Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-07-19 / 29. szám

Politika 2000. július 19. 3 Tisztelt Ház Nem elég a személycsere Ferkó Barnabás ____________ Mi ndenki tudja, hogy bajok vannak az egészségüggyel. Gondoljunk csak a gyógyszerel­látás körüli problémákra, a gyógyszerhiányra, a készpénz­zel való fizetés körüli huzavoná­ra. És említhetnénk azt a levelet is, amelyet az orvosok szakszer­vezete intézett Romano Prodi úrhoz, az Európai Bizottság el­nökéhez. Bár én ezzel nem ér­tek egyet, mert látni kellene, hogy belső gondjainkat kívülről soha senki nem oldhatja meg. Ebben az esetben is érvényes a mondás, hogy itthon kell mosni a szennyest, és itthon is kell te­regetni. Ahhoz, hogy megújul­jon az egészségügyi rendszer, mindannyiunknak hozzá kell tennünk a magunk kis részét - állami vezetőknek, egészség- ügyi dolgozóknak és a betegek­nek is. Nem ad hoc megoldások­ra, hanem ésszerűen rendszere­zett lépésekre van szükség, mi­vel be kell ismernünk, hogy eléggé lassan halad az egész­ségügy reformja. Több határo­zottság és rugalmasság kellene. Persze sok minden a gazdaság fellendülésének függvénye - az újabb pénzforrások felkutatása a biztosítási rendszer átalakítá­sa. Az egészségügy megrefor­málása nehéz feladat, nagyon fontos állampolitikai döntések­ről van szó, s ezek általában óri­ási regionális és politikai viha­rokat is előidéznek. Egészségügyünk elemzésekor nem kerülhetem meg a köztár­sasági elnök úr kezelése körüli bonyodalmakat, az irgalmatlan médiaháborút, a szenzációhaj­hászást, az egész­ségügyi dolgozók alaptalan kritiká­ját, az ország lejá­ratását. Orvosként nem szívesen men­nék bele egy átfogó diagnosztikai, ill. terapeutikus elem­zésbe, a körülmé­nyek beható isme­rete nélkül ez nem lenne sem etikus, sem szakszerű. Úgy gondolom, kevésbé volt szeren­csés a médiumok hozzáállása, egy-egy, a stressz hatása alatt kimondott szakorvosi informá­ció félremagyarázása. Meggyő­ződésem, hogy minden szak­mabeli, aki részt vett az elnök úr kezelésében, tudása legjavát nyújtotta, még ha úgy tűnt is, hogy a kezelés nem volt optimá­lis. Csak sajnálni lehet, hogy a betegség által kialakult heveny szövődmények dramatikus posztoperációs lefolyást okoz­tak! Ám ez a betegség, lappan­gását és lefolyását illetően, a legalattomosabbak közé tarto­zik. Még ma is nagyon magas az elhalálozási indexe. Hála isten­nek, hogy az államfő állapota rohamosan javul. Milyen része volt a dolgok ala­kulásában a lemondott egész­ségügyi miniszter­nek, Tibor Sa- gátnak? Távozása - a helyzet ismereté­ben - hivatástuda­tának és felelősség- érzetének gesztusér­tékű megnyilvánulá­sa volt. Szeretném remélni, hogy az új miniszter új eleme­ket vezet majd be munkájába. A pusz­ta személycsere ugyanis nem elég, most már tet­teibe van szükség, csakis elmé­leti síkon nem reformálható meg az egészségügy. Mint ahogy alkalmi pénzinjekciók­kal sem. Konkrét lépések kelle­nek az egészségügyi hálózat ki­építése, kórházi rendszerünk átszervezése, az optimális kór- háziágy-rendszer, a gyorsmen­tőhálózat kialakítása, az új biz­tosítási rendszer, a gyógyszer­politika stb. terén. Ha a beteg­ellátást főleg a házi gondozás­ba akarjuk terelni és összpon­tosítani, akkor