Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-02 / 44. szám
2000. november 2. Háttér - Hirdetés Vízumkényszer, toloncegyezmény meg a Jamal gáztávvezeték Csak a kicsi veszíthet Malinak István Mindenképpen a szlovák-ukrán viszony lehűléseként kell értékelni azt, hogy Kijev szeptember végén úgy döntött, felmondja a két ország közötti toloncegyez- ményt. Bár a hivatalos értesítést Pozsony még a múlt hét elején sem kapta meg - csak a sajtóból értesült róla, s ez a szokatlan eljárás is jelzi, hogy valami nincs rendben -, a döntés tényét senki sem vonja kétségbe, a diplomáciai úton érkező jegyzék bármely pillanatban megjöhet. Az illegális migráció, bevándorlás világméretű probléma, Szlovákiát sem kerüli el, annak ellenére, hogy a gazdag európai országokkal ellentétben a menekültek számára egyelőre nem vagyunk célország. Hozzánk a legtöbb illegális határátlépő Ukrajna felől érkezik, ahová csak tavaly 2189 személyt toloncoltak vissza. Ennek a fordítottja szinte elenyésző, az ukránok tavaly 10 határsértőt adtak vissza Szlovákiának. Zárójelben meg kell jegyezni: becslések szerint jóval nagyobb azoknak a száma, akiket nem sikerül elfogni, s így semmilyen statisztikában sem szerepelnek. Az Ukrajnából ide érkezők többsége nem ukrán, hanem valamely ázsiai országból menekül. Nos, a toloncegyezmény felmondásának híre a bel- és a külügyminisztériumban keltette a legnagyobb pánikot, hiszen azt jelenti, hogy a határsértőt a jövőben nem adhatjuk vissza Ki- jevnek, hanem egészen az anyaországába kell szállítani a szlovák állam költségén, ami pl. a kínaiak, afgánok stb. esetében nem kis pénz. Az elfogott menekülteket gyűjtőtáborokban kell elhelyezni, a szállás és koszt mellett egészségügyi ellátást is biztosítani számukra, hiszen nemritkán rendkívül leromlott állapotban érkeznek ide. Úgyhogy egy menekült napi ellátása kb. ötszáz koronába kerül. Ráadásul a menekültek többsége, ha elkapják, azonnal politikai menedékjogért folyamodik - jelenleg közel ötezer ilyen kérvényt tartanak nyilván -, aminek az intézése időigényes, vagyis növeli a költségeket. Belügyi források szerint a toloncegyezmény felmondása minimum 300 millió koronás pluszkiadással jár. Egyrészt az eddigi menekülttáborok kapacitása nem lesz elegendő, ezért újakat kell létesíteni, másrészt erősíteni kell a határőrséget - nemcsak a személyi állomány növelésével, hanem új műszaki berendezésekkel is. Pozsony július elsejétől vízum- kényszert vezetett be Ukrajnával szemben, miután Prága is hasonló lépéshez folyamodott. Szlovákia attól félt, hogy a Csehországban dolgozó feketemunkások elárasztották volna az országot. Azt senki sem hitte komolyan, hogy az ukrán maffia beszivárgása a vízumkényszerrel megakadályozható vagy csökkenthető, de a közvélemény ezt a dötésü még így is inkább támogatta, mint ellenezte. A hivatalos kijevi álláspont szerint a toloncegyezmény felmondása nem a vízumkényszer miatti törA kis országok még mindig póruljártak, amikor beavatkoztak a nagyok vitájába. lesztés, hanem gazdasági kényszer, hiszen Ukrajnának is nagy anyagi terhet jelentenek a menekültek. Valószínű, hogy ez csak féligazság, hiszen Lengyel- országgal szemben nem mondták fel a toloncszerződést, márpedig a lengyel-ukrán határ hosszabb, mint a szlovákukrán. Viszont a lengyelek nem vezettek be vízumkényszert az ukránokkal szemben, mint ahogy a magyarok sem. Varsó és Budapest azt hangsúlyozta, ha ilyen lépésre kényszerülnek, valószínűleg csak közvetlenül az EU-ba való belépés előtt szánják rá magukat. Mint tudjuk, a magyar kormánynak a kárpátaljai magyarság miatt is létérdeke, hogy jó viszonyban legyen Kijev- vel. Általános megítélés szerint a toloncegyezmény felmondása nem csupán a vízumkényszerre adott válasz, sokkal inkább annak következménye, hogy Pozsony beszállt az orosz-ukrán gázvitába, éspedig Moszkva oldalán. Márpedig a kis országok még mindig pórul jártak, amikor beavatkoztak a nagyok vitájába. Régóta tart a konfliktus Moszkva és Kijev között, az ukránok kétmilliárd dollárnyi adósságot halmoztak fel Oroszországgal szemben, a legnagyobb orosz földgázexportőr, a Gazprom pedig azzal vádolja Ukrajnát, hogy illegálisan megcsapolják a távvezetéket, magyarán: lopják az orosz gázt. Ezt a vitát Vlagyimir Putyin orosz és Leonyid Kucsma ukrán elnök legutóbbi találkozóján sem sikerült lezárni. A Gazprom növelni akarja nyugati exportját a Jamal gázvezeték új ágának kiépítésével, oly módon, hogy az Ukrajnát elkerülve, Belorusszián, Lengyelországon és Szlovákián keresztül vezetne. Ezáltal Kijev jelentős bevételektől esne el. A lengyelek azonnal nemet mondtak a Gazpromnak, leszögezve: nem hajlandók Kijev érdekei ellen dolgozni. Szlovákia kétarcúan viselkedik, az ukránokat sem sértené meg, de az üzletnek is örülne, s egyértelmű állásfoglalás helyett Varsóra hárítaná a felelősséget, mondván: minden a lengyelektől függ, ha ők nemet mondanak, az ügy amúgy is tárgytalanná válik. Harach gazdasági miniszter viszont Moszkvában engedett a Gazprom nyomásának. Itt is megbosszulja magát, hogy a rendszerváltás utáni szlovák kormányok nem számolták fel a Moszkvától való egyoldalú energiafüggőséget, s a Dzurinda-kabinet sem tesz ez ügyben semmit, bár a mostani kormánypártok ellenzékiként még agyonbírálták miatta Me- ciarékat. A Dzurinda-kormány keleti politikája sem jobb a korábbinál, semmilyen téren sem sikerült a Moszkva-központú- ságot csökkenteni. Szakértők úgy vélik, ha már bevezettük a vízumkényszert Ukrajnával szemben, akkor ezt Oroszországgal és Belorussziával szemben is meg kellett volna tenni, hasonlóan a csehekhez. Pozsony nem vette figyelembe, hogy a gázvita Moszkva és Kijev számára nemcsak gazdasági kérdés, hanem elsősorban politikai: a Kreml mindig megnyitja, ha nyomást akar gyakorolni Ukrajnára. Nem kell külpolitikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: ebből bizony jobb lett volna kimaradni. Ukrán-szlovák határ, az ukrán oldalról nézve. A szlovák oldalon nincs szögesdrót. Dömötör Ede felvétele
