Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-11-08 / 45. szám

10 2000. november 8. Verssarok La Fontaine A holló és a róka Sajtot talált a holló, fölvitte a fára. Róka koma a sajtot nagyon megkívánta. Magas a fa, magasan ül a holló rajta. Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja! „Holló asszony - szól neki -, örülök, hogy látom; nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!” Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg. Rá a róka: „Tollánál, termeténél nincs szebb!” Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot. A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog. Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja: „De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!” „Rút a hangom? - a hollót elfutja a méreg, s károgni kezd: - Ez neked nem elég szép ének?” „De még milyen!” - nevet a róka, és a sajttal, mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal. Gondolkodom, tehát... Banános trükk A középen lát­ható, felszele­telt banán árny­képe ott rejtőzik valamelyik ké­pen. Igen ám, de melyik az? A helyes megfejté­sed Kópé jeligé­vel várjuk a szerkesztőség­ben. m & * 'ér Tudod-e? Harangok A legrégibb A világ legrégibb harangja a tintinnabulum, amelyet Nimród babilóniai palotájában talált 1849-ben Sir Austen Henry Layard (1817-94), Krisztus előtt 1100- ból származik. A legrégebbről ismert toronyharang Pisban (Olaszország) van, 1106-ból való. A legsúlyosabb A világ legnehezebb harangja a „Kolokol cár” nevet vi­seli. Moszkvában, 1735. november 25-én öntötték. Sú­lya 193 tonna, átmérője 5,9 méter, és 5,87 méter ma­gas. Legnagyobb vastagsága 60 cm. Beemelés előtt egy 11 tonnás darab letörött belőle. A harang 1836 óta áll némán a Kremlben egy emelvényen. A ma is használatban levő harangok közüfa legnehe­zebb a Mingun harang, amelynek súlya 90,52 tonna, és 5,09 méter átmérőjű a nyílásánál. Mandalaj városá­ban, Burmában található, s ha meg akarják szólaltat­ni, egy tikfa rúddal ütögetik kívülről. Mingunban ön­tötték Bodópaja király (1782-1819) uralkodásának vé­gén. Lengő harang A legnehezebb lengő harang a világon a Petersglocke a kölni katedrális (NSZK) tornyában található. 1923-ban öntötték, átmérője 3,40 méter, és 25 tonnát nyom. Nagy-Britanniában a legnehezebb függő harang a „Great Paul” a londoni Szent Pál-katedrális délnyugati tornyában. 1881-ben öntötték. Súlya 17 002 kilo­gramm, átmérője 2,90 méter. Az esz hangot kongja. A „Big Ben”, a House of Commons (a brit alsóház) órator­nyának harangja 1858-ban készült, súlya 13 761 kilo­gramm. Ez a világ rádión legtöbbet közvetített harang­ja, és e hangon szól. Kópé Észt népmese A kutya, a macska és az egér Réges-régen a kutya és a macska barátságban éltek. A macska sem bántotta a kis egeret. Mikor a kutya fiának volt a keresztelője, a macska is részt vett az ünnepségen. Elégedetten falatozott a ven­dégek között. Az egérkék pe­dig vidám táncot roptak a ci­ca legkisebb lányának lako­dalmán. Történt azonban, hogy a ku­tyák megtámadták a mit sem sejtő nyuszikat, pipéket, mó- kuskákat, de még a barikákat is. Szörnyű pusztítást végez­tek közöttük. Tettükért az ál­latok bevádolták őket Erdő­apónál. Erdőapó bíróság elé juttatta valamennyit. Hiába védekeztek, hogy az éhség vitte rá őket, a kutyákat bű­nösöknek mondták ki. Az íté­let szerint attól fogva csak el­hullott állatokat ehettek meg. Az ítéletről szóló iratot a pórul járt kutyák magukkal vitték, á-a Huncut nevű ju­hászkutyára bízták a megőr­zését. Huncut azonban ha­mar rájött, hogy ezzel az irat­tal nehéz dolog nap mint nap a falka után loholni. Felkeres­te hát macska barátját, és így szólt:- Kedves szomszéd, te leg­több idődet a ház körül töl­tőd, jobban ráérsz, mint én! Légy szíves, őrizd meg a ku­tyák bírósági végzését!- Szíves örömest! - felelt a ci­caszomszéd, és az iratot fel­tette a kemencepadkára. Teltek-múltak az évek. Egy­szer a kutyák megláttak egy lovacskát a fűben heverészni. Nosza, rávetették magukat, és felfalták. Dolguk végezté­vel hazairamodtak. Mikor Er­dőapó megtudta a dolgot, nagyon megharagudott, is­mét bíróság elé idézte a ku­tyákat. Azok tiltakoztak, hogy semmi vád nem érheti őket, hiszen ők szó szerint követték a régebbi döntést. Abban pedig nincs róla emlí­tés, hogy az elhullott állatnak okvetlenül halottnak is kell lennie! A bírák követelték az írás felmutatását. Huncut ku­tya loholt a macskához az iratért. De szörnyű dolog tör­tént! Az egerek már régen összerágták a papirost, és