a kis kórházak és rendelőintézet-rendszerünk erősítésére kellene helyezni a hangsúlyt. Tudom, nem könnyű lépések ezek, és a mindenkori tárcave­zetőnek általában a nagyvárosi egészségügyi intézetek jelentik a salto mortalét. Pozsony, Besztercebánya, Kassa. A szoci­alista megalománia fellegvára­ival még most is nagy bátorság ujjat húzni. Ugyanis ezekben a nagyvárosokban van a legna­gyobb túltelítettség mind a sze­mélyzetet, mind az ágyak szá­mát illetően. És mindig éppen ezekből a városokból indulnak ki a legnagyobb ellentámadá­sok, politikai riogatások, ame­lyek általában visszavonulásra kényszerítették a minisztere­ket. Ha az új miniszter számára is tabu marad a túlméretezett és -telített intézményrendszer, akkor az egészségügy transz- formációját illetően nem va­gyok optimista. Remélem, hogy kellemesen csalódom. Az MKP parlamenti frakciója min­den ésszerű lépést támogatni fog. A szerző a parlament egészség- ügyi bizottságának tagja. Itthon kell mosni a szennyest, és itthon is kell teregetni. Az Afrikai Egységszervezet (AESZ) múlt heti loméi csúcstalálkozó­ján részt vevő állam- és kormányfők elfogadták az Afrikai Unió lét­rehozásáról szóló dokumentumot. Az okmány lényegesen alulmúl­ja Moamer Kadhafi elképzelését. Az Afrikai Unió megteremtését el­sőként indítványozó líbiai vezető - az EU mintájára - ugyanis azt szerette volna elérni, hogy kiterjesztett jogkörökkel felruházott po­litikai entitást hozzanak létre, amely fölötte áll a nemzeti szuvere­nitásnak. TA SR/AP Bárdos Gyula: sokkal többet adtunk ennek a kormánykoalíciónak, mint amennyit az MKP választói kaptak Rossz a parlamenti munka szervezése Dömötör Ede felvétele Malinak István ____________ A nyári szabadságok előtti utolsó parlamenti tanácskozás július 3-án ért véget, s legköze­lebb szeptember 12-én ülnek ismét össze a honatyák. Erről kérdeztük Bárdos Gyulát, a Magyar Koalíció Pártjának frakcióvezetőjét. Annyira bonyolult a belpoliti­kai helyzet, a törvényalkotás­ban akkora a lemaradás, hogy a két hónapos és kilenc napos szünet irreálisan hosszúnak, túl nagy fényűzésnek tűnik. Valóban hosszú a szünet, de így döntött a parlament elnö­ke. Megvan erről a vélemé­nyem, nem tartom jónak a par­lamenti munka szervezését, gyakran történnek a dolgok ad hoc módszerrel, pl. frakcióel­nökként sem kapom meg a kel­lő információkat, másik tisztsé­gemben, a házbizottság tagja­ként is sokszor csak utólag ér­tesülök bizonyos dolgokról. Szeretnénk, ha ősztől változás állna be a parlamenti munka szervezésében, a parlament irányításában a professziona­lizmusnak kellene tükröződ­nie, mert most ez nincs így. Az MKP Országos Tanácsa jú­nius 24-én lényegében három hónapnyi időt adott a pártveze­tésnek a koalíciós partnerek­kel való megegyezésre az al­kotmánymódosítással össze­függő, az MKP számára priori­tást jelentő kérdésekben. