Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-02 / 44. szám
Politika 2000. november 2. 3 Ján Carnogursky: „A Cirill és Metód-szobor körüli botrány Komárom megyében sokkal nagyobb mértékben és több helyen is megismétlődne” Nem akarjuk a helyzetet túldramatizálni Szabó Mónika ____________ Já n Carnogursky tíz évig állt a Kereszténydemokrata Mozgalom élén. Október 21-én átadta a pártelnöki stafétabotot Pavol Hrusovskynak. Beszélgetésünk a KDH alapítójával közvetlenül az elnökváltás előtt készült. Letelt a Dzurinda-kabinet kormányzásának két éve, ezért elsőként egy rövid kormányértékelést kérnék Öntől. Amikor 1998 októberében kormányra léptünk, több állami intézményben nem fizették ki a béreket, nem rendezték a számlákat, az alap- és középiskolák adóssága elérte az egymilliárd koronát, rendkívül magas volt a külkereskedelmi mérleg hiánya. Mindezt a kormánynak sikerült visszafordítania, Szlovákia számára visszaszereztük a nemzetközi elismerést, lelepleztünk komoly bűncselekményeket, például a titkosszolgálat tisztségviselői által elkövetett tetteket. Több olyan vállalatot visszajuttattunk a Nemzeti Vagyonalap, vagyis az ország lakosságának tulajdonába, melyeket a Meciar-kormány csaknem ingyen osztott szét hívei között. Ezek azok a dolgok, melyeket a jelenlegi kormánynak eddig sikerült elérnie. Igazságügy-miniszterként milyen eredményeket tud felmutatni? Hivatalba lépésem után leváltottam valamennyi járási és kerületi bíróság elnökét, majd pedig az érintett bíróságok bírói titkos szavazással választhattak jelölteket e posztokra. Saját jelöltet állíthattak a bírói tanácsok, valamint a Szlovákiai Bírók Társulása is. Én pedig e jelöltek közül neveztem ki a bíróságok elnökeit és alelnökeit. A szlovák igazságszolgáltatás történetében először fordult elő, hogy bírók saját jelölteket állíthattak. A bírói posztok ún. természetes megüresedésének esetében továbbra is ezt az elvet szeretném érvényesíteni. Ingyenes jogi tanácsadást vezettem be először Pozsonyban és Kassán, majd a többi kerületi székhelyen. Kidolgoztuk a büntetőjog és a büntető perrendtartás fontos módosítását. Mindkét tervezet már a parlament előtt van. A büntető perrendtartásban lényeges változtás, hogy lehetőséget nyújt majd a rendőrségnek - a korrupció visszaszorítása érdekében - egy speciális ügynök bevetésére. Az ügynök pénzt ajánlhat fel annak a személynek, aki csúszópénz elfogadásával gyanúsítható. Viszont, hogy ez ne fordulhasson a visszájára, az ügynök csak bírói engedéllyel vethető be. A polgári perrendtartás átfogó módosításával felgyorsulhat a bírósági eljárás. Mennyire elégedett a Kereszténydemokrata Mozgalom kormányban betöltött szerepével? A KDH először az ún. kék koalíció, s később az SDK legerősebb tagja volt. Nem sajnáljuk, hogy csatlakoztunk ezekhez a tömörülésekhez. Végeredményben az SDK volt a legerősebb párt, amely legyőzte Me- ciart a választásokon. Ezután, sajnos, az előzetes megállapodással ellentétben, az SDK-t megpróbálták párttá alakítani. A KDH fokozatosan felújította identitását, visszatért a választók tudatába, és noha kormányképviseletünk nem felel meg parlamenti képviselőink számának, nem akarjuk a helyzetet túldramatizálni. Hogyan képzeli el a mozgalom jövőjét? A parlamentbe jutás érdekében mely párttal készek az együttműködésre, választási koalíció létrehozására? Erről majd a KDH időben dönt. De ha létrejönne is egy ilyen koalíció, a mozgalom mindenképpen a saját neve alatt kíván indulni. Névváltoztatásba már nem megyünk bele. Az ellenzék előrehozott választásokat sürget. Ön szerint sikeres lehet az erről kiírt referendum? A közvélemény-kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy a népszavazás nem lesz sikeres. Korábban Ön is kijelentette, hogy Dzurinda kormányfő szintén az előrehozott választásokra játszik. Valóban úgy gondolja, hogy a miniszterelnöknek érdeke fűződik az idő előtti választásokhoz? A kormányfőnek ez ugyan nem érdeke, de egyes lépései - például az SDKÚ létrehozása - arra utaltak, hogy kész megkockáztatni az előrehozott választásokat. Egyetért azokkal a véleményekkel, melyek szerint a kabinet sikeres működésének egyik fő akadálya a kormányfő passzivitása? Nem gondolom ezt. A miniszterelnöknek mindig az egyes kormánytagok közötti konfliktusok fölött kell állnia. Nem állhat egyik tábor élére sem, mert akkor a kormány másik fele nem