fészket készítettek belőle a kemencezugban. A macska nagyon megharagudott az egerekre, és azóta is üldözi, hajkurássza őket. A juhászku­tya szintén neheztel, s ha­csak teheti, megkergeti a ci­cát. Ráuntak a kutyák kivárni a bíróságon Huncutot, s a ke­resésére indultak. Azóta is egyre csak keresik, keresik. Ha megláttok az utcán két kutyát, figyeljétek csak meg őket: összedugják az orrukat! Folyton-folyvást azt kérdez­getik egymástól, előkerült-e már Huncut a számukra oly fontos irattal... Juhász Árpád fordítása Magyar atomocska 18. A kacagó Démokritosz Ozogány Ernő Az atomelmélet megalapítóját víg ke­délye miatt nevető filozófusnak ne­vezték el kortársai. León Ledermann, a világ legnagyobb részecskegyorsító­ja, a Fermilab egykori igazgatója meg van győződve róla, hogy a zseniális görög ott kuncog valahol a sarokban, miközben a kutatók iszonyatos ener­giájú részecskenyalábokkal bombáz­zák a céltárgyat. Eközben azt kémlelik, észlelnek-e újabb, eddig ismeretlen részecskét, tovább lehet-e bontani azt, amit ma igazi atomnak gondolnak. Ha valaki ugyanis azt hiszi, hogy jobb a helyzet, mint századunk elején volt, téved: ma több elemi részecskét tar­tunk nyilván, mint ahány elemet tar­talmaz Mengyelejev híres táblázata. Tehát nemcsak kuncogni, nevetni, de kacagni is van bőven oka az abdérai zseninek. Sorozatunk elején említet­tük, hogy Démokritosz is lehetséges­nek tartotta nagyszámú oszthatatlan részecske létét. A múlt századi fizika azonban óvatosságra int bennünket: ekkor a legjelentősebb tudósok is meg voltak róla győződve, hogy csupán néhány mérési adatot kell pontosíta­ni, s azzal befejeződik a fizika fejlődé­se. Ehhez képest meglehetősen nagy felfordulás következett be azoknak köszönhetően, akik az egyetemi pa­dokban, gimnáziumi tantermekben hallgatták ezeket a szónoklatokat, vagy éppenséggel nem hallhatták, mert a gólya még meg sem hozta őket.A modern fizika, ezen belül is az atomelmélet teljesen új szemléletet hozott a tudományba. Nem elvetette, hanem kiszélesítette a korábbi fizika határait. A sokszor idézett Albert Einsteintől származik az a mondás, hogy a fizikai elmélet legszebb sorsa, ha egy általánosabb elmélet határese­teként él tovább. Ez történt a klasszi­kus fizikával a huszadik századi tudó­sok felfedezéseinek köszönhetően. Tevékenységük eredményeként annyi­ra megváltozott a mindennapi élet, amekkorára az emberiség egész törté­nelme folyamán nincs példa. Gondoljátok meg: nagyapáitok gyer­mekkorában a legtöbb faluban még villany sem volt, gyakorlatilag közép­kori eszközökkel művelték a földet, a gépeket csak hírből ismerték. Hatvan év múlva ugyanezekből a ház­tartásokból az unokák elektronikus leveleket küldözgetnek a világ túlol­dalára, CD-lemezjátszón hallgatják kedvenc énekesüket, anélkül, hogy sejtenék, a benne levő lézer har­mincöt éve akkora szenzációnak szá­mított, hogy fizikai Nobel-díjat adtak ki érte! Ha pedig a lemezdoboz színpompás hologram címkéjére téved a te­kintetetek, jusson eszetekbe, hogy 1971-ben ennek elméleti kidolgo­zásáért kapta meg Gábor Dénes a Nobel-díjat. Búcsúzóul csak any nyit: ha bárki azt gon­dolja, hogy korunk tudo­mánya mindent megol­dott, alaposan téved. So­ha nem volt annyi nyitott kérdés, mint napjaink­ban. Elég csak a soroza­tunk tárgyát képező atom ra gondolni. Mert mi történt a Démokritosz óta eltelt csaknem kétezerötszáz évben? A fizika szemszögéből nézve rengeteg, hiszen temérdek törvényt fedeztek fel. Természetfilozófiai szempontból bizony nem sok. Mert ahogy Démokritosz sem tudta, hány atomi Lego-kockából állítható össze a Vi­lág, ugyanúgy mi sem tudjuk. Min­denesetre a jelenlegi helyzet nem so­káig maradhat fenn: az igazi atomok száma egészen biztosan kisebb a ma ismertnél. Vagyis egyesek közülük tovább darabolhatóak. Hogy mennyi­re, azt a jövő dönti el. Remélhetőleg sikerült felkelteni az érdeklődést a bennünket körülvevő világ és annak építőkockái, az ato­mok iránt. Az olvasó most már pon­tosan tudja, hogy e cikk olvasása közben amit ő újságnak lát, annak csak egy ezredrésze létező anyag, a többi valóságos, hamisítatlan űr. Ha nyitott szemmel jár a világban, ha elgondolkodik a dolgok lényegén, megteremtheti magának a lehetősé­get arra, hogy új felismerésekre jus­son. Mert a démokritoszi kérdés to­vábbra is itt van a levegőben. Azzal a bizakodással búcsúzom, hogy a magyar atomocska története folyta­tódik az előttünk álló évtize­Lukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja

Next

/
Oldalképek
Tartalom