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy majd szeptemberben széttárjuk a karunkat: sajnos, mindenki szabadságon volt, nem volt kivel tárgyalni? Nem tudom, közülünk ki ér majd rá arra, hogy lubickolás­sal töltse az időt, tényleg na­gyon kemény tárgyalásaink vannak és lesznek, és ha valaki el is megy szabadságra, csak a minimális időre teheti. Persze azt sem gondolom, hogy a nyá­ri szünet alatt a többiek is ál­landóan tárgyaláskész állapot­ban lesznek, mint mi. Ha az említett prioritásokat nézzük: a nevesítetlen földek, a köz- igazgatási reform, az önálló kar kérdését, a kisebbségi vagy regionális nyelvek chartájának többször megígért ratifikálását illetően nem lehetünk elége­dettek azzal, amit elértünk. Te­hát most jön a neheze. Vélemé­nyem szerint az MKP sokkal többet adott ennek a kormány- koalíciónak és ennek az or­szágnak, mint amennyit az MKP választói kaptak. Mi tény­leg azon vagyunk, hogy ez a koalíció stabil legyen, kibírja négy évig, de nem úgy, hogy e folyamatok során mindenütt alulmaradjunk, ne tudjuk érvé­nyesíteni céljainkat. Azáltal, hogy az MKP több elképzelése a kormányprogram részévé vált, nekünk e program tejesí­tését kell felgyorsítanunk. Már tárgyaltunk az SDK-val, az SOP-vel, s kíváncsian várjuk, hogyan alakulnak a dolgok a baloldali kongresszus után. Természetesen az SDL régi-új vezetőségével is tárgyalóasz­talhoz ülünk. Mindhárom koa­líciós partnerünk pontosan tudja, hogy milyen elképzelé­seink vannak. Az MKP június elsején tárgyalt az SDK-val, s Dzurinda akkor állítólag megígérte, hogy a kormány június 23-áig ratifi­kálja a nyelvi chartát. Ez pozi­tív jelzés lehetett volna a más­nap összeülő Országos Ta­nácsnak. De Dzurinda ismét megszegte szavát. Dzurinda erre már a parla­mentben is tett nyilvános ígére­tet, akkor június végéről be­szélt. Az akták egyik miniszter­től a másikhoz vándorolnak, legutóbbi információim szerint Kukán külügyminiszternél van az ügy. Mi a kormányfő és a ko­alíciós partnerek tudomására hoztuk, hogy keményen szá­mon fogjuk kérni a kormány- programban foglaltak és a ne­künk tett ígéretek teljesítését. Dzurinda június elsején tudo­másom szerint az önálló ma­gyar karral kapcsolatban is tett ígéretet, szó volt arról, hogy a kormány belátható időn belül határozatot hoz az ügyben, és bizonyos pénzt is elkülönít e célra. Azóta másfél hónap eltelt, de a kormányban semmi sem történt. Tehát Dzurinda megint csak nem mondott igazat. A magyar kart illetően a kor­mányfő nem mondott olyan konkrét dátumot, mint a nyelvi charta esetében, de tény, hogy e téren is óriási késésben va­gyunk, nem tudtuk elérni azt, amit szeretnénk. Az MKP elvár­ja, hogy a kormány teljesítse ígéretét, s az SDK meg az SOP is megígérte, hogy hozzájárul a megoldáshoz. Egyelőre várunk, de a mi türelmünk is véges, hi­szen a kormányzati ciklus felé­hez közeledünk. Ha most, eb­ben az évben nem sikerül lerak­ni az alapokat ahhoz, hogy a következő tanévtől történjen valami, a kormányzati ciklus zárószakaszában már biztos nem lesz meg hozzá a politikai akarat. Tehát egyrészt az idő szorításában vagyunk, más­részt látjuk a szlovák belpoliti­kai történésekben rejlő veszé­lyeket is. Partnereinket figyelmeztettük: nemcsak a mi türelmünk véges, hanem a vá­lasztóinké is, az ő számukra kell eredményekkel bizonyíta­nunk, hogy érdemes volt a kor­mánykoalícióba belépni, érde­mes a koalícióban maradni. Az előbb utalt arra, hogy min­den türelem véges. Hol a vége? Nehéz tárgyalások előtt va­gyunk, bonyolult a belpolitikai helyzet is, s mint ilyenkor álta­lában