respektálná őt. Akkor ki oldja meg a jelenlegi patthelyzetet? Nem indult be a közigazgatási reform megvalósítása, mert hiányoznak egyes kormányhatározatok, s az alkotmány módosításának elfogadása is kérdéses. Az a legvalószínűbb, hogy a kormánynak ezek a tervei nem valósulnak meg a választásokig, mert nem lesz meg hozzá a szükséges többség a parlamentben. Kit terhel majd ezért a felelősség? Senki sem vonható ezért felelősségre. Mert ki a felelős? Bugár Béla vagy Csáky Pál, mert az MKP nem hajlandó megszavazni az alkotmánymódosítást, amíg nem viszi keresztül elképzeléseit, és nem támogatja a közigazgatási reformot, amíg nem valósulnak meg követelései? Vagy a baloldal, Jozef Migas vagy Pavol Kanis, az SDE miniszteri klubjának vezetője a felelős, mert az SDL addig nem támogatja a közigazgatási reformot, amíg nem tudja elfogadtatni a hatáskörök átruházásával kapcsolatos elképzeléseit? Vagy a KDH-t és engem terhel a felelősség azért, mert elleneztem, hogy a bíróságok államigazgatási funkcionáriusai kinevezésének hatáskörét az igazságügy-miniszterről más szervre ruházzák? Ebben a kérdésben azonban már sikerült egyezségre jutni, így engem nem vádolhatnak azzal, hogy felelős lennék az alkotmánymódosítás esetleges el nem fogadásáért. Miért ellenzi Komárom megye létrehozását? Mert nem felel meg azoknak a kritériumoknak, melyeket a területi rendezés koncepciójának készítői támasztottak. A másik ok, hogy etnikai alapon jönne létre egy megye, és ez állandó feszültségforrást jelentene az országban; a hatáskörök átruházásával együtt lényegében területi autonómiává válna. Erről pedig az MKP-t eredetileg alkotó pártok a választások előtt kötött megállapodásban lemondtak. Mivel magyarázza, hogy míg a területi elrendezés esetében elutasítják az etnikai elvet, az alkotmány preambulumának esetében ragaszkodnak hozzá? A preambulum nemzeti elvre épül, ami lényegében megfelel az etnikai elvnek. De az előszó nemcsak a szlovák nemzetet említi, hanem a kisebbségeket is. De elutasítja a preambulum módosítását? Igen, elutasítom. Elutasítjuk, hogy a preambulum kizárólag polgári elvre épüljön, mert a Kereszténydemokrata Mozgalom nem csak a polgári elveket vallja. A Magyar Koalíció Pártjának képviselői többször kijelentették: ha nem teljesítik elvárásaikat, előfordulhat, hogy kilépnek a kormányból. A Dzurinda-kormány ez esetben is kitartana a választási időszak végéig? Továbbra is többségben lenne a parlamentben 76 képviselővel, ami ugyan nem sok, de fegyelmezett képviselőkkel kibírhatná a kabinet. Természetes, hogy ilyen esetben a kabinet nem volna képes megvalósítani az olyan lényeges reformokat, mint amilyen a közigazgatási. De úgy tűnik, az MKP részvételével sem lesz rá képes. Négy évvel ezelőtt Ön volt az, aki határozottan tiltakozott az ellen, hogy a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére emlékművet állítsanak Nagy- kaposon. Ezzel lényegében szolgálatot tett a Meciarpártiaknak és a nemzetieknek. Mivel magyarázza az akkori elutasító álláspontját? Mi nem a magyarok bejövetelét szimbolizáló emlékmű felállítását elleneztük, mindössze a Honfoglalás felirat ellen volt kifogásunk, mert ez egyrészt nem felel meg a történelmi valóságnak, másrészt a szlovákok provokációnak tekinthették volna. Ezért a felirat módosítását kértük. Sajnálattal kell leszögeznem, hogy a városi ön- kormányzat képviselői ezt ugyan elfogadták, ám az emlékművet építési engedély nélkül, az eredeti felirattal állították fel. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy a komáromiak ellenzik a Cirill és Metód szobor- csoport köztéren való elhelyezését. Itt azért lényeges különbség van. Mint említettem, mi nem az emlékmű felállítása, hanem a felirat ellen tiltakoztunk. Nincs tudomásom arról, hogy Komárom lakosai nem értenek egyet a szoborcsoport elhelyezésével a városban. A szobor- csoport felállítását a polgár- mester és a városi képviselő- testület utasítja el, melyben zömmel MKP-s képviselők vannak. A polgármester és a testület elutasító álláspontja szerintem indokolatlan. Ez az elutasítás számomra azoknak az okoknak egyike, melyek miatt ellenzem Komárom megye létrehozását. A Cirill és Metód-szobor körüli botrány Komárom megyében sokkal nagyobb mértékben és több helyen is megismédődne. Ön a prostitúció visszaszorítását szorgalmazza, és határozottan elutasítja a homoszexuálisok regisztrált