Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-11-02 / 44. szám

2000. november 2. Háttér - Hirdetés Vízumkényszer, toloncegyezmény meg a Jamal gáztávvezeték Csak a kicsi veszíthet Malinak István Mindenképpen a szlovák-ukrán viszony lehűléseként kell érté­kelni azt, hogy Kijev szeptember végén úgy döntött, felmondja a két ország közötti toloncegyez- ményt. Bár a hivatalos értesítést Pozsony még a múlt hét elején sem kapta meg - csak a sajtóból értesült róla, s ez a szokatlan el­járás is jelzi, hogy valami nincs rendben -, a döntés tényét senki sem vonja kétségbe, a diplomá­ciai úton érkező jegyzék bár­mely pillanatban megjöhet. Az illegális migráció, bevándorlás világméretű probléma, Szlová­kiát sem kerüli el, annak ellené­re, hogy a gazdag európai orszá­gokkal ellentétben a menekül­tek számára egyelőre nem va­gyunk célország. Hozzánk a leg­több illegális határátlépő Ukraj­na felől érkezik, ahová csak ta­valy 2189 személyt toloncoltak vissza. Ennek a fordítottja szinte elenyésző, az ukránok tavaly 10 határsértőt adtak vissza Szlová­kiának. Zárójelben meg kell je­gyezni: becslések szerint jóval nagyobb azoknak a száma, aki­ket nem sikerül elfogni, s így semmilyen statisztikában sem szerepelnek. Az Ukrajnából ide érkezők többsége nem ukrán, hanem valamely ázsiai ország­ból menekül. Nos, a toloncegyezmény fel­mondásának híre a bel- és a kül­ügyminisztériumban keltette a legnagyobb pánikot, hiszen azt jelenti, hogy a határsértőt a jö­vőben nem adhatjuk vissza Ki- jevnek, hanem egészen az anya­országába kell szállítani a szlo­vák állam költségén, ami pl. a kínaiak, afgánok stb. esetében nem kis pénz. Az elfogott mene­külteket gyűjtőtáborokban kell elhelyezni, a szállás és koszt mellett egészségügyi ellátást is biztosítani számukra, hiszen nemritkán rendkívül leromlott állapotban érkeznek ide. Úgy­hogy egy menekült napi ellátása kb. ötszáz koronába kerül. Rá­adásul a menekültek többsége, ha elkapják, azonnal politikai menedékjogért folyamodik - je­lenleg közel ötezer ilyen kér­vényt tartanak nyilván -, aminek az intézése időigényes, vagyis növeli a költségeket. Belügyi for­rások szerint a toloncegyezmény felmondása minimum 300 mil­lió koronás pluszkiadással jár. Egyrészt az eddigi menekülttá­borok kapacitása nem lesz ele­gendő, ezért újakat kell létesí­teni, másrészt erősíteni kell a határőrséget - nemcsak a sze­mélyi állomány növelésével, hanem új műszaki berendezé­sekkel is. Pozsony július elsejétől vízum- kényszert vezetett be Ukrajná­val szemben, miután Prága is hasonló lépéshez folyamodott. Szlovákia attól félt, hogy a Cseh­országban dolgozó feketemun­kások elárasztották volna az or­szágot. Azt senki sem hitte ko­molyan, hogy az ukrán maffia beszivárgása a vízumkényszer­rel megakadályozható vagy csökkenthető, de a közvélemény ezt a dötésü még így is inkább tá­mogatta, mint ellenezte. A hiva­talos kijevi álláspont szerint a toloncegyezmény felmondása nem a vízumkényszer miatti tör­A kis országok még mindig póruljártak, amikor beavatkoz­tak a nagyok vitájába. lesztés, hanem gazdasági kény­szer, hiszen Ukrajnának is nagy anyagi terhet jelentenek a me­nekültek. Valószínű, hogy ez csak féligazság, hiszen Lengyel- országgal szemben nem mond­ták fel a toloncszerződést, már­pedig a lengyel-ukrán határ hosszabb, mint a szlovák­ukrán. Viszont a lengyelek nem vezettek be vízumkényszert az ukránokkal szemben, mint ahogy a magyarok sem. Varsó és Budapest azt hangsúlyozta, ha ilyen lépésre kényszerülnek, va­lószínűleg csak közvetlenül az EU-ba való belépés előtt szánják rá magukat. Mint tudjuk, a ma­gyar kormánynak a kárpátaljai magyarság miatt is létérdeke, hogy jó viszonyban legyen Kijev- vel. Általános megítélés szerint a to­loncegyezmény felmondása nem csupán a vízumkényszerre adott válasz, sokkal inkább an­nak következménye, hogy Po­zsony beszállt az orosz-ukrán gázvitába, éspedig Moszkva ol­dalán. Márpedig a kis országok még mindig pórul jártak, ami­kor beavatkoztak a nagyok vitá­jába. Régóta tart a konfliktus Moszkva és Kijev között, az uk­ránok kétmilliárd dollárnyi adósságot halmoztak fel Orosz­országgal szemben, a legna­gyobb orosz földgázexportőr, a Gazprom pedig azzal vádolja Ukrajnát, hogy illegálisan meg­csapolják a távvezetéket, ma­gyarán: lopják az orosz gázt. Ezt a vitát Vlagyimir Putyin orosz és Leonyid Kucsma ukrán elnök legutóbbi találkozóján sem sikerült lezárni. A Gazprom növelni akarja nyugati export­ját a Jamal gázvezeték új ágá­nak kiépítésével, oly módon, hogy az Ukrajnát elkerülve, Be­lorusszián, Lengyelországon és Szlovákián keresztül vezetne. Ezáltal Kijev jelentős bevételek­től esne el. A lengyelek azonnal nemet mondtak a Gazpromnak, leszögezve: nem hajlandók Ki­jev érdekei ellen dolgozni. Szlovákia kétarcúan viselkedik, az ukránokat sem sértené meg, de az üzletnek is örülne, s egy­értelmű állásfoglalás helyett Varsóra hárítaná a felelősséget, mondván: minden a lengyelek­től függ, ha ők nemet monda­nak, az ügy amúgy is tárgyta­lanná válik. Harach gazdasági miniszter viszont Moszkvában engedett a Gazprom nyomásá­nak. Itt is megbosszulja magát, hogy a rendszerváltás utáni szlovák kormányok nem szá­molták fel a Moszkvától való egyoldalú energiafüggőséget, s a Dzurinda-kabinet sem tesz ez ügyben semmit, bár a mostani kormánypártok ellenzékiként még agyonbírálták miatta Me- ciarékat. A Dzurinda-kormány keleti politikája sem jobb a ko­rábbinál, semmilyen téren sem sikerült a Moszkva-központú- ságot csökkenteni. Szakértők úgy vélik, ha már bevezettük a vízumkényszert Ukrajnával szemben, akkor ezt Oroszor­szággal és Belorussziával szem­ben is meg kellett volna tenni, hasonlóan a csehekhez. Po­zsony nem vette figyelembe, hogy a gázvita Moszkva és Kijev számára nemcsak gazdasági kérdés, hanem elsősorban poli­tikai: a Kreml mindig megnyit­ja, ha nyomást akar gyakorolni Ukrajnára. Nem kell külpoliti­kai szakértőnek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: ebből bizony jobb lett volna kimaradni. Ukrán-szlovák határ, az ukrán oldalról nézve. A szlovák oldalon nincs szögesdrót. Dömötör Ede felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom