségi aránya egy esetben sem haladja meg a lakosság létszámának 30 százalékát. Ettől eltekintve azonban a szlovákiai magyar közösség aktív részvétele a szlovák kormányzati politikában azt eredményezte, hogy a szlovák társadalomban lassan alakulófélben van a bennünket elfogadó-támogató magatartás, amely egyébként a párt rendszeresen nyilvánosságra hozott népszerűségi mutatóiból is egyre nyilvánvalóbb. Megváltozott tehát a légkör. A közvéleményben jórészt raban. A munkanélküliség mutatója, már húsz fölött, nem akar megállapodni. A minap nyugtatott meg bennünket az egyik miniszter, hogy 20C5-ra várható a megoldás, amikor 27 százalékkal fog végre tetőzni a munka- nélküliség. Egy jó nevű közgazdász mondta: ha egy országban a munkanélküliek száma húsz százalék fölött van, annak a gazdasága összeomlik. Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy már ösz- szeomlott, csak nem vettük észre? Szóval, itt a nyár, a rekordok nyara. A magamfajta persze vágyik már egy kis uborkaszezonra, olyan remek békebelire, amikor nem történt semmi. Mert a „csúcsos” nyár után már megint forró őszt ígérgetnek egyesek, meg kettesek. Az ijedősebb fajta ezt elhiszi, mi, akik tudjuk, hogy ez néhány politikus nyári szótára, már kevésbé. Egyelőre tart a hosszú, forró nyár, s van gondunk bőven ezzel az évszakkal is. Ki tudja milyen lesz az ősz? Igaz, sok jót nem várok, sokat nem is kérek. Talán pár rekorddal kevesebbet. sikerült lerombolnunk azt a tévhitet, hogy a szlovákiai magyar politikusok csupán a kisebbségi jogok védelmét, a kisebbségek érdekképviseletét tekintik elsőrendű céljuknak. Megértettük, hogy szem előtt tartjuk az össztársadalmi érdekeket, a párt programja kiterjed az országot érintő valamennyi fontos problémára, stabilizáló tényezőként igyekszünk tevékenykedni a kormánykoalícióban. A szerződéseket, az írott és íratlan egyezségeket megtartjuk, politikánk átlátható, világos, képviseletünfeegy- séges. A szlovák kormánykoalíción belül sajnos, tagadhatatlanul sok a feszültség. Az ellentétek elsősorban a jobboldali- baloldali szembenállásából adódnak, hiszen teljesen másként képzeli példának okáért a közigazgatási reform megvalósítását a baloldal pártja, mint a jobbközép orientáltságú Demokrata Párt, illetve az SDK vagy az MKP. Az ilyen szemléletbeli különbségekből adódó problémákat aztán a nép- szerűség-hajhászó politikusok hajlamosak a nacionalizmus köntösével elfedni. A Magyar Koalíció Pártja azonban mindig, minden körülmények között a konszenzusra, az ésszerű megegyezésre és a tisztességes együttműködésre törekszik, s ebben a meggyőződésünkben egyetlen keményfejű politikus sem ingathat meg bennünket. Bugár Béla, az MKP elnöke Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, kép- feldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES Vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava PoSta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Jegyzet Visszhang