partnerségét. E két területen milyen megoldást tart elfogadhatónak? A prostitúciót ki kell szorítani a városközpontból és a városból kivezető útvonalakról. Az örömlányok legfeljebb a mellékutcákban tartózkodhatnak majd, így van ez több európai nagyvárosban, például Budapesten is. Ami pedig a homoszexuálisok regisztrált partnerségét illeti, ezt Szlovákiában nem engedélyezzük... Ha etnikai alapon jönne létre egy megye, az állandó feszültségforrást jelentene az országban. Elutasítjuk, hogy a preambulum kizárólag polgári elvre épüljön, mert a KDH nem csak a polgári elveket vallja. Kereszténydemokrata Mozgalom Új elnök - új korszak? Malinak István ___________ Új elnöke van a Kereszténydemokrata Mozgalomnak (KDH), s egyelőre csak találgatni lehet, hogy az elnökváltás korszak- váltást is jelent-e a keresztény- demokraták politikájában. Carnogursky távozása a párt éléről mindenképpen fontos határkő a KDH életében. Valljuk be, nehéz a nagypolitikát Carnogursky nélkül elképzelni, de valószínű, hogy nem is kell: csak az elnöki posztot hagyta ő ott, nem a politika boszorkány- konyháját. Nem nehéz kitalálni: az új szereposztás szerint ő lesz a KDH szürke eminenciása- és ez nagyon testreszabott szerep lesz. Többek között ezért is Hrusovskynak kellett győznie az elnökválasztáson a liberálisabb kereszténydemokratának tartott Figer ellenében. A küldöttek többségének szemében Hrusovsky személye volt a garancia arra, hogy a KDH jövőbeni politikája ne térjen el olyan nagyon a Carnogursky által meghatározott irányvonaltól. Hrusovskynak fel kell majd számolnia a KDH politizálásában azokat az ellentmondásosságokat, amelyek korábban Camogursky személyiségéből fakadtak. Carnogursky demokratának vallotta magát, s ha politikai ténykedésének egészét nézzük, ez aligha vitatható el tőle. Ugyanakkor szívesen előhúzta a magyar kártyát, ha úgy vélte, hogy ezzel jót tesz a pártjának. Elég arra emlékeztetni, hogy a honfoglalási emlékművek elleni támadást ő indította el, kiváló szolgálatot téve ezzel a Meciar-kormánynak, amely aztán frontális támadásba lendült a szlovákiai magyarság ellen. A komáromi Cirill és Metód-emlékmű körüli kard- csörtetés szintén a KDH folyamatosan romló preferenciáit volt hivatott javítani. Kevésbé lehet megmagyarázni erős kötődését Moszkvához, ódzkodását a NATO-tól. Az a tény pedig, hogy az igazságügyi tárca vezetőjeként gazdasági kérdésekben is erősen lobbizott, egyenesen gyanússá tette őt. Carnogursky, enyhén fogalmazva, nem egy médiasztár, gyakran felrótták neki, hogy nem tudta eladni sem magát, sem azt a politikát, amelyet képviselt. Párton belüli ellenfelei még nagyobb hibának tartották, hogy a tömegeket sem tudta megnyerni, nyilatkozatainak többsége inkább taszította, mint vonzotta az embereket. Igaz, Hrusovsky sem médiasztár, de ha elkerüli az elődjére jellemző kisiklásokat, máris nyertebb ügye van. Az elnökváltás alapvető célja a KDH tömegbázisának visszaszerzése. Mert az vitathatatlan, hogy frieciar legyőzése érdekében Carnogursky és a KDH hozta a legnagyobb (vér)áldozatot. Az SDK létrehozásának, Dzurinda kormányfővé emelésének az volt az ára, hogy a ‘97-ben még 14- 15 százalékos KDH mára a parlamenti küszöb környékén vegetál. Ez nem tesz jót a szlovák belpolitikának, az erő- egyensúly helyrebillentéséhez mindenképpen szükség van egy, a mainál sokkal erősebb, következetesen jobboldali politikát folytató kereszténydemokrata pártra. Dzurinda ma még olvashatatlan SDKÚ-ja, amely jelentős részben a nemzetiektől és a Meciaréktól kiugrott exliberálisokra épül, aligha tölti majd be ezt a szerepet. Pillanatnyi pozícióit tekintve nem túlzás azt mondani, hogy a KDH elérte a történelmi mélypontot, Dzurindáék kiugrásával elvesztette tömegbázisát, a tagság legortodo- xabb része tartott csak ki mellette. Minden párt ereje annyit ér (a választásokon), amennyi szimpatizánst mozgósítani tud. Nos, az imázsgyártás nem könnyű feladata vár Hru- Sovskyra, amihez elsősorban stílusváltásra van szükség, nem az elvek feladására, amitől oly sokan tartanak a régi kereszténydemokraták közül. Hrusovskynak lehet esélye arra, hogy eredményesen vívja meg ezt a harcot. Már csak azért is, mert a pár hét múlva alakuló kongresszusát tartó SDKÚ egyelőre inkább gyűjtőpártnak tűnik - elég megvizsgálni, hogy kik a frontemberei -, mintsem egységes, stabil politikai erőnek. Somogyi Tibor felvétele