lenni szokott, ismét fel­merült a sajtóban az MKP kor­mányzati szerepének kérdése. Az sem jó, ha túlértékelik ezt a szerepet, de azokkal sem értek egyet, akik szerint minden rossz. Nem igaz, hogy minden téren rosszabb a szlovákiai ma­gyarság helyzete, mint volt. És kijelenthetem: az MKP eddig egyetlen kérdésben sem hu- nyászkodott meg, nem árulta el a szlovákiai magyarság érde­keit. Ezt bizonyítani is tudjuk minden olyan esetben, amikor kenyértörésre került sor. Az tény, hogy nem sikerült áttö­rést elérni. De azt is szeretném elmondani, mert sokan elfeled­keznek róla: ha nem vagyunk a kormánykoalícióban, akkor nincs Mária Valéria híd, akkor a komáromi hajógyár ügye sem ott tartana, ahol tart, hiszen már teljesen reménytelen volt a helyzet. Sok mást is említhet­nék, a kétnyelvű bizonyítvá­nyoktól az iskolatanácsokig; ezek ma már egészen termé­szetesek, de nemrégiben még nem voltak azok. Mikor kaptak kulturális rendezvényeink annyi anyagi támogatást, mint az idén? Igen, a fő dolog még itt is hiányzik, el kell érni, hogy törvény rendelkezzen a kisebbségi kultúrák anyagi tá­mogatásáról, hogy ha mi nem leszünk kormányon, a dolgok akkor is a rendes kerékvágás­ban menjenek. Semmiképpen sem tudjuk elfogadni az ideig­lenes megoldásokat, az MKP célja, hogy a szlovákiai magya­rok jogállását törvények ga­rantálják az elkövetkező idő­szakokra is. Státustörvény Kárpátalja sokat remél November 30-áig az Országgyű­lés elé kívánja terjeszteni a ma­gyar kormány a határon túli ma­gyarok jogállását szabályozni hivatott státustörvényt. Előké­szítéséről és a kárpátaljai ma­gyarságra gyakorolt hatásáról tartottak a múlt héten vitanapot a Kárpátaljai Nyári Szabadegye­temen, a Fidesz és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében. Né­meth Zsolt államtitkár kiemelte: a törvény nem csak a határon túli magyaroknak jelent majd előnyöket, hanem Magyaror­szág számára is, hiszen abból a felismerésből indul ki, hogy a határon túli magyarság léte ko­moly tőkét jelent az anyaország­nak. A magyar politikus úgy vél­te: Ukrajna nem tekinti diszkri­minációnak azt, hogy Magyar- ország törvényben biztosít ked­vezményeket a határain kívül élő magyaroknak, mivel Kijev is készül a külföldi ukránokról szóló hasonló jogszabály elfoga­dására. Kovács Miklós KMKSZ- elnök, az ukrán parlament kép­viselője, hangsúlyozta: a kár­pátaljai magyarság nagyon vár­ja a státustörvény elfogadását, és sokat is remél tőle, de - rea­lista lévén - egyáltalán nem tá­maszt irreális elvárásokat. A honatya rámutatott: sajnálatos lenne, ha e törvény pártpolitikai csatározások célpontjává válna, mert ennek áldozatául eshet a kárpátaljai magyarság. A KMKSZ a státustörvény kapcsán úgy véli, nem azt kell eldönteni, hogy ki a magyar, hanem hogy kire terjedjen ki a hatálya. Olyan rendszert kell kitalálni - mond­ta -, amely automatikusan érvé­nyesül az esetek több mint 90 százalékában, hogy csak igen kis részben kelljen elbírálni, ki essen a hatálya alá. Vitás esetek mindenképp lesznek, s ezek el­bírálására olyan testületet kell létrehozni, amelyben a legitim kárpátaljai szervezetek és az egyházak képviselői vesznek részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom